Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-17 / 87. szám
Sasom h at 1943 április 17 PAULA KBÎÎT E£££T>:j MA» TELJES HETI RADIÓ-MÜSQIR .»"n."1 jw^gwgeiMgíjg.ji ii ii , I ii I ............................. Ára 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.20, NE- I GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 87. SZÁM. ÉVRE 86.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- § KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. § SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A Duce hadműveleti területté nyilvánította Szicíliát. Szardiniát ....... és a közeli kis szigeteket Tuniszban a tengely csapa! ok támadó védekezésben kemény helyi harcokat vívtak Nagy német csapaííömegelc vonulnak, fel a keleti harctéren Á szovjet csapatok eredménytelenül rohamozták a kubáni hídfő-állásokat Ankarába érkezett Wilson tábornok, a közelkeleti brit haderő főnarancsnoka TUNISZBAN a viszonylagos harci szünet a. jelek szerint véget ért. A tengelycsapatok az egész vonalon támadó védekezésbe kezdtek s meglepő páncélos támadásokat intéztek a 8. hadsereg előretolt csapatai ellen. Rommel nem szorítkozik többé védelemre és erős ütésekkel felel az ellenség támadásaira. Berlinben az ellenség harci erejére megjegyzik, hogy a britek elszántak és harcra készek, az amerikaiak azonban kiképzésben és harci akaratban még nem említhetők szövetségesükkel. A tengelycsapatoknak a rendelkezésükre álló északtuniszi területen a mult év novembere óta megfelelő idő állt rendelkezésükre, hogy a kedvező terepen vonalaikat a védelemre előkészítsék. Nyilvánvaló tehát, hogy makacs ellenállásra és hosszú ideig tartó harcra lehet számítani. Semmi jel sincs arra — mondják Berlinben, — hogy kiürítésre kerüljön a sor. Pillanyatnyilag a leghevesebb harcok az Enfidavilletöl a Djebel Bou Radsarig terjedő mintegy 50 kilométeres keleti szakaszon folynak, főleg a tengerparti szárnyon. Montgomery csapatainak nyugati szárnyán francia erők állanak szemben Rommel német és olasz kötelékeivel s a harcok most már nemcsak az utóvédek, hanem egyre nagyobb erők között folynak. Az északi szakaszon Anderson tábornok áttörő kísérletei Medjes el Babtól északra ismét eredménytelenek maradtak. A tunéziai északi parton fekvő Senat foknál az ellenség a csütörtökre virradó éjszaka partraszállást ldsérelt meg, de a kísérlet meghiúsult. Egy brit különítmény, melyet hajón szállítottak a helyszínre, megvetette a lábát a tengelycsapatok vonalai mögött. Amikor azonban megkísérelte, hogy utat törjön magának az olasz—német erők drőtsövényein keresztül, az olasz—német partvédelmi erők hirtelen támadással meglepték és visszavonulásra kényszeritették •őket. Az angolok még halottjaikat és sebesültjeiket is hátrahagyták és az éj leple alatt visszatértek hajóik fedélzetére. Közben magát a hajót is eltalálták a partvédelmi ágyuk lövedékei. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda a kővetkezőket jelenti az északafrikai helyzetről: A tunéziai hadszíntér valamennyi arcvo- Halán a harci tevékenység szerdád is helyi jellegű vállalkozásoknak tekintendő, bár több esetben heves ütközetek jellemezték. Most már brit részről sem vonták kétségbe, hogy az inváziós csapatok rendkívül nagy erőkkel a szárazföldön és a levegőbeli végrehajtott nagy támadásaikkal legutóbb sem érték el céljukat. Ellenkezőleg, a legutóbbi napokban éreztette csak hatását Rommel tábornagy és Arnim vezérezredes harcedzett kötelékeinek egyesülése. Az angolok erösébb | menetcsoportja, amely szorosan követte a I felderítő csapatot, később, amikor a felde- I ritéseket a tengely előretolt ütegei tüzűkkel széjjelszórták, ismét nagy távolságra visszavonult. Más helyen készenlétbe helyezett német és olasz utánpótlási osztagok összpontosított erővel tapogatózva, e’.cre-haladó brit felderítő osztagok közé előretörve elvágták az angolokat hátsó összeköttetéseiktől és a sötétség beálltáig tartó Heves ütközetben nagy vérveszteségeket okoztak nekik. Két brit páncélos felderitőt lövedékeikkel felgyújtottak, egy másik pánceloskocsit használható állapotban zsákmányoltak, személyzetét pedig foglyul ejtették Az Atlasz-hegységen keresztül húzódó arcvonal délnyugati szakaszán a brit és amerikai kötelékek nehéz tüzérségük tüzének oltalma alatt megpróbálták magukat előredől goznl a tengely előretolt vonalai előtt lévő kedvező terepre. Zuhanó és harci repülőgépei:, valamint & tengelycsapatok ütegei megsemmisítő gránát és bombazáport zúdítottak a brit és amerikai tüzelő állásokra, valamint a brit és amerikai gyalogsági oszlopok gyülekező helyeire. Ezzel alaposan meghiúsították az inváziós csapatoknak azt a tervét, hogy sokba kerülő gyalogsági támadásuk nélkül nyerjenek erőik kibontakozására alkalmas teret. Az északafrikai hadihelyzet következménye az az Intézkedés, amelyet a Duce, mint az olasz véderők főparancsnoka adott ki. A Duce Szicíliát és Szardíniát, valamint a közelében lévő kisebb szigeteket április 15-től kezdve hadműveleti területnek nyilvánítottá, ami azt jelenti, hogy ezeken a területeken a hadijog azonnal életbe tépett. Kétségtelen ugyanis, hogy az angolszászoknak messzemenő terveik vannak a Földközi-tengernek ebben a térségében s elsősorban légi támadásokat terveznek. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda stockholmi jelentése szerint Londonban sokat beszélnek arról, hogy Elsenhower amerikai légi hadereje erőteljes működésbe akar kezdeni és a tuniszi hadműveletek általuk remélt befejezése után légitámadásokkal szeretnének előkészíteni egy olaszországi partraszállási kísérletet. A londoni szakértők nagy része azonban kételkedik egy ilyen vállalkozás sikerében. Az a véleményük, hogy a tengelyhatalmak légihaderejük nagy részét tartalékban tartják és a magjuk részéről a legkeményebb válaszra készülnek. A „Svenska Dagbladed" londoni levelezője úgy tudja; hogy a londoni katonai körök szerint a döntés csak a földi csapatok harcától és eredményeitől függ. Újabban a brit szigeteken józanabbul Ítélik meg az olasz nép belső szilárdságát. Amíg megelőzően meséket találtak ki erről a kérdésről, most megállapítják, hogy egyáltalán nem várható az olasz nép lelki erejének összeomlása. Ellenkezőleg, az olasz haderő, mögötte az olasz haza, teljes erővel áll a német szövetséges oldalán. * , A KELETI HARCTÉREN mind a bolsevista, mind a német arcvonalak mögött élénk előkészítő tevékenység folyik. Berlini illetékes katonai körök a keleti harctérre felvonult és már eddig is nagy tartalékok állandó növekedéséről emlékeznek meg s ez a körülmény német támadó kezdeményezést jelent. Hangoztatják amellett, hogy Németország az összes harctereken egyfortnán erős és általában megállapítják, hogy mind az ellenségnek, mind a tengely erőinek felvonulása a keleti és nyugati harctéren egyaránt megtörtént. Mig azonban a tengelynek minden harctéren módjában van csapatait úgy harcba vetni, ahogyan és ahol a legnagyobb szükség van reá, az angolszászoknak hasonló helyzetben rendkívül nagy nehézséggel kell a szállításokkal megküz- deniök. A szovjet-készülődéseket mutatja a legfelsőbb szovjettanács elnökségének az a rendeleté, amelynek értelmében az összes vasutakon háborús állapotot hirdettek ki. A megokolás szerint a Szovjet vasúti munkások és alkalmazottak egy része fegyelmezetlenül és felelőtlenül viselkedett szolgálatá- Dan és ez veszélyeztette a hadsereg ellátásának folyamatosságát. A Szmolenszk környékén a Szovjet által legyilkolt lengyel tisztek ügyéről Anglia mélységesen hallgat. A német lapok élesen bírálják ezt az angol magatartást, amelyet arra vezetnek vissza, hogy Londonban és Washingtonban esetleges nyilatkozattal nem akarják megzavarni az amugyis kényes „szövetségi viszonyt“, A „Völkischer Beobachter“ felhívja a figyelmet arra, hogy tt 10—12.000 lengyel tisztté} együtt 500.000-nél több lengyel katona került szovjet kézre s ezekről sem tudja senki, hogy hol vannak és hogy egyáltalában élnek-e még. A bolsevista rémtett példa arra, hogy mi várna Európára, ha nem állnának keleten Németország és szövetségesei védőbástyaként a bolsevizmus- sal szemben. A lengyel „szövetséges“ támogatásáról egyébként Sumner Welles amerikai helyettes külügyminiszter emlékezett meg a pánamerikai héten mondott egyik beszédében. Többek között ezt mondotta: — Bármennyire szeretjük is a lengyeleket, mégis Lengyelországra kell bíznunk, hogy alkudjanak meg Moszkvával és igyekezzenek a lehető legjobb eredményt elérni. A csehek már felismerték a helyzetet és helyreállították a jóviszonyt Moszkvával. Washington nagyon örül ennek és reméli, hogy a lengyelek abban a helyzetben lesznek, hegy „ugyanígy“ cselekedjenek. Washington reménykedik a Balti-államok ügyében is, de a kilátások ezen a téren sokkal kisebbek. Hull külügyminiszter — mint az United Press jelenti Washingtonból — újságírók előtt kijelentette, hogy nem ismeri azokat a Londonból jelentett híreszteléseket, amelyek szerint Roosevelt és Eden között állítólag megállapodás jött létre Lengyelország háború előtti határainak visszaállítására. Ha Londonnak tudomása lenne Ilyen megállapodásról, akkor valószínűleg tájékoztatta volna Washingtont is. * JAPÁNNAK Ausztrália elleni nagy készülődéseiről egyre határozottabb hírek érkeznek. Drakeford, ausztráliai légügyi miniszter egy népgyülésen a következőket mondotta: — Ausztrália nagy támadás előtt áh, veszély fenyeget bennünket az északi partok mentén húzódó szigetekről, ahol még 1941- ben ml állottunk. Mac Arthur tábornok pedig elismerte, hogy a japánok teljesen kezükben tartják az ellenőrzést a Csendes-tenger déli részén s fölényüket tengerészeti és légi haderejük együttműködésének köszönhetik. A szövetségesek csak légihaderejükben bízhatnak, haditengerészetük elégtelen Ausztrália ellenséges partraszállás elleni megvédelmezéséie. Az Amerikában tartózkodó Ewatt ausztráliai külügyminiszter sürgős katonai segítséget követelt. Az ausztráliai háborús termelés — mondotta — elérte tetőpontját, további emberanyagmozgósitásról sem lehet szó. A japánok nagy támadást terveznek Ausztrália ellen s ezért minden erő leggyorsabb mozgósítása szükséges, mert az ügyek elhúzódása nehéz helyzetbe juttatná nemcsak Ausztráliát, hanem a szövetségeseket is. Az ausztráliai kormány Ewatton kívül még uj külön bizottságot is szándékszik Washingtonba küldeni. A sürgetések kilátásai azonban kicsinyek, mert Roosevelt osztozik az angoloknak abban a véleményében, hogy a tengelyállamok elleni küzdelem elöbbrevaló a japánokkal szembeni harcnál. Ezekből a jelekből is világosan kitűnik a háromhatalmi egyezmény államai küzdelmének szoros egysége. Az a szilárd ellenállás, amelyet a tengely a Földközi-tengeri harctereken kifejt, lényegesen megkönnyíti a Japánok távolkeleti feladatát és viszont a Japánok sikerei elősegítik Európa harcát. Szétverték a kubáni hidtonél megkísérelt boJsev'sta támadást Berlin, ápr. 16. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A kubáni hídfőnél a szovjet csapatok csütörtökön is folytatták hiábavaló támadásaikat. A bolsevistákat — a légihaderövel együttműködve — véresen visszavertük, vagy azonnali ellentámadással szétvertük. Az ellenségnek igen súlyos veszteségei voltak. A keleti harctér többi részén a nap nyugodtan telt el. A légihaderö csütörtökön mindössze két saját gép veszteség mellett 60 szovjet repülőgépet pusztított el. A kaukázusi partok előtt könnyű német tengert haderők elsüllyesztettek egy szovjet parti haiót. Berlin, ápr. 16. (MTI) A Nemzetközi Tájékoztató Iroda je’enti: A Kubántől délre a bolsevisták szerdán nagyobb páncélos és gyalogos erőkkel, számos többször megismételt támadással igyekeztek megpróbálni a német csapatok harci és magaslati állásain az eliszaposodott terepen átjutni. A szerdal harcokban, amelyek egész nap éjszakáig folytak, a német és szövetséges csapatok fáradhatatlan elhárítása következtében a
