Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-04 / 76. szám
Vasárnap 1948 április 4 m* A z-O U 7 ára lx V * * iro 20 fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-P. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.30, NEGYED ÉVBE 9.20, FÉL EVRE 18.40, EGESZ HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 76. SZÁM. BVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- KIADJA A LAPKIADÓ RESZVENYTARSASAO PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. 'ír'» BULGÁRIA A NAPOKBAN FONTOS DÖNTÉST HOZ A TENGELYHATALMAKKAL VALÓ KAPCSOLATOK TEKINTETÉBEN Boris bolgár király Hitler vezérrel találkozott a vezéri főhadiszálláson Tuniszban mindbéi harcoló fél erósSléseheV von! össze A keleti arcvonalon megszilárdultak a német vonalak Az angolszászok a Szovjetnek engedték át a Dardanellákot A KEZDEMÉNYEZÉST a keleti harctérnek most már minden szakaszán a német csapatok vették át. Az Ilmen-tótól délre is, — ahol eddig a bolsevisták támadtak — a németek sikeres támadó vállalkozást hajtottak végre s nagy ember- és anyagveszteséget okoztak az ellenségnek. A hádoga-tó vidékén a szovjet támadások nagymértékben elgyengültek és szűk korlátok közé szorultak. A legutóbbi harcokban négy szovjet gyalogos ezredet semmisítettek itt meg a németek s a bolsevista gyalogság harci csoportjai nem tudtak túljutni az elöterepen. A helyzetet, amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti, főként az jellemzi, hogy a Szovjet a legtöbb szakaszon kénytelen nagyszabású átcsoportosítást végrehajtani. A német csapatok a déli szárnyon nagyki- terjedésü hadműveleteikkel arra kényszeri- tették a Szovjetet, hogy a nyugodtabb arcvonalszakaszokról minden fiatalabb korosztályt és különleges fegyvernembe tartozó katonát kivonjon és a fenyegetett szakaszokra helyezzen át. A bolsevista hírverés természetesen nem akarja beismerni a helyzetet és igyekszik a lázas tevékenységnek legalább a látszatát fenntartani és ezért az angolszász sajtó is úgy tünteti fel az eseményeket, mintha a Szovjet ismét megszerezte volna a kezdeményezéshez szükséges előfeltételeket. Különösen Szuhinicsi térségében folyó állítólagos szovjet sikerekről szólnak ezek az angol jelentések. A valóságban itt a Szovjet egyik hadosztályát a másik után áldozta fel hiábavaló támadó kísérletei során. A hadműveletek folytatásához szükséges tartalékok hiányában most az állásaiban erősen megcsappant kötelékekkel folytat látszattámadásokat, főleg azért, hogy a fenyegető átkarolást megelőzze. Ezzel szemben a német harcikötelékek összepontositott támadásba mentek át. Ezekben a támadásokban a bolsevikieket úgy szétverték, hogy azok kénytelenek voltak messze kiindulási állásaikon túlra hátrálni és addig tartott vonalaikat nagyobb szélességben az előretörő német csapatoknak átengedni, öt nap alatt 4 szovjet lövészhadosztály nagyrészét elfogták, vagy megsemmisítették és több helységet bevontak a német fő arcvonalba. Ez az eredmény az erőviszonyok valóságos képét adja és jellemzi azt a tényt, hogy Ilmen-tótól Szuhinicsiig megszilárdult a német arcvonal és a német kötelékek a terepnek megfelelően megjavítják állásaikat. A nérrtet fő arcvonal mögött bekerített szovjet eröcsoportoknak ösezpontosiijott eljárással történő megsemmisítése folyamatban van. •* TUNISZBAN a legutóbbi harcok során a tengely csapa tok voltak a kezdeményezők. Amint a német és olasz hivatalos jelentések közük, sikeres helyi jellegű támadásokkal megjavították hadállásaikat, megszüntettek többi az előző napokon keletkezett betörési helyet és több foglyot ejtettek. Az angolok átkaroló kísérletei, amelyeket Tunisz északi részén francia zsoldosok támogatásával a legszélesebb jobbszárny német-olasz csoportja ellen csütörtökön is újrakezdték, végkép meghiúsultak a tengely ügye« és mozgékony hadviselésén Egy gépesített német alakulat nagy biztosító erői az Atlasz-hegység északtuniszi nyúlványainak uttalan területén ismételten betörtek egy brit páncélos oszlop oldalába, amelyet éppen altkor küldtek harcba átkarolásra. Az erős oldalazó támadás következtében a brit kötelékek rendjét annyira megzavarták, hogy nem tudták folytatni támadásaikat. Jelentős veszteségeket szenvedtek és részben rendetlenül messze nyugat felé voltak kénytelenek visszavonulni. A német- olasz harccsoport zöme ezután egészen hozzáférhető magaslati állásokat foglalt el. Amikor az angolok gyengébb erővel óvatosan ismét elvesztett állásaik ellen próbáltak támadni, az egész vonalon súlyos vlssza- csapáshan volt részük. A légierő Sedjenane és Tamera között légvédelmi- és ütegállások elleni sikeres támadásaival segítette a német-olasz hadműveletet. Telitalálatokkal nehéztarackokat és légvédelmi ágyukat semmisítettek meg. Ugyanakkor gyors német harcirepülőgépek jóhatással támadtak angol csapatszállító oszlopokat, ötven gépjármüvet, amely gyalogságot. szállított, lángbaboritottak, vagy annyira tönkretettek, hogy nem tudott továbbhaladni. Jelentős veszteségeket okoztak az ellenségnek emberben Is. Medjesz el Babtól délkeletre egy erős német rohamcsapat benyomult a brit állásokba, ahol szétszórt két tarack-üteget. A brit gyalogság vesztesége részben közelharcokban több mint 300 halott és számos togoly volt. Északtuniszról általában meg kell állapítani, hogy a kezdetben válságos helyzet után az ntöbbi napokban feltétlenül megszilárdult a németek esélye és a német vezetés teljes mértékben ura elhatározásainak. Az angol sajtó Stockholmon át érkezett jelentések szerint megállapítja, hogy Rommel állandóan nagy ember- és hadianyag- megerősítést kap Szicíliából, részben szállító repülőgépen, részben hajón. Ebből az okból Eisenhower amerikai tábornok Is erősítéseket kért. A „Pester Lloyd“ római tudósitója alapján a tuniszi harctérről a legutóbb visszaérkezett katonai szakértők szerint a tengelycsapatok uj állásaikban kemény és tartós ellenállást képesek tanúsítani. A Mareth-vonalat téves dolog úgy elképzelni, hogy az a legjobban megerősített állás volt az eddigi afrikai harcok során s abból, hogy a ti.tgelycsapaíok ezt feladták, nem lehet a további harcokra nézve következtetéseket levonni. Tuniszban nagyon kemény küzdelmek várhatók. * * TOZSO japán miniszterelnök mandzsuriai látogatása során a mandzsu államtanácsban látogatást tett és beszedet mondott. Hangoztatta, hogy a háború olyan fejezetéhez jutott, amelyben a tengelyhatalmaktól nem lehet többé elragadni a győzelmet. A helyzet Európában nagyón kedvező. Ezután különösen méltatta a német tengerálattjáró fegyvernem fényes tevékenységét. * EURÓPA EGYSÉGÉNEK, a közös veszedelemmel szembeni összefogásának bizonysága az a látogatás is, amelyet Boris bolgár király tett Hitler vezér főhadiszállásán. Az erről kiadott jelentés szerint Hitler vezér március 31-én Ribbentrop birodalmi külügyminiszter jelenlétében fogadta a bolgár uralkodót, hosszan, szívélyesen elbeszélgetett vele. A megbeszélés a Németörszdg és Bulgária közötti hagyományos barátság szellemében folyt le. A bolgár király a Vezérnél történt látogatásáról pénteken délután tért vissza országa fővárosába. * az angolszász—szovjet szövetségesek további tanácskozásai terveiről közöl értesüléseket a „Dagens Nyheter“ ci- mü svéd lap. Értesülése szerint londoni diplomáciai körökben egy Churchill—Roosevelt —Sztalin-értekezlet lehetőségéről beszélnek és ügy gondolják, hogy ez a találkozás júniusban fog megtörténni. Most már egyre világosabbá válik, hogy a Casablanca! találkozón semmiféle pontos tervet sem készítettek a további teendőkre nézve — mint ahogy akkor erősen hiresztelték. A svéd lap is úgy tudja, hogy a halászati terveket csak a júniusi találkozón fogják tulajdonképpen Mvázolni, a kényes kérdéseket. azonban, mint amilyen például „az európai államok jövendő határainak ugye“ — ekkorra sem tűzik napirendre. A svéd lap bizonyos iróniával utal arra, hogy jelenleg nem kevesebb, mint öt értekezletet vettek tervbe a szövetségesek. Első lenne az április 27-re összehívott élelmiszerértekezlet, azután egy menekültügyi értekezlet, amelyet Bermudán tartanának meg, harmadszor konferencia a megszállott területekre irányuló élelmiszer és gyógyszer- szállitmányokról, negyedszer újabb értekezlet a nemzetközi kereskedelmi és fizetési kérdések elintézésére s végül egy ötödik értekezlet a háború utáni nyersanyagszétosztás kényes kérdéseiről. Mindent egybevéve nyilvánvaló, hogy a legfontosabb kérdésekben nem tudtak megegyezni sem Casablancában, sem most a wanhingtoni megbeszéléseken. Eden Kanadában nyíltan megmondta, hogy milyen élesek az ellentétek, s nyíltan kifejezésre juttatta Londonnak azt a változhatatlan felfogását, hogy Nagybritannia gyarmatait saját, nem pedig szövetségesei ügyének tekinti. Ismeretes viszont, hogy az Egyesült Államok politikájának nem is titkolt célja éppen a brit gyarmatok nemzetközi kezelésbe való vétele, ténylegesen az amerikai szempontok szerint való kisajátítása. Eden azon- Iran kénytelen volt annyi engedményt tenni, hogy Nagybritannia hajlandó az angol bir. tokok tekintetében valamilyen nemzetközi felügyelet mellett általános politikai irányvonalat követni, ez azonban nem terjedhet ki belső gyarmati ügyekre. Egy dologban azonban egyetértenek London, Washington és Moszkva: a tengelyhatalmak és Japán elleni gyűlöletben és a megsemmisités szándékában. Henderson angol konzervativpártl képviselő erről többek között a következőket mondotta: „A szövetségesek győzelme után bizonyára senki- sem merészkedhet majd igazságot követelni a német népnek. Minden esetre a szövetségeseknek legalább egy nemzedék élettartamára meg kell szállaniuk a német birodalmat. A mégszállás idejét nem szabad előre megállapítani, hanem aszerint kell igazodni, hogy milyen gyorsan sikerül átnevelni a németséget. Amit szavakkal nem lehet elérni, azt a megszálló csapatoknak kell megvalósítaniuk." A tengelyhatalmak és szövetségeseik viszont nem beszélnek, hanem cselekesznek. Takate, az egyik legnagyobb japán lap európai tudósítója,, akinek alkalma volt végigutazni a nyugati védelmi övezetet, a legnagyobb csodálattal ir arról a munkáról, amit itt a német munkaosztagok végeztek. Forradalmi ujitások, nagyszerű uj találmányok és tapasztalatok alapján építették meg ezt az Európát őrző eröditményláncolatot, mely távolról egyáltalában nem árulja el azt a fé’elmes erőt. amelyet képvisel és amellyel a Maginot-vona hatásosságát is sokszorosan felülmúlja. Európa védelmére az újszerű fegyverek hatalmas tömeged állanak a védők rendelkezésére, de nem feledkeztek el a védő katonaság jó1 étéről és szórakozásáról sem, úgy hogy a tengerparti erődítményekben a föld mélyén kitűnően felszerelt kórházak és frontszinházak is vannak. Az uj német fegyverek nagyszerű hatásosságát Ismerteti egy német katonai szakíró Is. Többek között megirja, hogy a nehéz német légelháritó ágyuk mérőműszerei annyira érzékenyek, hogy 130 kilométeres távolságra is legfeljebb egy méteres hibával dolgoznak. Ugyanilyen pontosságuak a német tengeralattjárók becslökés zülékei is.
