Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-04 / 76. szám

Vasárnap 1948 április 4 m* A z-O U 7 ára lx V * * iro 20 fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-P. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.30, NE­GYED ÉVBE 9.20, FÉL EVRE 18.40, EGESZ HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 76. SZÁM. BVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- KIADJA A LAPKIADÓ RESZVENYTARSASAO PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. 'ír'» BULGÁRIA A NAPOKBAN FONTOS DÖNTÉST HOZ A TENGELYHATALMAKKAL VALÓ KAPCSOLATOK TEKINTETÉBEN Boris bolgár király Hitler vezérrel találkozott a vezéri főhadiszálláson Tuniszban mindbéi harcoló fél erósSléseheV von! össze A keleti arcvonalon megszilárdultak a német vonalak Az angolszászok a Szovjetnek engedték át a Dardanellákot A KEZDEMÉNYEZÉST a keleti harctér­nek most már minden szakaszán a német csapatok vették át. Az Ilmen-tótól délre is, — ahol eddig a bolsevisták támadtak — a németek sikeres támadó vállalkozást hajtot­tak végre s nagy ember- és anyagvesztesé­get okoztak az ellenségnek. A hádoga-tó vidékén a szovjet támadások nagymérték­ben elgyengültek és szűk korlátok közé szo­rultak. A legutóbbi harcokban négy szovjet gyalogos ezredet semmisítettek itt meg a németek s a bolsevista gyalogság harci csoportjai nem tudtak túljutni az elöterepen. A helyzetet, amint a Nemzetközi Tájékoz­tató Iroda jelenti, főként az jellemzi, hogy a Szovjet a legtöbb szakaszon kénytelen nagyszabású átcsoportosítást végrehajtani. A német csapatok a déli szárnyon nagyki- terjedésü hadműveleteikkel arra kényszeri- tették a Szovjetet, hogy a nyugodtabb arc­vonalszakaszokról minden fiatalabb korosz­tályt és különleges fegyvernembe tartozó katonát kivonjon és a fenyegetett szakaszok­ra helyezzen át. A bolsevista hírverés természetesen nem akarja beismerni a helyzetet és igyekszik a lázas tevékenységnek legalább a látszatát fenntartani és ezért az angolszász sajtó is úgy tünteti fel az eseményeket, mintha a Szovjet ismét megszerezte volna a kezde­ményezéshez szükséges előfeltételeket. Különösen Szuhinicsi térségében folyó ál­lítólagos szovjet sikerekről szólnak ezek az angol jelentések. A valóságban itt a Szov­jet egyik hadosztályát a másik után áldozta fel hiábavaló támadó kísérletei során. A hadműveletek folytatásához szükséges tar­talékok hiányában most az állásaiban erősen megcsappant kötelékekkel folytat látszat­támadásokat, főleg azért, hogy a fenyegető átkarolást megelőzze. Ezzel szemben a né­met harcikötelékek összepontositott táma­dásba mentek át. Ezekben a támadásokban a bolsevikieket úgy szétverték, hogy azok kénytelenek voltak messze kiindulási állásai­kon túlra hátrálni és addig tartott vonalai­kat nagyobb szélességben az előretörő német csapatoknak átengedni, öt nap alatt 4 szov­jet lövészhadosztály nagyrészét elfogták, vagy megsemmisítették és több helységet bevontak a német fő arcvonalba. Ez az ered­mény az erőviszonyok valóságos képét adja és jellemzi azt a tényt, hogy Ilmen-tótól Szuhinicsiig megszilárdult a német arcvonal és a német kötelékek a terepnek megfelelően megjavítják állásaikat. A nérrtet fő arcvonal mögött bekerített szovjet eröcsoportoknak ösezpontosiijott eljárással történő megsem­misítése folyamatban van. •* TUNISZBAN a legutóbbi harcok során a tengely csapa tok voltak a kezdeményezők. Amint a német és olasz hivatalos jelentések közük, sikeres helyi jellegű támadásokkal megjavították hadállásaikat, megszüntettek többi az előző napokon keletkezett betörési helyet és több foglyot ejtettek. Az angolok átkaroló kísérletei, amelye­ket Tunisz északi részén francia zsoldosok támogatásával a legszélesebb jobbszárny német-olasz csoportja ellen csütörtökön is újrakezdték, végkép meghiúsultak a ten­gely ügye« és mozgékony hadviselésén Egy gépesített német alakulat nagy biztosító erői az Atlasz-hegység északtuniszi nyúlvá­nyainak uttalan területén ismételten betör­tek egy brit páncélos oszlop oldalába, ame­lyet éppen altkor küldtek harcba átkaro­lásra. Az erős oldalazó támadás következ­tében a brit kötelékek rendjét annyira meg­zavarták, hogy nem tudták folytatni táma­dásaikat. Jelentős veszteségeket szenvedtek és részben rendetlenül messze nyugat felé voltak kénytelenek visszavonulni. A német- olasz harccsoport zöme ezután egészen hoz­záférhető magaslati állásokat foglalt el. Amikor az angolok gyengébb erővel óvato­san ismét elvesztett állásaik ellen próbáltak támadni, az egész vonalon súlyos vlssza- csapáshan volt részük. A légierő Sedjenane és Tamera között légvédelmi- és ütegállások elleni sikeres tá­madásaival segítette a német-olasz hadmű­veletet. Telitalálatokkal nehéztarackokat és légvédelmi ágyukat semmisítettek meg. Ugyanakkor gyors német harcirepülőgépek jóhatással támadtak angol csapatszállító oszlopokat, ötven gépjármüvet, amely gya­logságot. szállított, lángbaboritottak, vagy annyira tönkretettek, hogy nem tudott to­vábbhaladni. Jelentős veszteségeket okoztak az ellenségnek emberben Is. Medjesz el Babtól délkeletre egy erős né­met rohamcsapat benyomult a brit állá­sokba, ahol szétszórt két tarack-üteget. A brit gyalogság vesztesége részben közel­harcokban több mint 300 halott és számos togoly volt. Északtuniszról általában meg kell állapí­tani, hogy a kezdetben válságos helyzet után az ntöbbi napokban feltétlenül megszi­lárdult a németek esélye és a német vezetés teljes mértékben ura elhatározásainak. Az angol sajtó Stockholmon át érkezett jelentések szerint megállapítja, hogy Rom­mel állandóan nagy ember- és hadianyag- megerősítést kap Szicíliából, részben szál­lító repülőgépen, részben hajón. Ebből az okból Eisenhower amerikai tábornok Is erő­sítéseket kért. A „Pester Lloyd“ római tudósitója alap­ján a tuniszi harctérről a legutóbb vissza­érkezett katonai szakértők szerint a ten­gelycsapatok uj állásaikban kemény és tar­tós ellenállást képesek tanúsítani. A Ma­reth-vonalat téves dolog úgy elképzelni, hogy az a legjobban megerősített állás volt az eddigi afrikai harcok során s abból, hogy a ti.tgelycsapaíok ezt feladták, nem lehet a további harcokra nézve következtetéseket levonni. Tuniszban nagyon kemény küzdel­mek várhatók. * * TOZSO japán miniszterelnök mandzsuriai látogatása során a mandzsu államtanácsban látogatást tett és beszedet mondott. Hangoz­tatta, hogy a háború olyan fejezetéhez ju­tott, amelyben a tengelyhatalmaktól nem lehet többé elragadni a győzelmet. A helyzet Európában nagyón kedvező. Ezután külö­nösen méltatta a német tengerálattjáró fegy­vernem fényes tevékenységét. * EURÓPA EGYSÉGÉNEK, a közös vesze­delemmel szembeni összefogásának bizony­sága az a látogatás is, amelyet Boris bolgár király tett Hitler vezér főhadiszállásán. Az erről kiadott jelentés szerint Hitler vezér március 31-én Ribbentrop birodalmi külügy­miniszter jelenlétében fogadta a bolgár ural­kodót, hosszan, szívélyesen elbeszélgetett vele. A megbeszélés a Németörszdg és Bulgá­ria közötti hagyományos barátság szellemé­ben folyt le. A bolgár király a Vezérnél történt látoga­tásáról pénteken délután tért vissza országa fővárosába. * az angolszász—szovjet szövet­ségesek további tanácskozásai terveiről közöl értesüléseket a „Dagens Nyheter“ ci- mü svéd lap. Értesülése szerint londoni dip­lomáciai körökben egy Churchill—Roosevelt —Sztalin-értekezlet lehetőségéről beszélnek és ügy gondolják, hogy ez a találkozás jú­niusban fog megtörténni. Most már egyre világosabbá válik, hogy a Casablanca! talál­kozón semmiféle pontos tervet sem készí­tettek a további teendőkre nézve — mint ahogy akkor erősen hiresztelték. A svéd lap is úgy tudja, hogy a halászati terveket csak a júniusi találkozón fogják tulajdonképpen Mvázolni, a kényes kérdé­seket. azonban, mint amilyen például „az eu­rópai államok jövendő határainak ugye“ — ekkorra sem tűzik napirendre. A svéd lap bizonyos iróniával utal arra, hogy jelenleg nem kevesebb, mint öt érte­kezletet vettek tervbe a szövetségesek. Első lenne az április 27-re összehívott élelmiszer­értekezlet, azután egy menekültügyi érte­kezlet, amelyet Bermudán tartanának meg, harmadszor konferencia a megszállott terü­letekre irányuló élelmiszer és gyógyszer- szállitmányokról, negyedszer újabb értekez­let a nemzetközi kereskedelmi és fizetési kérdések elintézésére s végül egy ötödik ér­tekezlet a háború utáni nyersanyagszétosz­tás kényes kérdéseiről. Mindent egybevéve nyilvánvaló, hogy a legfontosabb kérdésekben nem tudtak meg­egyezni sem Casablancában, sem most a wanhingtoni megbeszéléseken. Eden Kana­dában nyíltan megmondta, hogy milyen éle­sek az ellentétek, s nyíltan kifejezésre jut­tatta Londonnak azt a változhatatlan felfo­gását, hogy Nagybritannia gyarmatait sa­ját, nem pedig szövetségesei ügyének tekinti. Ismeretes viszont, hogy az Egyesült Álla­mok politikájának nem is titkolt célja ép­pen a brit gyarmatok nemzetközi kezelésbe való vétele, ténylegesen az amerikai szem­pontok szerint való kisajátítása. Eden azon- Iran kénytelen volt annyi engedményt tenni, hogy Nagybritannia hajlandó az angol bir. tokok tekintetében valamilyen nemzetközi felügyelet mellett általános politikai irány­vonalat követni, ez azonban nem terjedhet ki belső gyarmati ügyekre. Egy dologban azonban egyetértenek Lon­don, Washington és Moszkva: a tengelyha­talmak és Japán elleni gyűlöletben és a megsemmisités szándékában. Henderson an­gol konzervativpártl képviselő erről többek között a következőket mondotta: „A szö­vetségesek győzelme után bizonyára senki- sem merészkedhet majd igazságot követelni a német népnek. Minden esetre a szövetsé­geseknek legalább egy nemzedék élettarta­mára meg kell szállaniuk a német birodal­mat. A mégszállás idejét nem szabad előre megállapítani, hanem aszerint kell igazodni, hogy milyen gyorsan sikerül átnevelni a né­metséget. Amit szavakkal nem lehet elérni, azt a megszálló csapatoknak kell megvaló­sítaniuk." A tengelyhatalmak és szövetségeseik vi­szont nem beszélnek, hanem cselekesznek. Takate, az egyik legnagyobb japán lap eu­rópai tudósítója,, akinek alkalma volt végig­utazni a nyugati védelmi övezetet, a legna­gyobb csodálattal ir arról a munkáról, amit itt a német munkaosztagok végeztek. For­radalmi ujitások, nagyszerű uj találmányok és tapasztalatok alapján építették meg ezt az Európát őrző eröditményláncolatot, mely távolról egyáltalában nem árulja el azt a fé’elmes erőt. amelyet képvisel és amellyel a Maginot-vona hatásosságát is sokszorosan felülmúlja. Európa védelmére az újszerű fegyverek hatalmas tömeged állanak a vé­dők rendelkezésére, de nem feledkeztek el a védő katonaság jó1 étéről és szórakozásáról sem, úgy hogy a tengerparti erődítmények­ben a föld mélyén kitűnően felszerelt kórhá­zak és frontszinházak is vannak. Az uj német fegyverek nagyszerű hatá­sosságát Ismerteti egy német katonai szak­író Is. Többek között megirja, hogy a nehéz német légelháritó ágyuk mérőműszerei annyira érzékenyek, hogy 130 kilométeres távolságra is legfeljebb egy méteres hibával dolgoznak. Ugyanilyen pontosságuak a né­met tengeralattjárók becslökés zülékei is.

Next

/
Thumbnails
Contents