Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-28 / 70. szám
VILLFÖ2Ö IZZÓLÁMPA PtMYCSO RÁDIÓ fatuMOV rMK>iO\ 1943. MM RC1V & J8 A .rß&f MÖEDgNYFK ^ ( VULVAS f VIUPÂRNA ^ ÎkeâSKPA» DIMAMól *^SF£J V«>M»Ct.HÖUB,H<^Á*CMy y^OJUAMOWASAtO^^/ V O’Siam os hQarni; J yKCWCPVPAK IWWAMU^ Sz^zőlyen szovjel Siarcicocsil és 22 repülőgépei puszliloll el a bonTedí haderő a léli csalási»®*» Kurszktól északnyugatra újabb teret nyertek a német gránátosok Tuniszban uj támadásokat vertek vissza a tengeh/csapatok Csangkajsek lopja felszólalt India függetlensége érdekében Át alakult a francia kormány brit csapatokat a legnagyobb követelmények elé állítják. A terüíctet Rommel olyan kitünően aknásitotta eb hogy az angolokat állandóan újabb és újabb meglepetések érik. A szó eredeti értelmében „dinamit felett menetelünké — mondotta egy brit századparancsnok. A köves terület kitűnő lehetőséget nyújt az aknák ió elhelyezésére. A „Popnio di Roma*4 vezércikkében megállapítja. hogy az angolok és amerikaiak nem közvetlen területi célokat akarnak elérni Afrikában, hanem biztosítani akarják a nyugodt hajózást a Földközi-tengeren, ahol a tengeralattjárók most veszélyeztetik őket- Olaszország és Németország számára Tunisz sziget, amelyet kemény áldozattal meg kell védeni. Az áldozatot azonban érdemes megadni, mert Tunisz a tengelynek előretolt álA HONVÉDCSAPATOK kemény és hősies harcairól most a harcok leesende- sedésekor érkeznek az összesítő jelentések. Ezek arról adnak hírt, hogy a magyar katona a legnehezebb körülmények között is teljes hősiességgel, önfeláldozással, a régi magyar katonai erények csillogtatásával állotta meg a helyét az Európát fenyegető veszedelemmel szemben. A Magyar Távirati Iroda beavatott katonai helyről nyert értesülése szerint a honvéderők körülbelül 150 ellenséges harckocsit semmisítettek meg és ezzel lényegében megapasztották az arcvonal ellen küldött ellenséges páncélos tömeget, úgy, hogy a küzdelem második szakaszában harckocsik már nem is követték a magyar hadsereg csapatait. A légvédelmi tüzérek is alaposan kivették részüket az ellenséges repülőgépek megtizedeléséből. Huszonkét szovjet gépet szedtek le, ami a bevetett gépek számához viszonyítva kiváló teljesítmény. * A KELETI HARCTÉREN egyébként a harci szünet csaknem végig az egész arcvo- na'.ra kiterjedt. A szombati német hivata'os közlés csak a kubáni hídfőnél és a Ladoga- tóná.1 lefolyt eredmények elhárító csatározásokról számol be. A többi szakaszokon azonban, ahol az utóbbi időben még nagyobb küzdelmek voltak, most már többé-kevésbé nyugalom van. Úgy látszik, mondják: Berlinben, hogy a keleti hadjárat egy fontos fejezete véget ért. A német hadijelentések az utóbbi hónapokban többször rámutattak arra, hogy az oroszok téli támadásaikban óriási tömegeket vetettek harcba s azok a velük szemben álló néniét és szövetséges csapatokat számbelileg rendszerint többszörösen felöl- rirulták. ■ A „Deutsche Ukrajne Zeitung“ most érdekes cikkjpen felel arra a kérdésre, honnan kerültek elő Sztálin hatalmas tömegei, amelyek az orosz háború második fe’én le akarták rohanni Európát. A vörös cár a háború döntő meglepetésének tartogatta ezt a többmilliós tartalékot, amely hihetetlen sok pán- cé'ossal támadta a német és szövetséges állásokat. E csapatok a német lap szerint a Távolkeletről kei ültek a Don és a Donee vidékére. Az orosz háború első évében már készen állottak Vladlvosztokban, a mandzsu határon és a Csendes-tenger orosz részén. A mult nyáron kezdték meg átszállításukat Dél-Szibérián át. Hatalmas közbeeső táborokat létesítettek, ahol. felszerelésüket kiegészítették, nagyrészüket gépesítették és megismertették a korszerű harcimóddal. A Szovjet valamennyi fegyverbiró férfiúnak mozgósítása természetesen csak úgy volt lehetséges, hogy a férfiakat mindenhol nőkkel pótolták. Nemcsak a hadiiparban dolgoznak túlnyomó részt nők, hanem a harctereken is. A tábori sütödék, mészárszékek és konyhák szemé’yzete nőkből áll. Az egészségügyi szolgálatot is ellát;ák nemcsak mint ápolónők, mert nekik kell a harctéren összeszedni a sebesülteket. A kémkedésben ugyancsak sűrűn, használják őket, igy pé - cíául az arcvonal déli szárnyán soli orosz nőt fogtak el, akiket ejtőernyővel dobtak le német vonalak mögött kémkedés végett. Berlinben a téli csata mérlegét abban állapítják meg, hogy a német haderő a rendkívül súlyos harcok után erkölcsiekben és anyagiakban érintetlenül került ki a küzdelemből és habál' jelentős területeket engedett át az ellenségnek, az viszont olyan véráldozattal és akkora hadianyagelvesztésével fizetett, amely kétségtelenül a legnagyobb mértékben éreztetni fogja hatását a helyzet további alakulásáltan. A keleti arcvonal most a következőképpen alakul: A kubáni hídfőtől eltekintve Taganrogtól és Sztalinótól keletre húzódik a Fekete- tenger partjától kiindulva, majd a középső- és felső Donecre támaszkodik. így a Donec- medence túlnyomó része továbbra is német kézben van. Az arcvonal ezután Kharkovtól keletre, Kurszktól nyugatra, Őreitől keletre, Vjazmától nyugatra, majd Szmolenszktöl keletre vezet s ezután egyenes vonalban fut az Umen-tón át a Ladoga-tóhoz. Az ellenséges oldalon is mérlegelik a Szovjet téli ofíenzlvájának eredményeit s az angol sajtó is megállapítja a Szovjet jelentős elgyengülését. A „News Chronicle“ hangsúlyozza, hogy veszélyes képzelődés volna azt hinni, hogy a Szovjet tartalékai kimerithetetlenek és a szövetségesek ezért nyugodtan válhatnak a második arcvonal megteremtésével. A Szovjet lakossága a háború kezdetén 192 millió lélekből állt. Azóta a németek olyan nagy kiterjedésű szovjet területet foglaltak el, amely Németország, Franciaország és Anglia együttes terjedelmének felel meg, ösz- szesen mintegy 50 millió lakossal, akiknek a legnagyobb része a megszállás után Is itt maradt. Halottakban, sebesültekben és eltűntekben a Szovjet vesztesége több mint 5 millió emberre tehető. 1942 augusztusa óta a Szovjet még súlyosabb veszteségeket szenvedett Sztálingrádnál a téli hadjárat alatt és végül a Donec-medence védelmi ki- sérlete során. Megjegyzi a „Neves Chronicle", hogy- csugkingi hirek szerint a szovjet erős hadsereget tart még fenn a Távolkeleten, amelynek a japdn szárazföldi csapatok egyharmadrészét kell lekötnie. Kiemeli, hogy a tengely ellenőrzése alatt áH jelenleg Európában Összesen mintegy 300 millió ember, amely létszámnak mintegy a Merésze háborns célokat szolgálhat. A Szovjet nemcsak emberanyagban szenvedett érzékeny veszteséget azzal, hogy lakossága 132—135 millióra, csökkent, hanem anyagi forrásai is erősen megfogyatkoztál:. Elvesztette az ukrajnai gabonát, vashányáinak majdnem a felerészét és acéltermelése az 11)40. évi 22 millió tonnáról évi 10 millió tonnám hanyatlott. Elvesztette továbbá aluminium termelésének háromnegyedrészét, a németek kezére jutott szovjet vasutak veszteségéről nem is szólva. A Szovjet jól tudja, hogy a közeledő nyár folyamán hatalmas német támadással kell szembeszáll nia éss nagy aggodalommal sürgeti szövetségeseinél a második arcvonal létesítését. * IGEN NAGY ÉRDEKLŐDÉST keltett az egész világon az a hir, állapítja meg a Stefani-iroda, amely szerint Vlaszov volt' szovjet tábornok vezetésével rövidesen megalakul a felszabadító hadsereg, amely a tengelyhatalmakkal együtt a keleti harctéren küzd a bolsevikiek ellen. Ennek a hadseregnek megszületése rendkívüli fejleménye a kommunistaellenes keresztes hadjáratnak. Mind politikai, mind pedig eszmei szempontból a legnagyobb jelentőséggel bir, hogy az a nép, amely a legtöbbet szenvedett a bol- sevizmustól, akar és kapott alkalmat arra, hogy résztvegyen az önvédelmi harcban, amelyet Európa viv és igy kiegészíti ennek a háborúnak történelmi és végzetszerü jellegét az orosz feltámadás és a polgárháború vonásával. Sztálin ilyen módon láthatja, hogyan törik össze kezében a szovjet álhazafiság fegyvere, amelyet cinikusan felhasznált, hogy egy táborba hozza a népet az idegen támadóval szemben. Jfzzel lehull a lepel a nemzetközi kommunizmus végzetes komikumáról, amely azt akarta feltüntetni, hogy a ha2a védője és jelképes képviselője „a nemzeti orosz hagyományoknak“. Ugyanakkor azonban az orosz nép maga siet kiegészíteni az antibolse- viki vonalat. Az orosz önkéntesek, akik résztvesznek a bolsevizmus elleni harcban, ahol együtt fognak küzdeni az ukrán, észt és a lett katonákkal, továbbá a kozákokkal és tatárokkal, hivatottak betetőzni az európai mozgósítást a materiálizmus. nemzetköziség, a szuperkapitalizmus és a hebreizmus borzalmas szövetségével szemben, amelynek megtestesítője Sztálin és rendszere. * A TUNISZI CSATA MÁSODIK MENETE megkezdődött. A német és olasz hivatalos jelentések szerint Közép- és Dél-Tuniszban az ellenséges erők uj támadásokat kezdeményeztek a tengelyállások ellen, az eddigi kísérleteket azonban nehéz harcokban sikerült visszaverni cs a helyi jellegű betöréseket cl- i reteszelték. Londoni katonai körökben — amint a bu- | dapesti tudósitó jelenti, — arra a felismerésre jutottak, hogy a Dél-Tuniszban lévő védelmi berendezés nem egyszerű védelmi vonal, hanem kiterjedt védelmi ővezet, valóságos többszáz négyzetkilométer területű vár. A tengelyhatalmak hatalmas várrendszerének sarokpontjai Mareth, Gabes, el Hamma és Matmata helységek közötti négyszög. A Gabes-Mareth oldal, mintegy 40 kilométer, a Gabes el Hamma oldal pedig 30 kilométer hosszú. Rommel több repülőtérrel rendelkezik ezen a területen s londoni vélemény szerint körülbelül 80—100 ezer főnyi csapatot vont itt összeSvájcon át Montgomery tábornok főhadiszállásáról érkezett jelentés megállapítja, hogy a Mareth-vonul elleni hadműveletek a lása és nagy fontosságú hídfője. Az angolszászoknak a Földközi-tenger kérdése ma éppen annyira nyílt, mint a partraszállás előtt volt. A Földközi-tenger azonban számukra Dél-Tunézia elfoglalásával sem nyílt meg, meri a közvetlen Összeköttetéstől a tengelyhatalmak elvágták őket. A közvetlen összeköttetést a Földközi-tenger keleti és nyugati része között már csak azért nem sikerült me^teremteniök. mert a hajóclSüMyesztések miatt a rendelkezésre álló hajótérfik egyre nagyobb mértekben csökken. •* AZ ANGOLSZÁSZOKAT nem lehet azzal vádolni, hogy háború utánig céljaik kegyetlensége tekintetében nem tájékoztatják eléggé ellenfeleiket. Wansittart, az angol külügyminisztérium politikai államtitkára pénteken — a brit htrszolg&lat jelentése szerint — kijelentette, hogy Németországot véglegesen a földre kell tiporni, teljeses et kell pusztítani a német hadigépezetet, Németországot szellemi és gazdasági vonatkozásban is sivataggá kell változtatni, hosszú időre meg kell szállani és „egészen át kell nevelni a német népet“. Hasonló nyilatkozatot tett Eden az amerikai Annapolisban tartott beszédében „El kell tiporni a tengelyhatalmakat — hangoztatta —r s a háborút mindaddig kell folytatni, ameddig az ellenfél feltétel nélkül meg nem szünteti a harcot. Anglia semmi- esetre sem fogja a háborút addig befejettü, amig le nem győzte Japánt. Érdekes, hogy Eden, ellentétben az amerikaiak és a szovjet nyílt imperialista szándékaival, azt hangsúlyozta, hogy London egyetlen olyan megállapodást sem kötött amelynek célja az angol birtokok gyarapítása lenne s tiltakozott az ellen is, hogy csak Amerika szállít a Szovjetnek s hangoztatta, hogy Anglia is ellátja a Szovjetet és a tengerentúli csapatokat hadianyaggal. Miniszterelnökével, Churchillel ellentétben, Csungking-Kinát ismét ott emlegette a háború utáni helyzetet meghatározó tényezők között. A „Daily Telegraph“ értesülése szerint Edennek sikerült bizonyos félreértéseket kiküszöbölnie, a háború utáni politikára vonatkozó megbeszéléseikben azonban figyelmen kívül hagytak a Szovjet területi igényeinek súlyos kérdését. Eden Washingtonban meggyőződhetett arról is, hogy az Egyesült Államok közvéleményének figyelme főképpen a távol Kelet felé irányul.
