Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-09 / 104. szám

J943. M A J U Ş 9 Virágok egy lángeszű székely hazafi sírjára Hálátlanul elfelejtette az utókor Gábor Áron leghívebb munkatársát Végh Antalnak nemcsak a legendás ágyuönfésben volt oroszlánrésze, bámu­latos fcekéket és gőzgépeket is készített a mult évszázad derekán Kolozsvár, május S. „Rut hálátlanság: az, hogy ha kegyelettel nem viseltetünk azok emléke iránt, akik boldogságunk munkáld sóért áldozták életüket. S ha egyeseknél bűn a hálátlanság, mennyivel nagyobb vé­tek az akkor, amidőn egész tömegek feled­keznek meg a hálás kegyeletről, ugyany- nyira, hogy emiatt egy egész nemzet lesz hálátlanná és feledkezik meg szabadságáért küzdő, vagyonukat és életüket feláldozó fér­fiakról .. Ezeket az örökérvényű sorokat a „Szé­kelyföld“ 1898. évi 29. számában olvassuk. Ezek az emlékezésül szánt sorok Végh An­tal emlékének szólanak... Ki volt Végh Antal ? — kérdezi az olvasó. Végh Antalról emlékezve vegyük elő azokat a megfakult oldalú jegyzőkönyveket, amelyeket a „sír­emléke ügyében választott Gyűjtő Bizottság“ szerkesztett 1886 január 1-töl 1909 január 3-ig. A 36 oldal terjedelmű, fedőlappal ellá­tott jegyzőkönyvet Dezső László magán­tisztviselő, Végh Antal unokája juttatta el- szerkesztőségünkhöz s nyugodtan elmond­hatjuk, hogy az utóbbi időben alig volt en­nél érdekesebb olvasmányunk . .. Életrajz — dióhéjban „Végh Antal nemes székely család iva­déka. Született 1811 március 21-én Három­széken, AÍsócsemá ionban. Atyja "id. Végh Antal határöri katona lévén, fiát, a 9 éves Antalt a kézdivásárheiyi katonaiskolába adta, ahol csakhamar írttttnt a kézműipari a való hajlama, mivel szüntelen furt, fara • gött s tanulótársait különféle gyermekjáté­kokkal látta el, minek következtében tanuló­társai az „okos Végű Antleska“ elnevezés­sel tüntették ki. A kézdívásárhelyi iskolából hazakerülve, a faragást tovább folytatta s már 14 éves korában fából egy meglepően széphangu or­gonát készített, 15 éves korában pedig olyan szerkezetű íaekét állított eiő, amely könijyii járásáért Háromszéken leszorította a térről az eddig használt faekéket. Mester­ségre soha senki sem oktatta, saját ina gő­téi tanulta meg az asztalo&ságot, esztergá- lást, vas- és ércöntést. Hire nemsokára egész Háromszéken elterjedt annyira, hogy amidőn 1848—49. évben a székely nemzet önvédelmi harcra kelt, ö szólittatott fel, hogy a harcosok részére ágyukat öntene. A felszólításnak engedett s Thuróczi Mózessel együtt ő öntötte Kézdivásárhelyen, mint honvéd hadnagy' azon 56 darab 3 és 6 fon­tos ágyukat, amelyeket aztán, mint egykori vott sorhadbell tüzérkáplár, Gábor Áron szereit fel s az ellenség ellen oly hősies bra­vúrral használt ...“ * Azt hisszük, „bevezetőként“ ennyi is elég ahhoz, hogy az olvasó megértse: ki volt Végh Antal ? ... Az idézett sorok a „Magyar Polgár“ oimü napilap 1881 szeptember 22-i számában je­lentek meg „Egy öreg székely gépész*' cím­mel. A méltatást Nádasf János irta. Ugyan- osak ebben a cikkben olvashatjuk a követ­kező, Végh Antalra vonatkozó sorokat: „Az önvédelmi harcz leverése után, midőn hazánk fölé mély gyász borult, Végh Antal alsóesernátoni ősi birtokára tért vissza, s ott újra megkezdette mekánikai működését. Mümalmokat is készített. Egy alkalommal gr. Dégenfeld Ottó Háromszéken utazván, megismerkedett vele, elvitte magával a Ki­rályhágón túlra, csomaközi birtokára, ahol Végh Antal oly szerkezetű faekéket állított elő, amely á Vidacs-féle ekével kiállotta a versenyét és ezen kjvül egy kettős vasekét tatáit fői, amely a Vidacs-féle ekével szem­ben az erőmérőn 2 és fél mázsa könnyebsé- get tüntetett elő. Ma ezen utóbbi vasekék vannak Háromszéken elterjedve. Oly köny- nyeu járók, hogy két gyenge tehénnel vagy lóval napfelkeltétől délig egy hold földet megszánthatni velők. Az eke célszerűsége mellett bizonyít azon körülmény, hogy Há romszékröl s’ a szomszédos Romániából évenkint négy-ötezer darabra történik meg­rendelés ... Végh Antal fő jellemvonása a szerénység, soha sem vágyott kitüntetésre mellét nem díszíti aranykereszt, de annál önérzetesebben tekint azon arany-buzake- resztekre, amelyek az ö találmánya nyomán díszítik Háromszék tündéi- rónáját.* Most pedig idézzük egy másik megfakult, egykori lapnak, a „Nemere“ 1882-i évi ja­nuár 22-i beszámolóját iégh Antal temeté­séről. „Végh Antal, székely naturalista meg­halt“ cim alatt a kővetkezőket olvashatjuk: Egykori tudósítás a „székely naturalista“ haláláról ‘— „Egy oly férfiút kisérénk örök nyuga­lomra községünkben tegnapelőtt, ki meg­érdemelné, hogy a nemzet érezszobrot emel­jen emlékének, de úgy látszik, hogy miként életében nem részesült jutalomban közhasz­nú munkálkodásáért, úgy halálát sem veszi számba senki. Pedig a magyar nemzetnek meg van az a szokása, hogy fiainak érde­meit legalább haláluk után-elszokta ismerni A megboldogult hazafinak -úgy látszik, eb­ben is kivételt kell szenvednie... Végh An­tal egyike volt azon három hazafinak, kik akkor bizonyították be rendíthetetlen haza- fiságukat, midőn a jó hazafiak jutalma bör­tön, golyó és bitófa volt. De ök nem retten­tek vissza a bizonyos halá'tól. hanem elő­állottak hazájok védehnezésére akkor, ami­dőn szét) hazánkat egészen feldúlta, meghó­dította a vad ellenség, csak még a kis Há­romszék vo't szabad magyar föld... Nem volt pénz, fegyver, ágyú. De akkor előállott a három egyszerű székely ember: Gábor Áron, Végh Antal és Thuróczi Mózes s azt mondották a háromszéki honfitársaiknak: — „Csak harcoljatok székelyek, mert pénz nélkül, kevés napok alatt lesz fegyver és ágyú, amennyi kell. És szavukat beváltották, mert csakhamar készítettek fegyvert és ágyút oly nagy számban, hogy a csatát meg lehetett kezdeni, az óriási nagy számú el­lenség pedig futva kényszerült odahagyni Háromszék kies vidékét. . . Äs mi lön jutal­muk ezen hazafiaknak?... Az, hogy a leg- hősebbik, ki, ha kellett az ágyút öntötte, ha kellett, ott volt ágyúi mellett a csataté­ren harcolva vitézül a bősz ellenség ellen, amíg egy ütközetben ágyúgolyó által talál­va, ott lelte dicső halálát a csatamezön s már évtizedek múltak el azóta, és ő ma Is ott nyugszik az esztevényi temetőben, az országút mellett egy jeltelen sírban, ame­lyen A bogáncskorő buján tenyészve hirdeti a hálás utókor kegyeletét... A második most itt nyugszik az alsóesernátoni közte­metőben — és meg lehet, hogy az utókor annyira sem fogja méltatni, hogy egyszerű sírját egy szerény kőlappal megjelölje.. Jellemző esetek az ági/MÖntő ezermester életéből A „Nemere“ Végh Antalról irt kegyeletes megemlékezésében még megemlíti a követ­kező esetet Is: Végh Antşil halála előtt, néhány évvel fel­utazott Budapestre.. Arról már szólottunk, hogy volt neki egy eke-találmánya. Abban, az időben a leghíresebb ekegyár az ország­ban a Vidacs-féle volt Budapesten. Végh el­látogatott a gyárba s arra kérte Vidacsot, hogy ekeit alakíthassa át az ö találmánya szerint. A gazdag gyáros elmosolyodott a kopott öreg székely kívánságán, de amikor Végh Antal határozottan kijelentette, hogy munkájáért egyetlen fillért sem kér, telje­sítette kérését. Midőn a munka készen volt, Végh Antal. azt bemutatta s utána nyom­ban tovább akart menni. Vidacs megakarta öt jutalmazni, de nem fogadta el és Így csu­pán, „útiköltség“ címen lehetett a markába nyomni harminc forintot. A székely ágyu- öntö ezermester kénytelen volt elfogadni a pénz.t, mert „bugyelárisa“ már a hazulról való elindulásakor is nagyon lapos volt — Írja róla az egykori tudósítás. Még érdekesebbek azonban a következő, ugyancsak Végh Antalra vonatkozó sorok: — A mult év folyamán (tehát körülbelül 1880 táján Szerk.) a szászok gazdásági egy­lete Csikmantoron kiá'litást rendezett, ahol a sók külföldi és belföldi vasekék mellett a Végh-féle székely-ekét Ítélték legcélszerűbb­nek a szászok. Legutóbbi müve Végh An­talnak egy gőzgép volt, amelyet szántásra és cséplésre akart használni, de amikor ké­szen volt véle, szomorúan kellett tapasztal­nia. hogy a szegénysége miatt gyenge, anyagból készített gőzgép nem alkalmas erre a célra. De azért mégis önérzettel te­kinthetett müvére, mért szakértő gépészek úgy nyilatkoztak találmányáról, hogy ha megfelelő anyagból készült volna, alkalmaz­ni lehetne a kivánt célra... íme, ilyen em­ber volt Végh Antal!“ — fejeződik be a „Nemere“ egykori cikke. Akik nem hagyták a lángeszű székely emlékét megfakulni A székely ember köztudomásúlag Is úgy­nevezett „ezermester“. Ezt tehát nem is le­hetne érdeméül írni néhai Végh Antalnak. De „bujkál“ ezeknek a megfakult jegyző­könyveknek a sorai között „valami", amit kár volna meg nem említeni s ha még le­hetne: kár volna jóvá nem tenni! ... Ebben a cikkben két helyen is megemlítettük egy­kori hiteles feljegyzések nyomán, hogy Gá­bor Áron mellett az ágyuöntésben nagy ér­deme volt Végh Antalnak is. Dé róla csak­ugyan hűtlenül megfeledhezett a hálátlan utókor... Pedig az ágyuöntö Gábor Áronról emlékezve, alig lehet elhallgatni Végh An­tal „ágyuöntö székely hadnagy“ nevét. .. Ahogyan az ember végig böngészi a „Végh Antal síremléke ügyében választott Gyűjtő Bizottság Jegyzőkönyvét, (a bizottság egyéb­ként 1886, január 1-én alakult és a jegyző­könyvet 1909 január 3-ig vezette), arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy ebben a korban Végh Antal érdemeit nagyobbra be­csülték Gábor Áron érdemeinél is!... Fe­kete András aiéócsernátoni lakos 1884 ja­nuár 30-án felhívással fordult ismerőseihez s abban a következőket mondja: „Uraim, tisztelt polgártársak! örömmel győződtem meg arról, hogy önök az Istenben elnyugodt Végh Antal­nak úgy az 181)8—jO.-ki dicső magyar szabadságharcz alatt tett hazafias műkö­dését, valamint a leoeretés szomorú kor­szakában a közművelődés előmozdítására irányzott fáradozásait és egész életén át községünk lakosságának érdekeit előmoz­dító törekvését méltányolván, óhajtják, hogy ezen közhasznú életű nevezetes fér­fiúnak községünkben egy öt megillető sír­emlék állittassék, amely úgy az ö emlékét, mint községünk értelmiségének hazafias érzelmét az utókor számára megőrizze: ezen szempontból kiindulva, azon hazafias kéréssel fordulok önökhez, hogy szíves­kedjenek folyó évi január hava 81-én (csü­törtökön) este az én házamhoz egy érte­kezletre megjelenni, hogy a kezdeményező lépéseket mielőbb tehessük meg az iránt, hogy a síremlékre a gyűjtés még a jelen farsang tartama alatt megkezdődhessék. Alsó-Csernátonban, 188 j, január hó 30-án. hazafias tisztelettel Fekete András.“ PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Ejjjjriqsas szobák 6’— F-től 12* P-iq Kétda^as szobák 9*— P-től 18*—P-íq Éttermében Veres Károly és e gány- zenekara muzsikál MkzJsrrtlrsjirQ Fekete András a felhívásában megemlíti — záradékul —, hogy ,jezcn gyűlésre csu­pán 15 Jöldmives és iparos polgártársamat hívtam meg.. Az, első összejövetelen meghányták-vetet- ték, milyen uton-módon érhetnék el minél hamarabb, hogy Végh Antal „emlékoszlopa “ felépüljön. És már a legelső összejövetelen önként felajánlottak a meghívottak kereken 50 forintot. Aztán megkezdődtek az erre a célra rendezett farsangi táncmulatságok. Et­től az időtől kezdve 1899-ig, tehát öt éven keresztül gyűjtötték az alapra a forintokat és krajcárokat, mig végre „1899 május 11-én a két Csernáton közönsége nagy lelkesedés­sel ünepelte meg a Végh Antal sírjának emlékkövei történt megjelölését“. A kegyeletes ünnepségről egyébként a „Székelyföld“ egykori számában lelkes tu­dósítást olvashatunk: ........A mozsárlövésekkel történt jeladásra mind a két községben megszólaltak a tűz­oltó testületek kürtjei, mire gyülekezni kezd­tek az erkölcsi testületek, úgy, hogy csak­hamar nemzeti szinü zászlókat lengetett a szél minden utczában s midőn az erkölcsi testületek felvonultak az ünnepély színhelyé­re, a nép Is nagy tömegekben gyűlt össze...“ „Fekete András hazafias lelkesedéssel ol­vasta föl alkalmi beszédét, amelyben tüze­tesen méltatván a Végh Antal érdemeit, hosszasan tárgyalta azon mellőzést, amely­ben a jeles ágyuöntőt részesítették a Gábor Áron és Thuróczi Mózes érdekében, holott az igazi ágyuöntö Végh Antal volt“, — irja az egykori tudósítás. Egyébként az ezalkalommal elhelyezett emlékköven a következő felirat olvasható:: „Végh Antal Ji8—j9.-iki ágyuöntö hadnagy. 1811—1882. Állította a két Csernáton kö­zönsége 1899.“ * Nem tudjuk, hogy áll-e még éz az emlék­kő Végh Antal porai fölött, vagy pedig már elporlasztotta az idő?... Lehet, hogy áll, lehet, hogy megsemmisült. Hiszen az elnyo­matás 22 esztendeje alatt, mely leginkább a derék székely népre nehezedett minden sú­lyával, annyi, de annyi Írott és kő-emlékünk semmisült meg. . . Ha Végh Antal emlékkö­vével is ez történt volna, építsünk száxnára újat, emlékéhez méltót, amely tovább hir­desse emlékét az utókor számára. Most fo­lyik egyébként az országos gyűjtés Gábor Áron szobrának felállítására s már a szobor terve is készen van. Ha nem volnának ele­gendők az általunk itt feltárt hiteles adatok az illetékesek számára, kutassanak újabb adatok után, mert Végh Antal emlékével nemcsak foglalkozni érdemes, de méltó em­léket is kellene számára emelni. BIR6 JÁNOS * 1 SAKK 160. SZÁMÚ FELADVÁNY Nagler A.-tól (Zürich), í\ h C d e f s h If m Uf* V/­% Ü m jl m i mm: IIP JH tM+ 1 mm ü§ •** mm. abedeigh Világos: Kh8, Bgl, Fd2 és i5, Hg6 és hT (6 db). Sötét: Kh5, Ba6, Fa8, Hc7 (4 db). Matt 2 lépésben. A prágai nemzetközi mesterverseny befe­jezés előtt áll. A 11-ik forduló után Dr. Al- jechin 9, Kepes 8 és Sämisch 7 és fél pont­tal állanak az élen. Az alábbi játszma e versenyből való: Világos: Dr. Aljechin. Sötét: Bartosek. 1. e4, e6. 2. d4, d5. 3: Hd2, c5. 4. Hf3, Hc6. 5. Fb5, Fd7. 6. eXdl, eXd5. 7. 0—0, HXd4. 8. HXd4, cXd4. 9. Ve2-|-, Fe7. 10. Hf3,FXb5. 11. VXb5 + , Vd7. 12. Ve2, 0-0-0. (A hosszú sánc a kissé meglazult oldalra nem veszélytelen, de aligha van jobb.) 13. Ff4, Fd6. 14. FXd6, VXd6. 15. HXd4. (A megtámadhatatlan centrális huszár biztosít­ja világosnak a jobb játékot.) 15.... Hf6. 16. Vf3! Vb6. 17. Bf—dl, Bh—e8. 18. a4, Be4. 19. a5, Vc5. 20. c3, Bd—e8. 21. h3, Vc7. 22. a6, b6. 23. c4, Vc5.<24. Hf5, Vb4. 25. cXd5, Bf4. 26. Vd3, Bc5. 27. Ba—cl-f, Kd7. 28. He3, He4. 29. Hg4, Be8. 30. g3! (Világos most legalább minőséget nyer, mert 30.... Bf5-re 31. Bc4, Ve7,. 32. Bd—cl jönne.) 30 ___He5. 31. BXc5! Bel + . 32. BXel, 33. Kg2, BXg4. 34. Vf54- sötét ffiMSfft, 3%% _ggjg ţezervesztes elkerülhe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents