Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)
1943-03-14 / 60. szám
1943m HMUCtVS 14 Sifba akarja vinni títkát Zsiga ha, a „székeli/ Emberek és éllatok százait gyógyította ki a veszettségből a 77 éves, egyszerű, felsőcsernétoni székely ember Felsőcsernáton, március 13. Valahányszor haza vetődöm néhány napra szülőfalumba, első kérdéseim között ott szerepel mindig a Bojka Zsiga bá’ iránti érdeklődés is. — Él-e még az öreg székely — kérdezem aggódva — akinek elődei Pasteur előtt Is tudták már gyógyítani a veszettséget s aki trtbbszáz embert és állatot kezelt anélkül, hagy' akár- egyetlen esetben is kitört volna utána a veszettség. Zsiga bá’ afajta pásztorkodó, hébe-korba napszámot vállaló szegényember. Az is volt világéletében s ma sem veti fel a kincs. Ha talán külföldön született volna, hamarább vált volna az emberiség közkincsévé a nagy- titok s alighanem az egy szerű székely ember nevét viselnék a Pasteur-intézetek. Gyermekkorunkban, ha megkérdeztük, miért áll annyi szekér Zsiga bá’ kapuja előtt és kik azok az emberek, akik naponta ki, meg be járnak hozzá, mindig az volt a felelet: — „Dühösösök“ jöttek Zsiga bához . . . Ezt mindenki tudta és tudja s természetesnek találta nemcsak Háromszéken, hanem le Brassóig és fel Csikig. Volt kör- orvosunk hivatalosan ugyan Kolozsvárt ajánlotta a veszettség gyanús embereknek, de mellékesen Zsiga bá’-hoz irányította őket. Az indok igen kézenfekvő volt: Kolozsvár elég messze esett Székelyországtól, időt és költséget is jelentett, Zsiga bá’ viszont kéznél volt, nem is volt drága mulatság, az eredmény pedig Feisőcsemátonban sem volt más, mint Kolozsváron. így lett Zsiga bá’ immár több, mint negyven esztendeje — házi használatra — a „székelyföldi Pasteur“. „Apámtól tanultam a gyógyítást“ legutóbbi otthonlétem alkalmával áthivattam Zsiga bá’-t, hogy egy-két szót váltsunk egymással. —- Gyújtson r á, öreg" — instáltanr — pipaszónál jobban megértjük egymást. A pipából kékesen kanyarog a füst a gerendás falusi mennyezet felé s már indul is a beszélgetés. — Hány éves is csak maga? — kérdezem. — Együtt szolgáltunk Balogh urammal Szebenben a. tüzéreknél! — szól tempósan a pipa mellől az öreg. Székely felelet, de mert apámmal szolgálta a császárt, könnyen kiszámíthatom, hogy Zsiga bá’ immár 77 tavaszt látott. Kemény szál ember azért még ma is. — Apámtól tanultam a gyógyítást — metéli Zsiga bá’, amikor tudományát firtatjuk — még negyven évvel ezelőtt, ö meg Kiss Pétertől a sepsiszentldrályi pásztortól ... Pásztor volt az apám is s hogy Kiss Péternek néni volt fia — meg aztán igen jó emberségben voltunk egymással — apámra hagyta tudományát. — Ezek szerint — vetem közbe — az a Kiss Péter már száz évvel ezelőtt gyógyította a veszettséget... ! — Úgy van — bólint rá Zsiga bá’— utána pedig apám, majd én folytattam ... A „székely Pasteur“ esetei ■— Mondjon el néhány esetet a „prakszi- sából“, Zsiga bá’! — kérem az öreg székelyt. — Hogy hány embert gyógyítottam meg — merül el emlékezetében a „székely Pasteur“ — bizony nem tudnám számszerint megmondani. De amikor a rományok elfogtak „kuruzslásért“, háromszáz névaláírásos kérvény ment érdekemben a hatósághoz, olyanok aláírásával, akiket mind én mentettem meg. A rományok megparancsolták, hogy ne merjek többet gyógyítani. Nem is mertem én azután. Ne adj Isten, lrogy a házamba fogadtam volna valakit, de ha már nagyon kértek, megesett a szivem s olyai*- kor éjnek idején magam gyalogoltam el az illetőhöz a harmadik, a hatodik, vagy — ha kellett — a tizedik faluba. — Egy-két gyógyítására azért csak emlékszik, ugy-e ? — Hát a szentgyörgyi szövőgyár igazgatóját is én gyógyítottam meg annakidején. I — Az honnan tudott magáról? — Idevaló munkása volt, akinek a nagyanyját gyógyítottam meg s az mondta meg neki. Tamás István altorjai tanító fiát is meggyógyítottam. Meg a Veress Károly fiát is. Torján a Kerekes János fiát marta meg a veszett kutya. Huszonöt napig volt a bukaresti Pasteurben s onnan mint gyógyultat engedték haza. Utána mégis kitört a baj rajta. Lekötözve hozták hozzám, én meggyógyítottam. Még ma is jó egészségnek örvend. Ilyen esetein is volt vagy harminc... Zsiga bá’ azonban nemcsak embereket, hanem állatokat is kikurált a veszedelmes bajból. A málnási csordából 12 állatot gyógyított meg, köztük a bíró két ökrét is. Dálnokon a juhnyájban tett kárt egy .veszett kutya. Zsiga, bá’ az elöljáróság' jelenlétében vizsgálta meg az egész állományt és a gyanús 25 állatot meg is gyógyította. Petke ilyefalvi földbirtokosnál olyan ökröt gyógyított meg, amelyről már az állatorvos is lemondott. A féltve őrzött nagy titok — S aztán mivel kúrálja a betegeket Zsiga bá’? — hangzik el a legkényesebb kérdés. A válasz ismét jellegzetes székely feleleti — Az Isten — mondja kenetteljesen az öreg — sok orvosságot adott füben-fában, csak ismerni kell üköt. Ennél többet nem mondhatok — ingatja meg szép ősz fejét — hiszen éppen azért nem tudtam a brassói szász orvossal sem megegyezni. ígért futtát, 16 hold földet, havi 1000 lejt, minden liter orvosságomért 100 lejt, tfe csak akkor, ha elárulom a tudományomat. 1930-ban el is rótt magával Bukarestbe a klinikára, hogy előtte gyógyítsam meg a veszett állatokat. Meg is gyógyitotam üköt, de senkit nem engedtem közel magainhoz s így nem tudhatta meg senki, hogyan gyógyítok. Nem is lett meg az egyezség, mert csak ki akarták csalni a titkomat. Inkább a sírba viszem, dé nekik nem adtam ... Eddig tart a Zsiga bá’ vallomása. Nem érzem magam hivatottnak arra. hogy véleményt mondjak felőle, de magyar kötelességemnek éreztem, hogy beszámoljak róla. Ha a magyar orvostudomány felfigyelne az élemedett kora székelyre, (amíg van kire) talán nem is írtam eredménytelenül ezt a kis beszámolót... Jegyezzék meg tehát az illetékes körök: él a Székelyföldön, Feisőcsemátonban egy 77 éves szegény székely ember. Bojka Zsigának hívják. Az emberek és állatok százait mentette meg a légszörnyübb betegségtől: a veszettségtől, nyilván egy egyszerű, de ismeretlen háziszérrel, amelynek titkát apjától, az pedig egy ugyancsak egyszerű székely pásztortól örökölte. Ezt a titkot magával akarja vinni a sírba ... Bojka Zsiga bá' egyszerű falusi ember, de kallódó magyar érték! Érdemes lenne reá felfigyelni!... BALOGH JENŐ igazgató-tanitó Bm-rtha Miklós Kossuth Lajosnál Az ünnepváró márciusi napok: felidézik a 48-as események előkészítőinek, hőseinek és magasabb célokért a hontalanság mártiriú- mát vállaló bujdosóink emlékét. A messzi múltra visszatekintő emlékezés útja á mai világégésben annyit szenvedett Turinba, a száműzött Kossuth Lajosnak menedékét nyújtó városba vezet. Kétség és fájdalmas sejtések között sajog fel a kérdés: vájjon áll-e még a „Marsalai ezrek“-röí elnevezett Via dei Mille-n az a két emeletes Máz, áinely- ben Kossuth Lajos élt, dolgozott és szenvedett? Ahogy eltűnődve nézém á falon függő történelmi emlékű ház képét és mellette a másikat, amely Kossuth turini dolgozószobáját ábrázolja (mindketten a Bartha Miklós jellegzetes írásával „Emlékűi Hory Bandi keresztfiamnak“) felkisért a múltból azoknak az alakja, akit mint a kossuthi eszmék hirdetői zarándokoltak el a turini házba, hogy a Kossuth lánglélkéböl fakadó fényforrásból erőt, hitét merítsenek. Ezek között Bartha Miklósra kell emlékezzünk, akinek leghőbb vágya volt, hogy szemtöl-szembe láthassa a nagy bujdosót". Abban az időben Turin valóságos Mekkája volt a magyaroknak. Attól kezdve, hogy Kossuthot leszorították az áktiv politika, a cselekmények színteréről, mint egy nagy eszme képviselője a magyar szabadság és függetlenség-, az önfeláldozó hazaszeretet és önzetlenség ragyogó szobra" állott a nemzet előtt. Ezárt g kü’földön utazó magyarok, bármilyen nagy keltűével is, de eTátögat- nak Turinba, csakhogy, ha egy percre is, láthassák a száműzetésben élő nagy magyart. Természetes, hogy a kossuthi eszmék zászlóvivőjét, Bartha Miklóst, a véráldozatával pecsételt hűség még ellenállhatatlanabb erővel szólította Turinba. Bartha Miklósné érdekesen beszélte el ezt a. találkozást. — Mivel jól tudtam, hogy Miklós menynyire vágyott Turinba, mikor feleségül vett, elhatároztam, hogy én szerzem meg neki ezt ■ az örömöt. Nagyanyám ezer forintot adott nászajándékul. Olaszországba mentünk utazni és természetesen elzarándokoltunk Turinba. Mikor a" Via dei Miile 22. szám altt megálltunk a réztábla előtt, amelyen ez állt: „Lulgl Kossuth“, Miklóson olyan meghatottság vett erőt, bogy" néhány percig vártunk, mielőtt becsengettünk. Kossuth rögtön fogadott. Egyszerű berendezésű szobába léptünk be, a sok, sok könyvespolc elárulta a. dolgozószobát. Kossuth nagy íróasztala előtt ült, a történelmi íróasztal előtt, ahonnan a 49-es emigráció munkáját irányította volt. Lenyűgöző egyéniségét, gyönyörű ne- felets-kék szemét nem felejtem el soha, mint ahogy most is szinte hallom érces csengésű hangját. De ami a legjobban meglepett, az igazi nagyúri fellépése volt. Miközben Miklóstól' hazai és politikai események, hírek felöl érdeklődött, mindegyre hozzám fordult és velem is foglalkozott, szem előtt tartva a dámákkal szemben " való udvariasság szabályait, Meghívott a következő napra is, likőrrel, 'szamócával és keksszel kínált. Sokat beszélt fiairól, dicsérte őket, látszott, hogy büszke volt reájuk. Közben érdekes vendége érkezett Párásból, nemeskéri Kiss Miklós ezredes, akit annakidején Kossuth bízott meg a Magyar Nemzeti Igazgatóság párisi képviseletével. Megható találkozás volt, a két öreg összecsókolózott. Csak olyan emberek ölelhetik meg így egymást, akiket egy idöfélett álló, közös, szent cél ereje fűz egymáshoz. Kiss Sándor hosszasan, szóné’kül nézte Kossuthot. —. „Mit néz?“ —• kérdezte tőle Kossuth. — „Magát nézem“, — válaszolt szeretettel az ezredes. Azután általános társalgás folyt a napi politikáról. Ez a két nap Bartha, Mik’ós életének talán a legboldogabb két napja volt. Mély benyomást tett rá a Kosáuthal va’ó találkozás s annak emlékét egész életen át PANNÓNIA mm BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. fwtasj« Központi fekvés. * Korszerű kényelem Käfigs“* szót* r * <9*— P-töI 18'— P-ia Éttermében Veres Kéro'y és c «lányzenekara muzsikál Elismerten kiváló konyha. Polgárt árak. Mindenféle okiratról fénymásolatokat (fotókópiákat) gyorsan készít Lengyel Albert könyvnyomdája Kolozsvár, Bólyai-u. 7. Tel.: 11-58 kegyelettel őrizte. Bartha Miklós később még egyszer járt Turinban, de az szomorú ut volt. Búcsúzni ment a Via dei Mille gyászba borult házába, ahol a nagy száműzött már virágerdöben pihent. Bartha Miklós "a magyar nemzet gyásznapján — a turini állomáson möndta el a hazába visszatérő Kossuth ’Lajos ravatalánál azt a rögtönzött, ima szerű beszédet, amelyről, mint Bartha Miklós imájáról emlékeztek meg. Kossuth feje mellől néhány szál nefelejtset hozott magával Turinból és azt képekkel együtt megható levél kíséretében küldte el - keresztfiának Hory Andrásnak. Ez a levéltöredék az aranytollu Írónak, a magasabbrendü szellemnek legnemesebb érzéseit fejezi ki: „Ezzel a száradó virággal fel kívánlak avatni azon tisztességes emberek társaságába, akik haszon nélkül, igaz hittel, erős akarattal, becsületes igyekezettel s ha kell valódi önfeláldozással szerették a magyarok hazáját. Legyen ez a kis virág talizmánod, amely az előtted álló életútjának úgy" sima futásánál, mint rögjeinél és akadályainál örökké emlékeztessen Téged a hazaszeretetnek Kossuth Lajosban megtestesült és az ő egész életében mindig reveláló nagy mintájára.“ . A mindenek felett álló hazaszeretetnek, a kossuthi eszmevilág erejébe vetett hitnek magasztos megnyilatkozása ez a levél. Bartha Miklós legelőbb Erdélyben oltotta bele a lelkekbe a Kossuth-kultusz politikai szükségességét. Az osztrák tisztek merénylete után, halálosan súlyos sebeiből felépülve, először a kolozsvári Redoutban. a rhárcius 15-i nemzeti ünnepen szólott Ér'dély magyarságához, ezért is az ö emléke elválaszthatatlan március 15-től. Ha szóval nem is emlékezünk meg Bartha Miklósról, az eszme, amelyért küzdött, dolgozott és szenvedet, mint örökös Mementó benne van • a március. 15. ünnepi hangulatában, minthogy tovább él és világit a nemzeti célokért önzetlenül küzdők lelkében. , HORY ETELKA TUDJA-E ÖN?... ... hogy a torpedó eszméje, amint legújabban kiderült, több, mint ötszáz eves múltra tekinthet vissza? A3 első torpedó| tervező Joanes Fontana olasz mérnök, volt, aki Íj 20-ban megjelent „Haditechnikai ■ K'é- peskézirat“-ában nwr rajzot is közölt’elgondolásáról. Á rajz egy különös ‘ alakú vizj jármüvei mutat, amelynek oldalkormányai magasan a csónak fölé emelkednék, középerti pedig még egy uszókormányt von maga után. A hajtóerőt a csónak végén elhelyezett rakétáknak kellett volna szolgáltatniuk. A csónak orra a kardhal fegyverére emlékéin- tető kampót mutat, amelynek a mérnök elgondolásában. az volt a feladata, hogy be- fúródjék a hajó fatestébe és a visszaíökó- dés erejével a. csónakban felhalmozott ycfyk bánótöltetet felrobbantsa. .. . hogy Ranavlona, Madagaszkár utolsó- bennszülött uralkodónöje még ma is él? A hovák királynőjét a franciák> 1895-ben Reunion szigetén internálták. A föld egyik legszebb pontját alkotó csodálatosán Szép- szigeten a királynő hamarosan beletörődőt!: sorsába és — feleségül ment egy franoitt- csendőrhöz. A királyi foglyáról „aranykalitkának“ is nevezett szigeten még egy barnabörü szépség él: Terii Nue TeVitl Pö* mare, Fahiti utolsó királynőjének unokájdf aki ugyancsak 1895-ben került száműzetés- " be és azóta gondtalanul él havi 615 arany- frankos kegydijából. .. ..hogy a kézigránát őse már legalább 2300 éves? Első leírását Aineasnál talál-, jak, aki az ellenség közé hajított és égó anyagokkal megtöltött cserépedényről, beszél. Akkon és Brstuny ostrománál az égé-, tett anyagból készült, és pergamenttel be-, kötött gránátokat már parittyások lőtték az ellenségre. .. . hogy a magánjáró gépkocsi gondolatit az ókorba nyúlik vissza? Az alexandriai, Heron, „konflisát“ gőzzel■ akarta hajtani, Capitolinus római iró pedig arról számol be, hogy Commodus császár kocsija lóvontatás nélkül, csupán a benne elrejtett gépeget segítségével haladt. . 1 ...hogy a világ első nagyszabású Kidját a babiloniak építették az Eufráteszenf A híd' ciprusz-, pálma- és cédrusfából készült és, nem kevesebb, mint száz pillér tartotta, ...hogy az öntöttvasat a kínaiak már Krisztus előtt a hetedik században is ismer* mi
