Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-17 / 135. szám

3943. JUNI US 17 Nagybánya! napló KÖNYVNAPOT rendeztek ’Nagybányán 1», mint az ország mái városaiban, azzal a különbséggel, hogy itt inkább a könyvkereskedők vettek tudomást róla. Sőt azok se mind. Volt ke­reskedő, aki fel sem tüntette kirakatában, hogy könyvnap van. Könyvsátor természe­tesen egy sem volt a városban. A keres­kedők egyöntetűen kijelentették, hogy a könyvnapi sátor leállításának költségeit sem tudták volna megkeresni, mint ahogy az a mult évben Is történt. A TITOKTARTÁS wunden hivatalos személyt kötelez. Minthogy a táviratkihordók ugyancsak hivatalos sze­mélyek, a titoktartás kötelezettsége rájuk is vonatkozik. Arra nézve pedig, hogy mennyire titoktartó lehet egy táviratkihordó, iskola­például szolgálhat a kővetkező eset. Egy nagybányai úriember fonLs táviratot várt Kolozsvárról, áe a városban is sülgös dolga vo.n s ezért k;r.ient a ház elé és ott leste a táviratkihordól. Alt g is érkezeti, kerékpár­ját a kapuhoz támasztotta és befelé in/'lt. Az úriember megkérdezte, hagy ö-e a táv­iratkihordó f A válasz hallgatás volt. Még- egysser wnegkérdezte, mire némileg már fel­oldódott a hivatalos személy titoktartása és foghegyröl odabökte: „Láthatja a ruhám­rólA beszélgetés ezután még egyoldálubbá- vált, amennyiben az alany kérdezett, a tdv- iratkihardó vedig nem válaszolt. Végre az alanyból kitört a türelmetlenség: ,.De ember értse meg, táviratot várok Kolozsvárról. Ez és ez vagyok. Ha nekem jött távirat, igazo­lom magam és akkor adja ide, ha nem ne­kem jött, akkor mondja meg, hogy menjek dolgomra.“ A válasz egy fensőséges pillan­tással kisért mondat volt: „A titoktartás kötelez.“ Az úriember erre dühbe jött és szélsebesen elrobogott a város központja felé. A postás bement, hogy átadja a táv­iratot, áe nem tudta kézbesíteni, mert a táv­irat tényleg az úriember címére érkezett. Még sem kaphatta meg idejében, mért a titoktartás annyira kötelezte a postást, hogy még a címzettnek sem árulta el azt a titkot, hogy távirata érkezeit. A MAGYAR MUNKA SZOBRÁNAK székesfővárosi leleplezési ünnepségén a Hungária Rt, Munkaközpontba tömörült munkásai ás az NMK nagybányai tago­zata Is képviseltette magát. A küldöttség azonban koszorú helyett két papírlapot tel* » „Magyar Munka“ szobrának talap­zatára, két nyugtát arról az összegről, amelyet koszom helyett a bányavidék nincstelen munkásgyerekeinek támogatá­sára adtak. A nagybányaiak „koszorúja“ általános elismerést keltett. A NÖEGYLET annak ellenére, hogy megfelelő anyi,,i támo­gatás hiányában meglehetős sokszor küzd nehézségekkel, néhány nemeslelkü adakozó jóvoltából mindig kinyújtja segítő kezét., ha szükség van rá. Legutóbb ügybuzgó elnök- nője vezetésével száznegyven első áldozó gyermeket vendégelt meg az egyesület, ezenkívül ugyancsak első áldozásuk emlé­kére negyven rászoruló munkásgyermeket ruháztak fel. Ugyanakkor a plébánia, Melau Ar plébános, szent széki tanácsos indítvá­nyozására több szegény első áldozó gyermek­nek adott ruhaneműt. A felruházott gyer­mekek szülői hálás szívvel mondtak köszö­netét az adakozóknak. VIRÁGOS KERTTÉ VÁLTOZOTT a város főtere. A hazatérés óta először történt meg. hogy a város főtéréi úgy dí­szítették virágokkal, hogy az valóban szép is legyen. A főtér közepén levC tis park­ban, újonnan festett virágkarókhoz kötö­zött magastörzsü rózsák már ontják vi­rágaikat, az üde gyepszőnyeg tisztára ta­karítva zöldéi s ami a legfontosabb, a gyalogjáró mellett húzódó széles földsáv most nem szemétgyüjtőhely, hanem virág­ágyás, amelyben élénkpiros muskátlik diszlenek. Ha a falusi vásárlókat Is rá le­het kényszeríteni arra, hogy étkezéseiket ne a virágágyásokra és a pázsitra keve­redve végezzék, a nagybányai közönséget pedig végre meg lehet győzni arról, hogy a virágágyásokat ki Is lehet kerülni, a város főtere talán még szebb lenne. KOLOZSVÁR THJ. klß • VAROS. - . -j 0 GÁZMÜVEI DhZSMA ü.34-38 TÁV3E5ZÉLŐ: 30-72 PROPAGANDA ÜZLET*- WfSSELENVI M. w. 55 TÁVBESZÉLŐ ; 31 - 59 JP. SzabóI*iusz a BZivárvánfnalatt Szebb „képrámát“ el se lehetne képzelni egy történelmi arcképen annál a „kapuszi­várványnál“, amelynek a rámájában P. Szabó Piusz dr. ferencrendi szerzetes, tábori föesperes állott Máriabesnyön, halálának pillanatában. Székelykaput avatott, aztán hirtelen el­akadt a szava, megakadt a szive; összeesett és meghalt mosolyogva. Megmaradt felette a cserfából faragott „kapuszivárvány“, amely nem azonos azzal a könnyen eltűnő párával, amely eső után, napsütésben fél­körről át szokta ölelni a megmosott világot. A székely kapuszivárvány vaskosabb és reálisabb tünemény. Éppen úgy, mint aho­gyan a játékos bácskai délibáb is reálisabb és tömöttebb fényjelenség már manapság, mint amilyen a régebbi világban volt, ami­kor akárhogyan erőlködött, nem talált sem­mi felvetíteni való, tükdözhetö anyagot a földéin. Mi volt itt hajdan? Sik puszta, egy- egy sétálgató gólyával, imitt-amott egy-egy magtár, tovább egy kutgém. Bajmok körül, Babapusztán Rózsa Sándor csárdája, elhitt meg Cservenka irányában Angyal Bandi csárdája magányoskodott. Nagyhésöre kis tanyacsoport került mellé, majd kisközség lett belőle, amely Angyal Bandinak, a be­tyárnak a nevét viselte tovább. Mennyivel reálisabb most felettünk a déli­báb tükrözése. Bácska felett 28 faluban olyan kapuszivárványokat tükröztet az ég, amilyen székelykapu alatt P. Szabó Piusz ár. Máriabesnyön beszéd közben a szivéhez kapott és összerogyott. Bácskában egyré- másra épülnek most az ilyen kapuszivárvd- nyok és reális, tükrözni való anyagot kínál­nak az eddig nagyon léha és üres délibáb­nak, amelyhez a tűikig magyar álmokat As a kimarjult-lábu terveket szoktuk hasonlí­tani, valamint azokat az ábrándokat, ame­lyeknek magjuk nincsen. Emitt baltákat és szekere éket látok, amott pedig a kerítésen szellőző, nehéz bundákat, amelyeknek mind­egyike gy emberre-szabott, ringó tulipán- ágyas. Amott bokályok száradnak, megmo­sott tejescsuprok az ágason. Ehelyt kapu- zábét, domÖormüvet és szobrot faragnak, hogy legyen mit cipelnie a délibábnak, ha aratás előtt még széjjeltekint minálunk s kíváncsian fürkészi: mit is csinálnak most az egykor vérben fürdetett székelyek?! Megmondom, mit csinálnak ebben a pilla­natban. Simák! öt siratják! Az imént még bicskát élesítettünk, hogy megvédjük ma­gunkat a rágalmazók ellen. Bicskát élesí­tettünk irigyeinknek. Nem testükbe, hanem hófehér hársfába akartuk vágni, hogy meg­szégyenülve kullogjanak el szobraink, kapu- szivárványaink mellől és irigykedve motyog­ják tovább magukban, mit is tud a székely ? Aki nappal kapál, a bácskai humusza bc- cézgeti, éjjel pedig angyali szobrokat fa-ag. Élesítettük a kést, amikor a rossz hir, jó­későre a temetés után, megérkezett. Egy gyászoló testvér kiáltotta le a halál hírét a vonatablakból. Olyan dolgokra készül a bács­kai székely, hogy újságot se ér rá olvasni. Annál rosszabbul eset a későn jött hir, amit lekidltoH a M testvér a most készülő, uj jázseffalvi állomásnál. Éppen a perron osz­lopait faragtuk és a falakat borítottuk be csipkeszerü lambériákkal, valamint a szé­kely szenvedések lj stációjával, dombormü- vekkel. Csak néztünk sokáig könnyezve a vonat után, amelynek egyik ablakában a testvér mindkét karját kitárta. Eltűnő alak­ja mintha az én jóságos első ferences ma­giszterem, Szabó Piusz dr. lett volna. S mi­nél tovább távolodott a fekete mozdonytól vontatva az eltűnő ablak, annálinkább ma­gasodott és szélesedett. Akkora volt, mint az a nagy székelykapu, a faragott ráma Máriabesnyön, amelyből hirtelen eltűnt az értékes, kedves kép. Még mindig látom öt a katedra mellett, amint a fiuk szivét forrósitja. Még jobban őrzöm ezután az első világháború harctéré­ről Írott levelét. Mindenein elégett, elveszett, elkallódott, ez az egy megmaradt. Hallani fogom örökké a hangját, amikor elbeszéli, hogy az átélt vörös uralom után miképen szedték össze ök, egynéhányatt, egyenként a piros téglákat, a sziveket, megépíteni az uj Magyarországot. örökre látni fogom öt a budai Vár gránit­kövéé, amikor hangosan örvendezik az utcán a telepítésnek. Megsimogatja a kezem és azt mondja kedvesen: — El ne veselise kedvét, abba ne hagy­ja, mert magának sikerülni fog! Az uj világháború füzeit is kiáltotta, mér­hetetlen súlyokat cipelt, aztán munka köz­ben összeesett egy kapu alakú, nekivalö szép képráma közepén, a Szüzanya kegyhelyén. Munka közben esett el, „tüzelés“ közben, amikor vezényelt aş örök magyar küzdelem­hez. önmagával most is csak éppen annyit törődött, hogy a kezével odanyult megnyilal­lott és megállóit szivéhez. Ez a gesztus is csak önkénytelen mozdulat volt, mint. ami­kor a gépvezető pilóta a ködben a készülé­kéhez kap, mert sziklahegy van előtte. Gon­dolata talán még ebben a pillanatban is máshol járt, amikor megfogta azt a felál­dozott szivet, amelynek kíméletet úgy se adott sohasem, amióta a zetelaki fény vésés völgyből, egy szép székely bölcsőből elhozta — örökös munkaszolgálatra. Megszentelt emlék marad az a kapu, ez a nagyszerű ha­lál és ez a rendkívüli ember. Megbecsült és szent kapunk lesz, akárcsak az Andrea Pisano által 22 évig munkált kapu Flórenz- ben, vagy Ghiberti kapuja, amit a művészet csodájának tekintenek és amelyről Michel Angeló hires mondása szól: — Megérdemelné ez a kapu, hogy meny- ország kapujának nevezzék, Kegyeletes szivvel fog reánézni a besnyői zarándok, mint ahogyan a franciák szeme szokott csillogni, ha Rodin j árisi múzeumá­nak templomában az égnek magasodó ,,nagykaput“ tekintik meg, amelynek minden darabja hőseik és országépBöik összefonó­dott testéből áll. Bizonyos, hogy a maria ■ besnyői székelykapu lesz mindörökké a leg­szebb a világon. A magyar műtörténet idá'g mikházai zárda székelykapuját tartja a leg- művészibb alkotásnak. I91í-ben összetörte a tomadá, éppen akkor, amikor Budapestre akarták szállítani a. Nemzeti Museum rrá­mává. Ma már csak fényképe maradt meg. Éppen minap láttam egyik külföldi folyó­iratban. Milyen véletlen, hogy ezen a képen éppen a fiatal novicius-mesterrel, Szabó Plusz dr.-ral örökítették meg az 19tl-ben lefényképezett székelykaput. A máriabesnyöi székely':avu királyi rámá­ja marad örökké egy képnek. Bronzkép lesz benne mindörökké, noha üresen nem marad az a kapuráma, még akk ír sem, ha ki feszí­tenék a sarkából mind a két szárnyát. Szabó Piusz dr.-nak, az egyik orszogépiidnek ké­pét fogja lceretezni, amig magy ír lesz a vi­lágon. NÉMETH KALMAN dr, Teljes termelőké uessépii el dolgoznak a harisnyagyárak Kolozsvár, junius 16. A még ma Is ta­pasztalható nöiharisnyahiáHy okát sokan abban látják, hogy az ország területén mű­ködő 14 számottevő harisnyagyár üzemi teljesítőképességében csökkenés állott be. Ez a feltételezés helytelen. A harisnya- gyárak teljes termelőképességgel dolgoz­nak. A multévi termelés pedig egyenesen kiváló volt. Megközelítette az előző évi termelés kétszeresét. A hiány oka kétségtelenül abban rejlik, hogy a fonalbehozatal jelentékenyen apadt, az olasz gyárak csak részben tudtak eb­beli kötelezettségüknek eleget tenni. A ha­risnyahiány okairól a Magyar Textilgyáro­sok Országos Egyesülete kötszövölpari szakosztályának elnöke most figyelemre­méltó nyilatkozatot tett. A nyersanyag hiánya a harisnyaforgalom zavarainak nem egyedüli oka. Közreműködött ebben az a körülmény is, hogy az ország népessége 9 millióról 16 millióra emelkedett s ha a visz- szatért országrészek közül csak 2 millióra tehető a harisnya viselő nők száma, úgy az iparnak a közellátási miniszter által sze­mélyenként nemrégiben engedélyezett évi 9 pár harisnyát számolva, évi 18 millió ha­risnyával és 6 millió zoknival kell többet gyártania. Ennek a szükséglettöbbletnek zökkenőmentes ellátását a hartsnyakészitö ipar nem tudja teljesíteni. Emellett talán a legszámottevőbb okban kell megjelölni a fogyasztó közönség fegyelmezetlenségét is, amely a tehetősebb néposztály részéről nyi­latkozott meg azáltal, hogy összevásárolta a kereskedőknél levő szükségleteket. A ha­risnyaelosztás a jövőben, mint ismeretes, a juhus elsején hatálybalépö ellenőrző jeggyel történik. Ez megakadályozza egy­részt a közönség halmozását, másrészt a feketepiac kialakulását. Két öngyilkosság történt Nagybányán Nagybánya, junius 16. Két öngyilkosság történt az elmúlt napokban Nagybányán. Az egyik öngyilkos Boros István kolozsvári ille­tőségű napszámos az állami kórház ápoltja volt, ahol gyomorfekélye miatt kezelték. Nem rég gyomormütétet hajtottak végre rajta, de ugyanakkor kényszerzubbonyt is húztak rá, mert az őrültség tüneteit figyelték meg rajta. Boros azonban kést rejtett az ágyába s ápolónője távollétét felhasználva, levágta magáról a kényszerzubbonyt, majd szobájá­nak emeleti ablakából kiugrott. Súlyos sérü­léseket szenvedett és nemsokára meghalt. Állandó betegeskedése miatt követett sl öngyilkosságot Kovács Istvánné 37 éves cu­korkaárus is, aki megmérgezte magát. Tet­tét csak későn vették észre, Így segíteni már nem tudtak rajta. Beszállították a kórház­ba. Megállapították, hogy az életunt asszony lamináltai mérgezte meg magát, de a leg­gondosabb ápolás mellett is kiszenvedett. — Szerencsés számok. Az osztálysorsjá­ték szerdai húzásán 50.000 pengőt nyert • 95652-es, 15.000 pengőt a 23418-as, 10.000 pengőt a 64984. és a 34662-es, 3000 pengőt pedig a 13466. számú sorsjegy. (Felelősség nélkül.) f lnüicr Antal irftgepszofcttziffóf B*lgai-gíca 4. szám alá az udvarba helqezle át Telefon: 14-93,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents