Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-25 / 93. szám

I ?. OR 32AGOY 01* * 3 V Ö 'í YT ^Kőpviaelöház ítőnyvt asdrntip pahlams?;? ez-tssk^' * /9áf3 ápr ilis 2S ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.20, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 93. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. 8Z. KÉZIRATOKAT NEM ADUNA VISSZA HARMINC EZÜSTPENZ Irtat Fiola Zoltán A világháború nagy megpróbáltatásai­nak kálváriáján szenvedő világunk ma nem a keresztrefeszitett, sziklasirba te­metett és feltámadott Krisztus meggyö­tört, majd felmagasztosult alakját látja meg az örök húsvéti misztériumban. A megváltás és a jövendő üdvösség igazsá­gáért magát feláldozó Messiás halálból életbe ismét visszatérő, fényben és su­gárzásban tündöklő fenségétől elvakitva, a nagy húsvéti isteni tragédia színpadá­nak homályosabb, fénytelenebb zugába pillant a lélek. Egy ember áll ott, sóvár arccal, égő szemmel a tizenkét apostol rendjében, öltönyének redői között görcsös keze pénzt számol. Jeruzsálem népe még ujjong, tombol, llelkesedik Krisztus király körül. Az útra szőrt virágok és pálmalevelek még el sem hervadtak, de ő, a sóvár arcú, égő szemű férfin már tudja, hogy a királyság nem lesz hosszas életű, a dicsőség és a győze­lem sem tart már sokáig. A percek már számlálva vannak: az óra közeledik. Re­megő ujjai lázas gyönyörűséggel simo­gatják az egyszerű daróc redői között a bukás bizonyosságát. Jeruzsálem népe még ünnepel és re­ménykedik a jobb, igazabb jövendő üd­vében, csak egyedül Judás és néhány farizeus tudja a nagy titkot: a hit, a re­ménység, a megváltás és az üdvösség malasztja csak hiú káprázat, mert ime: harminc ezüstpénzen Judás eladta meste­rét s a farizeusok megvették az ember Fiát Isten igazságával együtt. Ebben az igazságért folyó harcban a jobb jövőért hite igazságának tudatában vérző népek milliói tudják, hogy a mai husvéton miért látják meg Judást a nagy misztérium dicsőség fényében, a szen­vedés fekete és bibor árnyékaiban és az isteni akarat diadalmaskodásának suga­raiban oly gazdag tragédiában. Mert a Judások mindig ott vannak, mindig jelen vannak ott, ahol Isten kifürkészhetetlen akaratából a népek lelke, a nemzetek sor­sa a messze jövendőkre kiható nagy tör­ténetim! fordulat gyötrelmeiben vajúdik. Ott vannak az uj igazság s az uj igazság fényétől, erejétől uj életet remélő emberi­ség nagy ügyénél, mintha ők is annak részesei volnának, mint ahogy Judás is ott volt a tizenkét apostol rendjében. Ott vannak, de csak félsziwel, fele lélekkel. Látszólag hívek, vallójában a maguk lris érdekeinek titkos sáfárai. Meghallgatják az Igét, fülükbe bedobol az Igazság, az egyetlen, a meg nem másítható Igazság szava, hümmögnek, bólintanak is rája. De lelkűk másik fele egészen más muzsi­kát hall, egészen más zengzetekre rezdül. Amíg Jeruzsálem az uj királynak, a lel­kek Messiásának, az üdvösség hírnökének ujjong, ők annak a harminc ezüstnek csengésétől mámorosodnak meg, ame­lyért eladták, vagy eladják az uj királyt a régi farizeusoknak. Mit nekik a nép és a nemzet csodaváró, uj sorsot áhitó sóvárgása, az a nagy ügy, amelynek szent tüzétől izzásba jön az, ami van, elhamvad, ami volt és niegöt- vöződik a jobb, igazabb jövendő időtálló érce. Mit nekik a közösség átfogó törvé­nye, amikor nekik külön törvényük van: önmaguk kicsiny világának érdeke. A nagy, történelmet formáló dicsőség láng­jának láttára nem annak fényét s mele­gét érzik áldásnak, mert csak a zsarát­nok érdekli őket, amelyen maguknak sü­tik a maguk kis pecsenyéjét. A lelkek királyának, istenküldötte fejedelmének nagysága mellett csak arra tudnak gon­dolni, hogy ők is királyok lehetnének harminc ezüst pénzzel... S a nagy ügyek egyik serpenyőjében mindig ott van a sorsformáló történelmi küldöttnek a vi­lágot felemelni, megjobbitani rendeltetett bolya, a másikban pedig ott sistereg a kö­zösség sorsával nem törődő, a mait, jelen és jövendő kérdéseivel nem számoló judási önzés, amelynek csak egy gondolat tölt meg tartalommal, cél­lal és törvénnyel: a harminc ezüstpénzzel megvehető világ feletti kiskirályság. Judás azt gondolta, hogy Krisztus el­adásával megszerzi a maga külön kiski- rályságát, a harminc ezüstpénzes hata­lom dicsőségét. Nem jutott odáig. A ju­dás! kiskirályság álma álom maradt: az áruló nem birta el bűne súlyát, ítélkezett maga felett és az Ítéletet végre is hajtot­ta. Elárulta Krisztust s mégis Krisztus­ban halt meg: a bűntudat és bünbánat kergette halálba. Ebben a vajúdó, megváltást váró sálág­ban nem ok nélkül rajzolódik a husvét misztériumán töprengő lélek lapjára du­dásnak, az árulónak komor alakja. Mi­lyen nagy az ő bűne, milyen sötét az ő tragédiája, milyen mély a bukása és az árulás hitványsága felett mily tiszta fényben ragyog az elárult Igazság győ­zelme, az emberi elmével fel sem fogható isteni szándék sérthetetlen ereje! Pedig Judása minden kornak akad, mert min­den nagy történelmi forrongásban ott la­pítanak a farizeusok és sadduceusok a csodát váró Jeruzsálemben. A jobb sors­ra érdemes és a jobb sorsot váró emberi­ség remegő vágyakozása előtt ők a lát­ható, vagy láthatatlan tilalomfák. Hitük, igazságuk, ha van is, csak a harminc ezüstpénz hite és igazsága. Istennek és a világnak mérhetetlen gazdagsága ellen harminc hitvány kis ezüstkorong: ez a Judások királyságának minden dicsősége s annak révületében a farizeusok kezére adják a küldöttet és az ő népének üd­vét. Ma is ebben a vajadó világban, amely olyan, mint a megváltást váró Jeruzsá­lem népe, érezzük, hogy hitünk, igazsá­gunk törvénye ellen, a jobb jövőt váró reménységünk erőkifejtéseivel szemben ott settenkednek a Judások és a hátunk mögött összesúgnak a farizeusokkal. Ahogyan Krisztus tndta, mi is tudjuk, hogy a farizeusok és az iskáriótaheüek Összefogása csak erőszakot tehet a meg­váltás utján, de azt sem szét nem rom­bolhatja, sem meg nem állíthatja a hit és igazság tudatában jövendőjük felé me­netelő milliókat. Mert a Judások bűne mindig magában hordja a bünhódést. Ju­dás maga mondotta ki az ítéletet s a vi­lág minden többi ískáriótabelije is el­nyerte s elnyeri bűne büntetését. Aid nem ítél maga fölött, azt elitéll az a vi­lág. amelynek jövendőjét adják a farizeu­sok és Ponchis Pilátusok kezére. Itt állunk, hitünk és igazságunk, sor­sunknak a jobb jövő üdvösségébe vetett reménységével a hnsvét kálvária járásá­nak minden tragikus érzésével és a fel­támadás napsugarának igézetével, itt ál­lunk egy olyan korszakban, amely­ben Krisztus és Barrabás között kel! a lelkiismeretnek választania. A megváltás, a magunk megváltásának ügye, az Európában való magyar feltá­madás, újjászületés és uj élet ezer öröme és ezer gondja közepette cipeljük a lét keresztjét a történelmi kálvária stációin. Nem könnyű teher, de erős a hitünk és erős a mi igazságunk s az megtart ben­nünket. Megtart, mert a közöttünk settenkedő Judások sem harminc ezüstpénzért, sem a világ minden kincséért el nem adhat­ják a mi igazságunkat és reménységün­ket. És megtart, mert tudjuk: Krisztus he­lyett sohasem fogjuk Barrabás nevét kiáltani. AZ ELLENSÉGES OLDAL képmutató s a saját ée ellenfelei cselekedeteit a legtelje­sebb mértékben torzitó tükörben látó maga­tartásának és hírverést módjának iskolapél­dája az a propagandahadjárat, amelyet az Egyesült-Államok indított amiatt, hogy Ja­pánban a terrortámadásokban résztvett és az emberiesség még a háborúban is köte­lező elemi szabályai ellen vétő több ameri­kai repülőt kivégeztek. Az angol és amerikai repülők nap-nap után bombázzák a tengelyhatalmak városait s előszeretettel az iskolákat, a kórházakat, a miiemlékeket választják ki célpontjaikul. Alacsonyra ereszkedve végig géppuskázzák az országutakon haladó szekereket, ame­lyek békés polgári lakosságot szállítanak, megtámadják a mezön dolgozó falusiakat s ugyanígy cselekedtek azok az amerikai re­pülök is, akiket Nippon felett lőttek le a japán vadászok és a légvédelmi ágyuk. El­lenséges részen nyíltan hangoztatják Is, hogy a hadviselésnek ezzel a módjával akar­ják megtörni ellenfeleik belső erejét, a la­kosság kitartását. Senki sem állíthatja, hogy a hadviselésnek ez a módja, amelyet bebizonyitottan ellenséges oldalról kezdemé­nyeztek s amelyre a tengelyhatalmak részé­ről mindig csak hosszú türelmi időszak el­telte után és akkor is mindig csak megtor- lásjedlegiien válaszoltak, az emberiesség je­gyében állana. Mindezt azonban angolszász részről egyáltalában nem veszik figyelembe. Amit ők cselekesznek háborús céljaik el­érése érdekében, azt feltétlenül helyesnek, és nagyszerűnek tartják, ugyanakkor tilta­koznak az ellen, hogyha ellenfeleik nem te­kintik a hadifoglyokkal szembeni bánás­módra kötelezetteknek magukat azokkal a repülőkkel szemben, akik nem viselkednek katona módjára és a maguk részéről nem veszik figyelembe, hogy a katonának az el- . lenség haderejével és hadi céljaival szem­ben kell küzdenie. Ugyanez a magatartás nyilvánul meg a katyni tömegsírok ügyével kapcsolatban. A nyilvánvaló tényekkel szemben a Szovjet továbbra Is igyekszik valótlanságnak fel­tüntetni az ügyet. Angolszász részről agyon­hallgatják a kérdést és nyomást gyakorol­nak nemcsak a lengyel menekült kor­mányra, hanem a jelek szerint a Nemzet­közi Vöröskereszt bizottságra is, hogy így megnehezítsék a német adatok igazolását és nyilvánvalóvá tételét. A Vöröskereszt nemzetközi bizottsága hosszabb hallgatás után most sajtóközle­ményt adott ki. Eszerint semleges szakértők kijelölésével hajlandó közreműködni azon holttestek kilétének megállapításában, aki­ket német jelentés szerint Szmolenszk kör­nyékén találtak azzal a kikötéssel, hogy valamennyi érdekelt fél terjessze elő ezlrá- nyu kérését. A Nemzetközi Vöröskereszt egy 1939-ben közölt határozatra hivatkozik, amelyben annakidején lefektette azokat az alapelveket, amiknek figyelembevételével adandó alkalommal részt vehet a nyomozá­sokban. Az „érdekelt felek“ megjelölés alatt nyil­vánvalóan a Nemzeti Vöröskereszt a Szov­jetet is érti, az azonban nagyon kétséges, hogy a bolsevisták ilyen irányú kérést elő­terjesztenek és igy a határozat tulajdonkép­pen a kérdés megkerülését jelenti. A lengyel Vöröskereszt és az Illetékes lengyel főbiztosság képviselőiből azonban munkabizottság alakult azzal a céllal, hogy a katyni ásatásokat tovább folytassák és a legyilkolt lengyel tisztek személyazonossá­gát megállapítsák. Mint az United Press jelenti, a lengyel menekült kormány a szövetséges kormá­nyokhoz intézett emlékiratában a szovjet fogolytáborokból eltűnt 10.000 lengyel tiszt ügyében kijelenti, hogy ezeknek nyomuk veszett, majd szószerint igy folytatja: „A lengyel kormány olyan értesüléseket kapott. hogy a lengyel tiszteket nem bocsátották szabadon, legalább is sokat közülük az Yloxt köztársaságban a Ferenc József-földre és No vaja Zemljavaba száműztek. Sztálinnak Kot nagykövet előtt tett Ígéretével ellentét­ben nem bocsátották őket szabadon és nem is hallottak róluk. Lengyelország 1942 ja­nuárjában megjegyezte, hogy Moszkva nem tartotta meg Ígéretét. A Szovjet erre vála­szában biztosította a lengyel kormányt, hogy megtartja Ígéretét, egyben cáfolta, hogy a tisztek közül sokat az előbb említett terü­letre száműztek.“ Irakból érkezett jelentések szerint a katyni sirok feltárása a középkeleti lengyel emigráns körökben igen nagy nyugtalansá­got keltett. Ennek következtében az Irán északi részében állomásozó lengyel csapato­kat délre Irányították, hogy elkerüljék a különben feltétlenül várható összetűzéseket a lengyelek és oroszok között. A TUNISZI ARCVONAL déli részén Mont­gomery támadó csapatai a legutóbbi napok­ban olyan veszteségeket szenvedtek és olyan erős ellenállásba ütköztek, hogy pénteken kénytelenek, voltak szüneteltetni a támadást. Noha az angolszászok túlerőben vannak, a tengelynek sikerült állásait megtartania. Svájci lapok értesülései szerint is a brit csapatok előnyomulása a balszárnyon meg­akadt. A 300 méter magas Dzsebel Gárda ■déli lejtőin át támadó csapatok bevehetetlen állásokba ütköztek, magas sziklafalakba, ahonnan a tengelycsapatok olyan tüzet zú­dítanak rájuk, hogy kénytelenek voltak min­den próbálkozásukat abbahagyni. Most ezek­nek az állásoknak megkerülésére tesznek kísérletet és ezért a brit első hadsereg nyu­gat felöl a bouradai szakaszon 14 kilométe­res sávon ment át támadásba. Ez a táma­dás is heves ellenállásra talált s német je­lentés szerint OS angolszászok 48 páncélost A K»ril első hadsereg nyugat felől îkiserlâ rneg az új támadási 121.000 tonnát süllyesztettek el újra a német buvárhajók Serleg-kalapácsos bolsevista zisziá leng Gibraltárban

Next

/
Thumbnails
Contents