Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-07 / 30. szám

I

m4X JF£SUVMM 1

Muzeu »to f örökölt

Éfglekes tésgysfeetf és emlékeket őriz a székesfőváros múltjából

a pest-budai muzeum-Budapest, február 6, Almok a laza»-, forrongó kornak, melyben élünk, tömeglélek- buvárok és társadalomtudósok vizsgálatára Váró egyik jellegzetes jelensége a gyűjtési szenvedélynek egyse növekvöbb térhódítása. Néhány évtizeddel ezelőtt legfeljebb a könyv- és a bélyeggyüjtés volt az a két gyűjtési ág, amely tehetős és ráérő embereket foglalkoztatott, s ezek között is a bélyeggyüjtés inkább csak az ifjúságnak volt kedvenc, de túl komolyan nem vett időtöltése. Ezeken kiviM már ritkaságszámba ment és arisztokratikus kedvtelésnek számított, ha valaki festményeket vagy porcellá- öpkat gyűjtött — ezzel szemben manapság egyre több gyűjtővel találkozhatunk, akiknek érdeklődési köre és gyűjtési iránya elképzelhetetlenül gazdag, változatos és tarka skálát mutat. *

Néhány évvel ezelőtt, az 1939. évi őszi lakberendezési vásáron egy színházi hetilap rendezésében közszemlére került gyűjtemény-kiállítás bizonyította, hogy a gyüjtés- láz mennyire magával ragadta az embereket, mennyire elterjedt a társadalom minden rétegében. De ez a tréfásan „csodabogár-kollekciónak“ elnevezett gyűjtemény- kiállítás azt is'igazoka, hogy a legérdekte- leaebb, leghétköznapibb tárgyak rendszeres és módszeres összegyűjtése is nagyértékü és érdekes gyűjteményhez juttathatja a vele foglalkozókat, •— értékhez, nem csupán a kuriozitás szempontja miatt, hanem művelődéstörténeti és társadalomhistóriai vonatkozásokban is.

Az emlitett gyüjteménykiállitáson közel félszáz pesti és vidéki gyűjtő állította ki kincseit. Egy szakkörökben jól ismert szabadalmi biró öntöttvas-ékszergyűjteménye akkoriban éppen olyan nagy érdeklődést keltett, mint az a gyufaskatulyakiállitás, mellyel életrajzregényeiről hires kiváló sziri- igazgató-irónk szerepelt, s amelynek alap ján a magyar gyufagyártásnak úgyszólván egész története és fejlődése összeállítható Volna. Egy orvos feleségének utazóbörön- dökre ragasztható száilodacimke-gyüjtemé- nye éppen olyan érdekes és színes látványt nyújtott, mint egy pesti órásmester kiállítása, aki a maga óra- és óramutató-gyűjteményét helyezte közszemlére, egy másik gyűjtő (magasrangu miniszteri tisztviselő) clpőgyüjteménye mellé, mely utóbbiban viszont at ókori római saruk hű másától kezdve a híres lábfejnyomoritó kínai női lábbelikig minden kor és nép lábtyüje megtalálható volt.

Ahány ház, annyi szokás, tartja a közmondás, s némiképpen átalakítva e régi bölcsességet azt is mondhatnék: ahány gyűjtő, gyűjtési ág. Ismerünk gyűjtőt, (hadirokkant katonatisztről van szó), aki __

gyászjelentéseket gyűjt s módfelett büszke arra, hogy particéduláinak száma már a

36.000 darabot is meghaladja s ezzel csak álig marad el a Nemzeti Muzeum nyomtatványosztályának 42.000 darabból áld hasonló gyűjteménye mögött. Ezt a magánkézben levő legteljesebb magyar gyászlevéltárat, (nielyben többszázéves, kézzel Írott . halálhír-levelek ép úgy találhatók, mint hill es embereknek, államférfiaknak, művészeknek, Íróknak, de ugyanekkor névtelen szürke kisembereknek ujabbkeletü , gyászle ve’ei), lelkes gyűjtője aprólékos gonddal rendezi és katalogizálja, s igy felbecsülhetetlen, értékű forrásul szolgál családtörténeti kutatások számára. Tudunk egy másik gyűjtőről, aki viszont színházjegyeket gyűjt s gyűjteményében éppen úgy megtalálható a milánói Scala zsöllyeszék-bilétája, mint a newyorki Metropolitan-opera páholybelépöje, vagy akár a tokiói császári színház selyemre fes-- tett helyfoglaló-jegye. (A harmincas években sok tréfás hírlapi krokira adott a’ka'- mat az egyik Rotschild-báró, aki szabad óráiban műkedvelő rovartudós lévén, a világ legteljesebb -—: poloskagyüjteményét bogarászta össze.) Akkoriban a pesti újságolvasók sokat mosolyogtak egy fővárosi poloskairtóvállalat szellemes reklámhirdetésén, amely a Rotschild-féle poloskagyüjtemény hírét kiaknázva ekként ajánlotta magát a nagyérdemű közönség figyelmébe: Kinek mi a bogara! Rotschild gyűjti, — az X cég irtja! ■

E sok furcsa, különös, fantasztikus gyűjtemény mellett természetesen igen sok művészi és tudományos becsű magángyűjtemény is akad. Csakhogy a lerkes szoíga'om- mal, szépérzékkel és nagy fáradsággal (no, meg nem kis anyagi áldozattal) összeállított magángyűjtemények legtöbbjének közös sorsa, hogy gyűjtőjük halála után szétkallódnak az örökösök kezén, elkótyavetyélödnek árverési hiénák vagy ócskásboltok utján, s elvesznek, széthullanak a közösség s áz egyetemes magyar kulturjavak pótolhatatlan kárára

tippen emiatt van különös jelentősége és fontossága aimak az ajándéknak, mellyel egy lelkes budapesti műgyűjtő a Magyar Tudományos Akadémiának hagyományozta Budapest várostörténetére vonatkozó rend-, kívül értékes és érdekes gyűjteményét.

Egy keátees gyűjtő adománya

Hoitfts Oszkár királyi tanácsos, nyugalmazott v&sutigazgató ee a lelkes gyűjtő, aki a köze butáiban arról értesítette a Tudományos Akadémiát, hogy a magyar főváros történetére és fejlődésére vonatkozó gyűjteményét, illetve múzeumát az Akadémiára kívánja hagyományozni, s bejelentéséhez egyúttal elküld ötté közjegyzői okiratba foglalt adománylevelét is. 1

— A magyar múlt szeretetéből fakadó hazafias érzéstől vezéreltetve kérem, — Írja adománylevelében Hollós Oszkár — hogy a gyűjteményt, melynek célia fővárosunk múltjának és társadalma kialakulásának tanulmányozását előmozdítani, e kultúrtörténeti óéi érdekében fogadja el az Akadémia s legyen a gyűjtemény Hazám és a Köz hasznára.

Az Akadémia igazgató-tanácsa megbízásából Vojnovieh Gézá főtitkár több akadémikus társaságában megtekintette a felajánlott gyűjteményt. Annak gazdagsága és rendkívüli muzeális értéke még a szakértőket is meglepte. A hagyatékot az igazgatóság örömmel és köszönettel elfogadta, s úgy határozott, hogy azt az Akadémia Széchenyi múzeumával kapcsolatban „Hoflós-gytijte- mény“ névvel eredeti alakjában fogja átvenni s a pesti Lánchíd melletti palotájában kiállitam. Török Pál egyetemi tanár az Akadémia megbízásából előzetes jelentést készített a gyűjteményről, amely az Akadémiai Értesítő egyik legutóbbi számában jelent meg. A magyar napisajtóban azonban a gyűjtemény megtekintése alapján e cikkünkben ismertetjük először azt á páratlanul érdekes és értékes magán-múzeumot, melyet a 80. éve felé közelgő lelkes műgyűjtő hangyaszorgalommal hosszú évtizedek alatt állított össze, s amelyet most köszönetét sem váró nemes gesztussal a magyar nemzet szellemi közkincséül ajándékozott.

A Városliget mellett, az elegáns, csendes Benczur-utca egyik palotájában, hatszobás lakásban, (vagy inkább: hatszobás múzeumban!) teljes vissaavonultságban, látogatókat csak alig fogadva él Hollós Oszkár, Lakása valóban nem hasonlítható a polgári értelemben vett helyiségekhez: mért valóságos muzeum benyomását kelti. Már az előszobába lépve látjuk, hogy a falakat csaknem a mennyezetig bekeretezett képek, festmények, metszetek, régi hirdetmények, vasúti menetrendek, tervrajzok, fényképek borítják. Minden kép, minden metszet, s a lakás’- muzeumban, (vagy: muzeujnlakásban?) a legapróbb használati tárgy is Pest-Buda régi vagy ujabbkori történetéről beszél. A Hollós-múzeum anyaga most van katalogizá'ás alatt, 3 eddig már több, mint 2800 darabot vettek jegyzékbe, de még többszázra, vagy ezerre rúg azoknak a tárgyaknak a száma, melyek még leltárbavételre várnak.

Hollós Oszkár múzeuma a legnagyobb pest-budai magángyűjtemény, amely gazdagságában vetekszik, sőt sokban felül is múlja a budapesti Fővárosi Múzeumot, s esztétikai értékén felül is igen becses és értékes, mint Budapest történetére vonatkozó forrásanyag. Különleges értéket kivált az jelent a nagyszabású gyűjteményben» mert önmagukban is nagy értékű tárgyak megszerzésén kívül Hollós Oszkár olyan elvesztésre ítélt unikumokat és olyan jellemző apróságokat is összegyűjtött, amelyeknek félretételére és megőrzésére senki sem gondolt.

„Lángoló idvezleHel"

Itt van például mindjárt az előszobában néhány vasúti menetrend, bekeretezve, az első magyar vaspályákon, a budapest-szol- noki és a budapest-váci vasútvonalakon közlekedő vonatok időbeosztása. Bent a lakás egyik termében, vitrinekben és tárlókba helyezve a régi Pest-Buda hajdani életének ezer és ezer jellegzetes emléke. Itt a „legnagyobb magyar“ Lánchídjának legelső hid- pénzbárcáit látjuk, mellettük a pest-szolnoki és pest-váci vasútvonalak ünnepélyes megnyitására invitáló egykorú, díszes meghívók 2847-ből, emitt a pest-budai kéményseprők újévi köszöntő-cédulája, mellyel 1338-ban „lángoló idvezlettel“ kívántak boldogabb uj- észtendőt ékes rigmusokbaD, magyar és német nyelven egyszerre. Mellette egy szürke papircédula bizonyítja, hogy nincs semmi uj e sanyarú világban, mert éz -a kis papir- szelet nem más, mint — kenyérjegy az Ur 1837-ik esztendejéből, amikor is a gabona- termést tönkretevő aszály és szárazság miatt Óbuda város bocs magisztrátusa kénytelen volt adagolni a mindennapi kenyeret és az óbudai polgárok csak ilyen hatósági pecséttel ellátott jegyre kaphattak egy font kenyeret.

Hollós Oszkár több, mint negyven év óta gyűjtötte a Budapest történetére vonatkozó emlékeket. Felkutatott. s megszerzett minden látképet, amely Budát és Pestet ábrázolta. Legrégibb városképe 1470-böl va ó körajz, amely Mátyás király budai várát s a vár alján elterülő hajdani Budát ábrázolta, összegyűjtött minden címtárat, amely csak a Duna két partján elterülő három városról, Pestiül, Budáról s Óbudáról megjelent. Legrégibb címtára 1790-ből való. Megszerzett minden képet, festményt, metszetet, rajzot és tervrajzot, amely a később fővárossá egyesült három város templomait s nevezetesebb köz- és magánépületeit ábrázolja. Városrendezési, közigazgatási, kereskedelmi és ipari nyomtatványai felölelik száz-százotven-kétszáz évre visszamenően Pest-Buda egész polgári életét. Egy-egy esztendőnél természetesen rendkívül megduzzad a gyűjtemény anyaga, hiszen például Budavára emlékezetes ostromai, a török uralom alóli 1686-os visszavétele, s.a 48-as szabadságharc idején az osztrákoktól való visszafoglalása érthetően több képet és emléket hagyott ránk, mint a békés és eseménytelen esztendők.

Igen gazdag természetesen a legutóbbi évtizedele anyaga. Hollós Oszkár mindenre kiterjedő figyelme még arra is i%yelt, hogy minden lebontásra került nevezetesebb és jellegzetesebb pesti épületet, vágj' átrendezésre kerülő utcát, teret lefényképeztessen, s igy legalább fényképen őrizze meg a régi Pest-Buda romantikáját, eltűnő, fcsákány alá kerülő épületeit s tájait a késő utódoknak. A falakon tapétaszerüen beborító képek között egy-egy ismert pesti városrészletet több korból is mutatnak a Hollós-gyűjtemény ritkaságai. Meglepetve ismerünk egyik helyen a földszintes viskóktól körülvett épületben a mai Nemzeti Színház palotájára. Egy másik képen ókori romként áll előttünk a váci vasút „inditó-házának“, a mai Nyugati pályaudvar ősének félig már lebontott északi fala, amely fölött már védöleg terpeszkedik a ma is álló vas- és üvegcsamok. Mielőtt ugyanis a régi épületet lebontották volnt, fölé és köré építették az uj csarnokot, hogy a közlekedés és vasutíorgalóm ne szenvedjen fennakadást.

Emlékek egy letűnt világból

Szerte a lakásban ritka régi bútorok, régi sirba tűnt pesti asztalosmüvészek remekbe- készitett munkái s rajtuk a hajdani Pest müipari emlékei: ódon állóórák, zenélöszerBUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem

SZÁLLÓ

/

Eq^áqijas szobák 6*— P-től 12* P-iq Kétáoyjas szobák Q-_ p-töj 18*— P-iq

Éttermében Veres Károly és c ejáíiy- zenekara muzsikál

Elismerten k i - d I ó kongta. Poígdri árak.

kezetek, használati tárgyak, cscngetyühu- zók, gobeliné« csizmahuzók, asztaldíszek, s százával a mult század életének sok-sok mindennapi aprósága. Pesti városatyák, rég porladó polgármesterek és várospolitikusok: arcképei éppen úgy albumba kötve sorához- nak az asztalokon és tárlókon, mint száz- százötven évvel ezelőtt megtartott bálok, tanévigalmak, sztnidőadások meghívói, öal- ragaszai. Vitrinekben zsúfolódnak a budapesti képekkel ékesített üveg- és porcellán- tárgyak, — közöttük egy öblös feketekávés- findrsa, amelyből a tragikus sorsú Tisza István gróf sziiresölte mindennapi feketéjét a század első éveinek Szabadelvű Pártkörében. ,

Vaskos kötetet tölt majd meg a legújabb magyar muzeum ritkaságainak felsorolása, egy szükreszabott riport keretében ki győzné hát felsorolni mindazt a sok látványos, művészi gonddal és Ízléssel összehalmozott várostörténeti emléket, amely a hét helyiségből álló magé n-jn uzenm han egyelőre még a nagyközönség szeme elől elzárva hever garmadában. Tudósok, várostörténészek, írók, akik a régi Pest életét kutatják, hónapokig, .öt évekig búvárkodhatnak majd, amig feldolgozzák á sok érdekes és becses emléktárgyat, amelyek éppen úgy -megőrizték régi pesti katasztrófák, elemi csapások, árvizek és tűzvészek emlékét, (egész sor egykorú festmény, metszet s más kép őrzi ezeknek az eseményeknek pontos és hü történetét), —- mint a dunai hajózás, az egykori lóvasut, posta és közlekedésügy, vagy a száz-százötven évvel ezelőtti magyar főváros társadalmi és társasági életének hiteles képét.

S amilyen páratlanul gazdag, látványos és érdekes ez az ismeretlen muzeum, éppen olyan kedves és humoros keletkezésének története. Megkérdeztük Hollós Oszkárt, mi adott számára ösztönzést, hogy ilyen lelkes buzgalommal és szeretettel gyűjtse össze Pest-Buda történelmi emlékeit. Kérdésünkre a következőket válaszolta:

— Több, mint negyven éve már, hogy ogy napon egy régiségkereskedés kirakatában nagyon szép régi metszet tűnt szemembe, A metszet, amely a várhegyet - ábrázolta, annyira megtetszett, hogy megvettem, s hazavittem édesanyámnak ajándékba. Anyám nagyon megörült neki, hosszasan nézegette a képet, majd igy szólt hozzám: Nézd csak fiam, látod itt a kép alján ezt a hatos számot? Bizonyára azt jelöli, hogy hat képből állhatott ez a régi Pestet ábrázoló képsorozat. Olyan szép ez a metszet, hogy megkérlek rá, próbáld megszerezni a másik ötöt is! Anyám kérését igyekeztem teljepiteni. Attól kezdve állandóan látogatója lettem a régiségüzleteknek, antikváriumoknak, műtárgy-árveréseknek. Egyre több és több becses tárgyat gyűjtöttem ösz- sze, s ime, — mutat végig a pompázó mu- zeum-termeken, — negyven év alatt sikerült valamit megmenteni a főváros múltjából, s elhányódásra Ítélt régi emlékeiből. Felejthetetlen jó Édesanyám kívánságát, azonban sem é'étében, sem halála után nem tudtam teljesíteni, — mondja csendes mosollyal, —« mert a hiányzó öt képre azóta sem tudtam rátalálni! . .

Hollós-gyűjtemény anyagát á küszöbön álló hivatalos átvétel után az Akadémia uj katalógusba foglaltatja, s a nagyközönség majd szakszerűen elrendezett gyűjteményben csodálhatja, meg egy müvészpártoló lelkes magyar ur páratlan áldozatkészségét, mellyel a Tudományos Akadémiát országos viszonylatban is egyedülálló, nagyértékü várostörténeti muzeum tulajdonosává tette.

DK. KENYERES LENGYEL LÁSZLÓ

Ce O í* «Io ! «%io *

Minden ember, akivel találkozóm, egy kérdést tesz föl bennem, melyre elCbb-utőbb felelnem kell és minél előbb felelek rá, annál lassabban fogom megérteni, hogy vajfon én milyen kérdést tettem, föl bennük és ök mit feleltek reá?

Az élet a műkedvelők színháza, ahol a közönség játszik — és néha egészen tehetségesen — a színészeknek.

Az emlékkönyv nemcsak barátaid szellemi portréja, 'de egy kissé a tiéd is, akt velük barátkoztál.

A szerelemtől nemcsak az örökkévalóságot várjuk, de az elfeledkezést is az örökkévalóságról.

Mi a szomorúság? Asszony, akit a szárelem elhagyott.

/ A legszomorubb a szerelemben az, Ina netn/ tudunk jobban szeretni, mint amennyire szeretünk. ‘ * •

Hogy szebb legyél, magamban hordalak és tükrözlek téged, de ha boldog akarok lenni, magamat csak benned kell néznem.

Nem vagy porszem, hanem annyi, among- nyit szellemeddel felfogsz a világból.

FLÓRIAN TIBOR