Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-11 / 82. szám

Vasárnap 1943 április 11 Ära 20 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.20, NE- I GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIAD) PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. J I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL SS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-E. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖR: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Tervehdimme suomalaisia veljiämme Tervehdimme Kolozsváriin saapnvia vieraitamme tuntien sită beimorakkaut- ta, joka tayttüa kauas vieraisiin joutu- neiden veljesten sydámen, kun he pit- kän ajan perästä tapaavat toisensa. História on erottanut meidät, mutta antanut meille samat inanteet Ja samat taistelnt. Niinpä meillä on nyt erikoi- nen syy tuoda Hmi ilomme, kun Er- délyin maaperällä saamme puristaa toistemme kättä. Tervehdimme Aarne Vuorimaata, Suomen Budapestin-lähettilästä, Suo- men sanomalehdistön edustajia ja täälilä olevia suomalaisia ylioppilaita. Heihin koh'distuva tervedys on tarkói- tettu samalla koko Suomen kansalle, niille, jotka ase kädessä taistelevat maansa vapauden pnolesta ja niille, jotka jokapäiväisellä, uhrautuvalla työllään palvelevat kansakuntaansa. Suomen kansan urhoollista kamppailua seuraamme veljen vilpittömällä myötä- tunnolla. Tämä myötätunto ei py- sähdy juhlapuheiden sanoihin, vaan me toivomme sen syvenevän niin, että nyt käynnissä olevan taistelun jălkeenkin siitä jää meille pysyviâ vaikiitteita. Erdély tervehtii suomalaisia vierai- taan ylioppilasnuorisonsa järjestämän Suomen juhlan ja Suomen paivien osa- nottajina. He ovat tulleet Erdélyhin ylioppilasnuorisonmkutsusta ollakseen läsnä siinä ensimmäisessä tilaisuudessa, jonka tarkói tuksena on Suomen ja Un­karin suhteiden lujittaminen myöskin täällä Erdelyissä, Unkarin Karjalassa. Tästä lujittamisesta me emme odota vain sitä, että se herättäisi erdélyi- läisissä juhlatunnelniaa, vaan toivom­me saavamme siitä opastusta raken- taessamme omaa tulavaisuuttamme. Emme halua vain juhlia, vaan haluam- me myös oppia. Haluamme tutustua Suomen kansan elämään ja Suomen yh- teiskunnan rakenteeseen Haluamme tu­tustua siihen terveeseen elämänmuo- toon, jonka voimme asettaa esikuvak- semme. Suomen esimerkki ei raerkitse vain sankaruuden ihannetta, vaan viit- too meille tien, mihin suuntaan kansa- kunnan elämän tulee kehittyä. Tässä mielessä tervehdimme vierai­tamme, Suomen esimerkillisen kansan edustajia. Igaz szeretettel köszöntjük Kolozsvár flnn vendégeit. Azzal a szeretettel, melyet az egymástél elszakadt és idegenbe ke­rült testvérek éreznek egymás Iránt, mi­kor az egyik testvér otthonában találkoz­nak. A történelem szétválasztott minket, de alkalmat adott;, hogy eszményeinkben és küzdelmünkben találkozhassunk. En­nek a találkozásnak és a felette érzett örömnek akarunk most kifejezést adni. Köszöntjük Aarne Wuorlmaa budapesti finn követet, a finn sajtó képviselőit és a magyarországi finn ösztöndíjasokat. De rajtuk keresztül köszöntésünk az egész finn népnek szól, azoknak, akik most fegyverrel harcolnak hazájuk szabadsá­gáért és azoknak, akik a hétköznapok ál­dozatos munkájával szolgálják nemzetü­ket. A Ann nép hősi küzdelmét testvéri együttérzéssel kísérjük. Ezt az együttér­zést azonban az ünnepi szavakban való megnyilvánulásán túl, el akarjuk mélyí­teni lelkűnkben, hogy a most folyó közös Rímünk után is örök élmény marad­jon számimfcim, Erdély köszönti Ann vendégelt abból az alkalomból, hogy az erdélyi egyetemi Ifjú­ság Ann ünnepi estjének és finn napjainak megnyitásán résztvesznek. Az egyetemi ifjúság meghívására jöttek Erdélybe, hogy jelem legyenek annál az első meg­mozdulásnál, amely a magyar és Ann nép kapcsolatainak elmélyítését tűzte céljául Erdélyben, a magyar Karjaiéban. A kap­csolatok elmélyítésétől nemcsak azt vár­juk, hogy ünnepi érzést keltsenek az er­délyi társadalomban, hanem elsősorban azt, hogy a magyar jövő felé irányt mu­tassanak. Nemcsak ünnepelni, de tanulni is akarunk. Meg akarjuk ismerni a Arai nép éleiét és társadalmi alkatát, meg akarjuk ismerni azt az egészséges élet­formát, melyet; példaként állíthatunk a magyarság elé. A finn példa nemcsak a hősiesség eszményét jelenő, hanem egy nép életének valóságát Is. Ebben a gondolatban köszöntjük Ann vendégeinket, a Ann példa képviselőit. A cíélluniszi arCTonalon folyt «siódnak a tervszerű kitérő mozdulatok Hatalmas liisérségi párbaj Heningrádiól délnyugatra A japán csapatok Akyabnál tönkrevertek ecşy brit zászlóaljat Gíraud és 2>e Gaulle Kormányt alaKit ÉszaKafriKában Wilson angol tábornok hivatalos látogatásra Isztanbulba érkezik GöBBELS dr. német birodalmi miniszter l meglátogatta Essent s értekezletre hivta , össze a légiháboru kérdéseivel fogla kozó német hatóságok képviselőit. Az értekezlet célja azoknak a megelőző, és segélyintézkedéseknek megáTapitása volt, amelyekkel a jövőben a terror légitámadá­sokkal szándékoznak szembeszállni. Göbbels dr. a következő kijelentéseket tette: — Jóllehet a légiháboru a német nép szá­mára nemcsak anyagi, hanem lelki megter­helést is jelent, mégis a német lakosság er­kölcsi magatartása minden dicséretet meg érdemel. Ellenségeink a légi háborúval Né­metországnak jelentős károkat okozhatnak, de semmiesetre sem a háborút eldöntő káro­kat. A német buvárnaszádháboru jobban sújtja az angolokat, mint ahogy a légihá­boru javakban és emberéletben okozott min­den kára mellett is sújtja Németországot. Bizonyos idő elteltével a buvámaszádháboru révén az angoloknak okozott kár anyagilag nagyobb hatású lesz majd, feltéve, hogy a német nép az angol légiháborut azzal az er­kölcsi magatartással viseli el, amilyent a mostani helyzet megkövetel. Ez most az egész német nép nemzeti kötelessége. Sen- kisem merte hinni 1939 szeptemberében, hogy a német véderőnek valaha is sikerülni fog a védelmi vonalakat oly messze előre­tolni az ellenséges térségben, mint ahogy ez a valóságban bekövetkezett. Ezzel Német- , ország páratlan lehetőséget tart a kezében. A német népnek ezért történelmi kötelessé- ge a nagyobb német jövő megvilágításában látni azokat a szenvedéseket, amelyeket a mostani idő a nagy feladatok mellett a né- £ met népre rótt, | Ugyancsak a légiháboru kérdéséről és a jövő várható alakulásáról nyilatkozott Hel­mut Sündermann birodalmi helyettes sajtó­főnök. — Az elmúlt télen, — mondotta — a né­met nép nagy próbát állott ki és olyan szi­lárdságot mutatott, amelyből tanulhatnak azok, akik a Birodalom belső megrontásá­ban reménykednek. A mögöttünk lévő hó­napok bebizonyították, hogy szilárd és biz­tos ut vezet a német győzelemhez és hogy erre Európának szüksége van, ha az emberi műveltség alappilléreként akar tovább fenn- állani. — A Szovjet — folytatta tovább Sünder­mann — mindent harcbavetett, amit eddig tartalékolni sikerült és mindenképpen ki akarta erőszakolni a döntést. Kudarca sem­mivé tette ellenségeinknek a szovjet hatalom legyőzhetetlenségébe vetett álmát, nekünk ? pedig bebizonyította, hogy a bolsevista pes­tis nem kiirthatatlan. Kifüstölhető és ezt meg is fogjuk tenni. A helyettes sajtófőnök foglalkozott az angolszászoknak azzal a kísérletévé!, hogy bolsevista szövetségesüknek délről, vagy nyugatról siessenek segítségére. Ez éppen olyan kevéssé fog sikerülni, mint amennyire nincs lehetőségük, hogy lábukat a tengely- hatalmak és szövetségeseik területére te­gyék. Annak, aki a bolsevista tömegtáma­dásokat fel tudta tartóztatni és meg tudta törni, meg van az ereje és eszköze ahhoz is, hogy a kalandokba bocsátkozó angolszász hadosztályoknak véres leckét adjon. * RENDKÍVÜL figyelemreméltónak véli a „Deutsche Diplomatisch-EoMtische Kor­I respondenz“, hogy Eden brit külügyminisz- I ler Amerikából való visszatérése óta az At- t lantié Charta fogalma teljesen eltűnt az an- « gol használatból és fokozatosan eltűnik az amerikai nyilatkozatokból is- Emlékeztet a . lap arra, hogy ennek az okiratnak értelmében 3z egész világon a nemzetek csak úgy élhet­tek volna egymás mellett, ba megőrzik teljes szabadságukat- Az amerikai hivatalos meg­nyilatkozások most hirtelen azt mondják, hogy a kormányok csak abban az esetben követelhetik népeiknek ezt a szabadságot, ha a népek valóban kívánják is. Az amerikai magatartás ilyen megváltozása az Atlantic- Chartaval szemben nem más, mint engedmény az Egyesült Államok és Anglia részéről Sztá­lin felé, amellyel lehetővé teszik Moszkvának, hogy saját hatáskörében tetszése szerint jár- j jón el és adott esetben jövendő európai be- • folyási területein is úgynevezett népszavazá- 'í sokat rendezhessen a három balti államban lefolytatott népszavazás mintájára. A lap végül megállapítja a következőt: Ha 1 tehát az Eden látogatása óta hangoztatott * hivatalos -ngol és amerikai megnyilatkozáso- ^ kát összegezzük, arra a következtetésre ju- § tunk, hogy mind a két állam a Sztálinnál í való legszorosabb együttműködés értelmében most már kész, legalább is Európában, Sztá­lin minden kívánságának teljesítésére. Euró­pának azonban esze ágában sines eltűrni, hogy Anglia és az Egyesült Államok áruként eladják a botsevizmusnak. Az angolszász-szovjet kapcsolatokról rend­kívül érdekes adatokat közölt a „Saturday Evening Post“ cimii amerikai lapban Forrest Davis, Roosevelt egyik közeli hive. Ezek sze­rint Roosevelt Litvinovnak már 1942. január­jában megígérte, bogy még abban as évben í felállítják Európában a második arcvonataf. Hasonló ígéretet tett ChurehlU is, de óvato­san hozzáfűzte, ,,a katonai követelmények­kel megegyezésben.“ Az Ígéret teljesítésének feltétele az Atlanti-óceáni csata kedvező ala­kulása volt s mivel ez a harc igazán nem ala­kult kedvezően az ellenfélre nézve, jó ürügy volt az ígéret nem teljesítésére. Davis érde­kes megállapítása, hogy a szovjet Rooseveltet mindig több megbecsüléssel kezeibe, mint ChurchiUt, noha az angol miniszterelnök a szovjetbarát politika szerzője, viszont az ame­rikai elnök többször szembehelyezkedett a Kreml kívánságaival. Néhány hónappal az­után, hogy a második arcvonal létesítésére vonatkozó Ígéret elhangzott, az angolszász katonai szakértők már megállapították annak lehel etlenségét, s kimondották, hogy 1943- tavasza előtt sző sem lehet a vállalkozásról- Egy újabb hónap múlva még kevésbé báto­rító szakvéleményt adtak- Roosevelt ekkor küldte Marshal» és Hopkinst Londonba a brit katonai szakértőkkel való tanácskozásra, s ezek során azután véglegesen eltemették az 1942. évi partraszállás tervét, s az eredményt közöltek a Londonba és Washingtonba ellá­togató Molotovval. Egyidejűleg azonban még­is kiadták azt a nyilatkozatot, amely szerint a „szövetségesek között teljes egyetértés áll fenn afölött, hogy a legsürgősebb feladat a második arcvonal 1942-ben való létesítése.“ Roosevelt ekkor kezdett foglalkozni a fran­cia észak '.frikai támadás tervével és a rész­letek kidolgozása már júniusban megtörtént. A katonai megbeszélésekkel párhuzamosán folytak a politikaiak is. Molotov Londonban határozottan hangoztatta Sztálin európai igé­nyelt. Eden ár 1941. decemberében kijelen­tette Churchill előtt, hogy ■— véleménye ize­Köszöntjük finn testvéreinket!

Next

/
Thumbnails
Contents