Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-09 / 104. szám
Vasárnap tt*4H m d f u Ára 20 fillér ES KIÜRÍTETTEK bizertát Á TENGELYCSAPÁTOK FELROBBANTOTTÁK piauMeiít. Bzísa SZERKESZTŐSÉG, K1ADCH1VATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. VISSZA * Tuniszban utcai ßarcolk folynalc Az c szakafrikai események semmiképen sem éiintik a végső győzelmet — hangsúlyozták a német külügyminisztériumban A szovjet csapatok eredménytelenül rohamozzák a kubáni lifidfőt 74.000 ionná tartalmú tizenhárom hajót süllyesztettek el újból a német . tengeralattjárók egy angolszász hajókaravánból VÉGÉHEZ KÖZELEDIK a tuniszi küzdelem. A német és olasz hivatalos jelentések közük, hogy az óriási ellenséges túlerőnek sikerült megtörnie Tunisz és Bizerta hősies védőinek ellenállását. Bizertát a tengelycsa- patok a katonai berendezések szétrombolása ntftn kiürítették. Tuniszban utcai harcok folynak. Az arcvonal középső és déli szakaszán az olasz és német csapatok rendületlenül folytatják a harcot. A tengelycsapatok hat hónapon át védelmezték a tuniszi hídfőt, amelybe, most az angolszászok nyomasztó fölényben lévő csapataikkal betörtek. A német sajtó visszapillantást vet a hősi küzdelmekre s méltatja azt a szerepet, amelyet a tuniszi harcok az egész háború keretében betöltötték. A „Berliner Börzenzeitung“ emlékeztet arra, hogy az angolok és az amerikaiak az afrikai partraszállás napjaiban, az előző év novemberében azt állították, hogy néhány nap alatt urai lesznek egész Sszakafrikának. A németek és olaszok tuniszi gyors közbelépése ezeket az álmokat meghiúsította. Az ellenséget gyors hadműveletek során vissza- üzték egészen az algiri határig, úgy, hogy uj erősítéseket kellett megvárniok, mielőtt nagyobb hadműveletekbe kezdhettek volna. Az, hogy az angol—amerikai csapatok végeredményben el fogják érni céljukat, az adott helyzetben nem igen volt vitatható, a hadműveletek azonban nagy angol és amerikai erőket, hadi és kereskedelmi hajóik tömegeit hosszú ideig kötötték le s ez az afrikai harcosok kiváló érdeme. Az ellenségnek olyan sebeket okoztak, amelyek következményeit a jövőben fogja ére-zni Bizonyosak lehetünk abban — Írja a ,.Deutsche Allgemeine Zeitung", — hogy a hathónapi hadászati időnyereséget a tengely megfelelően kihasználta. Nagy eredmény volt, hogy az ellenfél nem tudta Európa elleni hadászati terveit a szovjet téli offenzivájávai összhangba hozni. Sikerült közben teljesen kiépíteni az Atlanti-óceáni erődmüveket és még sokminden más olyan Intézkedést megtenni, amelyekről egyelőre még nem lehet beszélni. A tuniszi hídfő esetleges elvesztése ilyenmódon nem mértékadó jelentőségű a hadihelyzet egésze szempontjából. A német sajtó kiemeli az olasz nemzet szilárd harci elhatározását a további küzdelmek előtt s megállapítja, hogy ez kifejezésre jutott a római nagy ünnepségen, amikor Mussolini óriási lelkesedés közepette mondotta el beszédét. Ha Olaszország most el is vesztette afrikai birtokát, — írja a „Völkischer Beobachter“ — ha végéhez közeledik is a tuniszi küzdelem, mindez nem tüntetheti el annak a fejlődésnek nagy vonalait, amely erre a világháborúra vezetett. A Duce bebizonyította, milyen csalhatatlan érzéke van e háború történelmi jelentősége iránt, amikor kijelentette, hogy Olaszország hajthatatlan és eltökélt szándéka folytatni afrikai küldetését. Az előretolt állásokban vívott ebben a súlyos és kemény küzdelemben a legnagyobb mértékben bevált az a fegyverbarátság, amely összefűzi a németeket és az olaszokat. Nem Tunisz birtokáról volt szó, hiszen ez a harc csak egy része a világot átfogó háborúnak, amelyet valamennyi arcvonalon kell megvívni. A harc eredményét a sikerek összessége dönti el, ez pedig függvénye a nemzetek lelki átütőerejének és győzelmi elszántságának. Mussolini beszédében az egész világ előtt hirdette, hogy az olasz nép e fontos tényezőket a mérleg serpenyőjébe tudja vetni és az olasz nép harci elszántsága abban a mértékben növekszik, amilyen mértékben az ország egyre jobban az arcvonalba kerül. A Ştefani Iroda munkatársa megállapijta, hogy az angol—amerikai hírverés áz Egyesült Államok és általában az angolszász támadás jelentőségének túlbecsülésében azt állítja, hogy Tunisz és Bizerta elfoglalása azt jelentené, hogy az angolszászok a Földközi-tenger urai maradnak. Elfelejtik, hogy még néhány hónappal ezelőtt Tunisz nem volt a tengely kezén és a Szicíliai-csatornán az angolszász hajókaravánok mégsem haladhattak át. A Fö’dközi-tenger középső részét valóban a Tunisz—Szicília—Szardínia háromszög határolja, s Tunisz ennek csak egyik szára. Bizerta, mint tengeri kikötő, egykor jelentős eszköz lehetett Szicília ellenőrzésére. a légierő fellépésével azonban megszűnt fontos tényező lenni és a Földközi-tengeren az olasz légikikötők tekinthetők —- amíg annak e’lenkezöje be nem bizonyul — a Földközi-tenger középső része kulcsának. Az angolszászok erről súlyos tapasztalatokat fognak szerezni. - * A KIJBANI HÍDFŐ ellen intézett rendkívül elkeseredett bolsevista támadás, amint a „Basler National Zeitung“ berlini tudósítója jelenti, szakadatlanul tart. A Szovjet ezen a szakaszon — amint már német részről is közölték — kitűnően felszerelt élcsapatokat. vet küzdelembe. Egy berlini katonai szóvivő rámutat arra. hogy a szovjet csapatok főtámadása a Krimszkájától nyugatra lévő uj német állások ellen irányul, mert az ellenség téves következtetéssel a németek által végrehajtott taktikai arcvo- nalkiigazitással nyilván sikert remélt elérni. A Szovjet erőfeszítései ellenére a harcoknak ebben a középpontjában is eredménytelenek maradtak az uj támadások. Német katonai körök mindazonáltal arra számítanak, hogy a legközelebbi napokban folytatódik a Szovjet támadó erőfeszítése, amely nyilván arra irányul, hogy a kubáni hídfő egész területéről kiszorítsa a németeket. A „Hamburger Fremdenblatt“ hangoztatja, hogy a kubáni hídfő rendkívül veszélyes fenyegetés a Szovjetre és a szovjet hadvezetöség éppen emiatt igyekszik ezt a tulajdonképpeni nagy támadás előtt eltüntetni, ami azonban, mint az eddigi harcok mutatják, nem megy könnyen és a Szovjet ituM tudja ezt a hadműveleti célját megvalósítani. A kubáni hídfőt erődítményhez hasonló állásnak kell tekinteni, amelynek rendkívül nagy elhárító ereje van. A német hivatalos jelentés közli, hogy a kubáni támadások pénteken is összeomlottak s a bolsevistáknak nem sikerült tért nyerniük. A szovjet arcvonal egyes szakaszai fölött a bolsevisták nagy légierőket vetnek harcba, a kialakult küzdelmek azonban újabb bizonyságát szolgáltatják a német légifölénynek. Amint a Német Távirati Iroda közli, a szovjet légierő vesztesége 40 óra alatt 234 gépnél több volt. Pénteken a németek négy saját írép elvesztése mellett 99 szovjet gépet semmisítettek meg. * VISINSZKI szovjet helyettes külügyi népbiztosnak a bolsevisták kezébe került lengyelek sorsáról tett beismeréseire Ra- czinszky gróf, a londoni lengyel menekült kormány külügyminisztere válaszolt. A szovjet nyilatkozat, — mondotta — nem sokat tett abban az irányban bogy megerősítse az egyesült nemzetek által olyan hőn óhajtott egyetértést. A lengyel hadseregnek a Szovjetunióból való eltávolítása nem lengyel kívánságra történi, hanem a Szovjet egyoldalú elhatározása volt. Nemcsak alaptalan, hanem teljesén elképzelhetetlen a kémkedés vádja, amellyel Visinszki a Szovjetben működött egyes lengyeleket illette. Mindenesetre az ilyen felfogás - teljesen ellentétes azzal az elképzeléssel, amelyet mi s közös ellenség ellen küzdő szövetségesek közötti valóban kölcsönös kapcsoló tokról táplálunk. A berlini sajtó foglalkozik Visinszkinek a lengyel-szovjet kapcsolatokról tett nyilatkozatával. A „Deutsche Allgemeine Zeitung“ igy ir: „A bolsevizmus immár semmi tekintettel nincs nyugati segédnépeire és az amerikai megfigyelőket egyenesen megdöbbentette a kujbisevi „szenzáció“ az angolszász újságírókkal május 6-án közölt okirat. A Szovjet beismerése szerint a 96 000 főnyi lengyel hadseregből már csak -14 000 számára utalnak ki élelmiszert, úgyhogy a többi 52.000 „éhenhalt“. Eltűnt a Szovjetunióból a lengyel polgári lakosság, amelynek lélek számát a Szovjet „kicsinek“ mondja, a lengyelek szerint azonban ez a szám másfélmillió volt.“ Visinszki helyettes külügyi népbiztos nyi latkozata — Írja a Sieí'ani olasz távirati iroda —- nem válaszolt azokra az egyszerű, de félelmetes kérdésekre, amelyeket az emberiség és a civilizáció a kommunizmushoz intézett a hiányzó milliónyi lengyel hollétéről. Más tekintetben ma Moszkva — ugylát- szik — meghátrálni igyekszik a külön lengyel kormány lé- ".évérének kérdésében, amelytől London a legjobban félt. Lehetséges, hogy Moszkva ezt az uj álláspontját washingtoni közvetítésre használja fel. Nagy kérdés, el tudja-e érni Moszkva tulajdonképpeni célját, nevezetesen azt, hogy a lengyelek a katyni és esetleg a még ielfede- zendö további tömegsírokról hallgassanak. Tény, hogy még sok tömegsír van szovjet területen és tény, liegy Sztálin ezeket az ügyeket egyszersmiDdenkorra fel akarja számolni. * A JAPAN HADERŐ nagy előkészületeiről ir távolkcleti tudósítójának rádiójelentése alapján a .Deutsche Allgemeine Zeitung“. Megállapítja, hogy a japán expediciós haderő, amely a megelőző hadműveletekben megmutatta roppant harci erejét, most újból teljes felkészültségben áll. A kelelázsiai háború eddigi folyamán szenvedett ember- és anyag- veszteségeket már régen pótollak. A csapatok felszerelésében bőségesen felhasználták a harcok során szerzett tapasztalatokat és a birtokbavett területek hatalmas lehetőségei beláthatatlan távlatokat nyitottak a japán hadiipar előtt. A mai japán haderő erősebb és jobb, mint amilyen az volt. amely a keletázsiai háború kitörésekor megkezdte a harcot. Ugyanez érvényes a japán hajóhadra is, amelynek a közeljövő hadműveleteinél kétségkívül rendkivüli szerepe lesz. Az angolszász hírverés ugyan már többször „megsemmisítette“ a japán hajókat, de a londoni és a washingtoni tengerészeti szakemberek bizonyára tudják, hogy az végeredményben nem szenvedett komolyabb veszteséget és hogy Japán hajóépítő képessége legalább is egyenlő az angolokéval és az amerikaiakéval. A japán légi haderő pedig már sokszor megmutatta, hogy műszaki felkészültségben, harci készségben és áldozatos szellemben mire képes. A japán repülőgépek feltétlenül urai azoknak a területeknek és tengerrészeknek, ahol megjelennek. Arról, hogy a japán támadás hol. mikor és hogyan fog megindulni, természetesen semmit sem lehet tudni s ez meglehetősen közömbös is azzal a ténnyel szentben, hogy Japán harcra készen áll és elhatározta, hogy a közeljövőben talán az eddiginél is súlyosabb csapásokat mér ellenfeleire- -* GÖBBELS Dr. német birodalmi minrszrer a ,-Das Reich“ legutóbbi számában „A háború és a zsidók“ címmel ir cikketValóban csodálatos, Írja Göbbels dr., hogy ma, ennek a gigászi küzdelemnek negyedik évében is bizonyos európai körök még milyen naivsággal, hogy ne mopdjuk tudatlansággal állanak szemben a zsidó kérdéssel. Nem akarják belátni, hogy ez a háború a zsidó fajnak és segédnépeinek harca az arja embe-
