Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-11 / 57. szám

JKîezBntFr&J&i Tr liÉiiinMruiwiiiiimií-----»ram T iwnii m—n i f Magyar hősök Önfeláldozó bátorsággal harcolt és áldozta fel életét a Kolowert környéki harcokban Hubert József zászlós, egyik géppuskás szá­zadunk szakaszparancsnoka. 1942 szeptember 12-én az ellenség nagy erőkkel vetette rá magát az említett község mellett álló honvéderökre. Hubert zászlós a támadás elhárításában hősies elszántsággal vezette géppuskásainak harcát. Az ál’ások- ra zuduló roppant erős és aknavetőtfizben súlyos veszteségek érték a honvédeket, de Hubert buzdító szavaira és lelkesítő pé'fiá­ját követve elkeseredett elszántsággal har­coltak tovább. Hubert zász’ós harc közben a legnehezebb tűz alatt álló géppuskájának irányzását maga vette át s ennek tőrével nagy pusztítást vitt végbe a támadó ellen­ség soraiban. Utóbb amikor a még heve­sebbé váló tüzérségi tflz miatt a becsapódá­sok megf’gye’ése már lehetetlenné vá't szá­mára, mltsem törődve a veszedelemmel, ki­ugrott fedezékéből a az állásokból k'-'mel- kadve figyelte meg s irányította tovább gép- puskásainak tüzhatását. önfeláldozó maga­tartásának s rendkívül hatásosan vezetett elhárító tüzének köszönhető, hogy az ellen­ség támadása végül véresen omlott össze. Hubert zász’ös azonban már nem érhette meg a sikert, mert közben lövéstől találva hősi halált halt, mint az önfeláldozó bátor­ság mintaképe. csali It liláim lanfo^amol v^qzell mévn&lt&fc «P« épilésteli v(fpe*îi#fîli Kolozsvár, március 10. A Budapesti Köz­löny március 9. száma közli a minisztérium 1120/1943. M. E. számú rendeletét a légol­talmi óvóhelyek létesítésének hatósági elő­mozdításáról. A rendelet szerint a légol­talmi óvóhelyek létesítésének Irányítása és ellenőrzése az óvóhelyek miniszteri biztosá­nak feladata. Hatásköre azonban nem ter­jed ki az I. légoltalmi csoportba sorolt va­gyontárgyakra. A miniszteri biztos a rende letre álló ipari munkaerők, fuvarok és anyagkészlet célszerű megszervezése, ille­tőleg felhasználása érdekében az ország s ezen belül az egyes városok területét Is kör­zetekre oszthatja fel és az óvóhelyek építő­ipari munkálnak elvégzését kijelöléshez kötheti. Óvóhelyek tervezését és födímvizs- gálását — régi éa uj épületeknél egyaránt csak azok a mérnökök és jogositoit építő­mesterek végezhetik, akik a honvédelmi mi­niszter által erre a célra rendszeresített tan­folyamot sikerrel elvégezték. Ezeknek a ne­vét a Budapesti Közlönyben közzé kell tenni. A rendelet életbelépett. Kihágási ügyekben Ítélkezett a kolozsvári városi rendőri büntető bíró Kolozsvás, március 10. Schuller József vá­rosi rendőri büntetöblró kedden több kihá­gást ügyben Ítélkezett. Ványa János szászfenesi lakost vizezett tej forgalombahozataíáért 120 pengő pénz­büntetésre, átváltoztatható 15 napi elzá­rásra ítélte, öessler Móric, Krizbai-utea 83. szám alatti lakos Ipar jogosítvány nfiíklu szabói part űzött. Büntetése 80 pengő, vagy 8 napi elzárás. Alternai» Manó, Horthy-ut 5. szám alatti lakos engedély nélkül ügynö­kösködött. Nyolcvan pengő pénzbüntetésre, átváltoztatható 3 napi elzárásra Ítélték. Si­monira Sándor, Lépcső-utca 3. szám alatt lakó szobafestő lparjogositvány nélkül kő­művesmunkát vállalt. Büntetése 150 pengő, vagy 15 napi elzárás. Cojoonoan Pál. Mező- utca 80. szám alatti bérkocsis a díjszabás­nál magasabb fuvard’jst kért. Száz pengő pénzbüntetésre, átváltoztatható 15 nap elzá­rásra Ítélték. Jepure László, magyarlónai gazdálkodó lefölözött tejet hozott forga­lomba. Büntetése 150 pengő, vagy 20 napi elzárás. Buss György, szászfenesl lakos vi­zezett tejet áruit » piacon. Hetven pengő pénzbüntetésre, átváltoztatható 7 napi el­zárásra Ítélték. Dreve Veronika, magyarló- nal lakos szintén vizezett tejet hozol* for­galomba. Százötven pengő pénzbüntetésre, átváltó-latható 20 napi elzárásra Ítélték. I*cca Péter, szászfenesl lakos szintén hígí­tott tej eladásával akart vagyont szerezni s ezért 150 pengő pénzbüntetésre, átváltoz­tatható 20 napi elzárásra Ítélte a rendőr- bíró. Március 23-ára hívfa egybe egyházi főtanács! gyűlését az egyetemes unitárius egyház Bőíoni Ferros Senior emlékünnepély, néhai Boros György ér. püspök aickép&nsk leleplezése és lelkész szentelés emeli az unitárius ünnepségek fényét Kolozsvár, március 10. A magyarországi egyetemes unitárius egyház március 28-án tartja egyházi főtanácsi gyűlését. A nagy- fontosságú gyűlés napja előtt, március 27-én délelőtt az Unitárius Lelkészkör tartja évi rendes közgyűlését, délután 3 órakor pedig az Unltá.rius Irodalmi Társaság hívja egybe közgyűlésre tagjait A főtanács! gyűléssel kapcsolatban nagyszabású Bölöni -Kárkas Sándor emlékünnepélyt rendez az unitárius egyház. Az ünnepségen az Amerikát járt neves magyar utazó emlékét Józan Miklós püspök méltatja. Március 27-én délután 5 órakor a Dávid Ferenc Egylet rendezi meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlés fényét f emeli, hogy azon leplezik le néhai Boros György ár. unitárius püspök arcképét. A Dávid Ferenc Egyesületet ugyanis Boros György dr. hívta életre több, mint egy fél­századdal ezelőtt. A nagynevű alapitó szel­lemének akar méltóan hódolni az általa alapított egyesület, amikor arcképét ünne­pélyes külsőségek között leleplezi. A főtanácsi gyűlést templomi istentiszte­let előzi meg. Az istentisztelet szónoka Biró Lajos hódmezővásárhelyi unitárius esperes­lelkész. A főtanácsi gyűlés második napján, ugyancsak ünnepi istentiszteleten szenteli I fel Józan Miklós püspök az unitárius egy­ház 13 fiatal lelkészét. KM———— ............... A fajvádeüipí törvény alapján Désen eljárás Indult egy voSt kolozs* vári zsidó ügyvéd ellen *>és, március 10. A dési klr. ügyészség a fajvédelmi törvénybe ütköző vétség miatt eljárást indított dr. Feiler Béla, volt kolozs­vári zidó ügyvéd ellen. A vádirat szerint a volt zsidó ügyvéd keresztény nő alkalma­zottjával Götz községbe utazott, ahol bizo­nyos kereskedelmi munkálatot vezetett le. Feuer a községben együtt lakott tisztvise­lőnőjével s vele viszonyt folytatott. A vizs­gálat során kiderült, hogy a volt zsidó ügy­véd házas ember, kinek gyereke 's van. Feller dr. ellen az 1P41. évi XV. t. c. 6 §-ának első cikkelye szerint fognak d járni. Az ügyben a dé3i klr. törvényszék rövide­sen mégtartja a főtárgyalást. Egyébként a dési klr. törvényszék még négy hasonló ügyijén tsrt íőtárgyaláJC. t"-I I rg.,' i'-g.«.I v vi.-.PInBEKIMPHPÍPHIVWH ■ gt Sorstfönt f K«rdÉ^0ka«d leikifanáüsadas; tudoamuyoi irásáriei ff “S-rsr.HEKK „MENTOR“! Lélektani Laboratóriumai u. 3. IPs’érfír.ípiíffU Te’e’: 31-33. | Uemgondolkozik a mai ember? Egy folyóirat vezércikke felvett a kérdést, hogy miért nem gondolkozik a mai ember. A kérdés egyben tételt is dilit fel: a mai ember nem gondolkozik. Akármilyen furcsá­nak tetszik, ez az állítás mindenképen meg- gondolkoztatja az embert, tehát az ellent­mondás nem erőszakolt vitakészség eredmé­nye, hanem önkéntelen, szinte ösztönös szá­monkérése — enyhén szólva — a feltétele­zés valódiságának. Az ember elválaszthatat­lan a gondolattól. Az élet és a gondolkozás összetartozásán kívül valami elhatárolhatat- lan, egyöntetű fejlődés mutatkozik meg az ember életében és gondolkozásában. A gyermek érzékeli a dolgokat, fejletlen tudata keresi az összefüggéseket. Egyben- másban rájuk talál, kialakulnak a kapcso­latok, kitisztul az értelem. Az értelem első­rendű feladata a hovatartozás megállapítása, az úgynevezett életcél kijelölése, az akarat felkeltése, tudatosítása, erősítése. Ezek nyo­mán az általános emberi szintézis, az ér­telmi, az akarati és az érzelmi elemek ősz- szetétele az élet teljes megélésére. Ezután minden feladatot a gondolkodás hivatott megoldani. Egyéni és közösségi célok, érde­kek összeegyeztetése ugyancsak a gondol­kozás hivatása. Ha azt állítom, hogy a mai ember nem gondolkozik, ezzel legalább is azt mondanám, hoay teljes anarkiában élünk. Pedig kell lenni ma is magyar Dumasnak, aki Így nyilatkozhatik magáról: ,Jé őzem a társadalmi erkölcsök ujulását s úgy érzem magam, mint az épitőmunkás, mikor uj pa­loták rengetegében jár.“ Vagv tagadhatjuk a nemzeti élet öntuda­tos fejlesztésétt Elhallgathatjuk a nagy célkitűzés, a háború győzelmes befejezése mellett az általános tisztulás és társadalmi közeledés bizonyítékait ? Elvehetjük az em­berektől a jövőbe vetett hitüket, amely ma gondolkozásuk alapja ? Ha nem, akkor nem kételkedhetünk abban sem, hogy igenis, a mai ember gondolkozik­Mégis milyen érvek szólhatnának ezek ellen t NEM GONDOLKOZIK, MERT NEM ÉR RA. Félünk, hogy ez az ellenvetés csak egy di­vatos frázis. Nem akarjuk elvitatni, hogy a hajszoltság jellemző tünete a kornak. De a gondolkozás nem függ az időtől. Ha mégis, akor talán inkább nagyon is ráérünk, mert g egyéni életűnk útját vls major állja el, a ' háború. Szabadsigunlcat korlátozzák az adott körülmények, ae életviszonyok. Tet­tekre nem érett meg az idő, így hát készü­lődünk. De mi készíti élő a tetteket f A gon­... MERT NEM MER. A mai ember állítólag attól tart, hogy „mit szólna hozzá a korszellem, ha mást ta­lálna gondolni, mint amit kell“. A korszel­lem hü tükre a mai ember gondolkozásának. Van valaki, alti nem mer tükörbe nézni! A | félelem semmiesetre sem jellemzi a korszel- \ lemet. A bátorságról ómnál inkább elmond- ' hatjuk est. Persze nem bizarr ötletekre gon- ’ dőlünk, amelyek viszketeg egyéniségeket nyugtalanítanak. Az igazi gondolkozás — | bármilyen egyéni is — hacsak nem felszí- § nes, áthatja a korszellemet és építő elemévé : válik annak. j ...MERT NEM AKAR. ,fiiért ha gondolkozik, sok mindent nem j tehetne meg, amit megtesz, sok mindent jóvá kellene tennie, amit megtett, sok min­denről le kellene mondania, amit tervez." Nem akar gondolkozni a honvéd, mert akkor nem télne kénye-hedve a háborúban f J'JI/Í értsük talár. ? Akár a harctéren, akár ide- | haza mindenki ész nélkül vetemedik áldó- satos cselekedetekre f Vagy nem a jóvátétel | Idejét éljük f Magunk tesszük jóvá, mit má­sok rontottak el nekünk. És a lemondások ... Lehetnek olyan terveink, amiről nem mon­danánk le szívesen éppen a gondolkozás kényszere miatt t ... MERT NEM TUD. A korszellem tehát bénitólag hat, legele­mibb, leg szükségszerűbb képességeitől foszt­ja meg az embert. Ez a tétéi egyszerűen képtelenség. Érvek nem is szólnak e kije­lentés mellett. Tagadjuk meg emberi mivol­tunkat és nézzünk az orrunk hegyéig f Ha már mindenképen lebandzsult a látásunk, tömjük el füleinket Is? Vágjuk ki nyelvün­ket, égessük el bőrünket, ássuk magunkat a föld alá és temessük el a gondolatot? A hibáztatott korszellem egy fuvallatára feltá­mad a gondolat, feléled az ember, mert kell a magyar, hogy győzze az életet, diadalra vigye a gondolatot, ami talán az igazsággal rokon. (j,, fj dotat,-pndolkozát. Engedélyhez kő in az utazgatást Horvd'0'’száa területén Zágráb, március 10. (MTI.) A belügymi­nisztérium közbiztonsági osztálya rendele­tét adott ki, amelynek értelmében a jövőben i tnagángépkocslkon, valamint társasgépko- I csíkon Is csak utazási engedély birtokában f lehet közlekedni, ugyanúgy mint a vasúton, j Az ellenőrzés a rendelet szerint Igen éber és ; szigorú büntetéssel jár a rendelet megsze- jj gése. 1943. M/iUCIVS II Kivégeztek Zdgrdbban egy partizánnak felcsapott munkást és cipészsegédet Zágráb, március 10. (MTI.) A rögtön. Ítélő bíróság golyóáltali halálra Ítélte Foro- patics József 20 éves munkást és Ivkovica Milán 20 éves cipészsegédet, mert a parti, zánokhoz csatlakozva, résztvettek az olasz csapatok elleni harcban és Így kommunista és nihilista eszméket segítettek elő. Mind­két Ítéletet végrehajtották. A Szigjgefi Társaság féfszázados jubileuma Vasárnap Nagyváradon voltam a Sz'gü« geti Társaság fennállása 50. évfordulójának jubileumán. Olyan jó most az erdélyi váró« sokat járni és ünnepelni felszabadult érzé­sekkel, friss cselekvési vággyal. Az ember messzire dobja magától a 22 évi megfélem- Utettség gondolatát, a riadásokat, nem ret- tegteti idegen hatalom az ablakokon túlról, bátran nézhet a jövőbe, bátran tervezhet az elkövetkező időkre, fiaink, utódaink szebb, boldogabb életéért. Ez alkalommal Szigligeti Ede nevével ün­nepeltünk Ady, Pázmány, Vitéz Jáno3, Szent László városában s bár Szig ígeti Ede emlé­kének és jelentőségének is kijutott a hálás, kegyeletes szavakból, mégis inkább a Szig­ligeti nevével ékeskedő irodalmi társaságot és annak tagjait öveztük körül érzéseink árjával, az ő munkásságukat méltattuk, di­csértük. A magam részéről másodszor vettem részt Szigligeti-társasági ünnepségen. Először minket, kolozsvári s más erdé.yi városi Író­kat ünnepelt a nagyváradi társaság, most mi, kolozsvári — s a marosvásárhelyi, nagy­szalontai, debreceni, székesfehérvári, sze­gedi — Írók ünnepe’tük várad! irótársainkat, Mindkét alkalom az Irodalom s a magyar művelődés haladásának ünnepe volt, nem pedig azoké, akik rendezték, vagy akikkel rendezték ezeket az áldozati tüzeket, mert az írók, akik az iroda’om oltárára helyezik áldozatos szolgálataikat, nem kívánják a glóriás fényben való tündöklést, számukra ünnep a köznap is, ha szolgálatukkal a szent oltár e’ött éghetnek, loboghatnak. A Szig­ligeti Társaság tagjai 50 éve áldoznak tatán mindennap a szent oltár előtt, s ha most mégis az e‘ismerés megkülönböztetett ko­szorújával ilietük, az Is csak a közösségért és a jövőért, az egyetemes magyar művelő­dés ügyéért, a magyar sorsért történik. Ebben a szellemben, ebben a mindenki ré­széről elfogadható, átfogó gondo’atban szinte kísértetiesen, önmagától adódik a vissza­emlékezés Nagyvárad és Ko’ozsvár régidök óta tartó nemes versenyére. Ez alatt az 50 év alatt sok kis és nagy tűz. sok szép iro­dalmi terv vetődött fel a két városban. Ahogy Váradon a Szigligeti, úgy egykor Kolozsvárt az Erdélyi Irodalmi Társaság gyújtotta e lángok tüzecskéit. De az igazi nagy fények, a legragyogóbb, legmesszebb érő fáklyák mégis mintha mind a társasá­gokon kívül gyultak volna fel. Elég a ,,Holnapra": Adyra, "Babltsra, Juhász Gyu­lára, Dutkára gondolnunk vagy Kolozsvárt a Berde Mária, Török Gyű'a, Orbók Attila és társaik „Közös útjára". Vagy hogy még közelebbi eseményeket idézzünk: Aprlly, Reményik, Nyirö< indulásához is Kolozsvár elég mostohán kezelt iroda’ml lapja, az Erdé'yi Szemle rakta az e'ső köveket, én úgy, mint ahogy Váradon Is a Magyar Szó és Tavasz hasábjain tűnt fel egyszerre az uj magyar elbeszélő Irodalom egyik legki­válóbb értéke, Pálffyná Gulácsy Irén. A Szigligetit ezekkel kapcso’atfcan semmi vád nem érheti, szüntelenül munkált, hordozta a hitet és szellemet, viszont ezzel szemben az Erdélyi Iroda'mi Társaság akkor is, azó'a Is haldoklik, szendereg, semmivel se járul hozzá az Irodalmi élethez s még a kisebb, vidéki társaságok Is többet nyújtanak az Ivói mun­kálkodás számára, mint a legrégibb s leg­nagyobb hivatásu Erdé'yi Irodalmi Társa­ság. Nem hal’gathatjuk el, hogy Ko’ozsvár ebben a versenyben bizony lemaradt s ha nem volna a Szigligeti, meg a többi érdélyl irodalmi társaság, az Erdélyi Iroda’mi Tár­saság pé’dájából egész nyugodtan az iro­da’mi társaságok jelentőségének teljes ki­múlására kellene következtetnünk. Pedig az iroda’mi társaságoknak meg van a maguk jelentősége. Az Erdélyi Irodalmi Társaságra is gyönyörű szép feladat teljesítése várna, ha levetnék halotti maszkját s felgyújtanák újra alvó tüzet, amibő' idővel egész Erdé’yre s Magyarhonra kisugárzó fáklyatüz gyul- hatna. Elismerés és üdv tehát a Szigligeti Tár­saságnak, elismerés és üdv minden tüzet hordó irodalmi tömöri!'ésnek. S az Erdélyi Irodalmi Társaságnak ter­mékeny uj korszakot kívánunk a nagyváradi iroda'mi testület íéiszázados jubileuma al- k almából, SÜTŐ NAGT LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents