Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-25 / 93. szám
I ?. OR 32AGOY 01* * 3 V Ö 'í YT ^Kőpviaelöház ítőnyvt asdrntip pahlams?;? ez-tssk^' * /9áf3 ápr ilis 2S ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.20, NEGYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 93. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. 8Z. KÉZIRATOKAT NEM ADUNA VISSZA HARMINC EZÜSTPENZ Irtat Fiola Zoltán A világháború nagy megpróbáltatásainak kálváriáján szenvedő világunk ma nem a keresztrefeszitett, sziklasirba temetett és feltámadott Krisztus meggyötört, majd felmagasztosult alakját látja meg az örök húsvéti misztériumban. A megváltás és a jövendő üdvösség igazságáért magát feláldozó Messiás halálból életbe ismét visszatérő, fényben és sugárzásban tündöklő fenségétől elvakitva, a nagy húsvéti isteni tragédia színpadának homályosabb, fénytelenebb zugába pillant a lélek. Egy ember áll ott, sóvár arccal, égő szemmel a tizenkét apostol rendjében, öltönyének redői között görcsös keze pénzt számol. Jeruzsálem népe még ujjong, tombol, llelkesedik Krisztus király körül. Az útra szőrt virágok és pálmalevelek még el sem hervadtak, de ő, a sóvár arcú, égő szemű férfin már tudja, hogy a királyság nem lesz hosszas életű, a dicsőség és a győzelem sem tart már sokáig. A percek már számlálva vannak: az óra közeledik. Remegő ujjai lázas gyönyörűséggel simogatják az egyszerű daróc redői között a bukás bizonyosságát. Jeruzsálem népe még ünnepel és reménykedik a jobb, igazabb jövendő üdvében, csak egyedül Judás és néhány farizeus tudja a nagy titkot: a hit, a reménység, a megváltás és az üdvösség malasztja csak hiú káprázat, mert ime: harminc ezüstpénzen Judás eladta mesterét s a farizeusok megvették az ember Fiát Isten igazságával együtt. Ebben az igazságért folyó harcban a jobb jövőért hite igazságának tudatában vérző népek milliói tudják, hogy a mai husvéton miért látják meg Judást a nagy misztérium dicsőség fényében, a szenvedés fekete és bibor árnyékaiban és az isteni akarat diadalmaskodásának sugaraiban oly gazdag tragédiában. Mert a Judások mindig ott vannak, mindig jelen vannak ott, ahol Isten kifürkészhetetlen akaratából a népek lelke, a nemzetek sorsa a messze jövendőkre kiható nagy történetim! fordulat gyötrelmeiben vajúdik. Ott vannak az uj igazság s az uj igazság fényétől, erejétől uj életet remélő emberiség nagy ügyénél, mintha ők is annak részesei volnának, mint ahogy Judás is ott volt a tizenkét apostol rendjében. Ott vannak, de csak félsziwel, fele lélekkel. Látszólag hívek, vallójában a maguk lris érdekeinek titkos sáfárai. Meghallgatják az Igét, fülükbe bedobol az Igazság, az egyetlen, a meg nem másítható Igazság szava, hümmögnek, bólintanak is rája. De lelkűk másik fele egészen más muzsikát hall, egészen más zengzetekre rezdül. Amíg Jeruzsálem az uj királynak, a lelkek Messiásának, az üdvösség hírnökének ujjong, ők annak a harminc ezüstnek csengésétől mámorosodnak meg, amelyért eladták, vagy eladják az uj királyt a régi farizeusoknak. Mit nekik a nép és a nemzet csodaváró, uj sorsot áhitó sóvárgása, az a nagy ügy, amelynek szent tüzétől izzásba jön az, ami van, elhamvad, ami volt és niegöt- vöződik a jobb, igazabb jövendő időtálló érce. Mit nekik a közösség átfogó törvénye, amikor nekik külön törvényük van: önmaguk kicsiny világának érdeke. A nagy, történelmet formáló dicsőség lángjának láttára nem annak fényét s melegét érzik áldásnak, mert csak a zsarátnok érdekli őket, amelyen maguknak sütik a maguk kis pecsenyéjét. A lelkek királyának, istenküldötte fejedelmének nagysága mellett csak arra tudnak gondolni, hogy ők is királyok lehetnének harminc ezüst pénzzel... S a nagy ügyek egyik serpenyőjében mindig ott van a sorsformáló történelmi küldöttnek a világot felemelni, megjobbitani rendeltetett bolya, a másikban pedig ott sistereg a közösség sorsával nem törődő, a mait, jelen és jövendő kérdéseivel nem számoló judási önzés, amelynek csak egy gondolat tölt meg tartalommal, céllal és törvénnyel: a harminc ezüstpénzzel megvehető világ feletti kiskirályság. Judás azt gondolta, hogy Krisztus eladásával megszerzi a maga külön kiski- rályságát, a harminc ezüstpénzes hatalom dicsőségét. Nem jutott odáig. A judás! kiskirályság álma álom maradt: az áruló nem birta el bűne súlyát, ítélkezett maga felett és az Ítéletet végre is hajtotta. Elárulta Krisztust s mégis Krisztusban halt meg: a bűntudat és bünbánat kergette halálba. Ebben a vajúdó, megváltást váró sálágban nem ok nélkül rajzolódik a husvét misztériumán töprengő lélek lapjára dudásnak, az árulónak komor alakja. Milyen nagy az ő bűne, milyen sötét az ő tragédiája, milyen mély a bukása és az árulás hitványsága felett mily tiszta fényben ragyog az elárult Igazság győzelme, az emberi elmével fel sem fogható isteni szándék sérthetetlen ereje! Pedig Judása minden kornak akad, mert minden nagy történelmi forrongásban ott lapítanak a farizeusok és sadduceusok a csodát váró Jeruzsálemben. A jobb sorsra érdemes és a jobb sorsot váró emberiség remegő vágyakozása előtt ők a látható, vagy láthatatlan tilalomfák. Hitük, igazságuk, ha van is, csak a harminc ezüstpénz hite és igazsága. Istennek és a világnak mérhetetlen gazdagsága ellen harminc hitvány kis ezüstkorong: ez a Judások királyságának minden dicsősége s annak révületében a farizeusok kezére adják a küldöttet és az ő népének üdvét. Ma is ebben a vajadó világban, amely olyan, mint a megváltást váró Jeruzsálem népe, érezzük, hogy hitünk, igazságunk törvénye ellen, a jobb jövőt váró reménységünk erőkifejtéseivel szemben ott settenkednek a Judások és a hátunk mögött összesúgnak a farizeusokkal. Ahogyan Krisztus tndta, mi is tudjuk, hogy a farizeusok és az iskáriótaheüek Összefogása csak erőszakot tehet a megváltás utján, de azt sem szét nem rombolhatja, sem meg nem állíthatja a hit és igazság tudatában jövendőjük felé menetelő milliókat. Mert a Judások bűne mindig magában hordja a bünhódést. Judás maga mondotta ki az ítéletet s a világ minden többi ískáriótabelije is elnyerte s elnyeri bűne büntetését. Aid nem ítél maga fölött, azt elitéll az a világ. amelynek jövendőjét adják a farizeusok és Ponchis Pilátusok kezére. Itt állunk, hitünk és igazságunk, sorsunknak a jobb jövő üdvösségébe vetett reménységével a hnsvét kálvária járásának minden tragikus érzésével és a feltámadás napsugarának igézetével, itt állunk egy olyan korszakban, amelyben Krisztus és Barrabás között kel! a lelkiismeretnek választania. A megváltás, a magunk megváltásának ügye, az Európában való magyar feltámadás, újjászületés és uj élet ezer öröme és ezer gondja közepette cipeljük a lét keresztjét a történelmi kálvária stációin. Nem könnyű teher, de erős a hitünk és erős a mi igazságunk s az megtart bennünket. Megtart, mert a közöttünk settenkedő Judások sem harminc ezüstpénzért, sem a világ minden kincséért el nem adhatják a mi igazságunkat és reménységünket. És megtart, mert tudjuk: Krisztus helyett sohasem fogjuk Barrabás nevét kiáltani. AZ ELLENSÉGES OLDAL képmutató s a saját ée ellenfelei cselekedeteit a legteljesebb mértékben torzitó tükörben látó magatartásának és hírverést módjának iskolapéldája az a propagandahadjárat, amelyet az Egyesült-Államok indított amiatt, hogy Japánban a terrortámadásokban résztvett és az emberiesség még a háborúban is kötelező elemi szabályai ellen vétő több amerikai repülőt kivégeztek. Az angol és amerikai repülők nap-nap után bombázzák a tengelyhatalmak városait s előszeretettel az iskolákat, a kórházakat, a miiemlékeket választják ki célpontjaikul. Alacsonyra ereszkedve végig géppuskázzák az országutakon haladó szekereket, amelyek békés polgári lakosságot szállítanak, megtámadják a mezön dolgozó falusiakat s ugyanígy cselekedtek azok az amerikai repülök is, akiket Nippon felett lőttek le a japán vadászok és a légvédelmi ágyuk. Ellenséges részen nyíltan hangoztatják Is, hogy a hadviselésnek ezzel a módjával akarják megtörni ellenfeleik belső erejét, a lakosság kitartását. Senki sem állíthatja, hogy a hadviselésnek ez a módja, amelyet bebizonyitottan ellenséges oldalról kezdeményeztek s amelyre a tengelyhatalmak részéről mindig csak hosszú türelmi időszak eltelte után és akkor is mindig csak megtor- lásjedlegiien válaszoltak, az emberiesség jegyében állana. Mindezt azonban angolszász részről egyáltalában nem veszik figyelembe. Amit ők cselekesznek háborús céljaik elérése érdekében, azt feltétlenül helyesnek, és nagyszerűnek tartják, ugyanakkor tiltakoznak az ellen, hogyha ellenfeleik nem tekintik a hadifoglyokkal szembeni bánásmódra kötelezetteknek magukat azokkal a repülőkkel szemben, akik nem viselkednek katona módjára és a maguk részéről nem veszik figyelembe, hogy a katonának az el- . lenség haderejével és hadi céljaival szemben kell küzdenie. Ugyanez a magatartás nyilvánul meg a katyni tömegsírok ügyével kapcsolatban. A nyilvánvaló tényekkel szemben a Szovjet továbbra Is igyekszik valótlanságnak feltüntetni az ügyet. Angolszász részről agyonhallgatják a kérdést és nyomást gyakorolnak nemcsak a lengyel menekült kormányra, hanem a jelek szerint a Nemzetközi Vöröskereszt bizottságra is, hogy így megnehezítsék a német adatok igazolását és nyilvánvalóvá tételét. A Vöröskereszt nemzetközi bizottsága hosszabb hallgatás után most sajtóközleményt adott ki. Eszerint semleges szakértők kijelölésével hajlandó közreműködni azon holttestek kilétének megállapításában, akiket német jelentés szerint Szmolenszk környékén találtak azzal a kikötéssel, hogy valamennyi érdekelt fél terjessze elő ezlrá- nyu kérését. A Nemzetközi Vöröskereszt egy 1939-ben közölt határozatra hivatkozik, amelyben annakidején lefektette azokat az alapelveket, amiknek figyelembevételével adandó alkalommal részt vehet a nyomozásokban. Az „érdekelt felek“ megjelölés alatt nyilvánvalóan a Nemzeti Vöröskereszt a Szovjetet is érti, az azonban nagyon kétséges, hogy a bolsevisták ilyen irányú kérést előterjesztenek és igy a határozat tulajdonképpen a kérdés megkerülését jelenti. A lengyel Vöröskereszt és az Illetékes lengyel főbiztosság képviselőiből azonban munkabizottság alakult azzal a céllal, hogy a katyni ásatásokat tovább folytassák és a legyilkolt lengyel tisztek személyazonosságát megállapítsák. Mint az United Press jelenti, a lengyel menekült kormány a szövetséges kormányokhoz intézett emlékiratában a szovjet fogolytáborokból eltűnt 10.000 lengyel tiszt ügyében kijelenti, hogy ezeknek nyomuk veszett, majd szószerint igy folytatja: „A lengyel kormány olyan értesüléseket kapott. hogy a lengyel tiszteket nem bocsátották szabadon, legalább is sokat közülük az Yloxt köztársaságban a Ferenc József-földre és No vaja Zemljavaba száműztek. Sztálinnak Kot nagykövet előtt tett Ígéretével ellentétben nem bocsátották őket szabadon és nem is hallottak róluk. Lengyelország 1942 januárjában megjegyezte, hogy Moszkva nem tartotta meg Ígéretét. A Szovjet erre válaszában biztosította a lengyel kormányt, hogy megtartja Ígéretét, egyben cáfolta, hogy a tisztek közül sokat az előbb említett területre száműztek.“ Irakból érkezett jelentések szerint a katyni sirok feltárása a középkeleti lengyel emigráns körökben igen nagy nyugtalanságot keltett. Ennek következtében az Irán északi részében állomásozó lengyel csapatokat délre Irányították, hogy elkerüljék a különben feltétlenül várható összetűzéseket a lengyelek és oroszok között. A TUNISZI ARCVONAL déli részén Montgomery támadó csapatai a legutóbbi napokban olyan veszteségeket szenvedtek és olyan erős ellenállásba ütköztek, hogy pénteken kénytelenek, voltak szüneteltetni a támadást. Noha az angolszászok túlerőben vannak, a tengelynek sikerült állásait megtartania. Svájci lapok értesülései szerint is a brit csapatok előnyomulása a balszárnyon megakadt. A 300 méter magas Dzsebel Gárda ■déli lejtőin át támadó csapatok bevehetetlen állásokba ütköztek, magas sziklafalakba, ahonnan a tengelycsapatok olyan tüzet zúdítanak rájuk, hogy kénytelenek voltak minden próbálkozásukat abbahagyni. Most ezeknek az állásoknak megkerülésére tesznek kísérletet és ezért a brit első hadsereg nyugat felöl a bouradai szakaszon 14 kilométeres sávon ment át támadásba. Ez a támadás is heves ellenállásra talált s német jelentés szerint OS angolszászok 48 páncélost A K»ril első hadsereg nyugat felől îkiserlâ rneg az új támadási 121.000 tonnát süllyesztettek el újra a német buvárhajók Serleg-kalapácsos bolsevista zisziá leng Gibraltárban
