Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-30 / 122. szám
1943* M M J V S 30 IPárfoIgtiIc a keresztény cégeket! Zsák, zsineg, ponyva, függi ny,- Száraz, zsíros, pérubútorszövet, szőnyeg, linóleum ses vagy ráncos arcbőréi helyrehozza az Erdélyi Kender-Lenáru „ILLA“ és SCárpitosStelIéíteic R.Ţ. kozmetika y. Tapsié* r. 1. Tu!.: m. Pázmány Héra Mátyás király-tár 27. Kolozsvár, Wesselényi Miklós-u. 10, Telet.: 33*26. Telefon; 37-08. Uj tanítvány kiképzés. öltöny, felöltő és ballon*kabátokban na«ry választék Sebestyén Testvérek ruhaéruhézéban Wesselényi Miklós «utca 4. szám. Méretszabóság. Nyíred! és Orbán ruhaüzlete a Timár-utca 2 alól átköltözött Wesselényi Miklós-u. 13. sz.alá Mórftzné Szigethy Anna férfidivat üzlete Mátyás király-tér 8. sz. Dusán felszerelt raktér fehérne miiekben és kalapokban. Folberth Éva áll. eog. gyors-, gépíró- és szépjyó- szaklskoiáiéban minden hé 1-én u| tanfolyamok Indulnak, Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 5. szám. L em. Telefon- 18-94. Ujváry Károly műbútorasztalos Üzlsf: Horthy-ut 20. rnshaiy: [Uussolini-u. 6 Kombinált szobák, hálók, ebédlők, konyhabútorok, *iegr«Mietetésre Is hisiOlnek. Tértaranyat és ezüstét legmagasabb árban veszel' SZABADOS JÁNOS órás ás ékszerész Kolozsvár, Bólyal-u. 2. síéin. 6rajavítások Jótállás mellett. HIRDESSEN fl KELETI UJSÄS-ban! Meghalt Mátyás király... Criráky Imre novellája CziiAkjr Imre, a Délvidék irodalmi életének egyik kiváié képviselője irta as alábbi, egyéni Izfl novellát. Az Író egyébként egyik szereplője a junlus 4-én Kolozsváron rendezendő „Délvidéki est"-nek. Nagy Verő János bátyám történelmi ismeretei között talán a legnagyobb helyet Mátyás király kora foglalja el. No, nem a reneszánsz-rajongó bámulata, vagy a párjukat ritkító Korvinák művészi értékelése okozza ezt, vagy a fekete hadsereg köiönöekép való megbecsülése, mert valljuk meg igazán, a reneszánszról, meg a Korvináéiról Nagy Verő János azt sem tudta, kanállal eszik-e, vagy se, a világ minden hadseregéből pedig csak a nyolcvanhatos közöseket értékelte valamire, ami érthető is, hissen cuksBführer volt a nyolcvanhatosoknál. Eb a történelmi ismeret, bevallom, nem is volt igazi ismeret. Történelem, még kevésbé. János bácsi becsületes juhász volt, már amennyi és amilyen becsületet egy juhásetól követelni lehet! Mert van külön juhászbe- csülét is! Paragrafusai, ha íratlanok is, de girbe-gurbaségokban vetekednek akármelyik cifraaevü egyesület frakkos urak által alkotott saabályzatával! Mert teszem azt. Ha Nagy Verő János birkája a községi földeken vagy a Klein nagyságos ur földjén, vagy az özvegy báróné birtoka táján téved tilosba, azt a falu épp oly csendes, sunyi mosollyal veszi* tudomásul, akár a vén juhász és pulija, akik a vetés sarkából gyönyörködnek a nyáj pusztításában. Mig ellenben, ha valamelyik buta kis bárányka csak véleüenséböl is beleharapna abba a kövér árpavetésbe, amely a szegény s öreg Gazsi Péter féiláncnyi föideeskéjén termett, már a puli is megbotránkozna talán a eszeveszett rohanással rohanna az első füttyentésre, hogy éle« csahol ásóval megdobogtassa a hanyatt-homlok menekülő bárányka szivét. De, hogy Mátysá királyra visszatérjek, bizony az ő viselt dolgait nem a világtörténelem hatalmas fóliánsatból ismerte meg János bácsi. Jancsika korában az iskolában hallotta először, János korában pedig egy kalendáriumban akadt rá a kedves históriákra, amelyek a nagy király elmés, fordulatos élményeit mutatós képek kíséretében tálalták fel az olvasóknak s János bácsi korában is ez a kalendárium maradt kedvenc olvasmánya. Csak egy baj volt! A juhászélet magános élet és mit ér a legszebb história is, ha nincs kinek elmesélnie! Télen még hagyján! Ott az egyik, vagy másik unoka mindig s azok csillogó szemekkel hallgatják a furfangos meséket. A nagyobbik unoka meg, aki már iskolába is jár, olykor-olykor meg is kapja a féltve őrzött kalendáriumot, amelyben azok a szép „olvasások" vannak. Ha nagyon jó kedvében van az öreg, odaadja egy-egy estére a szomszédoknak is, de reggel már visszakéri! Misem természetesebb, Nagy Verő János és Hunyadi Mátyás között fennálló eme közismert kapcsolat bizonyos tekintélyt Is adott az öregnek, aki természetesen soha sem mulasztotta volna el, hogy beszédjébe bele ne keverjen egyet-mást a híres históriákból. Adta a kalendárium bőven! S ha a kalendáriumban nem akadt volna kádenclás história valamelyik személyre, Nagy Verő János csak tudott rá mégis! — Mer hát Mátyás királlá is ijesformán történt eccé, amikó ... és mondta, mondta, mintha ezt is kalendáriumban olvasta volna. De hát így van ez; a legeltetés a birkán, bárányon kívül a juhászfantáziát is müvein! szokta! Sajnos, fogytán a legelő, fogynak a mesék is ... Minden história közül az tetszett legjobban az .öregnek, amelyben a bíróra huszonötöt veret az igazságos király. Ebből aztán világosan látszik az a körülmény is, hogy 'Nagy Verő János erősen szociális érzésű ember. Viszont megszületik — nem is egészen alaptalanul — a gyanú is, hogy Nagy Verő János és a törvénybiró nem igen ismeretlenek egymás előtt ! No, de az Ilyen apró incidensek a mesterséghez tartoznak! Telt, mult az idő. Fogyott a legelő, fogytak a. birkák, erősen ritkult már a haj is az öreg fején, csak a gondok és Mátyás király meséi szaporodtak. Ezek tartották s ksllfet az öregben, no meg az emlékezés s, szebb időkre, amikor még nagyobb volt a nyáj, több volt a legelő s nem csaptak olyan éktelen lármát egy kis tilosban való legletetésért, mint tegnap is az uj rendőrőrmester, pedig igaza se volt! A nyáj a töltés oldalában legelt s csupán egy árva birka tévedt át a töltés túlsó oldalán levő bosztányba, hol állítólag lelegelte volna az aljegyző ur alig kikelt dinnyetábláját. Szó, ami szó, Nagy Verő János mezörend- öri kihágás vétsége miatt beidéztetett a községházára. Szurós-szemü, petyke fiatalember elé állították. Röviden, fölényesen kérdezgette az öreget. Az meg tempósan, megfontoltan válaszolt, mint aki biztos a dolgában. Szépen megmondta, hogy birkák nem is voltak a tilosban, hogy a bosztányban a dinnye meg nem Is kell s hogy az, amit az az egy kis bárányka állítólag lelegelt, illetve amibe épp, csak hogy beleharapott, az nem is dinnyehajtás, hanem amolyan közönséges, vad papsajt, amiből Is nyilvánvalóan látszik a bárány ártatlatnsága, no meg a gazdájáé is és végezetül azt Is megkérdezte az Írnoktól, sunyi tisztelettel megadván neki a falun minden irnokfélének kijáró „jedző ur" címet, hogy hol lakik, mert az asszony mára valami kitűnő tarhót készített s kóstolóba, akarna küldeni a jegyző urnák is egy tálacskávaJ. A kis Írnok azonban szigorú hivatalnoknak és puritán jellemnek mutatkozott. Szigorúnak, mert főnökéről: az aljegyző úrról s egy magyar juhászról, puritánnak, mert csak egy tál tarhöcskáról volt szó. Ráförmedt az öregre: * — Maga engem meg akar vesztegetni! Hát mit gondol maga?! A kis írnokot még soha nem akarták megvesztegetni. Kis, lényegtelen máscáásoM voltak eddig rábizva s most ez az ügy is csak azért került hozzá, mert az aljegyző nem akart a saját ügyében intézkedni s a szol- gabiróí Ítélet kihirdetését az lmokra bizta. Nagy megbízatásának tudatában az igénytelen kis irnok szinte, megnövekedni érezte magát s a „vesztegetési kísérlet" felett érzett megdöbbenése szinte rikácsoló erejűvé tette a hangját. — Mit gondol, ki vagyok én?! Ml?! Nem tudja, hogy hatósággal áll szemközt?! Majd megtanítom én magát! Nagy Verő Jánosnak nagy gyakorlata volt az efélékben. Tudta, hogy az ilyen lárma, szidás mindig azt jelentette, hogy a büntetés kicsi s azért nagy a lárma. Így volt ez még t> magyar világban is. Csak aféle szidalom ez. amely megett nincs is komoly büntetés. Lehajtott fejjel, szinte bűnbánó szótlansággal hallgatott. A kis irnok még jobban felháborodott a hallgatáson és hatalmát fenékig akarván élvezni, uj lármába kezdett. t— Szemtelenség! Fizessen le rögtön száz dinárt, vagy... leesukatomü — Mennyit?... Száz dinárt . . .? — kapta fel ijedten fejét az öreg juhász. — Száz dinárt! Igen! — Azt mán nem! — egyenesedett ki János bácsi — mer az nem igasság! —. Miiit.». ? — szöfnyülködött a kts Írnok — maga még merészel a nácselnik ur ítélete éllen beszélni ? Hát jegyezze meg, hogy vagy fizet, vagy itt marad! S ha még egy szót mer az igazságról beszélni, hát letartóztatom!! A nagyobb nyomaték kedvéért a rendőr- vezetőt is becsengette. Nagy Verő János látta, nincs mentség. Vagy fizet, vagy a dutyiba! Lélekben rettenetesen fájt neki ez az igazságtalanság. Hogy azért a tiz-husz dinnyepalántáért most száz dinárt fizessen ?! A Jocó juhásznak biztos kevesebbet Ítéltek volna! Hát igazság ez ?! Mogorva, nagy nekicihelödéssel nyúlt a lajbizsebbe, hogy kivegye a száz dinárt. Oda a multheti tarhó ára! Ahogy ez eszébe jutott, fejébe szaladt a vér. Egyheti tarhó ára! ®s még az igazságról ne is beszéljen! ? Odavágta a pénzt a kis irnok elé, a szemébe nézett s keményen ropogtatva a szavakat, odaszólt: — No, nem hiába, hogy meghalt Mátyás király... E pillanatban lépett be a rendőrvezető. A kts irnok felháborodva, felbátorodva ugrott neki a juhásznak. — No és ... ?! No, merje tovább mondani! No, folytassa, ha le akarja magát tartóztatta tni! No, mondja tovább! A mordarcu rendőrvezető, Nagy János régi ellensége is közelebb jött egy lépéssel s ő is azt mondta: — No és ...? No, halljuk, hires!! Az öreg magyar egy pillanatra, mintha támadó állásba helyezkedett volna, de 8 másik pillanatban már huncut mosolyba szaladtak szeme körül a ráncok és a rendőrvezető szemébe nézve csendesen mondta: — No és ... aztán eltemették .., Azzal rántott vállával egyet a szűrön, kiment az ajtón szó nélkül s csak a néptelen folyosó csendjébe morogta bele: — Az anyád ... Nem telt hele két hét. mire az aljegyző ur dinnyetáblája a legszebb zsendülésbe kezdett, valami istentelen juhász lelegletette az egészet. Tövig. Nagy Verő Jánosra pedig még gyanakodni sem lehetett, mert aznap a határ túlsó szélén legeltette a nyáját. A rendőrörmester maga is látta, hogy a határt járta. János bácsi aztán vasárnap délután, hogy hazajött a faluba egy kis pihenőre, uj mesét mondott az unokáknak az igazságos Mátyás királyról, aki egyszer juhásznak öltözve lelegeltette az igazságtalan kolozsvári bíró bosztánját a bárányaival. Október Október, mondom alig hallhatóan. Október vége, mennyi fény, arany:! A vénülő nap fenn az égi tóban, S a felhőknek is bíbor fodra van. Már a levél is rezdül hervadóban S hullongni kezd el sárgán, zajtalan, Cikáz, lebeg még, mintha szárnya tmíns, Az ősz aztán becsókolja a porba. Október, mondom. eltűnődve, hosszan, A dér belepte már a réteket. A vadludak már húznák a magosban, A bóbiskoló házsorok felett. A szobazugba jó beülni mostan És várni egyre, várni a telet, A zsibbadást, mely belefagy a tájba, A földnek fáj s nekem is mintha fájna. Október, ó, ködös, must-izü hónap, Kegyetlen méreg, édes, enyhe méz: Langyos világod csupa búcsúzó nap, Csupa halál vagy, csupa feledés. Visszhangja gyérül köröttem, a szónak A szemem is messzibb mezőkre néz S ködből a ködbe, tuli tájra, távol Küld fényjelet kihunyó parazsából. v. HODSAGHY BÉLA SAKK 163. SZÁMÚ FELADVÁNY Hanacik Kurt-tól (Wien), 3 7 3 5 4 3 2 1 Világos; Kh5, Vgl, Ff8, Hd8, gy: ft (8 darab). Sötét: Kh8, Ba4, Fa3, Hgő, gy; ?4, h«, h? (7 darab). Matt % lépésben, * A május 2-án közölt 159 sz, feladvány (Möllers) megfejtése: 1. Bd6—d8. * Zürichben e hónapban svájci meat ei verseny fejeződött be, melyen 9 játékos vett részt. Gygli és Johner 5 és fél ponttal osztották a két első dijat. 3—4—-5. helyre * ponttal Ehrst, Henneberger és Zimmerman« kerültek. Grob, a neves svájci mester ez alkalommal kissé lemaradt. * Königsberg, 1938.) Világos: Engels. Sötét: Pali vitt, 1. e4, eft. 2. Hf3, Hc6. 3. Fb5. a6. 4. Fa4, HÍ6. 5. 0—0, b5. 6. Fb3, Fe7. 7. a4, b4. 8. Fd5, 0—0. 9. FXc6, dXc6. 10. HXé5, Fd6, 11. HXc6, Vé8. 12. e5, VXc6. 13. eXf6, gXf*- (Világos csak látszólag van előnyben. Söotét a „g"-vonalon támadást készít elő.) 14. d4, Kh8. 15. dfi, Vc4. 16. b3, Vh4. 17 f4, Bg8. (Már tornyosulnak a feliegek.) 18. c4, Fh3. 19. Ba2, Bg6. 20. FeS (?) (Döntő . hiba. Khl kellett.) 20. ... Ba—gS. 21. Bf—f2, FXg2! 22. BXg2, Vh3. 23. BXg6. (Már nincs védelem.) 23.... BXgtH-. 24. Khl, VXe3. 25. Hd2, Fc5. 2«. Bal, Vf2 és világos feladta. a bed e f g h a b c d e f g h
