Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-13 / 59. szám
I$43. MAUCIVS 13 5 yfA jelenlegi magyar nemzedék tudja, mivel tartozik hazájának, a müveit világnak és Európának!" Vitéz nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter nyilatkozatot adott a „Glornale d’Üalia11 küiöntudősitójának Róma, március 12. (MTI) A „Glornale> i'Italia" első oldalon közli vitéz nagybaconl Nagy Vilmos honvédelmi miniszter fényképét és a lap kiilöntudósitójával folytatott beszélgetését. A különtudósitó megállapítja, hogy szigorú arcú, de emberien meleg tekintetű katona, aki nagy szívélyességgel fogadta. — A magyar nemzet — kezdte nyilatkozatát vitéz Nagy Vilmos — 1919-ben leírhatatlan szenvedésen ment át. A négy hónapos bolsevikl uralom alatt volt a megpróbáltatások legnehezebb Ideje. Ezután erélyesen állást foglalt minden ellen, ami közvetve, vagy közvetlenül a bolsevizmust jelenthetné. — Magyarországnak sem a cári, sem pedig a bolsevista Oroszországgal szemben nem voltak soha területi követelése. A mi fegyveres beavatkozásunkat a bolsevikielc Kassa, továbbá a magyar vasutak és hidak ellen intézett népjogellenes légitámadásai okozták. Az azóta következett tényeket azt hiszem jól ismeri az olasz közvélemény. A továbbiak során röviden Ismertette azoknak a hadműveleteknek lefolyását, amelyekben a keleti harctéren résztvettek a honvédek, majd megállapította, hogy a magyar egységek továbbra is résztvesznek a keleti harctéren folyó küzdelmekben. A veszteségekről Így nyilatkozott: — A veszteségeinkről szóló adatok egészen a mult év decembere végéig meg vannak állapítva. A téli csatában szenvedett veszteségeink megállapítása most folyik. Nem akarok hozzávetőleges számokkal elébevágni a végleges adatok közlésének, megállapíthatom azonban, hogy hadseregünk az elmúlt hónapokban nagyon súlyos veszteségeket szenvedett, amelyek a már az előző másfél év alatti harcokban szenvedett veszteségekkel együttesen bizonyítják, hogy Magyarország milyen súlyos áldozatot adott a saját és a keresztény műveltség védelmében. Az olasz újságírónak arra a kérdésére, hogy az ellenséges hírverés szerint Magyar- ország kifáradt a harcban, vitéz Nagy Vilmos Így válaszolt: — Az efféle hírek terjesztését természetesen nem tudjuk megakadályozni. A külföld azt állítja, amit akar. A fö a valóság és ez a hamis híresztelésekkel szemben egyetlen egy lehet: harcolni és harcolni. És ez az, amit teszünk. Ugyanezt válaszolja Finnország is, amelyhez vérségi kötelékek fűznek. Nekünk életünk és függetlenségünk éppen olyan kedves, mint a nagyhatalmaké. Biztosíthatom barátainkat és ellenségeinket egyaránt, hogy a jelenlegi magyar nemzedék tudja mivel tartozik hazájának, a művelt világnak és Európának. — Nem is lehet tehát szó róla, hogy belefáradtunk volna, mindaddig, amíg életünket és szabadságunkat bármilyen oldalról veszélyeztetik. Az a magyar, aki életéért, családjáért és gyermekei jövőjéért küzd, nem csüggedhet és nem fáradhat ki. Védekezni fogunk tehát, keményen küzdünk és teljesítjük kötelességünket híven a dicsőséges magyar hagyományokhoz. — Ennek az elszánt akaratnak a legra- gyogóbb példáját adta ifjú Kormányzóhelyettesünk, aki hősi halált halt ebben a háborúban. A győzelem kivívása érdekében minden magyar kész követni példáját és szükség esetén életét áldozza a hazáért. — Az elmúlt években serényen dolgoztunk hadseregünk fejlesztése érdekében. Minden erőforrásunkat, egész Iparunkat ennek a célnak szenteljük. Ma nem vagyunk egyedül. E harcban nagy szövetséges népek oldalán küzdünk és Ingadozás nélkül tovább haladunk. Ebből a célból még jobban meg fogjuk erősíteni hadseregünket. Olaszország és Magyarország kapcsolatáról Így szólott: — Nincs egyetlen történelmi időszak sem, amikor Olaszország és Magyarország között ne lett volna baráti kapcsolat. A két nemzetet mindig ugyanazok az erkölcsi és politikai eszmények hevítették. Olaszország mindig megértette Magyarország harcát és történelmünk legkeményebb időszakában mindig velünk együtt harcolt. Érthető tehát, hogy a bajtársiasság, a barátság és a szeretettel telt megértés érzése erősen él a két nép lelkében, amelynek katonái a legszebb katonai erények megtestesítői. Mint egyszerű utas meglátogattam Mussolinj, Olaszországát. Uj világot találtam a régi helyén. Ez az ‘átalakulás a fasizmus müve. Minden vágyam, hogy amint lehetséges, ismét felkeressem Olaszországot, megismerjem hadseregét, fegyveres erőit, amelyek ebben a háborúban olyan hősiesen küzdenek. Néhány perc a menekült magyarokat segélyező bizottság farkas-utcai helyiségében Emberek, akiket gyökerükből tépett ki az erdélyi sors Kolozsvári főidben, mdrc?us 15-án helyezik vég ő ryuaalomra PhlMppi fíyu'a voit vdrosf rendőrfelügyelő hazaszállított hamvait Kolozsvár, március 12. Ki ne emlékeznék még az idegen megszállás előtt városunkban rendőrfelügyelöi szolgálatot teljesítő, szikár termetű, szemüveges Philippi Gyulára? Minden külső rendőri megmozdulásban ott láttuk délceg alakját, nem egyszer lóháton Is. Az utcai felvonulásokat, tömegmegmozdulásokat, népünnepélyeket, kocsikorzókat és tüntetéseket kísérő, azokkal szemben eljáró, végrehajtó rendőri karhatalomnak csaknem mindig részese volt. A város közönség jól ismerte őt, de nemcsak innen, hanem arról a „posztjáról“ Is, ahol az arra rászorulóknak, az elesetteknek rendőri segítséget, védelmet kellett nyújtania. Lelkiismeretes kötelességtudással, nemes szívvel állt mindenkor a rendőri vártán, amíg onnan a hüségeskü megtagadása miatt, többi rendőrbajtársaival együtt — karhatalommal el nem távolították. Sorsa ezután a többi magyar köztisztviselő kálváriás sorsává alakult. Menekülésre kényszerült Csonkamagyarországba. Ott az 1919-ik évben államosított m. klr. rendőrségnél kapott uj elhelyezést. A szolnoki rendőrkapitánysághoz osztották be, ahol a mindenkori non- vágy olthatatlan szomjúságával és a magyar feltámadásba vetett rendíthetetlen hitével dolgozott végig. Bármennyire Is várta és remélte Erdély felszabadulását, földi életében nem sikerült megérnie. Fáradt, törékeny teste előbb pihenést követelt. Tevékeny, munkás kezéből kihullott a rendörkard. Nemes szive nem bírta az Izgalmakat és a budapesti Bálinth-kllnikán 1924 tavaszán meghalt. Ideiglenes pihenőre tért a budapesti Kerepesi-temető magyar földjébe. Pihenő helyét azonban nem szánta örökösnek, hisz nem erről álmodott életében, nem ezért Imádkozott buzgó lélekkel a magyarok Istenéhez. Vlrrasztott csupán ott mostanáig, hogy a legelső kedvező alkalommal ö is visszatérjen régi bajtársaival a „kincses város“ házsongárdl temetőjébe. Március 15-én délután 1 órakor fogják a temető halottas kápolnájában a római katolikus egyház szertartása szerint a hazahozott hamvait beszentelnl. Itt tér örök pihenőre, ahol boldog megnyugvással, a feltámadásig már csak a szebb magyar jövő eljöveteléért Imádkozik. Osdolal — A kolozsvári evangélikus templomban böjtfő vasárnapján délelőtt 9 órakor úrvacsorával egybekötött istentisztelet lesz. Szolgál; Jár ősi Andor, KOLOZSVĂR, március 12. A kollégiumok csöndes utcájának ódon szépségét beragyogja a koratavaszi nap. Az évszázados udvarházak vastag falai mintha mohón magukbaszivnák a tavasz meleg lehelletét és sugárzó fényességét s föí- hevülten izzadnának a nagy igyekezettől: gyémántszemcsékként apró cseppek csillognak rajtuk s a tetők felett páráza- tuk finom felhője száll a kék ég falé. A nagykoronáju öreg hársak egymásfelé nyújtják reszkető ágaikat, mintha álomból ébredten üdvözölnék egymást. A Farkas-utca csendjében, békességében és pompázó szépségében évszázadok óta csak a könyvek embereinek, diákoknak, bölcs professzoroknak s papoknak léptei kopogtak. Az utca életét a csengők s harangok szava szabályozta. Csak azok jártak errefelé, akikhez ezek szóltak ... Az évszázados falak mentén, a hársak alatt most is diákok járnak. NagytUdo- mányu professzorok és melegszívű papok olykor most is végigsétálnak itt, hátratett kézzel, komolyan s bölcs beszélgetésben, mint hajdanában ... Újabban azonban olyan emberek is járnak errefelé, akikről eddig sohasem tudott a Farkas-utca, akiknek útja nem vezet az ősi skolák és templomok felé. Máshova igyekeznek: a menekült magyarok megsegítésére alakult bizottság kolozsvári fiókjának irodájába, amely itt ütött tanyát, a patinás utca egyik épületében. Ezekkel a különös emberekkel találkoztam itt. Beszélgettem velük, megismertem sorsukat. Ügyükről és érdekükben írunk néhány sort azokhoz, akikben él a magyar szellemnek és érzésnek az a tiszta és szent tüze, amelyet a Farkasutcai kollégiumokban s templomokban élesztettek évszázadok óta ... * Egyetemi hallgató. Egyedül él itt. Dolgozni és tanulni akar. Hasznos emberré akar válni. — Végre sikerült önnek állást szereznem — mondja neki szonátái Hajdú Gyuláné, a bizottság kolozsvári fiókjának elnöke. Nem valami nagy fizetést adnak, dehát mégis ... A fiatalember lehajol, kezetcsókol és meghatottan mondja: r— fagyon köszönöm. Ha nem gondolt volna reám, nem is tudom, mi lett volna velem... Könny csillog a szemében. Mondana még valamit, de nehezére esik a szó. Mondjuk el mi helyette: Az álláshoz tisztességes öltözet is kellene ... A menekültek bizottsága ezúton is kéri a jószivü embereket: adjanak ru- hanemüeket, inget, harisnyát, cipőt stb. * — Nincs más pénzforrásunk, csak amit jószivü emberek adnak — világosit fel a bizottság fáradhatatlan vezetősége. — Eddig egyébként már hetvenhárom menekült egyetemi hallgatónak és több mint nyolcvan középiskolásnak adtunk ellátási segélyt. * Egy postautalvány szelvényét adják kezembe. Szilágyi Jutka, pilisi állami tanítónő Írja: Tizenöt pengőt küldök az erdélyi menekültek segélyezésére. Fizetésem még nagyon kevés, mert csak néhány éve vagyok állásban. Ezért nem ajánlhatok fel többet. Minden hónapban küldök azonban valamit a menekülteknek. A szegény, de nemesszivü magyar tanítónő áldozatkészségét meghatva jegyezzük fel... * Gazdasági intéző volt. Hatvanéves férfi. Jóságos, összetört felesége mellette áll és könnyezik. Néhány napja jöttek „át“. Minden nélkül. Kellett... Abban reménykedtek, hogy lányuknál hajlékot kapnak. Csak itt és csak most tudták meg, hogy lányuk már régen meghalt. Most nincsen senkijük és nincsen semmijük. — Dolgozni akarok — mondja a férfi. Még erős, munkabíró vagyok. Elmegyünk akárhova. Ajánljanak fel azok munkaalkalmat, akik segíteni tudnak és akarnak ... * Napszámos, református magyar. Ke- ménykötésü, értelmes ember. Hatvan pengőt keres havonként: Ebből ötvenet a testvére ellátásáért fizet. Testvére ki- válóképességü, szorgalmas tanuló. Tanítónő akar lenni. Havonta azonban nyolcvan pengőt kell fizetnie. 4 bízottMBZBTiUrsjKa ság húsz, harminc pengővel segítette. Bátyja nem tudja tovább az eddigi ötven pengőt fizetni, mert bakancsa tönkrement, ruhája lerongyolódott s arra kell a pénz, hogy tovább is dolgozni tudjon. * Folytathatnám még igy sokáig... Akik azonban valaha a Farkas-utcában jártak s hallgatták a kollégiumokban és templomokban elhangzott tanításokat, azoknak elég ennyi is. A bizottság fáradhatatlan vezetői: Hajdú Gyuláné, Vásárhelyi Lászlóné, vitéz dr. Raj ty Tivadarné, dr. Nagy Lászlóné, Rimanóczy Kálmánné, Székely Istvánné, vitéz Kék e sy Lőrincné, dr. H o ll 6 s y- Kuthy Lajosné, vitéz Szentpétery Jánosné, Török Bálintné, vitéz Páll Gáborné, Kollonay Endréné, dr. Kisléghi Nagy Dénesné, P olónyi Istvánné, nemestóthi Szabó Béláné, vitéz Tarján Pálné, dr. Felvinczi T a- káts Zoltánná, Derecskey Károly- né, Komp anek Jánosné, Vájná Lajosné, dr. M 6 r^tz Dénesné és Török Mária, Illyés Károlyné, Kar ab a Lajosné. Naponta szolgálatot tartanak. Minden panaszt meghallgatnak. Környezettanulmányokat végeznek. Kezük kopogtat az ajtókon és a sziveken. Könnyes szemmel — könnyeket törülnek. TtJRAN LAJOS A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Március 13. Szombat d. u. %3 órakor: Szők- tetés a szeráiyból. Ifjúsági előadás. Jegyeket a pénztár nem árusít. Március 13. Szombat este %7 órakor: As utód. Mihályi! Béla fellépésével. Bérlet- szünet. Rendes he’yárak. Március 14. Vasárnap d. u. %3 órakor: Luxemburg grófja. Olcsó helyárak. Március 14. Vasárnap este ’47 órakor: Mária főhadnagy. Bérletszünet. Rendes helyárak. Március 15. Hétfő este 6 órakor: Dísze'«- adás. I. Himnusz. II. Nemzeti dal. Szavalja Kamarás Gyula. III. Ünnepi beszéd. Elmondja: Dr. Sáry Béla orvos, főtizedes. IV. Bánk bán. Opera. Lacző István, a m. klr. Operaház tagjának vendégfellépésével. A Tizes Szervezet előadása. Jegyeket a pénztár nem árusít. Március 16. Kedd este fél 7-kor: Bűvös szekrény. Vlgopera. Seherezáde. Ba'ett. Bemutató-bérlet 23. sz. Bemutató helyárak. Március 17. Szerda este fél 7-kor: Mária főhadnagy. Bérletszünet. Rendes helyárak. Március 18. Csütörtök este fél 7-kor: Az utód. Mihályfi Bé’a fellépésével. Bérletszünet. Rendes helyárak. Március 19. Péntek délután 5 órakor: Aida. Laczó István a M. Klr. Operaház tagjának vendégfellépésével. Napi bérlet A. 25. sz. és Opera bérlet 12. sz. Opera helyárak. Március 20. Szombat délután fél 3 órakor: Szöktetés a szeráiyból. Ifjúsági előadás. Jegyeket a pénztár nem árusít. Március 20. Szombat este fél 7-kor: A fösvény. Bemutató bérlet 24. sz. Bemutató helyárak. Március 21. Vasárnap délután fél 3-kor: Vén diófa. Olcsó he’yárak. Március 21. Vasárnap fél 7-kor: Mária főhadnagy. Bérletszünet. Rendes heiyárak. Március 22. Hétfő este fél 7-kor: Az utód. Mihályfi Bé'a fel'épésével. A Tizes Szervezet e'őadása. Bevezetőt mond: Dr. Bereczky Mihály orvos, főtizedes. Jegyeket a pénztár nem árusát,
