Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-19 / 63. szám
KÎBmmltrsjet} 1943. MAUCiVS 10 4 A Szovjet harcmodora — A honvM haditudósító század közlése —» A világtörténelem tanúsága szerint az ellenfél lekicsinylése mindig végzetes taktikai hiba volt. Illetékes katonai körök nem is egyszer hangsúlyozták, hogy a keleti hadszíntéren a világ legelszántabb, kitünően felszerelt és legkegyetlenebb ellenségével áll harcban a magyar. A nagy téli csatával kapcsolatban talán nem lesz érdektelen néhány pillantást vetni az orosz katonára, az orosz harcmodorra... Az egybehangzó fogolyvallomáaok szerint szinte kétségtelen, hogy az orosz nem szívesen harcol. Ismeretes azonban előttünk is Sztálin bizalmas parancsa, amelyben végső ellenállásra kényszeríti bizalmas híveit és golyót Ígér minden meghátráló számára, sőt a családjuk kiirtását is kilátásba helyezi. Jól tudják a polltrukok és a parancsnokok is, hogy mi sem könnyebb Szovjetoroszor- szágban, mint kegyvesztettnek lenni. Ilyenkor egy kézlegyintés elintézi sorsukat. Tudják: ha nem sikerül a vállalkozás, halál a jutalmuk! Ezért alantasaikra is a legször- nyübb büntetést, a kegyetlen halált osztják ki, ha nem engedelmeskedik vakon. így az orosz katona számára nincs más választás: harcolnia kell, hiszen ilymódon még mindig fennáll a reménynek az a lehetősége, hogy valahogy megússza a háborút. Olyan, mint a csapdába esett patkány: küzd, verekszik, harap és karmol utolsó lehelletéig, a legre- ménytelenebb helyzetben is. Ezért veszedelmes! Nem meggyőződésből harcol, hanem az életéért’ Ml Az orosz katona a végtelenségig igénytelen és szívós. Nem számit nála, jó-e ruhája, vagy rossz. Elél heteken át zabpehelylevesen ▼agy napraforgómagon. Mindegy számára, hol alszik, hová veti a sorsa. Az emberélet mindig olcsó volt Oroszországban, akár a hírhedt Ohrana, a cári titkosrendőrség, akár még hirhedtebb GPU intézte Is a sorsukat. Mostoha és keserves élete volt a cári abszolutizmus muzsikjának is, de még keservesebb, mondhatni állati sor volt osztályrésze a bolsevlzmus „tovarlsának“. A kancsuka és a terror gondoskodott mindig arról, hogy az orosz kisember életigénye ne nöjjön túl ezen az állati soron! Érthető, ha az orosz érzéketlenné vált sok minden Iránt, ha jobban bírja a nélkülözéseket, a zord idő viszontagságait, az éhséget, a koplalást, Jobban tűri a szenvedést, ősi ösztönök vezérlik a terepen, úgy tud settenkedni a vízmosások, bozótok között, mint valami ordas, napokon át képes mozdulatlanul megbújni a mocsárban, sötét erdők mélyén, vagy éppen a fák tetején. Láttam, amikor néhány orosz öt lépésre bevárta frissen ásott válligérő gödrében a 22 tonnás harckocsijainkat s csak azután próbálták lőni a harckocsit nehézpuskával, dobálták hatástalan kézigránátjukkal. Nem a hősük haláltmegvető bátorsága volt ez részükről, hanem a ragadozó vadak harcmodora, ösztöne, amely lesből lendíti támadásra a kiszemelt préda felé. Az acélszömyek a gödrök fölé hajtottak és 22 tonnás súlyúkkal elevenen temették be mlud- annylukat. Csak Így érthető meg az Is, hogy nem éreznek megtmíultságot, részvétet, ha mellettük kilövik bajtársukat. Az orosz a halfelt Is úgy fogadja, mint az elkerülhetetlen rosszat, amilyenben élete folyamán elég sok része volt. Eldurvult a lelke, közönyössé vált minden iránt. Náluk nincs meg a hősi halottak megbecsülése. Elesett bajtársaikat ott hagyják temetetlenül és csak akkor látnak „eltakarításukhoz“, ha már elviselhetetlen környékükön a levegő: ilyenkor valamelyik közeli horhos mélyébe dobják bajtársaik holt- tetemét®s néhány kapa földet szórnak rájuk. A legemberségesebb „vég tisztesség", amit az oroszok részéről tapasztaltam, a tömegsírba való elföldelés. Hatalmas gödröt ásnak — egy véres csata után történt ez, amikor különösen sok veszteségük volt — és a gödör fenekére fektetnek fejjel egymás mellé öt hullát. A másik öt halottat kereszt- be, ugyancsak fejjel egylrányban. Majd újabb ötöt a tetejére, Ismét keresztbe. Akárcsak odahaza a fűrésztelepen a faragások, úgy magasodik a hullagula! Végül mésszel locsolják be a gödröt és betemetik. Csak ilyen eldurvult lélekkel vetemedhettek arra, hogy 19jl telén Moszkva előtt az elesett orosz katonák holttetemeiből építettek barrikádott Valahonnan északról, a finn arcvonalról Jelentették nemrégiben, hogy az g oroszok eltemetetlenül hátrahagyott katonáikat el: ’másítják, a holttesteket összekötne, hogy az elföldelés megkísérlésénél felrobbanjanak és halálrasebezzék támadóikat! Ugyanilyen kíméletlenség és alattomosság jellemzi a bolsevista harcmodort is. Azt a nagy küzdelmet, amely napjainkban is lankadatlan s egyre fokozódó hevességgel tombol a széles keleti arcvonalon, szovjet részről hihetetlen ember- és anyagpazarlás jellemzi legjobban. Hullahegyek emelkednek a szövetségesek védővonalai előtt. Nem számit az emberanyag! Az orosz általában véve rossz támadó. Éppen ezért rendelte el Sztálin a „rohamcsoportok“ megszervezését. A német hadseregparancsnokság általános tájékoztatója szerint az orosz főhadiszállás 1942 január 10-én rendeletet adott ki ilyen rohamcsoportok alakítására a déli arcvonal főparancsnok- 3 ságának. Lényege az volt, hogy a védelembe átment szövetséges csapatoknak nem szabad légzési szünetet adni. E célból a „tüzérségi előkészítés“ helyett „tüzérségi támogatást“ kell alkalmazni, amely abból áll, hogy nem tüzérségi előkészítés után, hanem már ágyú- dörgés alatt támad a gyalogság! Az Ilymódon megszervezett rohamcsoportok legénysége válogatott, mindenre elszánt emberekből áll. Parancsnokaik, tisztjeik, altisztjeik rendszerint a bolsevlzmus fanatikusai, elvakult emberek, talán éppen hírhedt vörös terrorfiuk, a véreskezü hóhérlegények soraiból valók. A támadást ezek a roham- csoportok kezdik. Védelemben az orosz sokkal értékesebb katona. Este megszállnak egy terepszakaszt, reggelre már minden emberük beásta magát, jj kiépítette védöállásait! Itt kitartanak az j utolsó percig, közel engedik magukhoz ellen- | felüket s akkor ütnek rajtuk tűzzel. Makacs * kitartásuk a védelemben, évszázadok óta közismert Jellemvonásuk. A tervszerű visszavonulásnak valóságos mestere az orosz katona. Tapasztaltuk a nagy tavaszi offenzlvá- nál. Foglyot, zsákmányt jelentősebb tételben csak a katlancsata befejeztével ejthettürk. * Sávhatárunk két szélén tervszerű ellenállást | fejtettek ki az offenzlva megindulásakor, | hogy támadásunk lendületét fékezzék s visz- e szavonulásuknak Időt adjanak. A visszavo- ' nult részek pedig Tin előtt a harckocsiárok- ţ ban foglalták el a már előkészített védő-! állásukat. A hidakat felrobbantották, az ut- jj keresztezéseket, a felrobbantott hidak kör-1 nyékét aláaknázták. ■ Kolozsvár, március 18. A hazatérés után a munkakamara előtt kötött kollektivszerző- dések csalmem mind érvényben maradtak s az érdekelt vádalatok, gyárak munkásai minden vitás ügyben jogorvoslatot az egyezség alapján kérhettek. Most azonban a kolozsvári törvényszék elvi jelentőségű döntéséből kiderül, hogy a munkások nein alapíthatni!,It jogokat a munknkamaránál iktatott és láttamozott kollcktivszerződé- seltre, mert valamennyi egyezség — érvénytelen. A szőbanforgö elvi jelentőségű döntést Fábián Józsefné porcellángyárl munkásnő panasza alapján hozta meg a kolozsvári Kolozsvár, március 18. A kolozsvári közellátási hivatal ellenőrei az elmúlt év szeptember elején tettenérték Harkó János Budapesten, a IX. kerületben, Szobjeszky Já- nos-utca 9. szám alatt lakó gyári segédmunkás feleségét, CsernI Zsuzsannát, amint nagyobb mennyiségű vajat akart Kolozsváron át a fővárosba csempészni. Harkéné hónapok óta jelentékeny mennyiségű vajat szállított ki Kolozsmegyéböl s áruját 8—10 pengőért árusította a megszabott 5.20 és 7.10 pengős árak helyett. A szükséges árut Harkóné számára kalotanádasl asszonyok hajtották fel, akiket szintén uzsorabiróság elé állítottak. Vitos Pál dr. törvényszéki tanácselnök, egyes uzsorablró Harkó Jánosnét 500 pengő, társait, a kalotanádasl Vincze Andrásnét és Togyeiics Péternét 70—70 pengő, Tőgyért cs Nlkífornét 80 pengő, Király Jánosnét 60 pengő, özv. Ignác Mártonnét 40 pengő, Klráfly Andrásné Márton Katalint., Király Andrásné Kulcsár Katalint, továbbá Néró Nikifomét egyenként 50--50 pengő pénzbüntetésben marasztalta el. Az ösrzecen kiszabott 970 pengő pénzbüntetés mellett elrendelte még az uzsorablró a bűnjelként lefoglalt és 120.70 pengő értéket kitevő vaj elkobzását is. Krls&n Jánosné Pintea Anna Dádasszent- mihályl asszonyt tehéntej és tyúktojás drágítás miatt 150 pengő pénzbüntetésre Ítélték. Tojásdrágltásért Ítélték cl ugyancsak Nádasszentmihályról Farkas Máriát 80 pengő, továbbá Muresan Mária és Tu ráncon Antalné fejérdi sszonyokat fejenként 70—70 pengő. Juhász Istvánná Patkó Kalaim Jegenyei asszonyt 40 pengő pénzbüntetésre, Az aknát egyébként te szeretik alkalmazni. Elhagyott házakba telepítenek be aknákat, hogy ajtónyitásra, vagy valamelyik bútor megmozditására felrobbanjanak és levegőbe repítsék az épületet. Védőállásaikat tökéletes műszaki zárral erősítik meg. Előfordult, hogy kutyákra szereltek aknákat és a szerencsétlen állatokat a támadó szövetségeseink közé kergették. Többször azonban visszafelé sült el a terv, mert a kutyák nem az ellenség, hanem az oroszok soraiba szaladtak, borzalmas pusztitást végezve saját soraikban. Legutóbb pedig — amint már fentebb la — még hősi halottaikat is aknákkal kötötték össze! Alattomos harcmodoruk sok másban Is megnyilvánul. A moszkvai vörös rezsim már régen felrúgta a nemzetközi egyezmény legelemibb szabályait is. Sokszor támadtak Idegen egyenruhában megtévesztésül. Repülőik is túlnyomórészt éjszaka, alattomosan támadnak. Találati valószínűségűk ugyan kevés, hisz Oroszország elég nagy ahhoz, hogy legyen hely hová esnie a gyilkos terheknek. De sokszor nem is annyira találni akarnak, mint inkább ellopni az éjszakai nyugodalmat, rombolni az idegeket. Ha éjszaka mégis célzott dobást akarnak leadni, ezt is ravaszul csinálják. A vezér-gép elöl kioldja a Sztalin-lámpát. Mögötte Jön a bombázó, leállítja motorját és észrevétlenül a Sztalin-lámpa fölé húz. így ereszkedik a cél fölé, csendben, akár kétszáz méternyire Is le s csak azután dobja ki bombáit. Tudom: hlzagos kép ez, de csak néhány karcolatot akartam vetni az orosz katonáról, harcmodorukról, harcieszközeikről. Am ez h néhány kusza adat Is elégséges ahhoz, hogy rádöbbentsen: valóban mennyire „totális" ez a háború, nemcsak egyetemlegességégében, hanem végrehajtásában, módszerében Is! Talán sikerül ezzel is megértetni: mostani harcunk az ázsiai romboló düh ellim miért kereszteshadjárat! KIZAK LÁSZLÓ főhadnagy törvényszék. A munkásnő panaszt tett, hogy az írisz-gyár nem folyósította számára a jelen'eg érvényben lévő kollektivszerzödásben megá’lapltott béreket. Első fokon a já ás- biróság elutasította a panaszt s a törvényszék tanácsa másodfokon Is elutasító álláspontra helyezkedett. Döntését azzal indokolta meg, hogy a kollektív-szerződések, vagy munhaegyezmények csak akkor érvényesek, ha azt az 123?!. évi VII. törvénycikk felhatalmazása alapján az iparügyl miniszter láttamozta. Tekintettel arra, hogy a szóban- forgó egyezséget az lparügyi miniszter nem láttamozta, a szerződés nem tekln.hetö érvényesnek. A szintén nádasszentrnihályi Mono-turean Jánosnét vajdrágitás miatt 8C pengővel, András Mártonná Gerőcze Katalint pedig 100 pengőre büntették meg. Bum Jánosné AlmásszentmáHa községi lakos literenként 7—8 pengőért adta a 2.18 pengőben megszabott napraforgó olajat, 80 pengő pénzbüntetést kapott. Simon Ferencné Jakab Julia, Honvéd-u. 87. szám alatti lakos vöröshagymáért kért többet a hatósági árnál. 60 pengő pénzbüntetésre Ítélte az uzsorabiró. Hasonlóképpen 60 pengő pénzbüntetésben marasztalták el Ernszt Józsefné Marián Annát, ugyancsak Kolozsvárról, mert a burgonyát aképpen drágította, hogy egy kilő árában mindössze 80 dekát szolgált ki. Valamennyi Ítélet Jogerős. HdroTezer Fülőp-szigefi had fogoly hüséce^kiit tett az alhot-ndnyra Manilla, márc. 18. (MTI) A Német Távirati Iroda je’enti: Háromezer fülöpszigeti hadifogoly, akiket legutóbb feltételesen szabadlábra he'yeztek, letette a httségesküt a Fülöp-szlgetek kormányzatára. Közöttük van Vitempe Lln vezérőrnagy, a volt füöpszlgetl hadsereg vezérkari főnöke és Jorge hadnagy, a volt polgári közigazgatás vezetőjének második fia. Jó ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK Moraivótórhe'y ingatlanhoz juttatja a sok» gyeimekas tűzharcosokat Marosvásárhely, márc. 18. (MTI) A váfoí kis gyűlése elhatározta, hogy sokgyermekes tűzharcosoknak adják bérbe a városi Ingat» Janókat, A szegénysorsu gyermekek nyaral» tatásl akciójára a város 34 ezer pengőt fordít. Tisztújító közgyűlést tartott az Ipartestüket húsipari szakosztálya A szakosztály «'nőké megvilágító»!« a hushiány oka>( Kolozsvár, március 18. A kolozsvári Ipar- testület húsipari szakosztálya most tartotta tisztújító közgyűlését. Máthé László elnöki megnyitójában beszámolt a huslparosok ¥» I ft. helyzetéről s kiemelte az állatbeszerzes körüli nehézségeket. Az utóbbi Időben a huslparosok nem tudnak megfelelő mennyiségit állatot vásárolni vágásra, hogy fogyasztóikat kielégíthessék. 'tV.v, V V’.iv, *,». ”\y 1 » »v.w >.v.* v.w\ v y .WY \\'pf V /.'i . Az elnök bevezetőszaval után Daly Lajos jegyző terjesztette elő jelentését, amelyben részletesen beszámolt a szakosztály multévi működéséről ! s ennek során ismertette, milyen összegeket áldozott a szakosztály az elmúlt évben jó- tékonycélu akciókra. Ezután megejtették a választásokat, amelynek eredményeként a következő tisztikar került a szakosztály I élére: Elnök: Máthé László, alelnökök: Ser*» kő Mihály és Tischler Jenő, pénztáros: Csízek János, jegyző: Daly Lajos. A tanonc- vizsgáztató bizottság elnöke: Nagy Péter, alelnökök: Benkő Károly és Pető Károly, tagjai: Derócay Miklós, Orosz István, Fel- vinczy Sándor, Leppes Kálmán, Győr# László és Erdélyi Zsigmond. Választmány! tagok: Szigeti Lajos, Orbán Balázs, Tóth Sándor, Bányai Jenő és Isáky Lajos, ellenőrök: Szabó Zoltán, Balogh József és Rindt Rudolf. Az uj vezetőséget Demeter Ferenc ipar- testületi elnök üdvözölte és kérte, <* húsipar rosok a hatóság felé irányuló kivánsigaikkat mindig az ipartestület vezetőségét vegyék igénybe, mert Így eredményesebben intézhetik el kéréseiket. A vezetőség nevében Máthé László elnök mondott köszönetét a megnyilvánult bizalomért és Ígéretet tett arra, hogy a vezetőség a jövőben szoros együttműködést fejt ki a testületi vezetőséggel. Kitűnően sikerült Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottságának dési müvészestje Dés, márc. 18. Dés megyei város Népművelési Bizottságának meghívására Budapest székesfőváros népművelési bizottsága magas színvonalú müvészestet rendezett, a dési vármegyeháza nagy dísztermében. Dr. gróf Bethlen Béla főispán néhány meleg mondattal üdvözölte a főváros művészeit, akik & ke’éti végekre jöttek terjeszteni a magyar műveltséget. A főispán szaval után Novágh Gyű a tanügyi főtanácsos tartott lendületes bevezetőt, amelybe kifejezte, hogy a fővárosi művészek ismerkedni jöttek Erdélybe, kiépíteni a lelki kapcsolatokat Érdé yország magyarjaivá1, Szolcsányi György zongoraművész Kodály és Bartók szerzeményeket adott elő tömör kifejező zenei nyelven. Naszódy Sándor, a Nemzeti Színház fiatal tagja Petőfi, Babits és Ady verseket adott elő. Blsztriczky Tibor hegedűművész Kodály és Hubay szerzeményeket mutatott be Isolz István zongora kíséretével. Hatalmas tetszést aratott Raffay Erzsi, a m. kir. operaház tagjának fel’épte. A közönség alig akarta leengedni az emelvényről. Nagy sikere volt Szabó Lőrincnek, az országos nevfl költőnek, akinek a műsor második felében közkívánatra Ismét el kellett mondania néhány mé'yrehatő szép versét. Dalos Sándor „A kenyér" cirnü novelláját szívből megtapsolta a közönség. Török Gizi előadómüvésa- nő Reményik, Gyóni és Tompa verseket adott elő meleg szívvel. A műsor második j felében újabb sikert könyvelhetett el Szol- \ csényi György értékes zongora számaival. 1 Naszódy Sándor a műsor második részében * Weress Péter és Mécs László verseiből adott elő. A műsort Blsztriczky Tibor hegedüszá- mai rekesztették be. Ezután K. Weress Jenő, Dés város polgármestere mondott köszönetét a főváros) művészeknek. A fővárosi művészek számára a müvészest után Dés város egyszerű vacsorát adott. Csak ez iparü?*yi miniszter látfamozásava* érvéryasek a kollektiv munkaszerződések E&ésas sere? árdrágító fefett ítélkezett a kolozsvári t”i vény szék uzsorabaróságra
