Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-30 / 96. szám

/Y- ! P é n / e 1c 19^3 április SO PAR LA M3! “•‘■i £0 :i„r ve aras - ÜUDA?3.;. ' SXTSRÎI ^íra 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.20, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 86.80 PENGŐ. — POSTATAKAKÉK- FÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFO L Y A M 96. S Z A M. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. 8Z. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A LODONI LENGYEL KORMÁNY NEM VONTA VISSZA A VÖRÖS­■OBIinBHBRHBHHHHHHinRRBnHÜRnBnnMBHnHHni KERESZTHEZ INTÉZETT KÉRELMÉT Irániba utazik a moszkvai lengyel követség A tengelycsapatok lángszóró páncélosok bevetésével sikeres ellentámadásokban visszaverték a tuniszi angolszászok egyik támadó csoportját Montgomery lemond a német-olasz hegyi állások ostromáréi 61.000 szénbányász szüntette be a munkát Amerikában EURÓPA HARCANAK ÉRTELMÉRŐL irt nagyjelentőségű cikket Ribbentrop német külügyminiszter a napokban megjelent „Eu­rópa Handbuch“ című munkában. Ez a könyv részletes dokumentáris anyagot tartalmaz az európai ujjárendezés politikai, gazdasági és kulturális erőiről s vezető európai szemé­lyiségek közölték benne a kérdésre vonat­kozó véleményüket. Évszázadbkon keresztül, — írja Ribben­trop külügyminiszter — az európai népek az erők egyensúlyáról szóló régi angol el­mélet érdekében küzdöttek egymás ellen. Anglia a második világháborút is azéirt idézte fel, hogy akaratát ennek az egyen­súlynak fenntartásával és az európai népek megosztottságával újból keresztülvigye. Ez a teljesen önző angol hatalmi politika kész­tette arra az angolokat, hogy az amerikaia­kat Európára szabadítsák és szövetséget kössenek Európa halálos ellenségével: a bol­sevista Oroszországgal. Anglia a maga elvakultságában félreis­meri a helyzetet s nem látja, hogy Európá­nak a bolsevista Oroszország uralma alá való átengedése s igy elért rendkívüli ha­talmi gyarapodása kényszerűen előidézi An­glia és a brit birodalom pusztulását is. Né­metország, Olaszország és szövetségesei azért küzdenek, hogy Európát ettől a sors­tól megóvják. Elűzték az angolokat Európá­ból ás legyőzték az európai ujjárendezés minden ellenségét. Ma Európa a jövőjéért áll harcban. Keleten a bolsevista ellenség ellen tómból a küzdelem s abban csaknem minden európai nép részt vesz. Északon, nyugaton és délen Németország és szövetsé­gesei állanak őrt készén minden angol— amerikai támadásra. A harcot addig fogják folytatni, amíg az egységes Európa ereje és ellensúlya a* bolsevista kelet veszedelmét egyszerrsmindenkorra megszünteti s amíg Európát biztosítják végérvényesen a nyugati veszedelem ellen is. Németország, Olaszország és európai szö­vetségeseik — folytatja a cikk — boldogok, hogy ezt a harcot távolkeleti szövetségeseik­kel, Japánnal közösen folytathatják, azzal az állammal, amelynek hadereje győzelmek sorozatában elűzte az angolokat és ameri­kaiakat Keletázsiából és amely el van hatá­rozva arra, hogy a közös ellenségre mindad­dig csapásokat mér, amíg kivívta a végső győzelmet. Kontinensünk hatalmas harcá­nak eredménye egy uj Európa lesz, amely külső befolyásoktól mentesen fogja alakítani életét és amelyben minden európai nép igazságos és méltó helyet fog találni. Ekkor a béke és a virágzás hosszú korszaka fog felvirradni Európa fölött. A LENGYEL-SZOVJET VISZÁLLYAL kapcsolatban az olasz sajtó azt az érdekes megállapítást teszi, hogy Moszkva lépése Londonban és Washingtonban lényegesen különböző hatást váltott ki. London — Írja a „Popolo di Roma“ — hagyományos poli­tikáját folytatja, azt. az eljárást, hogy egy­kori szövetségeseinek ügyét azonnal hideg- vérüen cserbenhagyja, ha saját létezésének megmentése azt kívánja, hogy egy hatalma­sabbal szövetkezzék. Nagyon valószínű, hogy Anglia százszázalékosan teljesíteni fogja a bolsevisták minden követelését s előrelátha­tóan nem riad vissza a Sikorszky-kormány teljes elejtésétől sem. Ezzel szemben Wa­shingtonban a jelek szerint nem akarnak ennyire meghátrálni Sztálin kívánságai előtt s az amerikai köröket meglehetősen megdöbbentette a szovjetoroszok kíméletlen eljárása. Az orosz-lengyel bomba — írja a „Mes- saggero“ — éppen abban a pillanatban rob­bant, amikor Roosevelt Sztálinnál való ta­lálkozást akart létrehozni és igy bizonyos mértékben Sztálin válaszát jelenti a Koose- velt-féle közeledési kísértetekre. Az ameri­kai elnök tekintélye ezzel közvetve komoly csorbát szenvedett és egyáltalában nem le­hetetlen, hogy a helyzet nyomán feszültség következik be az Egyesült-Államok és a Szovjet viszonyában. Római felfogás szerint rendkívül érdekes az is, hogy Moszkva éppen akkor határozta el magát Ilyen lépésre, amikor az Egyesült- Államok bizonyos nyomást gyakorol Finn­országra a helsinki! amerikai követség Stockholmba való átköltöztetésével. Bár­mennyire is cáfolják, ez az amerikai lépés előzékenység akart lenni Moszkvával szem­ben, a Kreml azonban nagykőn kevéssé volt hálás és igazi szándékait a lengyelek elleni fellépésével mutatta meg. Az amerikai hangulatra jellemző a „World Telegraménak az a megjegyzése, hogy a Szovjet mostani lépésével megsokszorozta azt az aggodalmat, hogy' a háború utáni vi­lág feletti uralkodásra törekszik. Berlini jelentés szerint a lengyel mene­kült kormány szerdán este a Szovjetunióval való viszálya ügyében nyilatkozatot adott ki. Ebben visszautasítja azt a szemrehá­nyást, mintha Németországgal létesített volna kapcsolatot, azután kijelenti, hogy so­hasem tartott igényt szovjet területre, csak azt a kötelességét teljesítette, hogy bizto­sítsa a lengyel jogokat. A nyilatkozat sür­gős felszólítást intéz a szovjet kormányhoz, hogy a Szovjetunióban élő lengyel állampol­gároknak engedje meg a kiutazást, amit a viszály nyomán megtagadott. A nyilatkozat szövegéből ugylátszik, hogy nem hozta meg azt az angol sajtóban indítványozott hatá­rozatot, hogy a nemzetközi Vöröskereszthez intézett felhívást visszavonja. A félhivatalos ,Deutsche Diplomatisch- Politische Korrespondenz“ megállapítja, hogy a szovjet kormány Sikorszkyhoz inté­zett jegyzékével abbahagyta a katvni bűn- cselekmény tagadására irányuló kísérletét. A szovjet jegyzéknek —. mint a német köz­lemény ezután hangsúlyozza — a hünügy- gye* kapcsolatos identó'ségén kívül még erősen politikai Jelentősége is van, ameey- nyiben ez a szovjet okmány valójában ke­vésbé szól a lengyel emigránsoknak, mint Nagybritánnia és az Egyesült-Államok kor­mányának. Sztálin ezzel félre nem érthető módon ér­tésükre adta, hogy megelégelt minden to­vábbi megvitatást arról, hogy a bolseviz- mus mit tegyen és mit ne tegyen a háború­ban, vagy a békében. Ebben a jegyzékében a szovjet kormány tudomásukra hozta, hogy a maga módján folytatja a háborút és a maga módján óhajtja a békét is kialakititi. Gyakorlatilag tekintve a jegyzék. előjáték­nak tekinthető mindazoknak a lengyeleknek a végleges kiirtásához, akik mindmáig az oroszok kezén vannak. Ezzel a lengyel tra­gédia végső jelenete következik az európai színpadon. Benesnek és a menekült csehszlovák kor­mány egész gondolkozását világosan mu­tatja a londoni „Nova Sloboda“ című cseh lapban megjelent cikk. A cikket Laschbu- mann csehszlovák kormányelnök irta, éle­sen bírálja a lengyel politikát és a Szovje­tet a csehek őszinte barátjának nevezi. A Szovjet — irja Benesék lapja — 19.19- ben azért nem jöhetett segítségünkre, mert a lengyel kormány, élén Beck külügyminisz­terrel nem engedte meg a szovjet csapatok átvonulását lengyel területen. A lengyelek politikája végtelen kárt okozott Lengyeloi- szágnak. A Szovjet őszinte szövetségesünk és barátunk, érdeke is az egységes, erős „Csehszlovákia“, amellyel a háború után együttműködhetnének. Mindazoknak, akik­nek „Csehszlovákia“ ügyéhez érdekük fűző­dik, óvakodniok kell attól, hogy megzavar­ják a Szovjet és „Csehszlovákia“ barát­ságát. -#• CHURCHILLNEK AZ A JÓSLATA, hogy a húsvéti harangok már az angolszászok tuniszi gyöaelmét fogják hirdetni, egyálta­lában nem teljesedett be. A tunéziai harc­téren az angolszász csapatok már több nap óta csak helyi támadásokra szorítkoznak, ezzel szemben a tengely erői abban a hely­zetben vannak, hogy a harctér egyik leg­fontosabb szakaszán, Medzsez el Bab és Pont du Fahs között nagy és sikeres ellen- támadást hajtottak végre. Arnim tábornok kötelékei páncélos és gyalogos erőkkel támadták a brit első had­sereg csataterét s ezek kénytelenek voltak több kilométerrel visszavonulni. A tengely­csapatok ebben a harcban alkalmaztak af­rikai területen először lángszórós harckocsi­kat és súlyos veszteséget okoztak ezzel az ellenségnek. A tuniszi helyzettel kapcsolatban érdekes a torinói „Stampa“ vezércikke, Megálla­pítja a cikk, hogy a tunéziai csata fontos epizód, mindazonáltal csak egyik epizódja a Földközi-tengeri uralomért folytatott nagy küzdelemnek. Még ha az ellenségnek sikerülne, is a ten­gely birtokában maradt afrikai területet el­foglalnia, azzal még mindig nem érne el győzelmet, mert csak ezután kellene az európai invázió súlyos problémáját megol­dania. A lap utal az ellenség tunéziai em­ber és anyag fölényére és hangsúlyozza, hogy erre a, tényre való tekintettel a tunéziai csata kimenetelét illetően nem volna helyén­való az optimizmus. A KELETI HARCTÉR küzdelmeit főkép­pen a német légi haderő nagy fölénye jel­lemzi. A csütörtöki német hadijelentés sze­rint szerdán a németek saját veszteség nél­kül 52 szovjet repülőgépet semmisítettek, meg. A harci és romboló repülőgépek a Szovjet vasúti forgalma elleni támadásokban is nagy eredményeket értek el, 19 páncélos vonatot szétromboltak, vagy kisiklattak. A bolsevisták a kubáni hídfőnél és Leningrád- nál kíséreltek meg támadó vállakózásokat, ezeket azonban a német csapatok meghiúsí­tották. Az utóbbi időben a szovjet katonák egyre sűrűbben szöknek át a német csapa­tokhoz: Amint a Nemzetközi Tájékoztató jelenti, az átszökött bolsevisták teljesen ki voltak éhezve és panaszkodtak a rossz el­látás miatt. Elmondották, hogy a német légierő támadásai csaknem lehetetlenné te­szik az utánpótlást és igy a szovjet csapa­tok nagy hiányt szenvednek az első vona­lakban lőszerben és élelemben. A tengelycsapatok Tunéziában visszaüztek egy túlerőben levő ellenséges páncélos csapatot Berlin, ápr. 29. A német véderő főparancs­noksága jelenti: Tunéziában Medzsez el Babtól északke­letre német tartalékcsapatok harcrakény- szeritettek, megvertek és ellentámadásban az ellenségre nézve súlyos veszteséggel visz- szaüztek kiinduló állásaikba egy túlsúlyban lévő ellenséges páncélos köteléket, amelynek előzőleg sikerült behatolni állásainkba. A tunéziai arcvonal többi szakaszán helyi jellegű támadásokat vertünk vissza részben ellentámadással. A légihaderő kötelékei a tunéziai arcvonal minden szakaszán támogatták a hadsereg csapatait. Vadászvepülöink Bone-fok előtt felgyújtottak egy ellenséges gyorsnaszádot. Róma, ápr. 29. (MTI) A Ştefani Iroda közli az olasz fegyveres erő főhadiszállásá­nak 1069. sz. közleményét: A tuniszi arcvonalon tovább folynak a harcok. Az olasz és német osztagok élénk helyi ellentámadásai kedvező eredményeket értek el. A nap folyamán német vadászgé­pek két ellenséges repülőgépet, a légvédel­mi ütegek további négyet pusztítottak el. A* olasz repülőgépek torpedóval eltaláltak egy gőzöst Filippevllle kikötőjében, felgyújtot­tak és elsüllyesztettek egy motoros torpedó- naszádot a Földközi-tenger középső részén és lelőttünk négy Hurrikane mintájú gépet a Sziciliai-esatornában. Ellenséges bomba- vetők légitámadásai veszteségeket és káro­kat okoztak Nápolyban, Messinában, Siracu- zában és Lampeduzában. Vadászgépeink légiharcban lelőttek hét négymotoros táma­dó gépet, egyet pedig Agrigento partvidéke felett. Egy olasz repülőgép nem tért vissza támaszpontjára. A csütörtöki hadijelentésben említett el­lenséges légitámadások során a polgári la­kosság köréből Nápolyban meghalt 41, megsebesült 88 ember, Messinában meg­halt 8, megsebesült 12. Siracuzában és Lam­peduzában összesen öt sebesült az áldozat. Berlin, ápr. 29. (Búd. Tud.) Azzal a hi­vatalos megállapítással kapcsolatban, hogy Tunéziában az elmúlt két napon a szövetsé­gesek támadásának lendülete alábbhagyott, német katonai körökben megjegyzik, hogy valószínűleg rövidesen újabb súlyos támadá­sokra leimt számítania

Next

/
Thumbnails
Contents