Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-11 / 82. szám
1934. APUI L 1 $ II 5 Tanuljon gyorsírni, gépírni, szépirnl Polcas Ilona Irén Eré gyorsíró- és gép Irólskolájában (Főpostával szemben.) Timár-utca 2. szám. Telefon: 22-84. Uj tanfolyam indul áprliis 15-én. 1— Futóra napi áron vásárol jerke és üril bárányokat. (MTI.) A m. kir. földművelésügyi miniszter a gyapjutermelés sürgős fokozása érdekében megbízta a Futurát azzal, hogy az eladásra szánt, de felnevelésre alkalmas jerke és ürü bárányokat napi áron vásárolja meg a juhtartóktól és ugyanazon az áron adja tovább elsősorban olyan gazdáknak, akik jelenleg még juhtartással nem foglalkoznak. Finn 'magyar testvériség Irfa: CseLey István egyetemi tanár, a Finnugor Kulturális Bizottság magyar osztályának elnöke A finn-magyar testvériség, amely néhány esztendővel ezelőtt még csak eszmeként szunnyadóit, a most dúló világégés során Valósággá vált. Olyan hatalmas összefogó erővé változott, amellyel mind maguknak, mind a körülöttünk élő világnak számolnia kell. A magyarság sokáig, mint „testvértelen ága nemének“ élt Európa szívében a germán, román és szláv népcsaládok körében. Alig mult másfél évszázada, hogy tudósaink a nyelvrokonságot a finn fajú népekkel fölfedezték. De még akkor is elébb meg kellett vívni a „török-ugor nyelvháborut“, hogy a finnugor eredet diadalmaskodjék. Származásunknak ez a tudata közkinccsé azonban csak akkor vált, amikor az 1914— 18-i világháború után két új finnugor állam jelent meg Európa térképén Finnország és Észtország alakjában. Ekkor Ismét egymásra talált a három rokon nép, amelynek ősei vagy háromezer évvel ezelőtt ugyanazt a néhány primitív szót használták egymás megértetésére valahol az Ural-völgyében. A finnugor népeket illetőleg már egy emberöltővel ezelőtt megírta a néptan világhírű mestere Friedrich Ratzel Völ- kerkundéjában, hogy ha a mi földrészünknek nagy népcsaládjairól van szó, leginkább csak germánokról, románokról és szlávok- ról beszélnek. Hogy a tudomány Európában egy negyedik népközösséget teremtett, ma már nem szabad figyelmen kívül hagyni. E népközösség tagjai pedig a finn népcsalád népei. A finn fajú népek ősi összetartozó- ságának gondolata nem fogja eltéveszteni hatását azoknak a törzseknek általános szellemi életére, amelyeket magában foglal. Ennek az eszmének hordozói a finnek, észtek és a magyarok, e népcsaládnak legcivi- llzáltabbjai. Az első világháború után megkezdődött céltudatosan a finnugor nemzetrokonsági eszmének az ápolása. Napjainkban pedig minél inkább a faji és nyelvi szálakat keresi a nacionalizmus, annál jelentősebbekké Válnak az úgynevezett pánnacionalista törekvések. A nyelvtudósok és folkloristák munkájának eredményeit mozgékony kul- túrdlplomaták népszerűsítették. Finnek, észtek és magyarok kölcsönösen tanerőket alkalmaztak egyetemeiken. Mi tudományos intézeteket szerveztünk a tartui észt és a helsinki finn egyetemen. Jólesik e helyről megemlékeznem, hogy 1925 februárjában, mint á tartui egyetem professzora Helsinkiben a finn társadalom széleskörű bevonásával a Finn Nemzeti Színházban Madách- centenáriumot rendeztem, amelynek bevétele volt a helsinki egyetem magyar intézetének legelső anyagi alapvetése. 1921 óta a három ország fővárosaiban három-öt évenkint felváltva finnugor kul- tűrális kongresszusokat hívtunk egybe. Talán soha olyan bqldog nem voltam, mint amikor 1928 júniusában ezer finn és észt testvért hoztam különvonattal a budapesti 9 Ht. Finnugor Kulturális Kongresszusra a Keleti-tenger partjáról. trgy éreztem, mintha megindult volna az északi erdő, hogy találkozzék a délibábos magyar róna- sággal. 1931-ben már négyszáz magyar adta vissza a látogatást a finneknek a helsinki kongresszuson. Utoljára a romantikus észt fővárosban, Tallinnban gyűltünk össze nagygyűlésre 1936 júniusában. Akkor határozatiig mondottuk ki, hogy a VI. Finnugor Kültúrális Kongresszust ismét Budapesten rendezzük 1941 nyarán. Ki tudta akkor még, hogy milyen megpróbáltatások várnak reánk, és hogy a rokonsági és szellemi kapcsolatokon kívül a fegyverbarátság fog bennünket még szorosabban összefűzni. A Finnugor Kultűrálís Kongresszusok előkészítésének állandó szerve a Finnugor Kültúrális Bizottság, amely 1939-tg minden évben ülést tartott felváltva a három főváros valamelyikében. Ezeken az üléseken a három nemzetet egyaránt érintő legkülönbözőbb kültúrális kérdések kerültek megvitatásra. E beható művelődési kapcsolatok érlelték meg a magyar kormányban a gondolatot, hogy kulturális egyezményeket kössön a rokonállamokkal. így azután 1939 óta intézményesen megszervezték a tudós- és diákcserét, a müvészcserét, a kiváló szellemi termékek fordítását, a film- és rádióügyet és a kültúrális kérdéseknek hosszú sorozatát. Ennek a céltudatos munkának az eredménye, hogy soha nem álmodott szellemi áramforgás Indult meg Finnország és Magyarország között, különösen a finnek 1939—40-es szovjetháborúja óta. Nincs olyan újság, amely ne tartalmazna naponta Suomiból híreket. A Magyar Rádiónak naponta van finn adása. Műsorán ép oly gyakran szerepelnek a finn művészet és irodalom remekei, mint a finn rádióban a magyarok. A háború okozta nehézségek sem akadályai, hogy tudósok, művészek, politikusok, katonák és a társadalom legkülönbözőbb alakulatai ne keressék föl egymás országát. A finnugor nemzetrokonsági eszme tehát, elsősorban a finnekkel, a következő szakaszokon ment keresztül. Kezdődött a nyelvrokonság megállapításának tudós munkájával. A pionírok közül jólesik e helyen a még élő Szinnyei József professzor nevét kiemelni. Hozzájuk csatlakoztak az írók és a folkloristák. Itt az élők közül csak VIkár Béla és Bán Aladár nevét említem, akiket minden müveit ember ismer Finnországban. Az első világháború után következett a kültúrális érintkezés megszervezése az egyetemi tanárcsere és a közművelődési kongresszusok alakjában. Ezek váltak a nemzetrokonsági eszme népszerűsítőivé. A finn és magyar középosztálynak legromantikusabb vágyálmai közé tartozott, ellátogatni egymás hazájába. Akadt nem egy olyan diákunk is, aki valósággal gyalog vágott neki áz irdatlan útnak, hogy megtanulja a testvérnép nyelvét, és az illető ma az összeköttetések egyik fontos kültúrális oszlopa. Nagyjelentőségű állomások voltak gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter északi útja 1930-ban, majd az utóbb létesült kültúrális egyezmények. A betetőzést azonban a mostani háború idézte elő. Finnség és Magyarság most egyszerre ősi hiva- tás tudatára eszmélt. Magyarországnak a keresztyén nyugati kultúra védőbástyájaként évszázadokig hasonló volt a szerepe Finnországéhoz. Mindketten a nyugati civilizációt védték a vad kelettel szemben, amely időnkint rábocsátotta hordáit. Valóban a steppe lázadása volt ez az európai kultúra ellen. A finnek 1939—40-1 szabadságharca a világnak ép oly osztatlan bámulatát és együtt' érzését váltotta ki, mint annakidején a magyarság szabadságharca Rákóczi idejében, vagy 1848-ban. Bár mindketten elbuktunk a hatalmas erővel szemben, de a mienk lett az erkölcsi diadal, amely a művelt világ emberiségének együttérzését és rokonszenvét eredményezte. Amikor most Finnország immár harmadik háborúját vívja a Szovjettel, a délibábos puszták népe testvéri érzéssel tekint az északi fény hazájába. Több ezer év történelme ismétlődik meg előttünk. Valaha ugyanannak a törzsnek két ága tört magának utat jelentéktelen kis szláv törzsek közt, hogy új hazát keressen népe számára. És most újból kezet nyújtott egymásnak a finn és a magyar. Nem hódítani kívánnak, hanem csak őseik szent örökségét védik. Eddig az Irdatlan távolságokon át csak a finnugor műveltség közös szálai fűzték őket egymáshoz. Ebben a háborúban azonban már valóságos fegyvertársak is lettek. Finnek és magyarok most egyesült erővel szövetségeseik oldalán újból történelmi hivatást teljesítenek. Hazájukat és a nyugati kultúrát védik azzal a kelet életformával szemben, amely világuralmi törekvéseivel a napnyugati műveltséget veszélyezteti. Finnország és Magyarország népe ebben a háborúban először harcol egymás mellett a világtörténelem során. Ebből az új vérszerződésből mindkét nemzet számára új életnek és a jövendő Ígéretének kell születnie. 4 Németországban a háborúban is emelkedett minden kulturális megnyilvánulás színvonala Beszélgetés Kolozsváron Swarowski karnaggyal, a salzburgi ünnepi játékok fődramaturgiával Kolozsvár, április 10. Hosszú idő óta nem tett karmester olyan kellemes benyomást Kolozsváron, mint Johann Swarowski. Mozart „Szöktetés a szerályból“-ját és a „Pil- langókiszasszony“-t dirigálta igen nagy sikerrel. Most, kellemes koratavaszi napfényben, Itt ülünk a Belvárosi-kávéházban és egyelőre az üvegen át élvezzük a napfényt. Swarowski olyan élénk és lendületes, mint valami olasz muzsikus. Most útra készül, indul vissza Budapestre, ahol kultuszminisztériumi megbízásból karmesterképző tanfolyamot irányit. Azelőtt is külföldön dolgozott egy ideig s készül Olaszországba és Spanyolországba. — Nem fárasztó ez a sok utazás és örökös más környezet? Swarowski kivillantja hófehér fogait, úgy nevet: — A világért sem! A munka, azaz a művészet gyönyörű és nincs szebb, mint dolgozni. Most például Szófiából jövök. Ott is az Operában dirigáltam egy hónapig. Jövő évben Is valószínűleg visszamegyek s Figarót fogom rendezni és vezényelni. Budapesten végtelenül előzékenyek voltak. A karmesterképző tanfolyam beállítása rendkívüli anyagi áldozatokat jelent. Budapestet különben is nagyon szeretem s Igen jól érzem itt magam. — Mikor jön legközelebb Kolozsvárra? — Valószínűleg májusban. A megbeszélésünk szerint a Bohéméletet vezénylem. — Mi a benyomása a kolozsvári Operáról? — El vagyok ragadtatva. Egyenesen csoda, hogy ilyen rövid idő, alig két esztendő alatt ilyen pompás munkát végeztek. A sok tehetséges, fiatal énekessel öröm dolgozni, a zenekarban pedig néhány egészen kiváló művész van. Egyetlen megjegyzésem volna s ezt sem kifogásnak szánom. Nagy hiba, hogy olyan kicsi a zenekar tere. Egy Ilyen operánál, mint a kolozsvári, ahol olyan nagy a munkakészség és lelkesedés, a zenekari tér problémáját is meg lehet és meg is kell oldani. A zenekari tér kitágítása után a vonósok számát is emelni lehet, erre pedig szükség volna. Tudom, hogy ez az ellentét a zenekari tér és nézőtéri terület között sok más színháznál Is fennáll és a színházi vezetők azt szokták szembeszegezni a kívánsággal, hogy nem adhat iák oda a két legdrágább nézőtéri sort. Dehát nem a két legelső, hanem a két legutolsó sort kell kiemelni. — Szerintem a zenekar is túlságosan mélyen van. Súlyosan téved, aki azt hiszi, hogy egy zenekar akkor játszik halkan és kisér jól, ha mélyen fekszik. Megfelelő kisérö zene csak akkor alakul ki, ha minden egyes zenész pontosan hallja és látja az énekest. A zenekar tagjai művészek és nem favágók s van annyi érzékük ahhoz, hogy megfelelően szabályozzák játékukat. A. zenész a mai helyzetben mintegy maga elé játszik s csak akkor tudja fentartani az összeköttetést a karmesterrel, ha az lefelé nyújtogatja a kezeit. Ebben az esetben viszont az énekesekkel szakad meg a kapcsolat. Jelenleg az a helyzet, hogy a dirigensnek minden energiáját arra kell fordítania, hogy fenntartsa az összeköttetést az énekesek és a zenekar között, ahelyett, hogy igazi művészi feladatai megoldására fordíthatná figyelmét. Ilyen eset történt egyszer egy világhírű karmesterrel, aki sehogy sem tudott a mélyen fekvő zenekar miatt kapcsolatba kerülni a csellókkal. Végül dühében lefeküdt a földre és úgy kezdett dirigálni. Persze ezt a kissé kényelmetlen módszert aligha lehet rendszeresíteni, de azt hiszem valamennyi karmester azon a véleményen van, hogy elvben tökéletesen igaza volt a nagy karmesternek. A bécsi operáiban például sikerült felemelni a zenekart s például a csellók nyaka majdnem egymagasságban van a színpad alapjával s a zenekar és karmester között is meg van a megfelelő távolság. — Honnan ered hát a mélyen fekvő zenekar „babonája“? — Beyreuthból. A wagneri ünnepi játékok színházánál van süllyesztett zenekar. De ott a helyi követelmények Ilyenek. S ezt a speciális esetet utánozták aztán le világszerte, Wagnernél más az eset s ezt nem akarják megérteni. Mindenekelőtt ő zseni volt, s a zseninek minden sikerül — fejezi be mosolyogva Swarowski. Kérem, hogy beszéljen valamit a munkájáról.-— Eddig a ,Jlechstélle für Musikbearbei- tung“-nríl dolgoztam, amelyik a Birodalom zenei irányításában játszik fontos szerepet. Jelenleg a müseheni állami opera karnagya és a solzburgi ünepi játékok födramaturgja vagyok. Amellett, hogy dirigálok, kedves szakmám az operadramaturgia. Jelenleg Gluck müveit forditom franciából és az uj teljes Verdi kiadást készítem elő. Emellett Klemens Kraussal együtt Mozart tempójáról írok tanulmányt. A magyarok más tempót szoktak meg Mozartnál s igy talán egyeseknek az első pillanatban szokatlannak tűnt az én valamivel gyorsabb tempóm. — Beszéljen valamit a német háborús zenei életről. — Változás alig van. Sőt, igen sok téren még csak emelkedett a színvonal. Salzburg például az elmúlt évben egészen kiváló teljesítményt nyújtott. A salzburgi ünnepi játékok irányítójának, Klemens Kraussnak például az az álláspontja, hogy inkább kevesebbet és jobbat, vagy inlcább semmit, mint rosszat. Az elmúlt évben csak Strauss ,,Arabellá“-ját és a „Figaró“-t hoztuk ki, de ezek az előadások aztán egészen elsőrendűik voltak. Általában azt mondhatom, hogy Németországban a háború kezdete óta minden kulturális megnyilvánulás színvonala csak emelke'lett. •— Elmondhatom azt is, hogy hatóságaink a legnagyobb megértést tanúsítják a művészetekkel szemben. A zene igazán megkap minden támogatást. A minisztérium például összevásárolta va.s mennyi kapható mesterhangszert s kiosztotta a legjelesebb művészek, zenekarom és az operaházak között. A neves szó'lsták például a legpompásabb, gyakran kincseket érő mesterhangszereken játszanak s az egész életük folyamán rendelkezésükre áll. A zenekari tagok Is a legjobb hegedűkön, gordonkákon és hangszereken játszanak. Befejezésül Swarowski ismét visszatér kedves gondolatához, a zenekari tér kibővítéséhez és felemeléséhez. Elmond egy anek- dótát Strauss Richárdról: — Strauss egyszer uj operát irt egy német operaház megnyitására. Az épitész itt is süllyesztett zenekart épitett. Straussnak sehogy sem tetszett a dolog s végül Így fordult az építészhez: — Barátom, máskor épitsen mindenekelőtt egy zenekart s azután tervezzen köréje színházat. Swarowski nagyot kacag az anekdotán s már Is elsiet. A kedves német karmester néhány nap alatt egész sereg barátot szerzett Kolozsváron, s most ezektől mind el akar búcsúzni, természetesen igy: —- A viszontlátásra! <»• H,
