Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-09 / 104. szám

Vasárnap tt*4H m d f u Ára 20 fillér ES KIÜRÍTETTEK bizertát Á TENGELYCSAPÁTOK FELROBBANTOTTÁK piauMeiít. Bzísa SZERKESZTŐSÉG, K1ADCH1VATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. VISSZA * Tuniszban utcai ßarcolk folynalc Az c szakafrikai események semmiképen sem éiintik a végső győzelmet — hangsúlyozták a német külügyminisztériumban A szovjet csapatok eredménytelenül rohamozzák a kubáni lifidfőt 74.000 ionná tartalmú tizenhárom hajót süllyesztettek el újból a német . tengeralattjárók egy angolszász hajókaravánból VÉGÉHEZ KÖZELEDIK a tuniszi küzde­lem. A német és olasz hivatalos jelentések közük, hogy az óriási ellenséges túlerőnek sikerült megtörnie Tunisz és Bizerta hősies védőinek ellenállását. Bizertát a tengelycsa- patok a katonai berendezések szétrombolása ntftn kiürítették. Tuniszban utcai harcok folynak. Az arcvonal középső és déli szakaszán az olasz és német csapatok rendületlenül foly­tatják a harcot. A tengelycsapatok hat hónapon át védel­mezték a tuniszi hídfőt, amelybe, most az angolszászok nyomasztó fölényben lévő csa­pataikkal betörtek. A német sajtó visszapil­lantást vet a hősi küzdelmekre s méltatja azt a szerepet, amelyet a tuniszi harcok az egész háború keretében betöltötték. A „Ber­liner Börzenzeitung“ emlékeztet arra, hogy az angolok és az amerikaiak az afrikai partraszállás napjaiban, az előző év novem­berében azt állították, hogy néhány nap alatt urai lesznek egész Sszakafrikának. A németek és olaszok tuniszi gyors közbelépé­se ezeket az álmokat meghiúsította. Az el­lenséget gyors hadműveletek során vissza- üzték egészen az algiri határig, úgy, hogy uj erősítéseket kellett megvárniok, mielőtt nagyobb hadműveletekbe kezdhettek volna. Az, hogy az angol—amerikai csapatok vég­eredményben el fogják érni céljukat, az adott helyzetben nem igen volt vitatható, a hadműveletek azonban nagy angol és ame­rikai erőket, hadi és kereskedelmi hajóik tömegeit hosszú ideig kötötték le s ez az afri­kai harcosok kiváló érdeme. Az ellenségnek olyan sebeket okoztak, amelyek következ­ményeit a jövőben fogja ére-zni Bizonyosak lehetünk abban — Írja a ,.Deutsche Allgemeine Zeitung", — hogy a hathónapi hadászati időnyereséget a ten­gely megfelelően kihasználta. Nagy ered­mény volt, hogy az ellenfél nem tudta Eu­rópa elleni hadászati terveit a szovjet téli offenzivájávai összhangba hozni. Sikerült közben teljesen kiépíteni az Atlanti-óceáni erődmüveket és még sokminden más olyan Intézkedést megtenni, amelyekről egyelőre még nem lehet beszélni. A tuniszi hídfő eset­leges elvesztése ilyenmódon nem mérték­adó jelentőségű a hadihelyzet egésze szem­pontjából. A német sajtó kiemeli az olasz nemzet szilárd harci elhatározását a további küz­delmek előtt s megállapítja, hogy ez kifeje­zésre jutott a római nagy ünnepségen, ami­kor Mussolini óriási lelkesedés közepette mondotta el beszédét. Ha Olaszország most el is vesztette afri­kai birtokát, — írja a „Völkischer Beobach­ter“ — ha végéhez közeledik is a tuniszi küzdelem, mindez nem tüntetheti el annak a fejlődésnek nagy vonalait, amely erre a világháborúra vezetett. A Duce bebizonyí­totta, milyen csalhatatlan érzéke van e há­ború történelmi jelentősége iránt, amikor kijelentette, hogy Olaszország hajthatatlan és eltökélt szándéka folytatni afrikai külde­tését. Az előretolt állásokban vívott ebben a súlyos és kemény küzdelemben a legnagyobb mértékben bevált az a fegyverbarátság, amely összefűzi a németeket és az olaszo­kat. Nem Tunisz birtokáról volt szó, hiszen ez a harc csak egy része a világot átfogó háborúnak, amelyet valamennyi arcvonalon kell megvívni. A harc eredményét a sikerek összessége dönti el, ez pedig függvénye a nemzetek lelki átütőerejének és győzelmi elszántságának. Mussolini beszédében az egész világ előtt hirdette, hogy az olasz nép e fontos tényezőket a mérleg serpenyőjébe tudja vetni és az olasz nép harci elszántsága abban a mértékben növekszik, amilyen mér­tékben az ország egyre jobban az arcvonal­ba kerül. A Ştefani Iroda munkatársa megállapijta, hogy az angol—amerikai hírverés áz Egye­sült Államok és általában az angolszász tá­madás jelentőségének túlbecsülésében azt állítja, hogy Tunisz és Bizerta elfoglalása azt jelentené, hogy az angolszászok a Föld­közi-tenger urai maradnak. Elfelejtik, hogy még néhány hónappal ezelőtt Tunisz nem volt a tengely kezén és a Szicíliai-csatornán az angolszász hajókaravánok mégsem halad­hattak át. A Fö’dközi-tenger középső részét valóban a Tunisz—Szicília—Szardínia há­romszög határolja, s Tunisz ennek csak egyik szára. Bizerta, mint tengeri kikötő, egykor jelentős eszköz lehetett Szicília el­lenőrzésére. a légierő fellépésével azonban megszűnt fontos tényező lenni és a Föld­közi-tengeren az olasz légikikötők tekinthe­tők —- amíg annak e’lenkezöje be nem bizo­nyul — a Földközi-tenger középső része kulcsának. Az angolszászok erről súlyos ta­pasztalatokat fognak szerezni. - * A KIJBANI HÍDFŐ ellen intézett rend­kívül elkeseredett bolsevista támadás, amint a „Basler National Zeitung“ berlini tudósí­tója jelenti, szakadatlanul tart. A Szovjet ezen a szakaszon — amint már német rész­ről is közölték — kitűnően felszerelt élcsa­patokat. vet küzdelembe. Egy berlini kato­nai szóvivő rámutat arra. hogy a szovjet csapatok főtámadása a Krimszkájától nyu­gatra lévő uj német állások ellen irányul, mert az ellenség téves következtetéssel a németek által végrehajtott taktikai arcvo- nalkiigazitással nyilván sikert remélt el­érni. A Szovjet erőfeszítései ellenére a har­coknak ebben a középpontjában is ered­ménytelenek maradtak az uj támadások. Német katonai körök mindazonáltal arra számítanak, hogy a legközelebbi napokban folytatódik a Szovjet támadó erőfeszítése, amely nyilván arra irányul, hogy a kubáni hídfő egész területéről kiszorítsa a némete­ket. A „Hamburger Fremdenblatt“ hangoz­tatja, hogy a kubáni hídfő rendkívül veszé­lyes fenyegetés a Szovjetre és a szovjet hadvezetöség éppen emiatt igyekszik ezt a tulajdonképpeni nagy támadás előtt eltün­tetni, ami azonban, mint az eddigi harcok mutatják, nem megy könnyen és a Szovjet ituM tudja ezt a hadműveleti célját megva­lósítani. A kubáni hídfőt erődítményhez ha­sonló állásnak kell tekinteni, amelynek rendkívül nagy elhárító ereje van. A német hivatalos jelentés közli, hogy a kubáni támadások pénteken is összeom­lottak s a bolsevistáknak nem sikerült tért nyerniük. A szovjet arcvonal egyes szakaszai fölött a bolsevisták nagy légierőket vetnek harc­ba, a kialakult küzdelmek azonban újabb bizonyságát szolgáltatják a német légifö­lénynek. Amint a Német Távirati Iroda közli, a szovjet légierő vesztesége 40 óra alatt 234 gépnél több volt. Pénteken a németek négy saját írép el­vesztése mellett 99 szovjet gépet semmisí­tettek meg. * VISINSZKI szovjet helyettes külügyi nép­biztosnak a bolsevisták kezébe került len­gyelek sorsáról tett beismeréseire Ra- czinszky gróf, a londoni lengyel menekült kormány külügyminisztere válaszolt. A szovjet nyilatkozat, — mondotta — nem sokat tett abban az irányban bogy megerősítse az egyesült nemzetek által olyan hőn óhajtott egyetértést. A lengyel hadseregnek a Szovjetunióból való eltávolí­tása nem lengyel kívánságra történi, hanem a Szovjet egyoldalú elhatározása volt. Nem­csak alaptalan, hanem teljesén elképzelhe­tetlen a kémkedés vádja, amellyel Visinszki a Szovjetben működött egyes lengyeleket illette. Mindenesetre az ilyen felfogás - tel­jesen ellentétes azzal az elképzeléssel, ame­lyet mi s közös ellenség ellen küzdő szövet­ségesek közötti valóban kölcsönös kapcsoló tokról táplálunk. A berlini sajtó foglalkozik Visinszkinek a lengyel-szovjet kapcsolatokról tett nyilat­kozatával. A „Deutsche Allgemeine Zei­tung“ igy ir: „A bolsevizmus immár semmi tekintettel nincs nyugati segédnépeire és az amerikai megfigyelőket egyenesen megdöbbentette a kujbisevi „szenzáció“ az angolszász újság­írókkal május 6-án közölt okirat. A Szovjet beismerése szerint a 96 000 főnyi lengyel hadseregből már csak -14 000 számára utal­nak ki élelmiszert, úgyhogy a többi 52.000 „éhenhalt“. Eltűnt a Szovjetunióból a len­gyel polgári lakosság, amelynek lélek számát a Szovjet „kicsinek“ mondja, a lengyelek szerint azonban ez a szám másfélmillió volt.“ Visinszki helyettes külügyi népbiztos nyi latkozata — Írja a Sieí'ani olasz távirati iroda —- nem válaszolt azokra az egyszerű, de félelmetes kérdésekre, amelyeket az em­beriség és a civilizáció a kommunizmushoz intézett a hiányzó milliónyi lengyel hollété­ről. Más tekintetben ma Moszkva — ugylát- szik — meghátrálni igyekszik a külön len­gyel kormány lé- ".évérének kérdésében, amelytől London a legjobban félt. Lehetsé­ges, hogy Moszkva ezt az uj álláspontját washingtoni közvetítésre használja fel. Nagy kérdés, el tudja-e érni Moszkva tulajdon­képpeni célját, nevezetesen azt, hogy a len­gyelek a katyni és esetleg a még ielfede- zendö további tömegsírokról hallgassanak. Tény, hogy még sok tömegsír van szovjet területen és tény, liegy Sztálin ezeket az ügyeket egyszersmiDdenkorra fel akarja számolni. * A JAPAN HADERŐ nagy előkészületeiről ir távolkcleti tudósítójának rádiójelentése alap­ján a .Deutsche Allgemeine Zeitung“. Meg­állapítja, hogy a japán expediciós haderő, amely a megelőző hadműveletekben meg­mutatta roppant harci erejét, most újból tel­jes felkészültségben áll. A kelelázsiai háború eddigi folyamán szenvedett ember- és anyag- veszteségeket már régen pótollak. A csapatok felszerelésében bőségesen felhasználták a har­cok során szerzett tapasztalatokat és a birtokbavett területek hatalmas lehetőségei beláthatatlan távlatokat nyitottak a japán hadiipar előtt. A mai japán haderő erősebb és jobb, mint amilyen az volt. amely a kelet­ázsiai háború kitörésekor megkezdte a har­cot. Ugyanez érvényes a japán hajóhadra is, amelynek a közeljövő hadműveleteinél két­ségkívül rendkivüli szerepe lesz. Az angol­szász hírverés ugyan már többször „meg­semmisítette“ a japán hajókat, de a londoni és a washingtoni tengerészeti szakemberek bizonyára tudják, hogy az végeredményben nem szenvedett komolyabb veszteséget és hogy Japán hajóépítő képessége legalább is egyenlő az angolokéval és az amerikaiakéval. A japán légi haderő pedig már sokszor meg­mutatta, hogy műszaki felkészültségben, harci készségben és áldozatos szellemben mire ké­pes. A japán repülőgépek feltétlenül urai azoknak a területeknek és tengerrészeknek, ahol megjelennek. Arról, hogy a japán támadás hol. mikor és hogyan fog megindulni, természetesen semmit sem lehet tudni s ez meglehetősen közömbös is azzal a ténnyel szentben, hogy Japán harcra készen áll és elhatározta, hogy a közeljövőben talán az eddiginél is súlyosabb csapásokat mér ellenfeleire- -* GÖBBELS Dr. német birodalmi minrszrer a ,-Das Reich“ legutóbbi számában „A háború és a zsidók“ címmel ir cikket­Valóban csodálatos, Írja Göbbels dr., hogy ma, ennek a gigászi küzdelemnek negyedik évében is bizonyos európai körök még milyen naivsággal, hogy ne mopdjuk tudatlansággal állanak szemben a zsidó kérdéssel. Nem akarják belátni, hogy ez a háború a zsidó fajnak és segédnépeinek harca az arja embe-

Next

/
Thumbnails
Contents