Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-11 / 82. szám

2943. A P M 1 £ 1 S 11 ÚTKÖZBEN akar? Mert nézze. Ha maga ide leült s á pincér idehozza, azt csinál véle. amit akar. Igaz ?.•. Akár szépen be is csomagolhalja s haza is viheti. Fogja, itt a papír... 'Április ... Igen, április mindig ilyen szó- I Rótt lenni. Szeszélyes, bolondos, hóbortos lió- J nap, de azért ne nehezteljünk rá, mert ha beléptünk áprilisba, már a tavasz előszobá­jában állunk. Nézdd csak meg a fiatal nőket- Látod, ők már tudják az örök leckét. Szegre akasztották téli bundáikat, nehéz kabátjai­kat s most könnyedén, kecsesen lépkednek lenge felöltőikben. Sokuknak még harisnya sincs a lábán. Fáznak-e. vagy nem? ... Ugyan, a fecskék és a gólyák is megjöttek már- A nők, a fecskék és a gólyák biztosan tudják, hogy már a tavasz előszobájában ál­lunk. Ok tudják az örök leckét. Tanuljunk tőlük s ne álljunk olyan dermedten az elő­szobában. Még egykét nap s kinyílik az — De hogyan üljön le egy magányos Hölgy a bodegai asztalhoz? — méltatlankodik a vendég. — Meg aztán nem is egyedül akarok vacsorázni. — Édes lelkem — szólalt meg egy kedves, madárfejü öregasszony, — üljön csak le egész nyugodtan az asztalhoz- Üljön 1c csak, lel­kem — tuszkolja maga elölt. — így, ni. Na, most pedig mondja meg. hogy mennyi sültet X hölgy nyomban megértette a turpisságot- Mosoloygva az asztalhoz ült s a következő pillanatban már készen is voft a kis csomag. Még úgy ülőhelyzetben készítette el, de aztán ment is kifelé az ajtón. Még bosszús volt, de az öregasszony felé küldött egy mosolyt, amitől aztán mindannyhiiiknak mosolyogni kellett... BÍRÓ JÁNOS tammmmmmmmm A kurd-kérdés Irtó: Dr. 3ett«y Imre ajtó. Kinyílik a tavasz. Tarsd csak a kilincsen a Rezed. Nyugodtan, biztosan. Ne remegj. Most már ne félj ...-* Az utcán két kisfiú hancurozik. Sáppadiak iés vánnyadtak- Látszik rajtuk, hogy napfény és levegő nélkül húzták át a telet. Az is lát­szik rajtuk, hogy testvérek. Most újból bírók­ra kehiek. A kisebbik — az erősebb. így is történhetik- Legyűrte a nagyobbikat s most ott ül a hátán, a következő pillanatban pe­dig a hasán. A nagyobbik tűri. De mit is tehetne egyebét? Szorongatott helyzetben van s ilyehkor tűrni is hősiesség .. ­—. Haggyátok el csak, mert ad nektek édes­apám, hogy igy rontjátok á ruhátokat — hallatszik ki a kapu alól egy másik gyerek figyelmeztetése. — Gyertek csak be, mert ad nektek édesapám . •. A két kisfiú nyomban talpra ugrik. Félén­ken leporolják ruhájukat, megszeppenve néz. nek egymásra. Mindkettőnek egyszerre, egy­formán görbül el kicsi szája. Remegnek, mert valaki arra figyelmeztette őket, hogy van náluknál még nagyobb hatalom is, még egy erősebb valaki is •.. — Gyertek be — szól rájuk újból a har­madik- — Ne féljetek, mert úgy kikaptok, hogy... Kikaptok ti édesapámtól, csak gyertek be. De ők nem mennek be, hanem olt állanak a járdaszélen s keservesen sírnak- Mennék már én is, de csak tovább nézem őket. Most csak ketten vannak újból, a harmadik eltűnt és már jön is lihegve a jó hjrrel: — Ha nem sirtok, nem ver meg édesapám. Na, ne sírjatok ... — Ez biztos? — kérdik egyszerre. Biztos. — Akkor jó — mondják s megindulnak a kapu felé­A kapun belül pedig már ott várja őket valaki. Bizonyára az apjuk. Suhogó vessző van a kezében. S már üli is őket. Kegyetlenül és szitkozódva- Ök kettőn sírnak, nyögnek az ütlegektől, de a harmadik fiú kárörvendően vigyorog. — Úgy kell uektek, úgy kell nektek! — mondja kajánul, mert ő már hasonlatos a felnőttekhez. Kegyetlen és kárörvendő. Áruló és árulkodó... * Naponként többször elhaladok a főtéri fér­fidivat üzlet előtt s mindig megnézem az in­gekre aggatott kis cédulákat, amelyen ez áll: — „Mosható“­Mosható ing- Hát nem különös?... És mit akar ezzel mondani a kereskedő? Talán azt, hogy ezt az inget nem kell mosallanul, pisz­kosan hordanod magadon, amig elszakad, hanem időnként ki is moshatod, vagy mosat­hatod. Legalább is egyszer minden bizony- nyál­-11­Ha elmégy abba a kicsi utcába, akkor te is megláthatod .. . Talán a harmadik föld-Á szintes ház ablakában olvashatod az alábbi nyilvános hirdetést: _ ,,Lakótársat, vagy lakótársnöt keresek. Érdeklődni itt.“ Már .hónapok óta ott hervad a hirdetés s amint a jelek mutatják se lakótársa, se lakó­társnője ivem akadt szegénynek, aki azt a cédulát az ablakba kitette. Az angol, amerikai és szovjetorosz érde­kek összetalálkozása, valamint e „szövetsé- gesek"-nek a hatalom előjogaiért folyó és ma mái' nem is nagyon titkolt egymásközti küzdelme és nem utolsósorban a közelkeleti olaj birtoklásáért folyó harcuk a kurd-kér- dést ismételten felszínre vetette. A kurd nép, amely részben még ma is nomád életmódot folytat, mintegy két és fél millió lelket számlál és Törökország, a Szovjetunió, Irak és Irán államok találko­zási területén él. Ez a terület a régebbi irán-szovjet határtól északra a Van- és TJrmía-tavak vidékén túl, messze Észak- Iralcba terjed. A kurd népet méltán nevez­hetjük kisoblxségi népnek, mert az említett négy állam népével szemben számszerűleg mindig jelentékeny mértékben kisebbségben maradt, aminek következtében szabadságá­ban és népi jellegének fejlődésében állan­dóan erősen korlátozva volt. Ez a körül­mény, továbbá a Mosszul és Kirkuk vidékén, vagyis a knrd élettérben elterülő gazdag olaj-mezők ezt a népet a mindenkori angol és orosz érdekek könnyű játékszerévé kár­hoztatták. Az 1914—18-as világháború befejezése utón a „népek önrendelkezési joga“ elvének alapján“ Serif pasa, a kurdok akkori vezére I önállóságot követelt népnek, amit Anglia és Franciaország az 1919-i sévresi szerző­désben az Ozmán Birodalom terhére el is ismert. Ezzel szemben viszont a M úszta fa Kemái pasa által megteremtett Török köz­társasággal kötött 1924-es lausannei szerző­désben a kurd államról többé szó sem esik. Természetesen ez nem történt véletlenül és bizonyos hátsó gondolatok nélkül, mert mint később kitűnt, Angliának az volt a szándé­ka, hogy az ifjú Török köztársaságot a kurd kisebbséggel gyöngítse. A lausannei szerző­dést követő tárgyalások során Angliának azt is sikerült elérnie, hogy a tulnyomórész- ben kurd lakosságai Mosszul és Ki^kuk kö­rüli olajvidékeket a nagyrészt angol befo­lyás alatt működő népszövetség döntőbírás­kodása eredményeként magához ragadja. Az 1925. évi kurd fölkelés, amely a Török- oi-szághoz csatolt kurd lakosságú, területe­ken Said sejk vezetése alatt a népszövetség döntése után azonnal kitört, szintén Anglia müve volt; ezzel akarta ugyanis Anglia a világ közvéleménye előtt bebizonyítani, hogy Törökország nincs abban a helyzetben, mi­szerint egy olyan népet, mint a kurd nép, hatalma alatt tudjon tartani. A török had­sereg azonban kemény, de rövid küzdelem után véget vetett a fölkelésnek. A fölke1 és 48 vezetőjét, közöttük Said sejket és Dr, Fuat-ot fogságba vetették és röviddel az­után Diyarbekirben halálra Ítélték. A nyug­talanság azonban ezeknek az erőteljes intéz­kedéseknek és annak a ténynek ellenére sem szűnt meg, hogy a tekintélyesebb kurd csa­ládokat még Törökország távolabbi vidékein is kiirtották. 1929-, 1931/32- és 1935/36-ban újabb na- gyobbszabá-su felkelésekre került sor, melye­ket Anglia, illetőleg Szovjetoroszország fegy­verek szállításával támasztott alá és ame­lyeknek letörése Törökország számára an­nál is inkább nagy nehézségekbe ütközött, mert a felkelők túlnyomó része iraki és irán területekre húzódott vissza. Még nagyobb jelentőségű a kurd-kérdéa Irakban, ahoT a kardok ar összlakosság 2*—30 százalékát, teszik és az északkeleti tartományokban zárt tömbökben érnek. Ép­pen ezért Irakban a kurd-kérdést mindig különös elővigyázatossággal kezelték. Iránban a kurdok bár számszerűit keve­sebben vannak, de éppen olyan nyugtalanok, min* Törökországban. Az írj Irán megalapí­tója, Reza Sah Pablevi csak a legkönyörte- lenebb elnyomás módszerével tudott fölöttük ur maradni. Amikor a szovjet-angol csapa­tok meglepetésszerűen betörtek Iránba, a kurdok kihasználták az iráni központi kor­mányzat gyengeségét és ön rendelkezési jo­guknak érvényt is szereztek. Ez az újabb fölkelés azonban már teljesen a Szovjet kezenyomát hordozta magán, amennyiben a „Küzdelem az önálló kurd köztársaságnak a Szovjetunió keretein belül való megterem­téséért“ sBOvjetpoütikai célkitűzés jegyében kelt életre. A kurdok azonban ugylátszik teljesen éretlenek újabb politikai eszmék befogadá­sára, amennyiben államformájuk még ma is a törzsek és hercegségekre való tagozódás ősi formája. Ezt a „politikai éretlenséget“ viszont a Szovjet idejekorán felismerte, és gátlás nélkül ki is használta. Hamárasan felállították a különböző szovjet-ügynöksé­geket, amelyeknek székhelyét, hogy a föl­keléseket hatásosabban támogathassák, TJr- miába tették. A szovjetügynökök százai gondoskodtak legtökéletesebb szervezeteik révén az iraki és iráni kordoknak fegyverrel és lőszerrel való ellátásáról. Sah Pahlevi lemondása után a kurdok Mohamed Kasigd vezetése alatt nyomban nyílt lázadásban törtek ki. Tehe­rán kormányzóját fogságba vetették, egy irán tábornokot meggyilkoltak, Sekkis ke­rületi fővárost és Sardasi erődjét pedtk el­foglalták. A felkelés napról-napra nagyobb méreteket öltött, ugyannyira, hogy az angol érdekeltségű mosszuíi olajvidékeket is ve­szélyeztette. Anglia azután részben erőszak­kal, részben pedig különböző ígéretekkel nyugalmat teremtett. A szovjet-agitáció azonban tovább dolgozott és dolgozik ma Is. A Szovjet segítségével megalakult kurd köztársaság a Szovjetuniónak nemcsak az értékes mosszuíi és kirkuki olajvidék meg­szerzésére irányuló terveit szolgálja, hanem egyben ugródeszkául is szolgál Irán felé, melynek meghódítása révén a Szovjet a szá­mára oly fontos, jégmentes Iráni-öböl bir­tokába jutna. A Szovjetunió közelebbi ter­vei között szerepel kétségtelenül Törökor­szág bekerítése, természetesen úgy, hogy az ottani kurdokat az újonnan megteremtett kurd-köztársaságba kebeleznék be. Ezáltal ugyanis Törökország kelet felől is szovjet- államokkal volna határos. Ha Törökország meg akarja őrizni ön­állóságát és ha nem akar meghajolni a moszkvai parancsuralom előtt, már most minden rendelkezésre álló eszközzel állást kell foglalnia az önálló kurd köztársaság megalkotásával szemben. Mert ha Szovjet- orosZország, Angliának a Középke’eten való pillanatnyi gyöngeségét kihasználva, terveit a török határon megvalósítja, bizonyára nem nyugszik addig, mig Törökországot is hatalmába nem keríti. Az úgynevezett kurd-kérdés már régen nem volna probléma az érdekelt államok számára, * Miért veszekednek ebben a máskülönben csöndes bodegában? •.. Lepjünk be, hadd lássuk. — Mert nem akarnak kérem kiszolgálni — világosit fel a hölgy, aki ott áll a pult előtt­A püllon pedig, egymás hegyén-hálán a sok jó ennivaló. A kenőmájastól elkezdve a sült libacombig •.. — Persze, hogy nem szolgálhatom ki őnagy- ságát — világosit fel a bodegás. — Tessék megnézni a hatósági figyelmeztetést. Ott van a falon. ,,Este 7 óra után a kiszolgálás kivi­telre szigorúan tilos“. Miért akarja a hölgy, hogy mindenképpen bajt csináljak magam­nak? Máskülönben már 8 óra is elmúlt. Ki­szolgálnám, ha szabad volna, de éppen elég büntetést fizettem ki már másokért. Én a törvényt soha többé át nem lépem- Foggyasz- sza el itt, akinek keli, ott az asztal, üljön le, egyebet aztán igazán nem tehetek... PANNÓNIA Iliül) BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem Kétfős szobái? r ' <5*—P-töl 18‘—P-tq Éttermében Veres Károly és c lány­zenekara muzsikál Elismerten kiváló konyha. Polgári árak. Több cipésza!s ór öszkészitöfc azonnal felvételnek az „Ebf©^©“ Besztercei szíj és bőripari szövetkezet-nél Beszterce, Hitler-utca 18. sz. ajánlatok a fenti címhez beküldendők. ha Anglia és a Szovjetunió a kurd törzseket nem használták volna ki saját érdekükben és felelőtlen izgatásaikkal nem szítottak volna állandó nyugtalanságot ezeken a te­rületeken. Magyar hősök A rendíthetetlen kötelességteljesités szép példáját adta a szovjet ellen vívott hadjá­ratban Szabó Endre szakaszvezető. Harctéri szolgálata alatt mindenkor atx eterík között volt, akik valamely veszedel­me« feladat megoldására vállalkoztak. Egy- izben már amurra kitüntette magát, hogy fegyvertényével a kisezüst vitézség! érmet nyerte el .<* akkor meg is sebesült. Felépülé­se után nyomban önképt jelentkezett ezre­dének menetalakulatába s visszatérve a harctérre, ugyancsak minden harcban Jd- emdkédett. önként jelentkezett az 1942. december 13-án Kolybelkánál végrehajtott vállalko­zásban való részvételre is. Az előretörésben miirt szahasxparaucsnok helyettes oly ellen­állhatatlan lendülettel vetette rá magát a vállalkozó csoport oldalába törő ellenséges erőkre, hogy azok e rohamtól megrettenve visszavonultak. Ezután csoportja élén ha­ladva egyik kézigránát támadást a másik után intézte- a bolsevisták ellen. Hősi maga­tartásával igen jelentős mértékben járult hozzá a vállalkozás szép sikeréhez. üra-xA&tiftan c$1abbBÍ£ó xsálc Síá’rsi (SB«s@se;BS3misii'ene&c Zürich, ápr. 10. A háború kitörése óta a legtöbb brazíliai kávéültetvényes áttért a gyapot-termelésre. A jelentések szerint mégis 14 millió 60 kg-os zsák az 1942. év kávéter- mése. Igaz, hogy az Egyesült Államok szerződésben kötelezték magukat 9,300.000 zsák átvételére, de mindenki tudja, hogy erről a jelenlegi szállítmányozási nehézsé­gek mellett szó sem lehet. Hasonló meny- nyiséget kellett volna már tavaly átvenni Északamerikának a pánamerikai kongres­szus egyik megbeszélése alapján, de csak egy részét tudta elvinni, minthogy Kolumbia ká­véja közelebb esett. így maradt meg Brazí­liának 1941-böl 4 millió zsák kávé, ami az ideivel együtt 18 millió zsák lesz. A ható­ságok tehát úgy rendelkeztek, hogy az uj termés egyharmadát: 5 millió zsákot, vagyis 300.000 tormát meg kell semmisíteni! A kor­mány az úgynevezett kávéhitelből minden zsák kávé után 2 cruizaro-t fizet az ültet­vényeseknek. A legderülátóbb számítás sze­rint is, ha az USA átveszi összes rendelé­sét és a többi államnak sikerül 1,700.000 zsák kávét eladni, még mindig 2 millió zsák azaz 120.000 tonna eladatlan kávéja marad az idén Brazíliának. (TEK) A TÉBE ÁPRILIS JÓ-ÉN TARTJA KÖZ­GYŰLÉSÉT s azon betöltik a Hegedűs Lóránt elhunytával megüresedett elnöki tisztet is. Beavatott helyről származó ér­tesülések szerint utódává Fabinyi Tihamér dr. m. kir. tanácsost, a Magyar Általános Hitelbank elnök-vezérigazgátóját választ­ják. A közgyűlésen döntenek az alapsza­bályok módosításáról is. A módosítások azt célozzák, hogy a vidéki pénzintézetek­nek a magyar bankhálózatot közösen ér­deklő ügyek vezetésében az eddiginél fo­kozottabb befolyást biztosítsanak. A BUDAPESTI ÉRTÉKTŐZSDÉN a pengő­értékre szóló fixpapirok már napok éta az érdeklődés homlokterében állanak. A címletek közül elsősorban az erdélyi nye- reménykölesön kötvényei iránt mutatko­zik élénk kereslet. Az uj tőzsdehét elején is tovább tartott az élénk vételkedv az erdélyi nyereménykölcsönök iránt. Ezért a címletek árfolyama 97.^-ig emelkedett, j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents