Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-19 / 112. szám

1943. MÁJUS 19

3

^kaf/fliagta

Kolozs vármegye törvényhatósági bizottsága diszközgyülésen leplezte le Kormányzó Urunk arcképét

Szász Ferenc dr. alispán és a vármegye tisztviselői ünnepélyesen letették az esküt

Kolozsvár, május 18. Kolozs vármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt ünnepélyes külsőségek között, diszközgyülésen leplezte le Kormányzó Urunk arcképét, Szopos Sándor, a Korvin-koszorus kiváló erdélyi festőművész pompásan sikerült a’ko- tását. A díszközgyűlés alkalmából a várme- gyéháza dísztermét teljesen megtöltötték az ünnepélyes leleplezés meghívott vendégei és a törvényhatósági bizottság tagjai, míg a karzaton a közönség helyezkedett el. Az eseménynek kétszeres jelentőséget kölcsönzött

az a körülmény, hogy a hazatérés óta ez az első kormányzói képmás, amit ünnepélyes keretek között lepleznek le.

A vármegyeháza nagyterme ünnepélyes diszt öltött erre az alkalomra. A nemzeti- szinü lepellel borított, hatalmas méretű festményt, amelyet a diszterem főhelyén helyeztek el, üdén zöldelö fenyöfüzérek vették körül. A képtől jobbra Kolozs vármegye címere, balra pedig a nagybányai Horthy- család címere díszítette a falat.

InczéJyüobflfman Ödön tir. főispán:

^Szükségünk van valami misztikus,

eleven erőre“

Inczédy-Joksman Ödön dr. Kolozsvár ás Kolozs vármegye főispánja két diszruhás vármegyei hajdútól követve, ugyancsak festői diszmagyarban, hatalmas éljenzés közepette pontosan 10 órakor lépett be az egyházi, katonai, polgári hatóságok vezetőivel és a nagyszámú ünneplő közönséggel zsúfolásig megtelt terembe. Elfoglalta helyét az emelvényen, majd a Magyar Hiszekegy után a főispán mondotta el ünnepi beszédé* •

— Mélyen Tisztelt Vendégek! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

— Törvényben gyökerező jogomnál fogva ,,Díszközgyűlésre“ hivtam össze Kolozs vármegye törvényhatósági bizottságát abból az alkalomból, hogy Kormányzó Dvuk őfőmél- t óságának Szopos Sándor festőművész által készített képét ünnepélyes külsőségek közepette leleplezzük és ebben a teremben örök időkre elhelyezzük. Ez ünnepélyes keretet adják közgyűlésünknek mélyen tisztelt Vendégeink, akiket van szerencsém szívből üdvözölni!

—- Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

‘— Ma inkább, mint valaha elmondhatjuk: ,,megnehezült az idők járása felettünk“! Dicső hadseregünk fegyverben, vérét, életéi áldozza Hazánkért, kultúránkért, keresztény hitünkért, otthonunkért, érettünk! A világ lángokban áll. E lángok emberéleteket, ártatlan gyérmekeket, földi értékeket, pótolhatatlan műkincseket ejtenek martalékul, hontalanná teszik emberek, családok ezreit.

— Az emberiség nem volna húsból és vérből, ha ezek a keserű és mégis felemelő megpróbáltatások nem hatnának nyomasztólag idegrendszerére, ha a gyöngékben nem ingatnák még a hitet, a bizalmat.

—- Éppen ezekben a megpróbáltatásokban van szükségünk valami misztikus eleven

erőre, ami bennünk a hitet Istenben, a bizalmat a magyar fegyverekben és hősi elszántságban, az egymás Iránti szeretetet, összetartást, az egymáson való segíteni akarást, nemzeti öntudatot ébren tartsa, erősítse és ezek által bennünket megacélozzon,

— Ezt az eleven erőt csak Isten adhatja meg a népeknek és az ö végtelen kegyelme folytán ml Magyarok ezt Tőle meg is kaptuk Kormányzónkban: vitéz nagybányai Horthy Miklós öfőméltóságában, kinek képét minden magyar szivébe zárta. De kel!, hogy az ő képe testi szemeinkkel is látható legyen, hogy áthasson minket e teremben lefolyó tárgyalásainknál az ő szelleme.----De illő, hogy vármegyénk közgyűlési

termét ez a kép diszitse azért is, hogy gyermekeink, késő utódaink időtlen időkig nemcsak majdan a történelem lapjaiból ismerjék meg a nagy Férfiút, hanem e festmény mutassa meg nekik a meg csonkított ország területének délceg gyarapítóját és Isten segedelmével Szent István országa határának visszaáll! tóját.

— Ezzel a hő óhajtással mai napra összehívott diszközgyülésünket ezennel megnyitom.

a trianoni béke gyászos határkövei elveszítették jelentőségüket. Hisszük, hogy tökéletes és a nemzeti jövendő alakulásának szempontjából teljes értékű országlása még szebb és még teljesebb eredmények felé fog vezetni. Hirdesse ez a kép _ a szebb és jobb magyar jövendőt! Hirdesse, hogy a becsület, a tiszesség és a nemzeti munka mindent •©győz. Maroknyi nép a becsület és tiszta erkölcs utján haladva a népek tengerében soha el nem veszhet. Mint ahogyan a magyar soha elveszi nem fog! Ezt hirdeti nekünk ez a kép és hirdesse ezt késő nemzedékeknek.

Lehull a nemzetiszinü lepel...

A nagyhatású szavak után a képről lehullott a némzetiszinü lepel. Teljes szépségében és monumentalitásában tárult a közönség elé a nagyszerű alkotás. A lepel lehullta után a közönség egy emberként emelkedett fel helyéről és hosszantartó, lelkes éljenzéssel és tapssal tett tanúságot a legelső magyar ember iránt érzett szeretetröl, hűségről és háláról.

Melegen ünnepelték a jelenlévő Szopos Sándor festőművészt Is, az eredeti felfogásban elkészített kormányzói képmá# mesteri alkotóját is.

Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán a díszközgyűlést bezártnak nyilvánította. A jelenlévők ajkán felhangzott a nemzet imája, majd a közönség elhagyta a termet. Csak a törvényhatósági bizottság tagjai maradtak helyükön, hogy résztvegyenek a törvényhatóságnak a diszgyülést követő rendes közgyűlésén. Szász Ferenc dr. Kolozs vármegye immár véglegesen megerősített alispánja ezalkalommal tette le hivatali esküjét.

Itt említjük meg, hogy az ünnepségen a Tűzharcos Szövetség is disz-szakasszal képviseltette magát. Szász Ferenc dr. ugyanis kiemelkedő és tevékeny személyisége a tűzharcos-életnek.

A törvényhatósági bizottság közgyűlésén is a főispán elnökölt. A közgyűlést ugyancsak a Magyar Hiszekegy vezette be. In- czédy-Joksman Ödön dr. főispán megnyitó szavaiban kegyelettel emlékezett meg Máthé Sándor, kolozsi esperes, törvényhatósági bizottsági tag haláláról. Az elhunyt a számonkérö széknek is tagja volt. A közgyűlés tagjai egyperces néma felállással adózták az elhunyt emlékének, majd helyébe Jelen Gyula dr. törvényhatósági bizottsági tagot választották a számonkérö székbe. Bejelentette a főispán azt is, hogy Somlay Lajos, a vármegyei áltamépitészeti hivatal vezetője Kormányzó Drunk legmagasabb elismerésében részesült.

Ezután az igazoló választmány tagjaivá Ady Elemért, Albrecht Dezsőt, Bercsényi Jánost, Bokor Mártont, Gaál Elemért, Gyer- gyay Árpádot, Kós Károlyt és Warga Andrást választották meg.

Vitéz Boga Alajos dr. prelátus-kanonolc:

»»A szabadság: Iája csak vérrel áztatott földből nőhet

A nagy éljenzéssel fogadott beszéd elhangzása után a törvényhatósági bizottság nevében vitéz Boga Alajos dr. prelátus kanonok, törvényhatósági bizottsági tag emelkedett szólásra. Nagyhatású beszédének elején testvéries összetartásra es az Istentől rendelt vezér mellé való felsorakozásra szólította fel a megjelenteket. Hangoztatta, hogy csak egységes, befelé egyformán gondolkozó és érző, kifelé zárt egységben megjelenő, cselekvő és harcoló, összetartó nemzet tudja jövőjét biztosítani, az ellenséget győzelmesen visszaülni és a győzelmet a maga javára kiharcolni.

A kiváló szónok ezután rámutatott arra. hogy a szabadság fája csak vérrel áztatott földből nőhet ld s hangoztatta, hogy valahányszor arra gondoltak, hogy vége a magyar nemzet életének, valami csodálatos erő, a vér és a lélek ereje mindig megmentette s újra a magasba emelte a magyart. Ezután drámai szavakkal vázolta a mult folyamán a magyarságra szakadt tragédiákat: a gyászos emlékű Lech-mezei csatát, a mohipusztán lezajlott tragédiát, Mohácsot, a

Szász Ferenc dir. alispán :

A drámai erejű beszéd után felviharzó taps elültével Szász Ferenc dr. Kolozs vármegye alispánja, a vármegye törvényhatósági bizottsága nevében az alábbi rövid, de hatásos beszéd kiséretében yette át a festményt:

— Amikor Kormányzó Urunk öföméltónagymajtényi sikon lejátszódott szomorú történelmi eseményeket, a világosi fegyver- letételt, majd a hazánkat szétdaraboló és nemzetünket szétszóró trianoni békeparancsot és következményeit. A sors azonban Kormányzó Urunk személyében elküldött« azt a férfiút, aki újra felvirágoztatta a meggyalázott hazát.

— Kormányzó Urunkban — mondotta beszéde végén vitéz Boga dr. prelátus-kanonok — meglátjuk a történeti magyart, a történeti államférfim, a történeti katonát, a történeti magyar lelket, ő egyenesen áll, mint a szikla, veszélyben és viharban, tekintete messzejár, egész valóságában átérzi magának és nemzetének hivatását. Nem tudta őt letörni a reá és családjára zuduló sorscsapások kegyetlensége, mert átérezte, hogy Istentől küldetett, hogy nagy veszélyek idején vezére, atyja, gondviselője legyen nemzetének. Nekünk pedig, akik szabadságunkat, szülőföldünket, életünket Tőle kaptuk vissza, szent kötelességünk, hogy alattvalói, gyermeki hódolattal, szeretettel és hűséggel vegyük körül öt és álljunk körülötte.

ságának gyönyörű képmását átveszem, ígérem, hogy a képet megőrzőm és megörizte- tem. De nemcsak a képnek az anyagát, hanem azt a szellemet is, amit a kép kisugároz. (Nagy éljenzés) Kormányzó Urunk öfö- méltóságának országlása megtanított, hogy

tegségéből s immár véglegesen átvehette sok terhet és munkát jelentő hivatalát. Kérte az alispánt, hogy ne csak fellebbvalo- ját, hanem munkatársát is lássa benne.

A főispán üdvözlő szavaira Szász Ferenc dr. alispán láthatóan megilletödve az alábbi beszédet mondotta:

— Most. hogy mint az ősi Kolozs vármegye végleges minőségben kinevezett alispánja állok a tekintetes törvényhatósági bizottság szine előtt, első szavaim legyenek a köszönet és hála szavai azért, hogy mindannyian megérhettük az édesanya kebelére való boldog visszatérésünket és elindulhattunk az alkotó magyar munka utján

. 1 * ' r- • I

, bízunk

Kormányzó Urunk öfÖméltóságának böl„-- országfásában, aki kolozsvári bevonulása alkalmával azt mondotta, hogy a magyar haza minden magyar lelket őriz.

— Köszönöm a Főispán Ur Öméltóságának és a tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak az előlegezett bizalmat. Kinevezésem látszólag eltér a törvényhatóság ősi ön- kormányzati jogai által megkövetelt formától. Sérelemről beszélni azonban nem lehet, mert bizonyos, hogy sohase kerülhettem volna Kolozs vármegye aiispáni székébe, ha nem állott volna a hátam megett a törvényhatóság összességének ereje és bizalma a Főispán Ur Öméltósága személyén keresztül. (Úgy van! Éljen!)

— Ma valóban olyan időket élünk, hogy az összesség erejének és tekintélyének néhány ember által való képviseltétése természetes és célszerű. A becsület és a bizalom sok ilyen kérdést van hivatva megoldani, amelyeket az önkormányzat sokszor a rendelkezésére álló hatalmi eszközök igénybevételével sem tudott megoldani. A tiszta erkölcsön felépülő tekintély erő, csodákat képes művelni és hiszem, hogy ebben az elsokszor szinte emberfeletti munkát ró a tisztviselői karra.

— A magam részéről hónapokig nem vehettem részt teljes erővel a munkában, mert súlyos betegség kényszeritett tétlenségre. Ez a betegség azonban azzal a tanulsággal szolgált számomra, hogy mindenki mellém állt. Nemcsak szenvedéseim enyhítésére, hanem munkám megkönnyítésére is. És legyen szabad itt erről a helyről hangsúlyoznom, hogy ebben a Főispán Ur Öméltósága vezetett, aki szivének melegével nemcsak szenvedéseimet enyhítette, hanem sok esetben helyettem a munka irányítását is átvállalta. Ezért hálás köszönetét mondok neki.

— De köszönöm a vármegye közönségének együttérzését és a tisztviselötársaim által tanúsított szeretetmegnyilvánulást, továbbá azt a munkakészséget, amely betegségem alatt részükről élen a Főjegyzővel megnyilatkozott. (Nagy éljenzés.)

A mult év szeptemberében elmondottakhoz, csak annyit kivánok hozzáfűzni, hogy a háborús helyzet tovább fejlődött és igy a közigazgatási feladatok is sok tekintetben uj jelleget nyertek. Igyekezni fogunk mindenben megfelelni a követelményeknek és ehhez a munkához kérem a Jóisten segítségét.

— Hiszem, hogy a vármegyei és községi tisztviselők véglegesítése a munkának uj szint és uj lendületet fog adni. A magam részéről Ígérem, hogy igyekezni fogok mindent megtenni a köz javára, ami csekély erőimtől kitelik. Mert ma mindenkinek a köz javáért kell dolgoznia és nekem, minit, akit a közbizalom erre a helyre állított, példát kell mutatnom a belső arcvonalon, ígérem, hogy ennek az arcvonalnak egészséges és szüárd volta felett éberen fogok őrködni és ehhez a munkához kérem a Főispán Ur Öméltóságának és a tekintetes

„Hirdesse pz a í*«' p a {óbb és szebb m»gYar jövendöl!“

Esböt lesz az alispán

Forgács József dr., vármegyei főjegyző a főispán felszólítására felolvasta a belügyminiszternek Szász Ferenc dr. alispán kinevezéséről szóló leiratát.

A főispán ezután felszólította a főjegyzőt, hogy olvassa fel az eskümintát.

. Szász Ferenc dr. az eskü szavait érces, határozott hangon mondotta végig.

A törvényhatósági bizottság tagjai a leiratot kitörő örömnyilvánitásokkal fogadták. Ezután a főispán intézett néhány meleg szót az alispánhoz. Hangoztatta, hogy a közgyűlést voltaképpen istentisztelettel kellett volna kezdeni annak jeléül, hogy Szász Ferenc dr. felgyógyult hosszú és súlyos begondolásban mindenki egyetért velem,

— Tavaly, mint Kolozs vármegye törvényhatóságának ideiglenes minőségben kinevezett alispánja egyizben már esküt tettem. A szeptemberi közgyűlésen Ígéretet tettem arra, hogy a törvényeknek és az ősi szokásoknak megfelelően fogok igyekezni tisztemet betölteni. Hogy mennyiben sikerült ez, annak eldöntése a tekintetes Törvényhatósági Bizottság bölcs ítélete alá tartozik. Legyen szabad azonban előadnom a következőket:

— A háborús'viszonyok fokozott feladatok elé állították és állítják a közigazgatást. Ezeknek a nehézségeknek leküzdése