Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-07 / 54. szám

Vaşârnap IB43 măr&ius f T.M33AaovOL£3 Kő .'YTJ'ţ i ^«PViooiahaj kfl3Jrvt4« •mU*B95 BZS8a3W?S'”" ' Iw'* 20 fillér ELŐFIZETÉSI AKAR: 1 HÓRA 3.20, NB- 1 . . 6TBD ÉVRE 9.20, FEL EVRE 18.40, EGESZ 1 HUSZONHATODIK É VF OLY AM 54. SZÄ E «VRE, 86.80 PENGŐ, — POSTAT AKA REK- | RIADJA A LAPKIADÓ R SS ZV tHITABSASAG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 12148. 1 SZERKESZTŐSED. KIADÓHIVATAL m NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSA1-D. 1. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK; 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA KEMÉNY MAGYAR SEREGTESTEK KÜZDELEMBEN FELTARTÓZTATTÁK S44W^89gffiM>B5S88gi<WHW!BaBBW*^gSWWWg!WBMaWBBWWBWWWWMMWMIWMWWWBWMWWWMWMl A SZOVJET TÁMADÁSOKAT Á D©nee keleti partján nagy hídfőt létesítettek a német csapatok A* „Ulm“ c»mi torok lap sterenf a Siovj®! ©«ifílc !»a«Jlcélja Mafjyarorsxé® ób llialfiaria laolscsvÍEíáiása €smigkiag»Kina snár roskadozik a japán csapások alatt 32.000 tonna hajóteret süllyesztettek el a német repülők 'A MAGYAR, SEREGTESTEK, amint » honvéd vezérkar főnökének szombaton kiadott 46. számú hivatalos jelentése kö^li, az éljn.ult héten részt vettek a bolsevisták elleni elhárító harcokban. Kemény küzdelmekben sikerült feltar- tóztatniok s más helyeken késleltetniük ăz ellenség előnyomulását és a harcok­ban hét harckocsit szétlőttek. A keleti arc vonalon a bolsevízmus el­len küzdő hadseregek, a hadijelentéshez fűzött kiegészítő közlés szerint helyen­ként kezükbe ragadták a kezdeményezést s a szilárd védelem mind keményebben há,ritja el a bolsevista előretöréseket. Ezekben a küzdelmekben újból hősiesen állotta és állja meg helyét a magyar honvéd. A kiegészítő közlés több adatot közöl a téli csata eddigi eseményeiről. Megál­lapítja, hógy a honvédkötelékek önfel- áldozóan küzdöttek és kiemeli több vi­téz honvédparancsnok nevét, akik kiváló vezetésükkel és személyes bátorságukkal tűntek ki. A vitéz honvédtiszfek között ott vannak Vargyassy és Horváth vezér­őrnagyok, valamint harccsoportparancs- nokaik, vitéz Loskay, vitéz Szügyi és Múzsa# ezredesek, Keserű alezredes, Ká­sás és Chemez vezérkari őrnagyok. Az említett tisztek közül Kolozsvár lakossá­ga külön büszkeséggel hallja Horváth vezérőrnagy nevének említését. * A NEMET CSAPATOKNAK a Donee batpartján — amint pénteken este Berlin­be® közölték: — sikerült nagy ki terjedésű hídfőt létesítendők s a német gyorshadosztá­lyok északabbra Kharkov közelében is tőid* Jelentés hadállást foglaltak el. A Donectöl nyugatra a német gyorsa! akuiatok utólértek és megsemmisítettek egy páncélos dandárt, amelynek egy időre sikerült kisíklania a be­kerítésből. Zűriében át érkezett jelentés is megálla­pítja^ hogy a német támadás Liszicsánszk elfoglalása után további tért nyert. A szov­jet csapatok ugyan Vorosilovgrád irányából ellentámadásokkal kísérleteznek, ezek azon­ban a német csapatok ellenállásán mind meghiúsulnak. Az általános hadihelyzettel kapcsolatban német il'et,ékes helyen megállapítják, hogy á nagyobb területi eltolódásokat, a. Szovjet térnyerését még abban az esetben is való­színűtlennek tartják, ha a Szovjet főpa­rancsnokság képes volna erős tartalékokat bevetni téli támadásának mostani utolsó fe­jezetében. Rámutatnak arra, hogy a német elhárító arc vonal most mindenütt elérte azt á helyzetet, hogy az ellenség részéről meg­lepetések nem érhetik. A keleti arcvonal középső és északi sza­kaszán a bo’sevisták március 4-én szükö- | sen újra kiegészített páncélos és gyalogsági I kötelékeikkel széles arcvonalon indított tá- I PMsdásokkáJ igyekeztek mozgási szabadságot ( szerezni a déli szakaszon teljesen szétvert | hadmozdulataik kiegyenlítéseképpen. Ennek J során a középső arcvonalon az egész szaka- I szón nagy szélességben indított elöretöré- * sekbe kezdtek, miután az ottani helyi tárna-; dásokert egész hadosztályok elvesztésével kellett fizetniök. Nagy erők felvonultatása után a legerősebb hadianyagtámogaf ássál az límen-tÓtól délre is előrehajszolták a bolse- viki támadó hullámokat a megrövidített né­met vona’ak ellen. Nagyon drágán, kellett ezért fizetniök, anélkül, hogy akárcsak helyi területi nyereséget is elérhettek volna. Kurszk és Orel vidékén a bolsevik! ek raj­taütésekkel kísérleteztek, hogy majd szées arcvonalon indított támadással erőszakolja­nak ki eredményt. A Szovjet minden táma­dása meghiúsult és a legsúlyosabb vereséget szenvedte. Estére a néhány helyi cseJtélyje- lentöségü betörést « német csapatok elrete­szelték és három helyen elkeseredett közel­harcban három szovjet zászlóaljat megsem­misítettek. Őreitől északra Szuhiniesi térségében ki­sebb erőkkel támadtak a bolsevikiek. Hét harckocsit, köztük két legnehezebb mintá­jút és több mint ezer halottat hagytak a csatatéren. Az Ilmen-tótól délre a bolsevisták csütör­tökön Sztaraja Russza. és Cholm között szé­les arcvonalon támadásra indultak. A táma­dást órákon át tartó pergötiizszerü tüzér­ségi tűz készítette elő és sok páncélos tá­mogatta. A hosszú időn át szilárdan kiépí­tett német állások rendkívül erős teherprő- bán estek át, de valamennyi kötelék töretlen harcierővel megállta, a próbát. A harckocsi­csoportok mögött könnyű és nehéz páncél­törő lövedékekkel bőségesen ellátott szovjet lövészezredek egymásután rohantak a né­met állások drótakadályokkal, aknazárak­kal és géppuskafészkekkel megerősített elő­tere ellen s azoknál a legsúlyosabb harcokra ke.rü't. sor. Miközben a német tüzérség és egyéb elhárító fegyvernem tüzhengere le­csapott, a páncéltörők a szovjet harckocsi­kat vették célba. A kiséröszemélyzet el­hagyta a páncélosokat, és a német lövegek rövid idő alatt összesen 27 páncélkocsit lőt­tek szét, vagy tettek harcképtelenné. A hol- sevikiek utolsó támadásai, amelyeket pán­célos kíséret, nélkül indítottak, nem jutottak túl a német állások előterén. Ezen az egyet­len napon legalább három lövészezredet tel­jes felszereléssel együtt morzsoltak fel. Az Ilmen-tótól délre elterülő német arc- vonalszakasz , amely 14 hónapon át a szov­jet támadómüveletek hullámtöröje volt, jel­lemző példája a szovjet erők felőrlésének hadászati módszerét alkalmazó német had­vezetésnek. Ebben a 14 hónapban a német csapatok a támadások ezreit verték vissza, több mint 30.000 foglyot ejtettek, 2300 harc­kocsit, több mint 600 löveget, 5000 gránát­vetőt és számtalan könnyű és nehéz gyalog­sági fegyvert zsákmányoltak, vagy semmi­sítettek meg. óvatos becslés szerint a boi­eevikek több mint 16.000 halottat vesztettek ezen a vonalon. *- AZ „ULUS‘" CIMÜ TÖRÖK LAP, amint a Transcontinent Press közli, hosz- szu cikkekben foglalkozik a Szovjetunió háborús céljaival s ezzel kapcsolatban a kisállamok határainak biztosításival. A Szovjet célja, írja az „Ulusz“ a szlávok által lakott területek bekebelezése. Nyil­vánvalóan szó van tehát a volt jugoszláv és bulgăr területekről, de éppen úgy Magyarországról és Romániáról is, mert ezek a Szovjetunió és szláv területek kö­zött feküsznek. Azt, hogy a kisebb nemzeti államok mit várhatnának az angolszászoktól, a legjobban mutatja- a lengyel-szovjet ru­ta. Angol nyomásra a londoni lengyel árnyékkormány kénytelen volt most közleményt kibocsátani, amelyben való­sággal bocsánatot kér a Szovjettől azért, hogy felemlítette a határkérdést s men­tegetőzik, hogy világért sem akar ellen­tétet felidézni, mert az jelenleg hátrá­nyos volna. Csupán, — mondja a továb­biakban, — azt a megtámadhatat-lan len­gyel jogot kívánta megállapítani, amely­ben a lengyel nemzet élni kiván az uk­ránokkal és fehéroroszokkal egyetértés­ben. Felháborodással ut.asit azonban vissza minden olyan jelentést, amely szerint keleten állítólag imperialista igé­nyei volnának. Európa államaiban napról-napra erő­teljesebben hangzik fel az elhatározás a bolsevízmus elleni küzdelemre, azokban az országokban is, amelyek eddig még nem állanak tényleges harcban a keleti veszedelemmel. így a „Slovo“ cimü ve­zető bolgár lap a következőket Írja: „Minden balkáni államnak, elsősorban Bulgáriának kötelessége, hogy minden eszközzel védekezzék a kívülről fenye­gető és a belül kísérletező kommunista veszedelemmel szemben. Ha Bulgária szabad akar maradni és meg akarja őriz­ni műveltségét és hagyományait, akkor minden erővel szembe kell szállnia a bolsevizmussal.“ ♦ AZ ELLENSEGES OLDAL államainak egymással meglehetős mereven szemben­álló érdekeire való tekintettel csak óvatos­sággal kell fogadni azt a beje’entést, ame­lyet Sumner Welles amerikai helyettes kül­ügyi államtitkár tett. Szerinte a szövetsé­ges államok között legközelebb valószinü- leg megegyezés jön létre a világnak a há­ború utáni újjáépítése tekintetében. Ha a hír valónak bizonyul is, akkor nyilvánva­lóan csak olyanféle — „megegyezésről“ lesz ismét szó, amilyen az Atlanti-okmány. Egy­általán nem valószínű, hogy Sztálin, aki I nem volt hajlandó elmenni Casablancába, f éppen azért, mert nem akarta megkötni a j kezét a jövőre nézve, moA hirtelen dhatá- * rosta volna magát bizonyos háború utáni kötelezettségek vállalására. A világnak a háború utáni képét a fegyverek alakítják ki és a hármaeegyezmény hatalmainak és szö­vetségeseiknek küzdelmeik eredményeire tár maszkodó akarata. # A Távol KELETEN rendkívül nagyje­lentőségű események vannak (folyamatban. Miközben a japán főparancsnokság nem­régiben az ellenségtől nem akadályoztatva végrehajtotta a Csendes-tenger délnyugati részén lévő területek hadászatilag fontos és jelentős megtisztítását, változatlanul tovább folyik a harc Csungking ellen. Ez a harc e Kina—burmai és az indiai—burmai határ­vidéktől a japán felvonulás legdélibb sark­pillérétől egészen Hopei tartományig terjed, Itt Li Teltein tábornok a legutóbbi 7 hét. alatt o harmadik csungkingi tábornok, aki feladta a harcot Japán ellen és fogságba- esése után nyomban a nankingi kormány rendelkezésére állott, mert — mint mondótta — a katasztrófális anyaghiány miatt nincs abban a helyzetben, hogy ellenállhasson. Feltűnő módon egyre több jel mutat arra, hogy Csangkájsek ügyét végleg elveszett­nek lehet tekinteni. Ezen semmit sem változtat az a, tény, hogy a tábornagy felesége, valamint a lon­doni kínai nagykövet, felesége az Egyesült Államokban tartózkodik és fokozott . meri- kai segítséget iparkodik szerezni Csüng- kingnak. Ha, az érthejö túlzásokat számítás­ba is vesszük, akkor is el kell fogadnunk Wellington-Koo. londoni kinai nagykövet ama megállapítását, hogy Csungking anyagi helyzete közelebb van az összeomláshoz, mint bármikor a háborúban. Ha tárgyalni lesz kénytelen, ez azért történik, mert a lakosságot betegségek pusztítják, úgy, hogy az emberek az utcán halnak meg és mert minden reménység eltűnt. Roosevelt elnök Csangkajsek feleségét társadalmi állásának megfelelően bemutatta a sajtóértekezletnek és ezt a semmitmondó megállapitást tette: „Kina megsegítése első­sorban a szállítás kérdése.“ Hogy ez a meg­jegyzés a valóságban hogyan értelmezhető, kiviláglik Knox tengerészeti miniszternek a képviselöház külügyi bizottságában nem­ié régiben elhangzott kijelentéseiből, amely szerint hiábavaló minden törvényalkotás, amelynek az a célja, hogy a bérlet- és köl- csönügy keretében a Csungkingnak jutta­tandó segítséget 2%-ról 10%-ra emeljék fel. Egy köztársaságpárti képviselő pedig nem­régiben még világosabban igy nyilatkozott: „A kérdés nem az, vájjon segitsünk-e Csungkingnak, hanem az, hogy Csungking segit-e nekünk?“ Azt is hozzáfűzte, hogy Csungking csupán azért harcol Japán ellen, „mert ott Csangkajsek felesége uralkodik“. Mint ismeretes, Csangkajsek felesége Észak- Amerikában nevelkedett és Csungklngban MOVObb befolyása vant mint férjének.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents