Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-08 / 103. szám

1943. M .4 J & S 8 XkasxriFFSjga 4 Zsuzsanna és a vénember .Tudom én, hová kell ülni, masszirozónő voltam * Öregapó és öregan;gó tragikomikus féltékenység! jelenete a kolozsvári rendőrkapitányság bűnügyi osztályán látta, ha elindul. Pedig most még ott volt a hatalom árnyékában. Most még elmondha­tott volna egyet s mást, mert engedni is engedték s mégis milyen kicsi lett. Egész kicsi. Pedig az asszony is kicsi volt, olyan kicsi, hogy az már szinte nevetséges volt. — Kint majd várjál meg'— szólott rá az öregemberre. — Mindjárt megyek én is. Amikor pedig magára maradt a hivatal­ban, csöndesen, majdnem sirva mondotta az aranygalléros rendőrtisztnek: Kolozsvár, május 7. Jöhet a következő pa­naszos! — szólott ki a félig nyitott ajtón a rendőrkapitányság bűnügyi osztályának a vezetője, mire az előszoba egyik sarkából feltápászkodott egy toprongyos, öreg — kö­zel a nyolcvanhoz — s megállt a rendörföta- nácsos előtt: — Parancsoljon, kérem alássan, parancsol­jon, méltóságos és tekintetes főkapitány ur... — Hagyjuk a címeket, öreg, mit óhajt7... Mi a panasza? Gyorsan mondja, mert látja mennyien vannak még. Hiszen maga tegnap is itt járt — mondja a rendörfötanácsos, miután hosszabban végignéz rajta. — Itt. Itt leszek én holnap is, ha nem hagy békén... — Ki nem hagyja békén? — Ki? Hát az asszony, instállom, az asz- szony. Ma is megvert... Hát mi vagyok én, hogy egy asszony verjen, püföljön, mint egy kutyát, mint egy állatot! Elsírja magát, hogy az ember szinte meg­sajnálja. — És most mit akar?... Mit csináljunk az asszonnyal? Miféle férfi maga, hogy min­dennap panaszra jön az asszony miatt? Ilyet hallani. Nem restelli magát?... — Dehogy nem restellem. Éppen azért jövök panaszra, mert fölöttébb restellem magam, kérem. Az egész utca rajtam röhög. Az egész utca, az Isten pusztítsa el őket! — Ne káromkodjék, — utasítja rendre a rendörfötanácsos — nem tudja, hogy nem szabad káromkodni? — Hát még ez is káromkodás?... Halla­tták csak Zsuzsát, hogy miket mond... Ajajaj. .. Az a káromkodás. Ahogyan az asszony szokott. Ezért talán még külön is meg lehetne büntetni, instállom. Meg bi­zony, mert „halljanak csak ide“, miket szo­kott mondani.. . És betüszerinti hűséggel kezdi ecsetelni, hogy miket mond neki Zsuzsánna asszony kora reggeltől, késő estig. Hát szó, ami szó. ilyet még nem igen hallottunk... A rend­őrfőtanácsosnak nem igen van ára ideje ilyen hosszú „kihallgatásokra“ s éppen ezért, igyekszik azt minél jobban megrövidíteni. Csakhogy nem megy az olyan könnyen, mert a vén toprongyos újból elkezdi: — A reggel is, kérem, még jóformán ki se nyitottam a szememet, már hallom, hogy Zsuzsánna kezdi az „ébresztőt“, hogy azt mondja: hogy az Isten... — Mondja már meg, mit akar, mi a pa­nasza, vagy menjen dolgára — unszolja a bűnügyi osztály vezetője. — Az volna, hogy én ezzel az asszonnyal nem bírom tovább. — Ha nem birja, menjen ügyvédhez, vagy akárhova, mert az nem ide tartozik. Ha megverte, hozzon orvosi látleletet s akkor megindítjuk ellene az eljárást. Megértette? . — Meg. Csak azt nem értem, mi az az orvosi látlelet? — Nem értette? Azt mondja, hogy tegnap le megverte az asszony. Hol ütötte s mivel, mutassa. Mert, ha erősen megverte, annak nyomának is kell lennie. Ha pedig van, itt a szomszédban, a másik irodában megcsi­nálja a föorvosur a látleletet. Megvizsgálja, hogy a sérülések milyen természetűek s mennyi idő alatt gyógyulnak meg. Ezt már csak megértheti... — Ezt már meg. Ez tiszta beszéd. De csak menjek haza, visszaadom én az asz- 8zonynak. Minek is töltöm itt az időt váj­jon, hiszen azóta már úgy helyben hagy­hattam volna, hogy... A mondatot azonban be sem fejezhette, mert abban a pillanatban viharzott be az előszobába s aztán az előszobán, a többi panaszosokon keresztül gázolva Zsuzsa, az asszony, (ö is nyolcvan felé közeleg.) És már ö is ott állott a rendörfötanácsos előtt. Szó nélkül állott, de olyan elszántan s mindenre készen, hogy öreg élettársába ruinier Antall irOglpszshttzkfót I BéSgaMca 4. §zás&| alá az udvarba üeţjezte át Teieíon: 14-93. nyomban beléfagyott a szó. — Maga mit akar? — kérdezte a rendőr- főtanácsos. — Mit akarok? Ezt akarom! — karol a vénemberbe. — Ezt akarom, ezt a mocskot eltakarítani innen... Magiknak is lehetne jobb dolgik, mint ilyen hazugságokat hall­gatni. Hát van magiknak fogalmuk, hogy ez a kosz miket müvei?... Na, ugye, hogy nincs. Azért mondom, jobb lesz, ha elhall­gatsz, mert itt taposom ki a beledet, te... Hogy az Isten! — s úgy toporzékolt a kis csont vénasszony, mint egy veszett kecske. — Na, de most már elég legyen, menjenek ki s intézzék el egymás között — szólt rájuk a rendörfötanácsos. — Mi, hogy egymás között? — szájait a vénasszony. — Itt leg jönne Oh csak én in­tézhetek. Csakis én. De intézek is ám, csak legyünk kivül a kapun s belül az ajtón, te, te vén trotty! Indulj... A vén toprengyos csakugyan jobbnak *— Tudják magik, leikeim, hogy mit szen­vedek én emiatt a vén trotty miatt?... Tes­senek meggyőződni róla, hogy milyen sem- mirevaló. Kérem, hogyis mondjam, ez még olyan férfi, hogy csak úgy bolondulnak utá­na ott, a fertályban... öreg vagyok én már s unom az effélét, kérem. De azért ezt mégse tűrhetem, mert én adok neki enni, én mosok rá, én gondozom, hát még mit akar a vén majom ?... Ilyen szégyen. Hát persze, hogy megverem, amikor efféléken érem. De azért szeretem én, instállom, sze­retem s ne féljenek, nem töröm össze a csontjait. Tudom én hová kell ütni, masz- szirozönó voltam fiatalkoromban, hát ennyi az egész, kezüket csókolom. Ezzel már ment is, de ott maradt utána még egy jő adag mosoly a rendőrtisztek ar­cán s az akták fölött úgy, de úgy világított, mint vénasszonyok nyarán a futó felhők mögül'a napsugár..,, BÍRÓ JANOS „ GondosleoeSféle egţţ üveg peIs* Hogyan zajlóit le Churchill efőadólcőiutja 1930-ban Északamerikában ? Északamerikában egész ügynöki gárda foglalkozik a legkülönbözőbb elöadókörutak megszervezésével. Csodadoktorok és politi­kusok, vallásalapitók és feministák lépnek fel váltakozva a kis- és nagyvárosok pódiu­mára, hogy a szenzációéhes amerikai tömeg előtt kifejtsék nézeteiket. Elképzelhető, mi­lyen sokan próbálták meg Winston Chur- chillt, Anglia jelenlegi miniszterelnökét e!í>- adókörutra szerződtetni, de csak egy ember­nek sikerült, Louis J. Albertnek. Albert az „American Mercury“ hasábjain Így számolt be nemrégiben az angol politikusokkal kö­tött ismeretségéről: — Mint előadások rendezését vállalő im­presszárió teljes húsz évig — 1910-töt 1980-ig fáradoztam, hogy Winston Chur- chilit előadókörut megtartására szerződtes­sem az Egyesült Államokban és Kanadában, de sajnos sohasem ért rá. 1930-ban végre azt táviratozata londoni ügynököm, hogy ha most teszek ajánlatot, valószínűleg sikerű! a dolog. Azonnal felajánlottam 50.000 dol­lárt, ezenkívül három személy részére az összes utazási költséget, kilenc hét alatt megtartandó előadásért! Churchill elfo­gadta ajánlatomat és megígérte, hogy 193! december elején Amerikába érkezik. — Három nappal a tervezett elutazás előtt sürgönyt küldött, hogy még három napig Londonban szeretne maradni, hogy az India­törvény vitájánál résztvehessen az alsóház ülésén, Nem volt könnyű feladat megvált.oz tatni az egész utazási tervezetet és az elő­adásokat elhalasztani, de természetesen en­gedtem Churchill kérelmének. — Az érkező államférfit a kikötőben vár­tam. Felsiettem a hajóra, Churchill rögtön üzleti ügyekre terelte a szót. — Néhány fontos dolgot szeretnék önnel , most mindjárt megbeszélni — mondta. — Legelőször is gondoskodjék kérem egy üveg pezsgőről, amit ma este magammal vihetek Worcesterbe. Válaszom csak ennyi volt: — Ami a pezsgőt illeti, abban nem lesz hiba! Churchill sugárzó arccal csapott a vál- lamra! — Azt hiszem, jó barátok leszünk Albert. Newyorkban alig maradtunk néhány órát. Churchülre két amerikai detektív és egy személye őrizetéül kirendelt „testőr“ vigyá­zott állandóan, a pályaudvarokon pedig egesz raj polgári ruhás rendőr nyüzsgött kö­rülötte. Mégis megtörtént, hogy már az első előadás utáni este elveszett védelmezői szeme elől, sőt baleset is érte. Churchill ugyanis elhatározta, hogy Worcesterben fel­keresi Bernard Baruch nevű régi barátját, aki az 5. utcában lakott. A titkos rendőrök nem vették észre, amikor elhagyta a szál­lodát és maga Churchill véletlenül rossz címet adott meg a taxisoffőrnek. Ide-oda bolyongtak az utcákon, végül Churchill tü­relmetlenné vált és kiszállt a kocsiból, hogy majd gyalog keresi meg barátja házát. Alighogy kifizette a soffőrt és lelépett a jár­dáról, egy robogó autó elütötte. — Félóra múlva telefonon értesítettek, hogy Churchill súlyos sérülésekkel a kórházban fekszik. Persze megint át kellett alakítani az útitervet és elhalasztani az előadásokat. — Egy hétig válságos volt az állapota. Amikor az orvosok véleménye szerint már túl jutott a veszélyen, rögtön a titkárnőjét hivatta. Az ágyban fekve diktált neki egy meglehetősen hosszú cikket, amelyben a bal­osét közben tapasztalt érzéseit ecsetelte a legapróbb részletekig. A cikkért egyébként 15.0U0 dollárt kapott. — Ilyen előzmények után szivszorongva vártam, mi minden adódik elő a kilenc hét alatt, de szerencsére minden símán folyt le. Churchill igen jókedvű volt és amint észre­vettem, nagy szakértő az étel s ital dolgá­ban. Egy napon Detroitból Ann Arborba kellett utaznunk előadásra. Churchill azt in­dítványozta, hogy ebédeljünk útközben az autóban. Mint vérbeli ínyenc, több mint har­minc percig foglalkozott az elemózsiás kosár tartalmának összeállításával. — Azt is megfigyeltem, hogyan készült beszédeire. Egyetlen mondatot sem vetett papirra, mielőtt hangosan maga elé nem mondta volna. Ilyenkor minden arckifejezést elpróbált. Sokszor annyira élvezte saját öt­leteit és éiceit, hogy hangos nevetésben tört ki, amivel mindnyájunkat magával raga­dott. (TEK) Színvonalas előadásokkal kezdődött meg a kolozsvári egyetemi hallgatónak Mária Kongregációjának világnézeti előadás-sorozata Kolozsvár, május 7. A kolozsvári egyetemi hallgatónök Mária Kongregációja világné­zeti eloadăssorozatoţ rendez. Első előadó­estje csütörtökön zajlott le a Mátyás Király Díákház zenei előadótermében. Pakots Ká­roly kanonok, szatmári általános püspöki helytartó és Szentiványi Róbert dr. c. kano­nok, kolozsvári teológiai tanár voltak az első est előadói. A kiváló hitszónokok és e'őadók az értelmiségi leányifjuság köréből annyi hallgatót EOBBOttaJs a «Bakházba, hogy több­százan csak a nyitott ajtókon keresztül a folyosón hallgathatták végig az előadásokat. A papköltö és volt országgyűlési képvi­selő „Korunk eszmeáramlatai és a mai ma­gyar leány“ cimü előadásában ismertette a ma uralkodó eszmei irányokat és rámuta­tott arra, hogy a mai magyar leány, híven az ősi hagyományokhoz, kitart a keresztény és magyar életeszme mellett A tudós teológiai tanár, aki már 30 évvel ezelőtt Kolozsvár egyik legjobb hitszónoka volt, „Tiszta ifjúságot vár a magyar jövő“ címmel tartott előadást. A mozgóképszín­házak romboló hatású előadásai ellen mon­dott szaval mély hatást keltettek a hallga­tóságban és megállapításait a legélénkebb helyesléssel fogadták. Az előadáson jelen volt Sándor Imre püspöki helytartó, aki köz­vetlen szavakkal mondott bevezetőt az elő­adássorozathoz, továbbá gróf Bethlen Györgyné, György Lajos dr. egyetemi ta­nár és sokan mások a katolikus mozgalmak vezetői közül. A legközelebbi előadóest május 13-án, csütörtökön lesz, melynek során vitéz Almay Béla alezredes és Baráth Tibor dr. egyetemi tanár Iránytmutató előadásai hangzanak el Kolozsvár értelmiségi leányifjuságához. Hifídr vezér is megjelent Luize S. A. vezérkari főnők temetésén Berlin, május 7. (MTI) A Német Táv­irati Iroda jelenti: Lutze Viktort, az SA vezérkari főnőkét, aki gépkocsi-baleset alkalmával- életét vesz­tette, pénteken délelőtt az uj birodalmi kan­cellária épületében ravatalozták fel. A pén­teken délelőtt tartott gyászszertartáson meg jelent a Führer is. Cíöbbels dr. birodalmi miniszter gyászbeszédében méltatta az el­hunyt személyiségét, munkáját. Azután a Führer emlékezett meg az elhunytról, aki­nek a Német érdemrend legmagasabb foko­zatát, a legnagyobb német kitüntetést ado­mányozta. Todt, Heyndrich és Stühnlein után Lutze a negyedik, aki ebben a magas kitüntetésben „post mortem,e részesült. A gyászszertartáson megjelent a nemzeti szó-, ciálista párt, az állam és a véderő csaknem valamennyi vezetőszemélyisége, az SA veze­tőségének valamennyi tagja, valamint a szövetségei és baráti nemzetek képviselői. A gyászszertartás után az elhunyt földi ma­radványait Westfallaba szállították s szülő­helyén helyezik nyugalomra. Jancsó Elemér dr. előadása az Erdélyi Muzeum Egyesületben Kolozsvár, május 7. Az Erdélyi Muzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történet- tudományi Szakosztálya májusi előadásán dr. Jancsó Elemér mutatta be Döbrentei Gáborról Írott, uj munkájának összefoglalá­sát. György Lajos dr. szakosztályi elnök meg­nyitójában a nemrég meghalt Szinnyei Jó­zsefről, a nagy magyar nyelvészről emléke­zett meg. Életének és munkájának azt a szakaszát méltatta, amit, mint kolozsvári professzor, az Erdélyi Muzeum Egyesület­ben munkálkodva töltött. Az Erdélyi Mu­zeum folyóirat fellendítése az ö érdeme volt. Jancsó Elemér dr. előadásában Döbrentei Gábor irói pályafutását ismertette, különös tekintettel erdélyi szereplésére. Uj levéltári adatok alapján vázolta hallgatói elé Döb­rentei irodalomszervezői munkásságát, az Erdélyi Muzeum (1814—1818) előkészítését, virágkorát és a magyar szellemi életben be­töltött szerepét. Döbrentei önzetlen müveit- ségszervezöi munkásságának ismertetése után az általa létrehozott, de rövid életű erdélyi tudós társaság történetét ismertette. Döbrentei másfél - évtizedes erdélyi tartóz­kodása alatt döntő hatással volt Erdély és elsősorban Kolozsvár szellemi életére. Er­délyből csak a kényszerítő körülmények ha­tása alatt távozott el, de^az általa megindí­tott szellemi mozgalom most már nem aludt újra el. Erdélyi hívei: Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas Sándor és mások, az általa felvetett eszméket tovább érlelték és részben diadalra is juttatták. Eltávozása után Döb­rentei Pesten folytatta tovább müveltség- s/ervezöi tevékenységét, ö a Magyar Tudo­mányos Akadémia első titkára és éveken át Széchenyi István legmeghittebb bizalmasa. Jancsó Elemér az általa megtalált és ed­dig ismeretlen levelek alapján ezután azt bizonyította, hogy Döbrentei nagy barátai­val: Széchenyivel, Kazinczyval és Farkas Sándorral való meghasonlásáért az utókor alaptalanul és egyoldalúan csak öt vádolta. Bátor és szókimondó magyarsága, megalku­vást nem ismerő természete, de részben hiú­sága is, élete utolsó 15 évében magányossá, egyedülállóvá tették. Azonban a kortársak- uak eme méltánytalan magatartása ellenére is Döbrentei haláláig tovább dolgozott és elévülhetetlen érdemeket szerzett nyelvemlé­keink tekintélyes részének összegyűjtésével és részbeni kiadásával. Halálakor (1851) az egykori irodalmi vezért már alig ismerték, de az utókor és különösen Erdély mindig hálás kell maradjon iránta önzetlen és sike­res müveltségszervezöi tevékenységéért. Jancsó Elemér dr. uj kutatásokban gaz­dag, végig nagyon érdekes előadását a Szak­osztály tagjai és a megjelent közönség me­legen megtapsolta,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents