Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-23 / 116. szám

Va sărnap 1943 május 23 03 32,kWy gr, í j, ... .. ^ •'iCâpviseiâhâs könyvit, p-isw MEííT;. BXIBS« Ära 20 miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖRA 3.30, NE­GYED ÉVRE 9.30, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 86.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. SZERKESZTŐSÉG, KLADÖHIVATAL ÉS HUSZONHATODIK ÍVFOLYAM 116. SZÁM NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-€. 7. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA EJTŐERNYŐS SZOVJET PARTIZÁN- TÁBOROKAT SEMMISÍTETTEK MEG A NÉMET CSAPATOK Pénteken 39 repülőgépet vesztettek az angolszászok — Londonban már hat egymásután! éjszaka volt légiriadó A szovjet propaganda legújabb fogásaként „feloszlatták“ a kommunista infernacionálét Dawies átadta Roosevelt levelét Sztálinnak Az acélszerződés negyedik évfordulóján üdvözlő- táviratokat váltottak a tengelyhatalmak vezetői ACÉLSZERZŐDÉS — ezt a találó nevet kapta az a szövetségi megállapodás, amelyet négy évvel ezelőtt kötött Németország és Olaszország, 1939 ti'ászán jött létre, a né­met—olasz barátsági és szövetségi egyez­mény, azóta kiáltotta a tüzpróbát és Európa uj történelme s az uj világkialakulás legje­lentősebb tényezőjének bizonyult. A német és az olasz sajtó egyértelműen méltatja a világtörténelmi esemény jelentő­ségét és most négy év távlatából állapítja meg, hogy milyen világosan látták a hely­zetet akkor a német és olasz nemzet vezetői, amikor megalkották az ellenségeik. — Eu­rópa ellenségei elleni harc leghatalmasabb fegyverét; a tengely két hatalmának össze­fogását. Az előkészítő megbeszéléseket Eib- bentrop német birodalmi külügyminiszter és Ciano gróf, Olaszország akkori külügymi­nisztere Milánóban folytatták, alaposan megvizsgálták az általános politikai helyze­tet, megállapították a két kormány felfo­gásának teljes azonosságát s elhatározták, hogy a két nép szoros együvé tartozásának átfogó politikai és katonai egyezményben adnak kifejezést. A „Popolo di Roma“ az évforduló alkal­mából hangsúlyozta, hogy az acélszerződésre történelmi szükség volt, mert 1039 tavaszán a nemzetközi helyzet a feszültségnek és ugyanakkor a szembenálló csoportok kiala­kulásának már olyan fokát érte el, amely magában hordta a közeli háború veszélyeit. A müncheni találkozó alapelvei, amelyeket Mussolini katonai és diplomáciai mestermü­vének tekintettek, már nem nyújthattak biztosítékot a jövőre. Ebben a nyugtalan és a demokráciák engesztelhetetlensége miatt fenyegetővé vált légkörben született meg az acélpaktum. A Duce a szerződés aláírása előtt egy héttel Milánóban mondott beszédé­ben békés rendezésre hívta fel a népeket, de szavalt nem hallgatták meg s 1939 szep­temberében kitört a háború, amely azóta világháborúvá szélesedett. A negyedik évfordulón a tengelyhatalmak változatlan együttműködésben, egymás mel­lett menetelnek. A Német Távirati Iroda diplomáciai tudósítója hangsúlyozza, hogy ma jobban, mint bármikor érvényes az, hogy Németország és Olaszország elválaszthatat­lan közösséget alkot és ezen semmiféle ha­talom, semmiféle ellenségeskedés, vagy |Uísz- titás sem tud változtatni. A „Popolo di Ro­ma“ idézi az acélszerződés 5. szakaszát, amely szerint az a'áiró felek nem kötnek fegyverszünetet, vagy békét egymás közös beleegyezése nélkül. Ehhez a megállapodás­hoz mind a két nép hü maradt Európa és ' Afrika csataterein vivott harcaiban és hü marad mindenkor, a jövőben is — állapítja meg az olasz sajtó. DAWIES, Roosevelt külön kiküldöttje át­adta az amerikai elnök levelét Sztálinnak. A Columbia Broadcasting rádiótársaság moszk­vai tudósítója előtt elmondotta, hogy a átadása csütörtökön este 9 órakor történt. Sztálin a hosszú levelet azonnal orosz nyelvre fordittatta le és minden megjegyzés nélkül hallgatta végig a fordítás felolvasását. Utána kijelentette, hogy néhány nap múlva érintke­zésbe lép az amerikai megbizoítal s az való- szinüleg választ visz Rooseveltnek. Arra a kérdésre, hogy vájjon most n.ár többet lud-e a levél tartalmáról, mint megérkezésekor, Dawies kijelentette, hogy ö csak átadója az üzenetnek és moszkvai tartózkodásának nem célja az, hogy bármilyen tárgyalásokat foly­tasson. Sztálin egyébként érdekes lépésre határozta cl magát. A Német Távirati Iroda közli a moszkvai rádió jelentését, amely szerint a kommunista internacionílé végrehajtóbizott­sága feloszlatta a kommunista iniernaeionálét, mint a kommunista mozgalomnak az egyes államokban működő vezető központját. Az antifasiszta országokban működő kommunista szerveket fölmentik eddigi kötelezettségeik alól és utasítják őket. hogy az illető állam kor­mányát minden erejükkel támogassák a Hitler elleni háboruban. A Német Távirati Iroda diplomáciai munka­társa megjegyzéseket fűz a szovjet lépéshez. Megállapítja, hogy a kommunista internaeio- nálé feloszlatása a bolsevizmus legnagyobb- szabásu propaganda ténykedésének tekintendő mindazok közül, amelyekre eddig Sztálin vál­lalkozott. Nem egyén, mint nagyarányú manő­ver, mert a bolsevizmus nemzetközi kötelé­keinek valóságos elszakitása aizzal járna, hogy a bolsevizmus maga alól húzná ki a talajt. Erről azonban természetesen nincs szó. Sztá­lin igazi célja kétségtelenül továbbra Is az, hogy a bolsevizálú hadjáratot még az eddi­gieknél is jobban fokozza és intézkedésével csak azt akarja elérni, hogy kifelé ne kelljen vállalnia érte a felelősséget semmiféle formá­ban s ugyanakkor gazdasági, illetőleg állam­jogi tekintetben is bizonyos mértékig udvar­képessé szeretné tenni eszmeit. Azt akarja, hogy ezentúl ne ugv szerepeljen, mint egy nemzetközi bomlasztó szervezet vezetője, ha nem mint egy nemzeti állam legfőbb kép­viselője. Ebből a szovjet elhatározásból bizo­nyos következletéseket lehet vonni Roosevelt levelének tartalmára is. Ugv látszik, hogy az amerikai elnök többek között a kommunista internacionálé ténykedésére hívta fel a figyel­met és ebben a tekintetben Sztálin Ilyen lát­szólagos Intézkedéssel hajlandó volt bizonyos engedékenységre. A nemzetközi közvélemény természetesen a legnagyobb érdeklődéssel kiséri az angolszász hatalmak és a Szovjet viszonyában lehetséges fejleményeket. Az „Ilja Sanomat“ című finn lap, amint a Magyar Távirati Iroda Helsinki­ből jelenti, megjegyzi, hogy az angolszászok és a Szovjet között ellentét áll fenn és ez akkor válna a legélesebbé, ha a szövetségesek győznének ebben a háboruban. : A LENGYEL—SZOVJET VISZÁLY BAN semmiféle változás sem állott be. Ismeretes, hogy Benes megszakította a lengyel kor­mánnyal eddig folytatott tárgyalásokat, nyilvánvalóan azért, hogy még jobban hize- ! legjen a Szovjetnek és méginkább felajánlja a szolgálatait Európa bolsevlzáiására. Ille­tékes londoni lengyel, körök, amint a Euda- pesti Tudósító Bázelből jelenti, úgy vélik, hogy ésissorü megegyezésre igazságos ala­pon aligha kerülhet sor. A kezdeményezés­nek szerintük szovjet részről kell kiindulnia, a Szovjet azonban a legcsekélyebb jelét sem mutatja ilyen szándéknak. A lengyel—cseh vitába egyébként az utóbbi időben belekerült Magyarország neve is. A finn sajtó szerint — amint a Magyar Távirati Iroda jelenti — a cseh—lengyel el­lentét egyik legnagyobb nehézsége Lengyel- ország baráti magatartása Magyarország iránt, mert Benes Magyarországot második számú ellenségének tekinti. A „Basler Nacrichten“ londoni tudósítója a lap május 21-i számában ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy a csehszlovák kormány hivatalosan Is hadiállapotban van Magyarországgal s a csehek rossznéven vették, hogy a lengyelek viszont nem üzenték meg formálisan a há­borút a magyaroknak. A „Bund“ cimii svájci lap londoni levelezője hasonlóképpen Berlin, május 22. (MTI). A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodá­nak: A véderő főparancsnoksága közli: LisszicsanszkióI északra és Szuhunicsitől délnyugatra helyi szovjet támadások hiúsultak meg részben közelharcban az ellenségre nézve súlyos veszteségekkel A középső arcvonal­szakasz mögöttes területén IS partizántábort romboltunk szét. A bandákat megsemmisítet­tük és nagy zsákmányt szereztünk, sok fegy­vert és egyéb hadianyagot. A keleti arcvonal többi részén csupán köl­csönös járőr- és rohamcsapat tevékenység volt. A Halász-félsziget vizein bombával elsül­lyesztettünk egy 4000 tonnás ellenséges keres­kedelmi hajót. Berlin, május 22. (MTI). A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti arcvonalról: A kubáni hídfőnél a pénteki nap nyugalom­ban telt el, ellenben a Donee középső folyá­sánál, Lisszicsanszktól északnyugatra, a bol­sevisták folytatták támadásaikat a német állá­azt emeli ki, hogy a lengyelek Magyaror­szágnak soha sem izenték háborút és ez az érzelmi hagyomány egymagában elegendő arra, hogy a politikai kötelékeket soha se szakítsák meg egymással. A Reuter Iroda szerint londoni lengyel körökben reámutat­nak a Magyarországon élő több tízezer len­gyel menekült rendkívül jó ellátására s han­goztatják, hogy a magyarok a legjohb bá­násmódban részesítik honfitársaikat. Benes egyébként tovább folytatja amerikai útját. Junius elején Kanadába szándékozik utazni. Roosevelttel való megbeszéléséről ki­jelentette, hogy az amerikai elnök Csehszlo­vákiát Illetően vele azonos állásponton van, * A TAVOLKKLET1 KÉRDÉS nagymérték­ben előtérbe került az amerikai tanácsko­zásokon és igy természetesen Japán érdek­lődése is fokozódik aziránt, hogy mi törté­nik Washingtonban ? A tokiói lapok egy­hangúlag rámutatnak arra, hogy Churchill a kongresszus előtt mondott beszédjében mennyire igyekezett elsdklaaii ama kérdés fölött, hogy a Csendes-óceáni, vagy az eu­rópai hadszínteret itélik-e fontosabbnak a közös hadvezetés szempontjából? Ez a kö­télhúzás a két nagyhatalom között — je­lenti a Német Távirati Iroda Tokióból — igen próbára teszi majd a tengelyellenea erőfeszítéseket és komoly szakitás oka lehet. Rooseveltnek különben a jelek szerint nagymértékben sikerült keresztülvinnie ál­láspontját. A legutóbbi sajtóértekezleten ugyanis közölte, hogy az eszakamerikal erők icgímgy »bb részének a Csendes-óceáni tér­ségben keli harcolnia és ezzel szerinte Chur­chill is egyetért. Az Amerikán kívül tartóz­kodó északamerikai erők nagy része — mondotta a továbbiakban — most valóban ezen az igen fontos térségen tartózkodik, Roosevelt híven eddigi szokásához, ismét Időpontokat nevezett meg nyilatkozatában. Azt mondotta a sajtó képviselői előtt, re­méli, hogy a jövő évben a szövetségesek el­érik a végleges döntés időpontját. Ismere­tes, hogy Casablancaban kilenchónapos tervről beszélt és már akkorra jósolta a döntés bekövetkezését. Azóta azonban közbejött az afrikai hadjárat elhúzódása s az események egyáltalában nem alakultak az angolszász jóslatok szerint. Eisenhower tábornoknak, az északafrikai amerikai erők parancsnokának jelentései nagy megdöbbenést keltettek az amerikai közvéleményben. Az amerikai sajtó ennek alapján megállapítja, ' hogy csapataik bor­zalmas veszteségeket szenvedtek. Roan Wa­ring, az amerikai tűzharcosok parancsnoka hozzáfűzte, hogy az igazi veszteségek még sokszorosai annak, amit Eisenhower közölt, pedig az igazi küzdelem csak most kezdő­dik és Tunisz csak csetepaté volt ahhoz, ami az angolszász csapatokra akkor várna, ha Európában partraszállást kísérelnek meg. sok ellen. A bolsevista csapatokat több óráig tartó elkeseredett küzdelemben visszaverték az egész vonalon. Az egyik rohamágyuszakasz 13 ellenséges páncéloskocsi elpusztítását je­lentette. A bolsevisták a Donee középső folyá­sánál végrehajtott pénteki vállalkozásaik so­rán 50 támadó harckocsiból 43-at elvesztet­tek. További 11 harckocsit a német gránátosok ágyúi és a páncélos elhárítok pusztítottak el­A másik bolsevista támadás a keleti arcvonal középső szakaszán omlott össze. A német gép­fegyverek zárótüze megállította a bolsevista zászlóaljak rohamát, mielőtt azok az arcvonal­szakasz előterének akadályait elérték volna, A Moszkva vidékén mutatkozó bolsevista tá­madási tervek kialakulásával egyidőben a német arcvonal háta mögött nagyobbaranyu partizántevékenység mutatkozik és valószínű, hogy a bolsevisták ezeket ejtőernyős szaka­szok segítségével egységesen szervezték meg. A különleges német csapatoknak mégis sike­rült "jelentékeny arconalszakaszt megtisztitani ezektől a hordáktól, úgyhogy a német után­pótlást nem fenyegeti több veszély. A keleti arcvonalon mindenütt meghiúsultak a Szovjet helyi támadásai

Next

/
Thumbnails
Contents