Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-13 / 107. szám

CsUiSriölc 1943 május 13-^OR025AOGVÜL2G KŐ'.'YT ;*B6pviaelöhdz könyvi ■ ii x (8UűA?S $43l4KS»-T extern Jr>fJţv ■*H,H . . Ara 12 fillér ELŐFIZETÉSI AKAR: 1 HORA 3.30, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 107. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA TUNISZBAN A MÉG HARCOLÓ ........................................................................................................................................................................... IIII UIMI I TENGELYCSAPATOK VISSZAUTASÍTOTTÁK A MEGADÁSRA VALÓ FELSZÓLÍTÁST As amerikai lengyelek áss Egyesüli Államok és Anglia segítségéi kéwik a Sszovfei ellen Churchill BSBEléf '"Wél S ?B 5 EB €3 S © EB Ib «I utaZOll CHURCHILL brit miniszterelnök újból Washingtonba utazott. Az Egyesült Álla­mokba való érkezését szerdán reggel jelen­tette az angol hirszolgálati iroda, s hozzá­fűzte, hogy a washingtoni Roosevelt—Chur­chill találkozó Roosevelt meghívása követ­keztében valósult meg s az értekezletet való­színűleg azért hivták össze az Egyesüli Al­la,mokbá, mert Roosevelt „irtózott“ az uta­zás fáradalmaitól. Churehillt érkezésekor Roosevelt fogadta s washingtoni tartózkodása alatt az angol miniszterelnök az amerikai elnök vendége. Churchill kíséretében utazott néhány szak­értő" _az angol vezérkar, katonai és haditen­gerészeti vezérkarából. A hivatalos közlés nem említi a washing­toni angolszász összejövetel célját, amint azonban Zürichből jelentik, valószínű, hogy a megbeszéléseken először a szövetségesek legközelebbi haditerveit tárgyalják és csak másodsorban foglalkoznak a háború utáni kérdésekkel. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint illetékes német helyről azt közlik, hogy Churchill washingtoni utazása Berlinben egyáltalán nem keltett- meglepetést. Wa­shingtonban — mondják a német főváros­ban — ezúttal főleg arról van szó, hogy amig egyfelől ki kell elégíteni Sztálinnak részben már jóváhagyott követeléseit, más­felől az angolok és amerikaiak kénytelenek hirverési utón fenntartani az Atlanti Egyez­mény látszatát is. Berlin nézete szerint a dolgok természetéből teljes bizonyossággal lehet következtetni arra, hogy ezeket a po­litikai kérdéseket nem Moszkva rovására oldják meg, hanem azok kárára, akiket az Atlanti Egyezménnyel eddig is félrevezettek. Churchill és Roosevelt felfogása szerint bi­zonyos formulát kell készíteni a Szovjet­orosz kívánságok és az angolszász álláspont áthidalására. A Német Távirati Iroda lisszaboni jelen­tése érdekes fényt vet ezekre a kérdésekre. A portugál fővárosnak az amerikai politiká­val ismerős köreiben az a vélemény, hogy Litvinov mostani moszkvai útja alkalmával Rooseveltnek azt a határozott Ígéretét viszi Moszkvába, hogy az Európa fölötti ellenőr­zést Amerika is hajlandó angolszász—bolse­vista győzelem esetén Szovjetoroszországnak átengedni. A Szovjet és' északamerikai ér­dekkörök elhatárolását úgy oldják meg, hogy Roosevelt kész megelégedni azzal, hogy Amerika föltétien előjogokat kapjon az At­lanti- és a Csendes-Óceánon. Churchill újabb utazása több dologra vi­lágit reá. Először is bizonyítja azt, hogy annakidején Casablancában nem volt olyan teljes a megegyezés, mint amilyennek hi- resztelték, vágj' hogj'ha meg is egyeztek egy bizonyos hadászati tervben, annak vég­rehajtását a tengelycsapatok északafrikai hősies harcai alaposan keresztülhúzták Mu­tatja ez az ut azt is, hogy Nagybritannia továbbra Is alárendelt szerepet játszik az angolszász együttesben. Roosevelt nem akarja magát kitenni az utazás fáradalmai­nak és ezért egyszerűen Churehillt hivja meg magához, fáradjon ő az utazással. Gon­dolták-e vájjon Anglia államíérfiai annak­idején, amikor az északamerikai gyarmat elszakadt az angol anyaországtól, hogy va­lamikor az anyaország miniszterelnöke lesz kénytelem eleget tenni a tengerentúli kíván­ságnak s ezzel elismerni országa másodran- guságát. * TUNISZBAN a tengelycsapatok végső el­szántsággal folytatják ellenállásukat a Za- ghuantól keletre cs nyugatra a hegyekben húzódó állásaikban. Ezeken a helyeken visz- szaverték az angolszász támadást és minden csoportjuk az utolsó töltényig harcol. Az első olasz hadseregnek az északon előtörő ellenség hátába került s a brit fő- parancsnok megadásra szólította fel Messe tábornokot, az első hadsereg parancsnokát. A felszólítást az olaszok visszautasították. Jól értesült német katonai körök szerint makacs küzdelem folyik a Hamman Liftöl délre levő betörési helyen is. A tengelycsa­patok Gronbaliatól délkeletre is ellenállának és a britek itt olyan súlyos vereségeket szen­vedtek, hogy kedden délután egy időre be is szüntették támadásukat, hogy erőiket átcso­portosítsák. Tunisz és Bizerta között Is foly­tatja még néhány sündisznóállás legénysége hősies ellenállását a sokszoros túlerővel szemben. A német légi haderő állandóan folytatja támadásait az angolszász utánpótlás ellen. Hétfőn és kedden éjszaka az algiri Dzsid- zselli kikötőben horgonyzó ellenséges hajó­kat bombázták s a telitalálatok több hajón nagy tüzeket, a rakpart berendezéseiben pedig súlyos pusztításokat okoztak. A szi­cíliai partvidéken is nagy siker kisérte a német és olasz vadászok tevékenységét, ösz- szeser 22 ellenséges repülőgépet pusztítot­tak el. Tuniszban a megszálló angol csapatok megkezdték a nemzetlek elleni kegyetlen rendszabályok alkalmazását. Az elmúlt na­pokban tengelybarát magatartásuk miatt többszáz embert tartóztattak le. Tizenkét mohamedán vallásu nemzetipártit kivégez­tek, a többieket pedig a tuniszi hegyek leg­egészségtelenebb vidékén létesített gyüjtő- íáoorba vitték. * MI LESZ a tuniszi csata befejezése után ? — ez a kérdés foglalkoztatja most kétség­telenül az egész világ közvélemenj'ét. Ap- pelius, a kiváló olasz köziró a „Fopolo di Italia“-ban hangoztatja, hogy a tuniszi ta­pasztalatok megmutathatták az ellenség­nek, hogy kikkel kell majd szembeszállnia, ha kísérletet tesz arra, hogy Európa földjén megvesse lábát. A iap utal arra, hogy a tengelyhatalmak milyen hatalmas műszaki, forgalmi és harci berendezésekkel, továbbá csapatokban, fegyverben és lőszerben minő tömegekkel rendelkeznek Európában, míg az angoloknak és az amerikaiaknak számol- niok kell a tengeri szállítás nagy veszé­lyével. Ha Anglia és az Egyesült-Államok most az európai erőd ellen támadást kísérelné­nek meg, akkor ismét szárazföldi hatalom kerülne szembe szárazföldi hatalommal, el­lentétben a tuniszi harctérrel, ahol angol és amerikai tengeri hatalmak küzdöttek a két szárazföldi hatalom, Olaszország és Németország ellen. Ebből a szembe kerülés­ből kétségtelenül a tengelyhatalmak szá­razföldi haderejének fölénye fog kitűnni. „Egész Európa lelke fellángol, — Írja Ap- pelius — hogy megvédje a szárazföld terü­leti érintetlenségét és ezzel megóvja az év­ezredes európai műveltséget. Német, olasz, finn, magj’ar, román, szlovák, horvát, bol­gár és spanyol harcosok milliói harcolna!;, mert tudják, hogy Európa örökkévalóságát védik az orosz puszták hordái és angol- amerikaiak tömege ellen, akiknek az a ter­vük, hogy Európa története aiá odaillesszek ezt a szót: „Végei“ Európa védelmi készültségének egyik legfontosabb fejezetéről, az Aílanti-erődíal építéséről Speer birodalmi miniszter, amint a Néniét Távirati Iroda jelenti, most szá­molt be Hitler vezérnek. Kijelentette, hogy a Führer állal a munkálatok szervezésekül megszabott betonteijesitményt már májú- elején meghaladták. A munkálatok meg­kezdése óta a havi teljesítmény állandóan emelkedett. Márciusban elértek a nj'ugati erődfal építésének legmagasabb havi szín­vonalát. Áprilisban további 30%-al növeke­dett a teljesítmény. Ez a betonmennyiség háromszor akkora, mint az Atlanti-erődfa! építésének havi teljesítménye. Ez a kiváló eredmény elérhető volt, bár itl hiányoztak a német nyugati erödíalépités kedvező fel­tételei. A nj'ugati erődépités ugyanis még béke idején kezdődött, mégpedig kizárólag né­met munkásokkal. Ezzel szemben a nyugati tengerpart erődítése minden enat igénj'be- vevő háború közepette folj't arcvonalteride- ten és sok külföldi erőt felhasználva. A Todt szervezet munkásainak és mérnökei­nek bajtársi közössége tette lehetővé ezt a sikert, ami a jövőben is biztosítja a reá- bizott nagy teendők megoldását minden téren. * AZ ANGOLSZÁSZOK további terveivel kapcsolatban az olasz sajtó növekvő figye­lemmel kíséri az Atlanti-óceáni portugál szigetek helyzetét is. Az olasz lapok lehet­ségesnek tartják, hogy angolszász biztatásra az Azori szigeteket brazil csapatok szálljak meg. A szövetséges tervek szerint ezekből a szigetekből „független államot“ akarnak lé­tesíteni, abban az értelemben, ahogyan ők értelmezik a függetlenséget. A „Popolo di Roma“ azt írja, hogy Braziliának a wa­shingtoni háborús politikához való föltétien csatlakozása mindenben elősegíti ezeket az amerikai terveket. Roosevelt Vargas brazi­liái elnökben és az egész rio de janeiroi kormányban alkalmas eszközöket talált. Vargasnak annakidején Dakarban nagy Ígé­reteket tettek, ezeket eddig nem váltották be s most úgy látszik, az Azori-szigetekkel akarják kárpótolni, nem törődve azzal, hogy így testvérháborut idéznek fel Portugália es Brazilia között. * AZ INDIA ÉS BURMA határterületéről érkezett legutóbbi hadijelentésekböl ldtünlk, hogy a iapán csapatok sikeres hadműveletei után aligha van már lehetőség a ma még barmai területen álló brit haderők elmene­külésére. Az elfoglalt Buthidaung, a Mayu folj'ó partján, mintegy 40 kilométerre Akyablól északra, egyike volt a legfonto­sabb brit támaszpontoknak. A japánok tá­madó szellemét mutatja, hogy ezt a rend­kívül megerősített s friss csapatokkal ellá­tott brit állást, amelynek a burmai brit ter­vek ugródeszkájául kellett volna szolgálnia, aránylag rövid küzdelem után sikerült el- foglalniok. Tuniszban Zaahuannál a hegyi állásokban hcs:esen lartják még magukat a tengelycsapatok Berlin, május 12. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodá­nak: A véderő főparancsnoksága közli: Tuniszban a német—olasz csapatok Zag- huantól keletre és nyugatra a hegj'ekben végső elszántsággal küzdenek a minden ol­dalról igen nagjr erők harcbavetésével tá­madó ellenség ellen. Az ellenséges támadá­sokat részben ellentámadással, kézifegyve­rekkel visszavertük. Azok a kötelékek, ame­lyek még lőszerrel és élelmiszerrel rendel­keztek, eddig visszautasitottak minden fel­szólítást, hogy adják meg magukat. A szi­cíliai partvidéken német és olasz vadászre­pülőgépek, valamint a légihaderö lövedékei lelőttek 22 ellenséges repülőgépet. Róma, május 12. (MTI) A Ştefani Iroda közli az olasz főhadiszállás 1082. számú alábbi jelentését: Az 1. hadsereg, amely megtartotta a Bon- fok félszigetétől délre fekvő állásokat és amelynek az északról előretörő ellenség a hátába került, állandóan ki van téve a légi­erők bombázásának, mindazonáltal a legna­gyobb elkeseredéssel harcol és törhetetlen hősiességgel ellentámadásokat hajt végre. Messe tábornok, az 1. olasz hadsereg pa­rancsnoka visszautasította Freyderg tábor­nok felszólitását, hogy a hadsereg adja meg magát. A 'tuniszi arcvonal többi szakaszán a tengelycsapatoknak, miután lőszerkészle­tük elfogyott, be kellett szüntetniük a har­cot. Négymotoros repülőgépek Calaniát, Mar­salát, Trapanit és Pantellariát bombázták. Jelentős kárt okoztak. A légvédelem 8 re­pülőgépet lelőtt. Légiharcokban 14 gépet pusztítottunk el. A szerdai hadijelentésben emlitett, Cata­nia elleni légitámadások áldozatainak száma ISO halott és mintegy 300 sebesült. A május 9-én Palermo ellen intézett légitámadás ál­dozatainak száma 210 halott és 421 sebesült,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents