Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-28 / 94. szám
öhíiz Szerda 1&43 április 28 /Xápviae1 PAHLAMENT **y v.L.íirü ^ B'JOA ?S3T V. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL &S NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT ÜTEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK; 1 HÓRA 3.20, NE- I GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I H ü S Z Ö N H A T Ö D î K ÉVFOLYAM 94. SZÁM. ÉVRE 86.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉE- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I Á londoni dilemma A Londonban tartózkodó lengyel menekült-kormány husvétra „ajándékod* kapott. Az ajándék Moszkvából Jött: lényege annyi, hogy Szovjetoroszország megszakította a diplomáciai viszonyt a Londonban tartózkodó lengyel emigráns kormánnyal. Ebben a háborúban ezúttal, a londoni emigráns kormányon keresztül kapja a lengyel nép és a lengyel lélek a harmadik nagy történelmi leckét azoktól, akikkel egy politikai arcvonalra helyezkedett. Hogy el ne felejtsük, emlékezzünk vissza ezekre a leckékre. Az első az volt, hogy Lengyelország fj 1939 őszén Anglia biztatására kezdett há- g borút Németországgal, ahelyett, hogy az 8 észszerű és jogos német kívánságokat telje- El Kitette volna. Lengyelország bízott az angol M es francia szövetségesek segítségében. Hogy ez a bizalom mit ért, megmutatták a fejlemények. Az első nagy és keserű kiábrándulás ott érte a lengyel népet és nemzetet, hogy szövetségesei csak szavakkal segítették. A háromhetes villámhadjárat megpróbáltatásainál is szörnyűbb lecke ezután következett: a szovjetcsapatok megszállták Lengyelország keleti tartományait és a lengyel földre elvitték a borzalomnak és szenvedésnek azt a formáját, amelyet a bolse- gg vizmus és a szovjetrendszer jelent. Felesleges ennél a leckénél megállanunk, annak lényegét és tanulságait elemeznünk. Egy bizonyos, hogy ha van pokol, akkor az angol—francia ígéretektől elkápráztatott Lengyelországra a pokol szörnyűségei szabadultak rá a szovjetmegszállás pillanatában. Anglia csak néhány idejében elmenekült lengyel politikusnak adhatott szállási és bizonyos politikai súlyt, de magán a lengyel népen nem segíthetett. A nagy londoni politikai parádékon bizonyára felhangzott a szövetséges lengyel kormány tiszteletére a lengyel himnusz. „Nincs még veszve Lengyelország“ — hangzott a fájdalmas dallam kétszeresen fájdalmas szövege s csak az emigráns lengyel kormány tagjai érezték, hogy milyen nagy és sötét kérdőjel rajzolódik fél ilyenkor a lengyel lélek firmamentu- tnára. Hiszen London sohasem voit fukar az ígéretekben és szűkmarkú a biztatásokban. Csak egyet nem tudott Slkorszky „miniszterelnök“: azt, hogy London Ígéreteit, re- ménytkeltő bíztatásait miképpen honorálja Sztálin. A katyni erdő borzalmai aztán megmutatták, hogy mi az igazság és valóság a Londonban szövögetett angol délibábok és a szovjet rendszer igazi szándékainak látszólag szövetséges, valójában pedig könyörtelenül külön utakon járó politikája között. Katyn volt a harmadik nagy és súlyos leeke ebben a háborúban a lengyel emigráns kormány számára. A tömegsírok feltárása megmutatta, nemcsak a lengyel emigráns kormány tagjainak, de az egész világnak is, hogy az angolszász uralomért elvérzett lengyel népnek mi lett a sorsa a bolsevista uraiom alatt. A katyni erdő rémségeinek feltárása után a londoni lengyel emigráns kormány minden más szempontot félretéve, azoknak az elemi emberi jogoknak tudatában, amelyről a két világháború között o!y sok szó esett London, Páris és Moszkva háromszögében, csatlakozott ahhoz az indítványhoz, hogy a katyni erdőben felfedezett tömegsírok ügyében a Nemzetközi Vöröskereszt indítson vizsgálatot és teremtsen tiszta helyzetet. Az emberi jogok gyakorlását azonban az emberi jogok intézményes hangoztatását oly buzgón propagáló Moszkva csak ott igényelte és ott tűrte meg, ahol a maga bomlasztó akciói megkívánták. Mihelyt maga is abha a gyanúba keveredett, hogy a jelszavak csak jelszavak és mindig csak másra vonatkoztathatók, Moszkva azonnal visszavágott és megszakította a diplomáciai viszonyt a lengyel menekült kormánnyal. Moszkvának ez a kemény és könyörtelen gesztusa bizonyltja legjobban, leg- öszintébben és legbeszédesebben, hogy Katyn nem a német propaganda hatásos trükkje, hanem egy olyan szörnyűséges valóság, amelynek minden emberi érzést meghazudtoló és arculosapó áliatiassága fölött az egész földkerekségének minden tisztessége- gea gondolkodó embere csak felháborodást MOSZKVA MEGSZAKÍTOTTA A DIPLOMÁCIAI VISZONYT SIKORSZKY KORMÁNYÁVAL Tuniszban továbbra is tart a kemény küzdelem Mámét feiivárliajó ©S«tfl!iyes»fclette & R&ncgar amerikai repülőgép®nyalia§ót A TUNISZI HARCTÉREN a huávéti ünnepek kemény harcokban teltek el. A tengelycsapatok arcvonala ellen az angolszászok a hídfőállás nyugati szakaszán nagy erővel folytatták támadásaikat. Ide tolódott át a tuniszi küzdelem súlypontja, mig a déli arcvonalon a 8. brit hadsereg támadása lanyhult. Berlini megállapítás szerint körülbelül ISO kilométeres vonalon dtl a csata a tengertől az arcvonalnak keleti Irányban való clkanyarodáeá.ig. A britek különösen erö.~ nyomást fejtenek ki Pont du Fahstól nyugatra és Madzsez el Babnál. A Ştefani Iroda katonai munkatársa közli, hogy az ellenség nyomásával együtt fokozódik a tengelycsapatok ellenhatása 'L. A német és olasz erők páratlan vitézséggel küzdenek, bár nem rendelkeznek a harci eszközöknek azzal a tömegével, mint ellenfeleik. Annyi bizonyos, hogy Churchill jóslata, amely szerint a húsvéti harangok a nagy tuniszi angolszász győzelmet fogják hirdetni, nem vált valóra. Berlinben is megállapítják, hogy a nehéz iiarcok eddigi lefolyásában a tengely köte lékei kiváló teljesítményt nyújtottak és bizakodással néznek a további fejlemények elé. A megrövidített állásoknál az aknamező!, és az állások előtti területen létesített egyéb akadályok már rendkívüli veszteségeket okoztak az ellenségnek. Noha az angolszászok helyi sikereket értek el, a helyzet továbbra is az, hogy a Mateur irányában kelet felé vezető átjáró utat az állások újabb süritéséyel minél hatályosabban elzárják 1 Medzsesz el Babnál és Bou Ara da kornyékén, a Sós-tó mellett az eló'retolt vonalakat a föcrők rövidebb, mindenekelőtt pedig egységesebb áüásalhor közelebb vonták, úgyhogy a tuniszi fennsík továbbra is el van zárva. Az eddigi harcok eredményeként, megállapítható, hegy Anderson előretolt csapatainak áttörő Uisérietel meghiúsultak. Az angolszászok továbbra is a tengely többszörösén biztosított állásrendszerének előterében állnak, anélkül, hogy szélességben egybefogóan felfejlődhetnének. A tengely csapatai szívós ellenállásukat erős ellentámadásokkal kötötték össze, különösen páncélosok támogatásával. Ismét a félelmetes Tigris-oSztagok voltak azok, amelyek az angolszászok tömeges páncélos erőit a támadás valamennyi szakaszán nagy fölényben lévő tűzerejűkkel visszavetették. Az angolszászok páncélosfedezet és védelem nélkül sehol sem tudtak érvényesülni. A vasárnapi elhárító sikerekben ismét teljes mértékben ldvette részét a légierő is. Több mint 60 harckocsit és hadianyagszállitó gépjármüvet semmisített meg. Különösen érzékenyen érintette az angolokat a pótlás szempontjából fontos hidak szétrombolása. Ennek következtében az összetorlódott jármüvek között a repülök bombái nagy veszteségeket okoztak. A tengely vadászai légiharcban hat ellenséges repülőgépet lőttek le, a tüzérség pedig ötöt. A német fővárosban úgy jellemzik a tuniszi hadszíntér általános helyzetét, hogy a hídfőállás elleni angol-amerikai nagy támadás második szakasza is beleütközött a német-olasz kötelékek megrendithetetlen védelmi erejébe és az ellenséges áttörés nem sikerült. Német részről mindazonáltal józanon Ítélik meg a helyzetet s kiemelik, hogy az ellenség továbbra is számbeli fölényben van. veszteségei azonban rendkívül nagyok, különösen páncélosokban. A tuniszi arcvonalra kiküldött amerikai tudósítók hangsúlyozzák a nagy nehézségeket, amelyeket az olasz-német csapatok szívós ellenállása okoz az angol-amerikai parancsnokságnak. Majdnem valamennyi lap közli az egyik amerikai hírügynökségnek azt a táviratát, amely megállapítja, hogy a tuniszi támadó hadjárat komoly nehézségekbe ütközik a tengely katonáinak rendületlen ellenállása következtében, amely elkeseredett küzdelmet követel minden méternyi területért. Hozzáteszi a tudósitó, hogy az ellenállás egyáltalán nem csökken, jól lehet az angol-amerikai támadások nap- ról-napra fokozott erővel folynak. A News Chronicle című lap Eisenhower tábornoknak arra a minapi nyilatkozatára való utalással, hogy a tuniszi harcok hosszadalmasak, fáradtságosak és veszéllyel járok lesznek, úgy, hogy ha a küzdelem sokáig tart, akkor a szövetségesek európai stratégiája ezáltal érezhető zavart szenvedne, a következőket írja: Ez esetben az ellenfél valamennyi arcvonalon és arcvonal mögött időt nyerne. Ha a németeknek sikerül a nyárig magukat Tuniszban tartaniok, akkor abba a helyzetbe kerülnek, hogy újabb nagy támadást hajtsanak végre keés megdöbbenést érez. A katyni erdő tömegsírjainak feltárása nem csak a lengyel tragédia, mert a szovjetrendszer igazi arcáról rántja le a leplet és ebből a szörnyüséghalmazból Európa minden józanul gondolkodó népe megértheti, mi vár rá, ha az angolszászoktól támogatott Szovjet gyilkosokká és hóhérokká kiképzett hordái elárasztanák Európát. London és Washington pedig a Szovjetnek szolgáltatta ki Európát s Európának ma csak két választása van. Vagy győz a keleti barbárság hordái fölött., vagy számol azzal, hogy a nyugati civilizáció, a nyugati kultúra minden talpalatnyi helye, az egész keresztény Európa egyetlen katyni tömegsírrá válik. Ezt Moszkvában tudják legjobban, első kézből, hiszen ott készítették el Európa megsemmisítésének pokoli terveit a legapróbb részletekig. Katyn borzalmai az egész világ előtt vádat emelnek és egyben bizonyítanak. Moszkva pedig ebben a szörnyűséges leleplezésben nem tehet egyebet, mint felháborodik és szakit azokkal a szerencsétlen lengyel menekültekkel, akik angol-zsol- don kormánynak vélik keserű helyzetüket. A lengyel emigráns kormánynak küldött szakító jegyzék nyílt beismerése a Katynban elkövetett oktalan tömegmészárlásnak és Ismét eszünkbe juttatja, az aesopusl mesét a bárányról és a tarifásról. S a szovjetfarkas vérszomját a történtek után sem fékezi: szovjetorosz állampolgárrá avatta a szovjetföldre deportált összes lengyel alattvalókat s olyan hírek is érkeztek, hogy a Szovjet kiutazási tilalmat készül elrendelni •, az összes ott élő lengyel állampolgárokra. Ezek a hírek a londoni lengyel menekült kormánynak is Izgalmat keltettek. Mert ha ez a hir igaz, a katyni tömegmészárlás csak előjátéka volt egy újabb nagy tömeggyilkos- ságnak. „Nincs még veszve Lengyelország“ — harsogják a londoni fanfarok ott, ahol Si- korszky kormánya hivatalosan megjelenik. De vájjon túl tudják-e harsogni azt a tenx-t, hogy Moszkva demarsára eddig sem London, sem Washington nem tudott hivatalosan állást foglalni s minden amit tehetett a lengyel kormány és a vágóhidra biztatott lengyel nép érdekében, csak a lagymatag sajnálkozás volt. Moszkva Jegyzéke azonban nemcsak Slkorszky kormányának jelent konzekvenciákat. London szövetséges viszonyban volt és van Lengyelországgal. Vájjon ml volna A kötelessége most, amikor elvérzett szövetségesével egy harmadik hatalom megszakítja a diplomáciai viszonyt? Ne síessünk a kérdésre választ adni, mert az Is tény, hogy London Moszkvával Is épp oly szövetségben áll, mint Lengyelországgal. Csakhogy Lengyelország már régen elvégezte kötelességét: elvérzett az angol ígéreteken az angol érdekekért. Moszkva ugyanezt teszi és a Szovjet még bírja az iramot. Nem nehéz kitalálni, hogy a bajtársi becsület és az emberiesség törvénye és az érdek profitja közül mire esik London választása. Igen, Éden majd Igyekszik Sztálint jobb belátásra birni, — mondják az újabb jelentések. Csak mosolyogni lehet az ilyen naiv próbálkozásokon!... Az az egy igen valószínűnek látszik, hogy a szovjet—lengyel szakítás nem marad csak a lengyel emigráns kormány keserű magánügye. Ebben a diplomáciai lépésben felfaljad — mert fel kell fakadnia — az angolszász világuralmi szövetségrendszer meglehetősen kínos kelevénye is. Londont és Washingtont Moszkva lépése olyan kínos erkölcsi dilemma elé állította, aminőre még nem volt példa a töltényemben. Európa népei érdeklődéssel figyelik, hogy az angolszász diplomácia miként éviekéi ki abból a csávából, amelybe került. Slkorszky tábornok azonban egyelőre csak a puszta sajnálkozással marad, no meg azzal a bizonyossággal, hogy e mindenképpen tragikus pillanatban mily közel került az eredeti ellenséghez: Németországhoz. De Európa népei tudják, hogy a lengyel példa minden vonatkozása milyen halálosan komoly figyelmeztetés számukra. Látják mit ér az angol Ígéretnek való beugrás, hogy mi védelmet kaphatnak a hozott áldozatért Londontól. Látják, mert Katyn a világgá, ordítja a borzalmakat, hogy milyen sors vár rájuk az esetleg Szovjet uralma alá tiport Európára. Katyn és a londoni sajnálkozás újabb parancs Európa számára, hogy teljesítse kötelességét, ha meg akar menekülni attól a végzettől, amit a kátyúi erdő jelképez.
