Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-28 / 70. szám

1943. ML MUCI ti S 2& Párlolfailc a Kceresttlény céfyelcef I Zsák; zsineg, ponyva, fUioíny, bútorszövet, szőnyeg, linóleum Erdélyi Kender-Lenérn ésí Kárpitoskeilékek R.T* T. Tapifex r. ». Kolozsvár, Wesselényi Mlklös-u. W. ;í Telefon: 37-03. SiárRii zsíros, póru­sos vagy ránc as orc­bí-41 helyrehozza az „IIXA“ kozmetika Tol,: Hl. Pázmány Pára Mátyás királyt*r 37. Tolef.i 33-38. Uj tanítvány kiképzés. öltöny, felöltő és ballon-kabátokban ! nagy választék v I Sebestyén Testvérek: j ruhaáruházaban Wesselényi Miklós*utca 4. szám. Méretszabóság. I Nvlredi és Orbán Mér’tzné Szigethy Anna férfidivat Uz'ete Mátyás király-tér 8. sz. Dúson felszerelt raktár fehé mentiek ben és ka'apokban. Folberth Éva áll. eng. gyors-, géohró- és széppé- sxaklskolátában minden hó 1-én uj ter folyamok Indulnak. Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 5. szám. I. em. Telefon- 18-91. készférHruha Üzlet Wesselényi N. és Timár-utca sarok (Főpostával szemben) Felöltők és Ballonkebátok állandóan raktáron. Jávor Géza ny. miniszt.*titkár, a gyorírás egyetemi előadója gyorsíró és gér író iskolája Deák Ferenc-utca 45a se. Telefon: 17-77, elektromos qipslt, szivattyúk, ásvány­olajok. KSvényvó- de m* permetező- szer beiierezMtCfc DAIRY EÉL A műszihi vtíltolaiendl Kolozsvár. Horthy-ut 57, Telefon: 27-53. Ujváry Károly m ^bútorasztalos Üzlet: Horthy-ut 29. (T;üh«]\j: lllussoiinr-« 6 Kombinált szobák hálók, ebéd ők, konyhabútorok, íwegrer*delésre ís kászQ'lmwi', Hirdessen KELITÍ újság í-ban! Az uj német irodalomból ERŐ irta Günther Wendel Hány ágyúja volt Németországnak 1914 ben? Illába állapították meg1 a páriskömyéki békékben, hogy a háború kitöréséért a köz­ponti hatalmak — elsősorban pedig Német­ország — felelősek, azóta bebizonyult, hogy Németország hadifelszerelése 1914-ben még kielégítőnek sem volt nevezhető. Midón az egyik legfontosabb hadiüzem igazgatóját a háború kezdetén megkérdezték, hogy med­dig lesz elég a gyár nyersanyagtartaléka, csak ennyit felelt: nyolc hónapig! Németországnak a mozgósításra 63.228 tábori ágyúja állt készen, ágyúnként 987 lö­vésre Számítva. A háború teljesen keresztül­húzta ezt a számítást. Hiszen csak az 1915. évi Champagne-ütközet egyetlen napján 349 lövést adott le egy-egy tábori ágyú, vagyis több mint kétharmadát az előirányzott lő­szerkészletnek. Hasonló volt a helyzet a többi lövegnél és lőezerkészletnél is. 408 ne­héz tábori taracknak egyenként 1095 lövés állt rendelkezésére. A Champagne-ban 171 volt <a napi fogyasztás. A 102 darab 21 cm-es mozsárnak 782 lövéssel kellett meg­elégedni, pedig naponta 118-szor dördültek meg. Ezek a számok is mutatják, hogy a háború kezdetén meglevő lőszerkészlet csak néhány napi anyagcsatára lett volna ele­gendő. Természetesen, amint megindult a háború, a haditermelést olyan teljesítményre kény- szeritették, amit azelőtt lehetetlennek tar­tottak. 1914 végén már havi 100 darab­ra fokozták a termelést. 1915 közepén 270, 1915 végén 480, 1916-ban 1500, 1917-ben pedig már 2000 löveget készített el minden hónapban ugyanez az üzem. 1914-ben úgy gondolták a németek, hogy háború esetén elég lesz leszállítani minden hónapban 200.00^) lövedéket a tábori ágyuk és 70.000 lövedéket a könnyű tarackok szá­mára. Már ugyanez év októberében 460.000 lövedéket kaptak a tábori ágyuk és 310.000 lövedéket a könnyű tarackok. Bár a lőszer- üzemek megígérték, hogy ezt a keretet de­cemberre 1.250.000 illetve .360.000 lövedékre emelik, a vezérkar még ezeket a számokat is kevésnek találta. A hadiipar terme'ése mind a központi hatalmakn&i, mind az el­lenfélnél hihetetlen tömegekre fokozódott a háború folyamán. A blokád okozta nyers- anyaghiány miatt mi persze nem tudunk lé­pést tartani ellenségeinkkel. Amerika hadba- lépésétöl egészen a háború végéig az ántánt a következő hadianyagot gyártotta: Agyú: Anglia 486, Franciaország 659, USA 412; gépfegyver: Anglia 181.404, Franciaország 229,238, USA 181.662; puska: Anglia 1.972.000, Franciaország 1.416.000, USA 2.507.0000; puska- és gépfegyvert öszer: Anglia 3.5 milliárd, Franciaország 3 mil­liárd, USA 2.9 milliárd; tüzérségi lőszer: Anglia 122 millió, Franciaország 150.000 millió, USA 10 'millió. De mennyi hadianyagot fogyasztottak el­lenfeleink? 1915-ben az angolok egy 35 per­ces előkészítő harcban 197.000 lövedék tü­zérségi lőszert használtak el. A Champagne­ütközet egyik négyórás pergőtüze a támadás előtt kerek 300.000 lövedékbe került a fran­ciáknak. A Somme .partján 1916-ban az an­golok ágyul kétnapi pergőtűzben 4 millió lövést adtak lé. Hideg van a fiúk hálószobájában. Jancsi, az idősebb, e'.ődugta fejét a paplan alól, jól hallja, amint a kemény szél végigfésüli az erdő fáit. A fenyők a ház körül ropognak, mélyen hajlonganak a szél szeszélyétől. Korb Jancsi a szobában is érzi arcán a hi­deg levegő húzását, átüt az ablakon, keresz­tültör az elsötétítő függönyön, a havas áramlás körülöleli a kicsi házat. Az óra a szomazédszobában tízet üt. Csak ne havazna olyan erősen. Ha túl magas a hó, Korb Jancsi nem tud holnap a műhelybe menni, a hibáját sem mondhatja meg és később, ha napok múlva bemegy, a kerék­foglalat biztosan már az acélöntődében van és senki sem tudná, hogy a Jancsi tanuló volt az, aki az öntőfoglalatba elfelejtette a tengelyt belehelyezni. Egyszerűen elfelej­tette. Talán éppen mostan öntik a kereke­ket, a folyékony vas most folyik be a kerék közepébe is, ahol pedig a tengelynek való lyuknak kell a helye legyen, befolyik oda Is a forró vas, mert Korb úr, az inas, el szo­kott ilyesmit felejteni. Az persze nem biz­tos, hogy ma még öntenek, vagy sem. Mert ha nem, még helyre lehetne hozni a hibát, de akkor mindent be kellene val'ani reggel a mesternek. Ez nehéz lesz, a mester rideg, goromba ember, jobb inkább hallgatni. A szél bőg, a fenyők ropognak. Jancsi apjára gondol, aki az orosz fronton van. Negyven fokos a hideg ott, így mondják és mindennap hóvihar. Negyvenfokos hidegben áll az apja őrszolgálatban, éjszaka, fis nem tudja, jiogy közben a Jánosi fia elrontja az öntvényeket. De talán jobb is így, hogy nem tudja, — s Jancsi behúzza fejét a pap'an alá. A kicsi ház a falú szélén, az erdő mellett három ember álmát őrzi. Ilyen éjszaka ellen azonban gyönge ez a kicsi épület. Valami ropog, valami dörömböl. A hó szakadatlanul esik. Jancsi felébred álmából, figyel a hó­fúvásra, a zivatarra. Vájjon az ajtón sem lehet majd kimenni a hatalmas hótól? Az óra hármat üt. Még egy órája van a fel­kelésig, ötkor megy az autóbusz Seerheim- ből, a szomszéd faluból a gyárba. Robaj dü­börög, a vihar megmarkolja a házat. Ha ma az autóbusz sem menne?... Kint jajgat a szél. Lábát kinyújtja az ágyból, Vissza is húz­za rhindjárt, a padló hideg. De felke’ és sie­tősen felöltözködik a sötétben, kiszalad a szabadba. Hó, mindenütt csak hó, ami kö­rülöleli. Aztán édesanyja ajtajánál kopog, s szól: „Anyám, mennem kell, nagy hó van, mi lesz, ha nincs autóbusz?“ Édesanyja ki­jön a szobájából, fejét bólogatja tanácstala­nul, vizet tesz a szeszégöre, kenyeret vág. Tulajdonképpen nem Is kellene elmenni, — gondolja magában Jancsi. Ismét kimegy, k vastag hótakarón át a kutyaólhoz. A szán­nal megy, a kutyát elébe fogja. Ahogy Oroszországban közlekednek az emberek, apja is ott van és nagyobb a hó, mint ná­lunk. Még farkasok is vannak, űtközben arra gondol, orosz földön van ő is és öccse, a kis Werner is vele jöhet, mintha utánpót­lást szállítanának. „Néró!“ A téli szél téli torokkal ugat, a fenyőfák panaszosan nyikorognak, az is­tállóban nyugtalan a tehén is, a kutyaól csendes. „Néró!“ Halk nesz, a fiú a nyí'áson keresztül a kutya meleg, száraz orrát fogja meg. Belemarkol a nyakszőrébe, húzza ki­felé, a kutya védekezik, nem akar kijönni a melegből. De engedelmeskednie kell, resz­ketve, fázva ül le a hóra. Jancsi előhozza a szánkót, abba fogja be a kutyát. Beszalad a házba, fölébreszti öccsét. Ez fenn van egy pillanat alatt, az ötlet neki is tetszik, csak anyuka nem szabad, hogy sejtsen semmit. Jancsi reggelizik, felveszi a télikabátját, sapkáját a fülére húzza, ki­megy. Néró megint nincs sehol, bebújt odú­jába, a szánkót magával vitte a nyí áshoz. Xsmét kivonszolja a kutyát a házából a lá­bánál fogva. A hóvihar tombol, a szél a szívig hatol, mintha csak kabát nélkül len­nének. A házból meg asszonysírás hallik, az édesanya meglátta a kicsi Wemert is a hó­ban, megtiltotta, hogy ö is a szánkóval utaz­zék. A szél fütyül az erdő fái között. „No gyere, Néró!“ — A kutya enged az unszolásnak, elindul, megy pár lépést, vonít egyet, megáll. Jancsi kifogja a szánkóból, az ajtót is alig tudja kinyitni, a szél mintha betapasztaná. Nehezen valahogy kinyitja, de be is csapódik utána rögtön. Ta'án el sem kellene menni, de mert a kutya nem akar jönni, azért? Vagy a szél miatt ne menjen? Jancsi kihozza a kerékpárt, a hó ellepi ka­bátját, nadrágját. Anyja az istádéba megy. A vihar kitépte az istállóab'akot és most nagy hócsomókat lök a tehénre. Az félősen, nedvesen húzódik a sarokba. Korbné egy deszkái illeszt az ablak helyére, kijön aztán az udvarra, a kutya boldogan feléje ugrál. Az út magasabban van mint a mező, a szél elfújta róla a havat és Korb Jancsi ví­gan utazhat kerékpárján. De az első kanya­rulatnál már szél ellen kell hajtani, a hó mintha apró tüszúrásokkal sebezné az arcát, keményen, minden erejét megfeszítve kell a pedálokat taposni. Az elsötétített kerékpár­lámpa fénye messzire nem ér, többször le­száll, hórakásokon emeli át a kereket, me­lyek vastagon állják el az útat. Nem gondol most Oroszországra és arra sem, hogy ott­hon is maradhatott volna, egyedül csak a szélre. Rövid Idő múlva ismét kanyarodik az lit. A hórakások gyakoribbak, a szél meg ol­dalról jön, de azért jobb így. Vékonyan, reszketve jelzi a seerheimi teplom órája az időt. Fél öt. Korb Jancsi most minden ere­jét megfeszíti, gyorsítani akarja az iramot. Legalább azt kell megtudnia, hogy megy-e az autóbusz, ha nem, még mindig vissza­fordulhat. Hirtelen, óvatlan pillanatban nekimegy az egyik hórakásnak, a lámpa odaütödik, a hátsó kerék a magasba emelkedik, a fény kialszik, Jancsi hatalmasat zuhan, a kerék­pártúdon keresztül. Sötétség mindenütt kö­rülötte, mozdulatlanság. Lélekzeni is alig tud, az Is nehezen megy, valami a nyakát nyomja ólomsúliyal, karját meg sem képes mozgatni. Most meg kell halnom ? gon­dolja, de csak egy pillanatig, azután elkezd a lábával rugdalózni. De így sem menekül, egyre mélyebben kerül be a hó alá és érzi, hogy a hideg hó az arcába ragad, belefúró­dik az orrába, a szájába. Kiált egy nagyot, ahogy tüdeje csak bírja, de a hangot elnyeli a szél. Egy negyedórán belül elköltözik be­lőle az élet, de él-e még most is vájjon? Megérinti a kerékpár vasát, véletlenül. Egy biztos pont. Lassan, nehezen kapaszkodik, emelkedik, a kerékpárba fogózik, végül fel­állhat, rázza magáról a havat. Viszi a kerék­párt, tolja, előretéri magát a hóbem. Han­gosan nevet, visszanéz az elhagyott útra. Seerhetmben a vendéglő előtt mindennapi útitársaival találkozik. Az autóbusz nem megy. Többen vissBafordulnak, hazamennek. „Te Korb? Menj csak te is haza! Hány éves is vagy te. Jancsi?“ „Tizenhat“, ö a seer­heimi útra gondol. Most megint ezen az úton menjen visszafelé? „Ha nincs autóbusz, sza­ladok“, — feleli, s megy a vendéglőbe, hogy otthagyja kerékpárját. Néhányan vele tar­tanak, hárman, öten. A többiek gondolkoz­nak még. „Ha itt maradunk, mi kell, hogy eltakarítsuk a havat“, de Korb Jancsi ezt már nem hallja, vígan gázol árkon-bokron, no meg a vastag havan keresztül, öten jön­nek még utána. De jó Is, lega’ább lesz ki a fiút kihúzza, gödörbe esett, feje alig lát­szik ki a hóból. Éberen vigyáz, mikor süp­ped be ismét valamelyik gödörbe, figyel az ellenségre és örül, hogy lépésenként tovább­juthat. Aztán pihen öt percet és arra gon­dol, hogyan szitkozódik majd a mester, mi­kor megtudja a hibát. Visszanéz az útra, látja a végtelen hósivatagot maga mögött és azt kérdezi önmagától, hogy miért fon­tosabb a tisztesség, a becsület, mint egy ilyen út minden nehézsége, a hófúvásban. De mosolyog is, jókedvű, pedig ruhája tető­től-talpig nedves. Fázik. Lihegve, csuromvizesen, de hat óra előtt csak megérkezik a gyárba, a többiekkel. Bemegy a műhelybe, úgy. mint más napokon szokta. Néhány hely üres. A mester hozzá jön. „No mi van?" „Te nemde Seerheimtői még egy órányira laksz? Hogy kerülsz most ide?“ „Szaladtam" — feléli. „Úgy?“ A mes­ter bólint, s megy is már tovább. Jancsi utána néz. Mi is volt csak a mester szemé­ben? Valami édesapjára emlékeztette, aki oroszföldön van. Ahol még nagyobb a hó, mint nálunk, mondják. A seerheimi hó az semmi ahhoz képest, fis farkasok is vannak. Csodálatos, eddig sohasem gondolt apjára, mikor a mestert látta. Az ötökanalat félredobja és szalad át a műhelyen, a mester után. A munkások mind­nyájan öreá néznek. „Tegnap“, — mondja „elfelejtettem teg­nap a tengelyt az öntvénybe..." —■ lógatja a fejét. „Szép kis munkát végeztél! .Ilyesmit nem szabad elfe’ejtenl", — feleli a mester. Egyébként ezt már észrevettem és kifúrni- tam az öntvényt. De máskor jobban ügyelni, fiatalember!" De ezt a „fiatalembert" már elmentében mondja. Jancsi alig halija. Visszaballag a helyére. Fütyül egyet, dolgo­zik tovább, csodálkozik, nem is fáradt, csep­pet sem. Lehet, hogy Wemer, az öccse dél­után érte jön Seerhelmbe, s Néró is ott lesz. Akkor elmennek szánkázni. fis leereszked­nek a nagy dombról, a falú mellett. Kate levelet ír apjának, a harctérre. Megír min­dent. Mihály» Jenő fordítása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents