Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-18 / 62. szám

M.'3ezr,TitkTSjxci Magyar lúnyoU — magyar honvédekért Tavaszodé szombati alkony 19 iS március IS. Az intézetben serényen készülitek már­cius idusára. Az ének-, zene- s tornatermek­ben mozognak, muzsikálnak, s javában megy a mozgás a gyakorlóiskola apróságai között, akik többet izgulnak mint szerepel­nek. Ez a kolozsvári kultúrpalota nemcsak építészeti méltóságában hasonlít a közeli Nemzeti Színházhoz, hanem szellemében is, mert benne is állandóan „próba“ van, a nagy Elet szines-áalos jeleneteinek előjátékai. Megyek át a Hltler-téren s látom, hogy az Eötvös-utcába kígyózik befelé a kettes sor. Ebben az utcában hol ki, hol befelé vonul majd minden nap lassan a hosszú kettes sor, amikor templomiba mennek, vagy szabad- egyetemi előadásokra, vagy az előirt sétára. Csupa sötétkék egyenruha és szőke, barna mosolygó arc. Háromszáznál több „kistanitó- ■néni“. De ma rövidebb s más szinü a kí­gyózó sor: elöl két vöröskeresztes ápolónő- vér s utánuk kettesben a sebesült honvédek. Egyik törött karját viszi gépben, a másik hatjával pótolja a lábát, azért mennek olyan lassan. Valami kötés van mindeniken s hall­gatva mennek, mint afféle djtatosságra ké­szülők. Hiszen magyar lányok vendégei lesz­nek.' Katonák a lány intézetben! Kíváncsi­ság T Meghatottság T Honvágy t Boldog eíiü- a fogadtatásnak1 Mindez bizonyára együtt van ilyenkor a messzi harctereket megjárt katona szivében. Eléjük kerülök, mert lassan kígyóznak be a rendőrség szögletén s jelzem a negyedikes képzősöknek, kik a lépcsőházban vannak, hogy „Jönnek?'! 8 aztán mint akik régen ismerik egymást, akik között imádság, cso­mag, levél, névtelenül is megfordult, moso- lyos kézfogás és máris két honvédet két leány közrefogott s halad velük a lépcsőn kisanya módjára felsegítve őkét a dísztere­mig. A díszterem pedig még a szokottnál is díszesebb, sőt ma terített-asztalos színház: solc-sok virág, szalag s az asztalokon ma- gyarrajzu üdvözlő lapocskák, cigaretta leánykéz formálta ezüstpapír szelencékben, fényképlap az intézetről s miegyéb. Jó oia leülni máris! Hogy honnan szerezték mind­ezt? Majd meglátjuk! Minden asztalnál háziasszonykodik ejy képzős negyedéves: kínál, gyújt, mint aki egyebet sem tesz naponta. Pedig máskír gyufát gyújtani is probléma jónéhányukrwk. Az uj színpadon kiáll a függöny elé / n c z e Júlia s kivezényli az összes szivekből a Ma­gyar Imádság szimfóniáját. Azután üdvözli rögtönzött szavakkal a Honvédbátyákat s köszöni, hogy meghívásukat elfogadták. A szórakoztató számokat úgy jelenti be, mint a kivánsághangversenyeken szokás. Máris jön Nagy Hona s elmondja versben, hogy mi nekik a Honvéd. Leányszavakkal ka­tonahitvallás, izzó, erős, bízó, vidámiló, gyó­gyító a hangja, a hangsúlya, a kézmozdu­lata. O alig megy el s nyomában olt ven Ferencz Dóra, a már ismert „székely- asszony"-típus, aki fiának pesti lakodalmat mondja él. Ez a leány megérdemelné, hogy kinevezzék a kolozsvári diákszínpadok nagy komikájának, mert minden szava, minder, mozdulata élmény. Még az is, amit ki nem mond, csak elbilleg. Volt nevetés, de élvágy- cslndló! TJtána következett az, ami lélekben hazarepíti a magyar katonát s Így még fo­kozza az étvágyat s szomjat, meg a tapsot is: a magyar tánc. Péró Emma, a bimbó­ból épp most fejlő fácska (neve körtefát je­lent), tele piros-fehérséggel a szép ruhács­kán, mint hóharmatos tavaszi virág s a vele szökellő partner: Kelemen Hona, a ma­gyar falu ifjú erejének szemléltctöje, tüzes hangulatot varázsoltak a terembe. De a mű­sor meg nem állott s ezúttal remek diszma- gyarban egy kis dáma állott elő, Vesz­prémi Klára, aki azonban, mint a forrás­ból gyöngyözik elő fáradtság nélkül a jo borvíz, de azonnal borral is keverten. Hiába ujráztak annyira a honvédek, csak egy rá­adást adhatott, mert rövid volt az idő, amit a katonák kimenőnek kaptak s következett Kollonay Judit és Dóra Ferenc (utóbbi a fentemlitett székelyasszony személye né­minemű, a közelmúlt időkben szokásban volt névéi ferdítések) s régi időknek szép táncai­val ejtették bámulatba a nézőséget. A lenge kékselyembe öltözött ballerina olyan libegő­se Jcet tett, amik szépek a koreográfia eszté­tikája szerint, de veszedelmesek annak, aki csak három napja, hogy ballerinaclpőt hú­zott s mégis megáll a lábahegyén. Mennyi tehetség van ezekben a ma nyár leányokban! Kelemen Ilona, a nemrég tartott szavaló­versenyen első dijat nyert kis művésznő Re m ény ik ,ßzlv“ c: versét adta elő. — Idején volt már a szünet, illetve az ,/>zso- nya“, melyet pillanatok alatt szétteregettek az asztalokon a háziasszonykák: igazi sonka fehérzsemlye alapon, s erősen duzzadó izts kifli, hozzá vörösbe.lü narancs, szaloncukor s miegyéb. Mindez megfüszerszámozva a két oldalról kínáló magyar lányok szavával, ţneg tekintetével! Hát kell-e egyéb a mun­dérbarejtett magyar sziveknekf Volt ott köztük minden vármegyéből váló, messziről, közelről, hogy össze lehetett volna állítani belőlük egész szép Hazánk térképét. De a szünet alatt is dalolt Fodor Beatrix, a dóit végekről való apródarcu leányzó, busan-hal- kan, mint akinek brassói szülőháza meg messze-messzc. A zene- és táncszámokat az intézet tehetséges zongoristája, Nagy Már­ta kisérte. Ugyancsak a szünetben jött be a közönség közé Incze Julia, mint ,szé­kely bá" s elmondd a történetét a Rákival, amúgy bajuszosan, Ízesen. Szünet után H er- c ze g: „Holicsi kupidó“-ját adták elő: Bak- c s y Rozália, Lada Erika és V e 8 z p r é- m i Klára, de oly nagyszerűen, hogy :i her- czegferenci magas stilus mellett is élvezni tudták derék vitézeink a jellemeket s a fi­nom komikát, amit a sokoldalúságában ki­váló V e 8 z pr érni Klárika nyújtott meg- igézőén természetes s mégis teljes művé­szettel. Csak el ne hagyják ezek a lányok a pedagógiát! Mert egy magyar község kul- turintendánsa lenni s egtj járásra kihaló népművelést végezni, s amellett saját nagy családot nevelni, felér azon sikerek örömé­vel, amelyeket a mindig idegen szerepek ta­nulása s játszása hozhat! A kimenő Ideje letelt s a trombitás taka­rodó t fújt. A honvédeket kisérő föápoló- növér igenszép köszönőszavakat mondott s velük bogot kötött a gazdag műsor végére. Ezt az estét sem a vitézek, sem a „kistanitó- nénik“ el nem felejtik! Mikor újra künn voltunk az Eötvös-utcán, már sötét este volt s az elsötétített utcán a csillagok fénye mu­tatott utat. Hej, mikor ott ragyog majd újra a ma­gyar béke csillaga is s ezek a negyedikes képzősök már mind a maguk iskolájában fognak nemzetnevelést művelni, milyen hosszúra nyúlik él a kettősök sora, ha a rájuk bízandó gyermekeket mind összeállí­tanák? Talán innen Bánffyhunyadig is el­érne. 8 el fog érni messze térben és 'döben a mai'tanárok munkája. Akik ebben az inté­zetben hitet, irodalmat, történelmet, föld­rajzot, s a többi hasznos tárgyat tanítják, tanítványaikkal a gyermék csodás léikének titkait megismertetik, a jövendő munkára szóban és muzsikában a nemzet igazi nap­számosainak testét-lélkét edzik. De a számtanról se feledkezzünk meg a végén! Nem nehéz megkeresni azt az ismert X-et, aminek a mai est sikere s minden munkának a gyümölcse, ami ebben a gyönyö­rűen újjáéledt intézetben érik, köszönhető 8 ez Kandray Géza tanügyi főtanácsos, igazgatónak tudással s szeretettel végzett szervező, irányító, nevelő munkája. Dr. REJöD TIBORC Sorsdöntő k fdâ&ekbeu ieikiianácsadás; tudományos irásériei mezés (grafológia) BhA ff f&gl ap Cí Br. WEHES 991*1 C PI IUK Lélektani Laboratóriuma. Ho^hv Pfkr6s u. 3. Tere*: 31-23. 1 A kolozsvári Vámszatoadtaktar jelentősége 1943. MÁRCIUS IS holnap egyáltalában szállithat6-e. Nem közömbös az sem, hogy az árut e tárolás folyamán szakszerűen kezelik-e? A vámszabadraktár gondoskodik arról, hogy az áru minőségében végbemenő változásról a beraktározó fél tudomást szerezzen, szt kívánságának megfelelően kezeli, sérült col- likat megjavít, átcsomagolást eszközöl, stb. A forgalom növekedése és a viszonyok stabilizálódása a jövőben valószínűleg to­vábbi kedvezmények nyújtását Is biztosít­hatja. így a fuvarozásnál a reexpediciós kedvezményt, állandó ügyfelei részére pedig bizonyos raktár-területet kizárólagos hasz­nálatra, bérlet formájában enged át. Az importőrök részére bizonyára jelentős dolog a hitel kérdése Is, amelyet szintén nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A kolozsvári nagybankok és pénzintézetek, amelyeknek nagyrésze Erdély egész terüle­tét behálózó fiókszervezet felett rendelkezik, a vámszabadraktár felállításával még na­gyobb mértékben kíván a kereskedelembe bekapcsolódni. A vámszabadrakt&r közraktári jegy kibo­csátására jogosult és azt minden beraktá­rozott tételről az árutulajdonos kérésére ki­adja. Tehát bármely pénzintézet az Impor­tőr rendelkezésére áll, ha a raktárra vett árut warrantlrozni óhajtja. Jóllehet vannak kereskedők, akik az áru­hitelt nem kívánják igénybevenni, a vám­szabadraktár azoknak is segítségére tud lenni az áru érkezésével, továbbításával stb. felmerülő költségek meghitelezése folytán. Vonatkozik ez különösen a vidéki kereske­delemre, amikor az áru tulajdonosa helyben megbízottal nem rendelkezik és utasításait csak Írásban közölheti. Ahogyan a vámszabadraktár felállítása ném szolgált egyéni érdekeket, úgy közér­dek annak fenntartása és igénybevétele is. Erre a legjobb biztosíték az a kereskedő nemzedék, amely a felszabadulás után újjá­szerveződött 8 a legmostohább viszonyok '•özött kezdte működését, de amelynek to­vábbi sikeres és eredményes munkája elé éppen emiatt bizalommal tekinthetünk. HUSZÁR FERENC A kereskedőtársadalom a Keleti Újság nyilvánossága utján értesült elsőnek arról, hogy a kolozsvári Vámszabadraktár megkezdte műkö­dését. Az alábbi cikkben Huszár Ferenc cégjegyzö, a Vámszabadrak­tár vezetője érdekesen világit az in­tézmény fontosságára. Ahogyan az anyaországban Budapest a gazdasági élet központja, úgy tölti be ezt a szerepet Erdélyben mindinkább Kolozsvár, mint ennek az országrésznek legfontosabb ipari és kereskedelmi gócpontja. Egy pillantást vetve a térképre, megálla­píthatjuk, hogy Budapest rendkívül ’-edvező földrajzi helyzeténél fogva nemzetközi és belföldi viszonylatban egyaránt nagy felada­tok megoldására hivatott. Európa fővárosait Budapesttel összekötő egyenesek majdnem szabályos csillagképet mutatnak és ehhez járul még a Duna, mint legfontosabb nem­zetközi viziut. \ , Belföldi viszonylatban a fővárosból kiin­duló sugárvonalak szintén érintik a keres­kedelem és ipar szempontjából szóbajöhető centrumokat. Ezek azonban majdnem kivé­tel nélkül határvárosok, amelyek nem ren­delkeznek mögöttes területekkel, amelyeket el kellene látniok, tehát az odairányitott nyers és kész árumennyiségeket maguk használják fel. Kolozsvár is határváros ugyan, de mint az ország második legna­gyobb importvárosa, ugyanazokat a felada­tokat kell ellátnia Erdélyben, mint az anya­országban Budapestnek. Észak- és Kelet- Erdély olyan területek, amelyeknek ellátása kizárólag Kolozsvár kereskedő társadalmá­nak feladata és a Székelyföld ma még job­ban reánk szorul, mint a múltban. Innen várja a segítséget, a támogatást, amit minden eszközzel meg Is fog kapni. Hogy ez a segítség eddig csak részleges lehetett, annak oka a közvetlen vasutösszeköttetés hiánya volt, valamint abban a körülményben keresendő, hogy külföldi eredetű áruk táro­lására nem működött megfelelő közraktár Erdély területén. Ma már mindkettő meg­van. A kereskedő társadalom a Kereskedelmi és Iparkamara utján kérte a vámraktár lé­tesítését és a budapesti Nemzeti Szabad- kikötő és Tengerhajózási Vállalat örömmel tette magáévá az ügyet, amikor a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank áruraktárai telepén fiókját a közelmúltban megnyitotta. Vizsgáljuk meg, milyen okok tették szük­ségessé a vámszabadraktár felállítását? Külföldi áruk csak vagy a hivatalos vám­raktárban, vagy szabadraktárakban helyez­hetők el, amelyek a vámhatóságok ellen­őrzése alatt állanak. Ilyen természetű rak­tárak eddig is voltak, de nem volt közrak­tári jellegük. Pedig enélkül intenzív keres­kedelem el sem képzelhető, mert hiányzot­tak ehhez a nélkülözhetetlen kellékek: az alacsony’ raktározási díj és az áru meghite­lezésének lehetősége az árujegy alapján. Ha valaki e kedvezmények részesévé kiváiit lenni, Budapesten kellett raktároznia. En­nek azonban nagy hátránya volt, hogy áruja felett csak közvetve volt meg az áttekintése, gyakran nem akkor rendelkezett vele, ami­kor valójában felhasználhatta volna és a szükségletnek megfelelően apró tételekben lehívott árumennyiségek feleslegesen növel­ték a kiadásokat. A vámszabadraktár célja: — ezeknek a nehézségeknek kiküszöbölése. A kereskedő olyan tételekben eszközölheti a vámolást, amilyenben kivánja, a vámáruként szereplő árut a már elvámolttal azonos feltételek mellett továbbra is tárolhatja. Ezen tulr.ie- nőleg lehetőséget nyújt, hogy ne csak az azonnal felhasználható kisebb árumennyi­ségeket tárolják, hanem mód nyílik arra Is, hogy a körülményekhez képest nagyobb mennyiségű áru elhelyezésével bizonyos tar­talékok felett is szabadon rendelkezhessék. Erre a jelenlegi viszonyok mellett különösen nagy szükség van, amikor egyrészt a szál­lítóeszközök túlzott igénybevétele folytán a küldemények rendszerint csak késedelmesen jutnak rendeltetési helyükre, másrészt a ter­melésben beálló változások következtében nem lehet tudni, hogy a ma megrendelt és nem közszükségleti cikknek nyilvánított áru Makkal Sándor HankSss János március 19-én, pénteken este fél 7-kor tartják előadásukat a Vármegyeháza dísztermében. Jegyek a Magyar Távirati Iroda Kossuth Lsjós-utca 30. szám alatti irodái ban fiávbe^zélőszám 14-38) vál.hafdk fl nrnft kéinapos értekezleten vitatja meg a háztartdsbelf alkalmazottak kérdéseit Kolozsvár, március 17. A Nemzeti Mun­kaközpont női csoportja kétnapos országos értekezleten tárgyalja meg a háztartási al­kalmazottak időszerű kérdéseit. Az értekez­letet március 18-án és lfi-én tartják meg Budapesten vitéz Bonczos Miklós dr. és Kádár Levente államtitkárok védnöksége alatt. Az értekezlet a legnagyobb részletes­séggel tér ki mind a háztartási munkaadó, mind pedig a munkavállaló mlndea fontos kérdésére. Tisztázni akarják a háztartást alkalmazottak kiképzésének mindeddig tel­jesen elhanyagolt kérdését, a közvetítés mai rendszerét, amely a „cuprlngerek“ révén Igen sokszor valósággal melegágyává vált a prostitúciónak, tisztázni óhajtják n mun­kaadó és a háztartási alkalmazott Jogviszo­nyát s nem utolsó sorban módot keresnek arra, hogy az esetleg munkanélkülivé váló háztartási alkalmazottak ne váljanak haj­léktalanokká. Mindezeken túl nemzetpolltl- kal szempontból fontos, hogy a faluról vá­rosba kerülő leendő anyák lehetőleg egész­ségesen kerüljenek vissza falujukba. A kétnapos értekezleten az NMK kolozs­vári szervezetének női csoportja Is kép­viselteti magát. Még két népmüve'ési szerelvényt vásárol az EMKE vezetősége Kolozsvár, márc. 17. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, mint Ismeretes, ». fa’vak népe kulturális színvonalának eme­lésére, nemrégiben népmüve’ésl szerelvényt, vásárolt, amelynek segítségével filmbemuta­tókat rendez s lehetővé teszi, hogy az erdélyi falvak lakossága gazdasági Ismereteit ugy- néveztet kulturfŰrnek bemutatásával gyara­pítsa. A népművelési szerelmény már hóna­pok óta járja az erdélyi községeket s min­denütt nagy sikere van a filmbemutatókkal kapcsolatban rendezett széplroda’ml és Is­meretterjesztő előadásoknak Is. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy misszió­ját egyetlen népművelési szerelvény nem tudja betölteni. Nem tud eljutni Érdé y leg­eldugottabb falvaiba is, ahol a huszonkétéves megszá’lás Idején a magyar lakosság úgy­szólván teljesen e’ volt vágva minden kultu­rális megnyl'atkozástő! s lehetetlenné volt téve gazdasági ismereteinek fej’esztése Is. Ezért az EMKE vezetősége elhatározta, hogy közelebbről még két nénmüvelésl sze­relvényt vásárol. Az egyik Marosvásárhely központtal a Székelyfö’d fa’valt fogja járni, míg a másik Erdély északi részében végzi misszióját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents