Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-21 / 65. szám

194X nana vs zi

MCmxntirsutn

io

Pártolj «iIk a Iceresziény céfpelcal!

Zsák« zsineg, ponyva, tO is* ny, bútorszövet, szón eg, II oleum

Erdélyi kender és Kárpitoskellékek R.T« ▼. Tapltrx r. V«

Kolozsvár, Wesselé yl Miklós*». 10«

Te1 efon: 37-03.

Síim, zsíros, qftru« sós vagpr&itc :,s Arc*

bőrét helyieb za íz

JIU“

Itosmelika

Tol.: Itt. Pdimdny nóre rityfts hlrilvHr Î7 Tclnf.i 39.-96*

9< tantlvdnv ► ttéozíg.

dftóny, -üA és Hali em-li ab átokba a

nagy választék

SabastyéF« Testvérek

ruly»Mrfchéz4ba«i

WAiSéléfifi W»k 6s«utca 4. 8sánw

Méretazabősáff.

Nviredl és 0?Mn

készférííruhs iiz.et

Wesselényi M. és T^nár-utca sarok

(Fő postával S7cmben)

Felöltők és Ballonkabátok állandóan raktáron.

Mór’fzité

Szigelhy Anna

férfidivat Üzlete

Mátyás király-téi 8. sz.

Dusán felsiereít raktár fehérneműekban ás ka apókban.

Fotberth Éva

áll. eng.

gyors*, gépíró- és széplró* szakiskoláiéban minden hó 1-én uj t*r folyamok hiúink,

Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 5. szám. L em. Telefon: 18 94.

Jávor Géza

ny. miniszt titkár, a gyorírás egyetemi előadója

gyorsíró és gépíróiskolája

Deák Ferenc-utca 45. sz.

Telefon: 17-77.

Elektromos a épek, szivattyúk. Ásványolajok. N&wénywé- deiml permetező- szer tk beszerezhetők

DATKY BÉLA

műszaki vdltalaidnál Kolozsvár. Horthv-ot 57. Telefon: 27-53.

Uj/áry Károly

m bútorasztalos

Üzlet: Horthy-ut 29. IHűhely: iTtassolfnl-ii 6

Kombinált szobák, hálók, ebédlők, konyhabútorok, wegrMdeMer« is k*ssOln*i*.

Hirdessen KELETI UiS£G-bon! 1

Az uj horvát irodalomból

A vörös kakas

Irta: Ante Kovocsevics

Monas»

a bábom s>o«3ráf»stn

Európa legboldogabb országa, a parányi monacói hercegség szintén érzi a háború súlyát. 21.000 polgára ugyan még ma sem fizet adót, mert a montecarlói játékbarlang még mindig vállalni tudja az összes kiadásokat, az élelmiszeradagolás, az elsötétítés és a háborús Idők több velejárója azonban Ide is megtalálta az utat. Monte Carlo olyan a háború negyedik évében, mint a kaszinó játéktermeinek valamelyik öreg dámája, aki fátylával, hosszú fekete csipkekesztyüjóvel és vörös vagy zöld bársonyruhájával „a múltat szimbolizálja“ — írja egy elégikus hangú francia tudósítás.

A hatvan játékasztal közül már csak 20 van üzemben. A szállodák legnagyobb része zárva van. Az elegáns üzleti utcákon egymást érik a zárt üzletek, lehúzott redőnyeikkel 19Síi szeptemberi dátummal a kö- yetkező felirás: „Átmenetileg zárva“.

A pompás teniszpályák, amelyeken azelőtt a világ krözusai nyüzsögtek, árván begyepesedve búslakodnak.

Az irmagnak, vagy a boldogabb mult szimbólumaként itt maradt néhány vendég méltó ellátásáról szervezett feketekereskedelem gondoskodik. Egyes szállodák még most is mindent nyújtani tudnak, ami szemszájnak ingere. Igaz, hogy csak kevesen dőzsölhetnek: egy reggeli S00 frankiul kerül, egy ebéd ára az 1500 frankot is eléri. A pincérek egy egész hónapi munká jukkal sem keresnek annyit, amennyit a vendégnek egyetlen vacsoráért ki kell adnia. Dehát a vendégeknek kell végeredményben az uj adót is megfizetni, melyet a szállodák bevezettek: a szállodatulajdonos, hogy a rendőrség munkáját megkönnyítse, előre fizeti a fekete kereskedésért, és ártó Uépésekért járó pénzbüntetéseket. A partra, ahol azelőtt gondtalan gyermekek építettek homokvárakat, most erődök állanak. A strandra vezető utat drótakadályok zárják el, a sziklák mögül ágyuk és géppuskák torka ásit a tenger felé.

üozraQioiioic

ARP-ÁD-iilmszinház: Asszonyszív. Zaiah

Leanderrel. — Vasárnap d. e. %12-kor matiné.

CORVIN-mozgó: Bengázi. Vasárnap és csütörtökön d. e. 11 órakor is bemutatjuk.

EGYETEM-mozgó: Szerelmi Alntok. (Liszt Ferenc zenéjével. Főszereplők: Táray Ferenc, Sulyok Mária, Réthy Eszter, Halmay Tibor, Gózón, Pethes.) Ma d. e. 11-kor matiné.

ERDÉLY-mozgó: Az arany ember. Fősz.: Egiy Mária, Kiss Ferenc, Csortos Gyula, Uray Tivadar, Rózsahegyi Kálmán. Előadások kezdete 3, 5, 7. Vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel matiné előadás. Tarzán győz.

MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Fények az éjszakában. Fősz.: Allda Valii. E ötté: Magyar és Ufa világhiradók. Előadások kezdete: 3, 5, 7 órakor és vasárnap d. e. 11 órakor.

liAKÖCZI-filmszinház: Zoro és Hnru, a két örömapa. Vasárnap, 21-én d. e. 11 és 1 órai kezdettel két matiné-előadás#

Manapság minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy az ember valamiképpen boldoguljon. Aki munka nélkül van, unalmában sokminden okos dolgot kitalál. így volt ez például az egyik szomszédommal, Haluzán- nal, a leépített banktisztviselővel. E'hatá- rozta hogy légyfogót gyárt és ez a gondolat nem mondható rossznak, azt meg kell állapítani. Vékony, átlátszó papirszeleteket vágott, bemázolta saját gyártmányú enyv- vel, néhány tucatnyit egy botra erősített és így küldte el a flát: járjon házról-házra a légyfogóval. A legyek mintha megbolondultak volna, úgy tolakodtak, hogy minél előbb ftz űj gyártmányú légyfogóba jussanak: az üzlet nagyszerűen virágzott...

Egy szép napon egyszercsak két finánc kopog az ajtón: Hol van az iparengedély, hol vannak az okmányok, papírok, Írások?

— Iparengedély? — tátotta el a száját szegény ördög. — Hát kérem én inkább szórakozásiból csinálom, sportszerűen.

— Semmi közünk hozzá, ma még a szórakozásért és a sportért is adót kell fizetni.

Ha valaki nem ilyen ravaszul fele'get, mint Haluzán, rögtön kész a baj. Hogyan végződött a dolog, nem tudom, Haluzán elköltözött, más vidékre. Most azzal a tervvel foglalkozik, hallom, hogy valami keltetőgépet akar működésbe hozni. A csirketenyésztés jól kifizetődik az ilyen Ínséges világban, mondja ö. Isten segítse vállalkozásában. Hogy mi lesz még ebből az emberből, nehéz lesz kitalálni.

A zsutiki polgárok például már okosabban csinálják, ök a válságból egycsapásra akarnak kikerülni. Tudja az ördög, milyen emberek ezek, de van képzelőerejük, az biztos. Olyanok, mint a Phönixmadár. B égnek és újjászületnek.

A módszer, az régi. Egyszerű és biztos. Az emberek csak elfelejtették. A zsutiki polgárok azonban minden jó ötletet e'őkapamak a feledés homályából. Bebiztosítják a házukat, amilyen nagy összegre csak lehet, aztán feleresztik a vöröskakast a házra. Mindjárt itt van az ügynök:

■— Mennyi a kár, kérem ?

— Százezer.

— Tessék, kérem.

A pénzt zsebrevágod, új, modern, csinos házacskát építesz a régi helyén 8 ami megmarad, abból még egy darabig vígan élsz.

Mikor az utolsó kunát is kiadtad, ha úgy akarod, kezdheted a játékot elölről. A biztosítótársaság fizet. Bn mondom, az ötlet nem rossz.

Ilyen pompás ötletekkel csak akkor boldogulsz, ha olyan szomszédaid vannak, mint a zsutiki polgárok. Mély együvétartozandó- sági és rokonérzés fejlődött ki ebben a falúban. Ené’kül nem lehet. így akárki megcsinálhatja, kényelmesen, ahogy éppen jól esik. Ha úgy akarja, saját kezével gyújtja fel a házát, de megteheti ezt bizalmas Ismerősei közül is valaki. Otthon ülhetsz, ha úgy tetszik, mikor elkezd égni a háztető, vagy e'mész a moziba. Ragyogó ötlet, az biztos, lú lehet próbálni.

Baja Tamásra, a szegény szatócsra szintén rá jár a rúd. Vevőivé! állandóan sok bosszúsága van. összevásárolták*az egész boltját — hitelbe, fizetni meg egyik sem akart. Ilyenek a vevők ... mit csináljunk.

Aztán később pénzhez jutnak, másik kereskedőhöz mennek, a konkurenshez. Mintha Tamást nem ismernék. Most pörő'jön az ember? Hát ér az valamit? Az ügyvédek kiszedik az utolsó fityinget is a «sebedből, a kintlevőségek mégsem folynak be.

Tamás töri a fejét, gondolkodik. Jobb elégni, mint — leégni, gondolja, e határoz.

Hívja az ügynököt. Bebiztosítja a Házat. „Nézze meg kérem, gyúlékony anyag van az üz’etemben, mit lehet tudni, tüzeset adódhat! k elő, Isten mentsen."

— A legnagyobb örömmel, — ügynök a füzetét veszi elő, szétnéz a boltban. Tamás az összes fiókokat teletömte üres dobozokkal. Csinos összegre biztosították be a házát. Az ember úgy Iából ki a sárból, ahogy tud.

Tamás óvatos és körültekintő. A titkot nem árulja el senkinek. Néhány barátja azonban kitalálja Így is, miről van szó. felajánlják szolgálataikat. Még vannak jó emberek a világon, azt meg kell adni. ®s még hozzá ingyen akarnak segíteni, önzetlen barátságból. Tamás ravasz, nem bízik senkiben. Barátok? Ugyan, hogy lehetne még ma valakiben megbízni, — gondolja.

Néhány hónap Így telik el, akkor megkezdi a munkát. Már a kezdet is jó volt, azt meg kell állapítani. Az egyik sarokba papirt és forgácsot gyűjtött össze, leöntötte benzinnel, gyertyát állított a közepébe. Két óra is eltelik, amíg leég a gyertya és a láng belemarkol a benzinnel átitatott papirosba. Ennyi idő alatt akár Zágrábba is el lehet utazni. Természetesen az alibi miatt.

Még a feleségének sem szólt egy szót sem. Az asszonyok csodalatos teremtmények. Elárulsz valamit a legnagyobb titoktartás mellett, aztán azon veszed észre magad, másnap tudja az egész világ. Egyik este csak annyit mondott neki:

— Ma aztán kimaradunk, asszony! Ke- reskedőembemek néhanapján a nyilvánosság előtt is mutatkoznia kell. (Hogy közben a gyertya már vígan égett, azt persze elhallgatta.)

Az „Arany Bikához" címzett vendéglő kertjében üldögéltek, itták az egyik pecsételt bort a másik után. Tamás jókedvű, hangosan nevet, kényelmesen hátradől székében, lábát keresztbe rakja, kalapját balfülére tolja. A tambura-zene vi0-n sző!, pattogó ritmusok töltik be a kertet. Tamás ^álmodozik és boldog. Gyermekkora jut eszébe, hirtelen az új házát látja maga e'őfct és a gondtalan jólétet.

Tamás szomszédja, Kicos Flórián ugyanebben az időben háza e’őtt üldögélt, pipáját szívta, hátát vakargatta . . . F'órián Tamással haragban élt néhány tyuk és pár vacak fej saláta miatt. Hogy ez hogyan történt, most nem mondom el, de mellékes is.

Mondom, Flórián csak üldögélt plpázgat- . va, egyszercsak szag jut el a* orrához, ya- g

látni ég a közelben. Az orra minden füst* nullámét felfog, mint a rádióantenna. Tudja, hogy miről van ázó.

— Nem, a biztosítási dijat nem kapod meg, te csirkefogó, az a koszos tyúk fájt neki... — mormogja, s már indul is két jóbarátjáért.

A szomszédok fejüket kidugják az ablakon, de már húzódnak is vissza házukba, mint a csiga. Megértőén bólintanak. Nem mozdulnak ki a házból. Szerencsét kívánnak Tamásnak.

Flórián dühös.

— Most hallgass tde, mit képzelt ez a Tamás! Egy pillanat alatt akar meggazdagodni, — mondja a barátainak. — A házad nem cg le, azt én mondom, amíg én élek, addig nem, — fenyegetőzik, s mint a vi’lám, úgy szalad a telefonhoz, s hívja a tűzoltókat. A tűzoltók egy szempillantás alatt megérkeznek, eloltják a tüzet. Flórián kárörven- dően dörzsöli a kezét: — Ezt megcsináltam, ezt jól elintéztem, — segít oltani ő is.

Tamás hallja a hírt. Sietősen indul el a vendéglőből, hogy meggyőződjék szerencséjéről. Sírva botorkál mögötte a felesége.

— Ne bőgj! — csitítja Tamás az asszonyt. — minden szerencsétlenségben van valami jó Is.

De mikor a ház elé ér, a legszívesebben felkiáltana ő Is a keserűségtől. A háza nem égett le, az üzlet tárva-nyitva, bent térdig áll a víz. A szomszédok most már előjönnek, részvétteljea arcot vágnak.

Tamás szomorú és lehangolt. Ebből is láthatjátok, milyen mostoha az élet. Az embernek nincs soha szerencséje Tisztességes ember hol boldogulhat a mai világban? A legjobb lenne mindent összecsomagolni éa átmenni a határon, Törökországba.

— Ne bánkódj. Tamás, — vigasztalják a barátok — mindenütt vannak gonosz emberek. De ami nem sikerül ma, sikerülhet holnap.

Másnap jön me ügynök, felbecsülni a kárt. A polcok megpörkö'ődtek egy kicsit, a falak 1». Szóra sem érdemes. Tamás azt se tudja, mit mondjon.

— Tessék tudomásul venni, a tűzoltók nagyobb kárt cstaá’tak, mint a tűz maga.

— Nagyon sajnálom, védekezek am ügynök — ml a tűz ellen, nempedig a tűzoltók ellen biztosítottuk a házát.

Tamás önmagát vigasztalja, talán jobb is így, mert mi lett volna kü'önben, még a rendőrség Is beleavatkozik a dologba, alibit kértek volna, mielőtt kifizetik a biztosítási dijat, kutatnak, keresnek a bojtban, hogyan gyűlt ki a tűz, miegymás, még talán a dutyiba is került volna.

Azért mondom, igazságtalan világot élünk, nagyon nehéz az étet mostanában, nehéz, nehéz.

Mthályfi Jenő fordítása,

TWD34-E ŐW ?...

. . . hogy a régi rómaiak éleszti helyett koleskovászt használtak T A. kovászt úgy ál~ litatták elő, hogy a kölestésatdt egy éven át sörben erjesztették.

. . . hogy az első rejtvénymegfojtési versenyt 1803-ban egy párisi újság rendezte* Az ujitás oly nagy visszhangra talált, hogy a szerkesztőségnek 877S beérkezett megfejtést kellett elbírálnia. ’