Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-06 / 29. szám

V Sszo moat 1948 február ß. MA a.Tiül IES HETI RÁOIÓ-MÜSQ*? tilJér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 H6RA 3.30, NE­GYED ÉVBE 9.20, FÉL ÉVBE 18.40, EGÉSZ ÉVBE 36.80 PENG«. — POSTATAFARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 29. SZ ÁM, KIADJA A LAPKIADÓ BÉSZVÉNYTABSASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-D. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA KOMOLYABB HARCOK VOLTAK A HONVÉDHADSEREG ARCVONALÁNAK ÉSZAKI RÉSZÉN Megbiusu!ff « bolsevislab novoro§szífszlti parfraszéMásR feíséríef© Az angolszászoknak nem kell soká vátniok a tengeralattjáró hatc uj fejezetére — mondják a német fővárosban UfguSneában isméi erős japán csapatok szálloliak parira Amerika kevesebb élelmiszert szállít Angliának, mert a szovjet követeléseket kell kielégítenie ANGOLSZÁSZ RÉSZBŐL az utóbbi idő­ben a még semleges államokban olyan köz­lések és sajtósugalmazások történtek, ame­lyek igyekeztek lecsökkenteni az Európát fenyegető szovjetveszedelmet, hogy a sem­leges államokat megnyugtassák és igy eset­leg engedékenyebbekké, nangoiják őket az angolszász-bolsevista szövetség iránt. Két­ségtelen, hogy ez azonban csak az igazi helyzet elködösitése s a valóság az — amint a német külügyminisztériumban nyomaté­kosan hangsúlyozzák —, hogy Nagybritan- nia az európai kérdésben késs minden áru- Idsra, ha ezt saját érdekei igy kívánják. Lord Beawerbrook az angol lordok házá­ban nyíltan kijelentette, hogy az angol bi­rodalomban minden értelmes ember csak ör­vendhet, ha a bolsevisták győznek Európá­ban, viszont csak a ' bolondok állíthatják, hogy a bolsevisták győzelme veszélyes volna a brit birodalomra nézve. Ezzel az angol véleménnyel teljes össz- . hangban van bizonyos amerikai körök né­zete is. A „Washington, St',r“ cimü ameri­kai lap közli Brown külpolitikai szakértő nyilatkozatát, amelyben teljes erővel és meggyőződéssel szállt Síkra azért, hogy Európát egészen engedjék át a szovjet be­folyásnak. Már Eden és Churchill moszkvai tárgya­lásai alkalmával nyilvánvaló volt, hogy az angol önzésnek nincs határa s London s vele együtt Washington is kész arra, hogy osí egész európai földrészt s annak, ősi mű­veltségű népeit föláldozzák 'a bolsevizmus- nak, ha ezt a maguk érdekében szükséges­nek látják. Nem is az említett kérdés körül vannak az igazi ellentétek az angolszászok és a Szovjet között. A Szovjet Londontól és Washingtontól erélyesebb hadvezetést, had­erejüknek a bolsevista erőkhöz hasonló kí­méletlen bevetését követelte s Churchillék erre nem, voltak hajlandók, az európai föld­rész sorsa azonban nem fáj az angol és amerikai politika vezetőin.:«., ha ennek el­lenében a maguk bőrét megmenthetik. * A SEMLEGESEK ELLENI DIPLOMÁ­CIÁI HAD.TARATRA — \ amint a Nemzet­közi Tájékoztató Iroda közli — Anglia és az Egyesült-Államok t.izhónapos tervet dol­gozták ki. Ennek bevezetője volt az adanai értekezlet, amellyel azonban Londonnak kü­lön szándékai is voltak. Általában jelleiiiző az ellenséges oldal diplomáciai és katonai műveleteire,' hogy azok sohasem alkotnak egységes egészet és ha bizonyos vonások­ban. a szándékok meg. is egyeznek, mégis minduntalan kiütköznek az elválasztó, erős érdekellentétek. Abban valamennyien egyet­értenek, hogy kívánatos volna, ha a semle­gesek az ő oldalukon harcba bocsátkozná­nak és újabb segédnépekként hajlandóak volnának feláldozni magukát, viszont mind­egyik saját befolyását akarná érvényesíteni valamennyi semleges államban és szeretné azt saját, érdekkörébe vonni. Ennek jellemzésére rendkívül érdekes az, hogy Steinhardt, az Egysült-Allamok anka­rai nagykövete nem akart reszt venni az adanai megbeszélésen — bár arra meghí­vást kapott — s magatartását azzal indo­kolta, hogy szerinte, tárgyalások utján Tö­rökországban nem lehet, semmit elérni. Egy mértékadó amerikai újságíró Churchill tö­rökországi utjával kapcsolatban azt irta, hogy az angol miniszterelnök ezzel előnyt akart biztosítani a brit politikának az ame­rikai fölött. Az utóbbi időben valóban éies vita volt, az angolszász táborban afölött, hogy az elöázsiai térben angol, vagy ameri­kai kézben legyen-e a katonai parancsnok­ság. Végülis a briteknek sikerült igényeiket megvalósitaniok és a közeli napokban már várható is egy angol tábornok végleges kö­zeikétől! angolszász főparancsnokká történő kinevezése. Jólértesült szófiai körökben megállapít­ják, hogy az adanai megbeszélések a hiva­talos közlemény ellenére sem elégítik ki teljesen Angliát és ezért a britek Szíriában nagy katonai erőket szándékoznak össze­vonni, hogy ezzel katonai nyomást gyako­roljanak Törökországra. Rendkívül érdekes megjegyzéseket fűz az adanai megbeszélésekhez az „Asalii“ cimü tokiói lapban Maeda, az ismert japán új­ságíró. Maeda régebben a római japán saj­tóirodát vezette és kiváló ismerője az euró­pai és közelkeleti viszonyoknak. Az a véle­ménye, hogy ameddig Inonü török köztár­sasági elnök él és kormányoz, semmiféle változás sem lesz Törökország alapvető ma- gatartásában. Az angolok elsősorban azt szeretnék elérni, hogy szabad utat- kopja­nak a Dardanellákon át, s ezt a vizi utat a Szovjetnek szóló szállítások részére fel­használhassák, de ezenkívül légitámaszpon­tokat is óhajtanának létesíteni török terü­leten, hogy onnan azután veszélyeztethes­sék a balkáni célpontokat, elsősorban a ro­mán olaj vidéket. Az „Asahi Simbun“ vezér­cikkében figyelmeztetést is intéz Törökor­szághoz s hangoztatja, hogy ilyen légitá­maszpontok létesitését mind Németország, mind Olaszország nagyon komoly esemény­nek tekintené s a Dardanellákon való hajó­áthaladás engedélyezése, mint a montréuxi egyezménnyel elleniéiben álló cseleke !et, már a szigorú semlegesség feladást Jelen­tené. J —- Minden, Angliával és a Szovjetunióval való katonai együttműködés, — irja a ja­pán lap, — halálos döfést jelentene a török függetlenségre s a török kormány jól teszi, ha a világháború pillanatnyi helyzetétől ős az angolszász hangoktól nem befolyásol- tatja magát és távolmarad a háborús vi­szálytól. A semlegesek elleni diplomáciai akció ke­retében Churchill a közeljövőre össze akar­ja itvni Londonba a, semleges államokban működő brit diplomáciai képviselőket. Amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda ér­tesül, a. megbeszélésen részt vennének az ankarai, madridi és lisszaboni angol nagy­követek, a stockholmi követ és a dublini főniegbizott. Svájcot egyelőre nem emlege­tik. A megbeszélések tárgya a keleti arcvo­nalon kialakult helyzet és ennek általános diplomáciai következményéi lennének. A Szovjet által elért eredmények világában a keleti fejleményeket Londonban vegyes ér­zelmekkel kísérik s nyilvánvalóan nem tud ezzel kapcsolatban egységes és határozott vélemény kialakulni. Anglia föltétlenül óhajtja a Szovjet németek fölötti győzel­mét s nem fáj neki Európa bolsevizálása, viszont érzi, hogy ezzel az „egyesült nem­zetek" keretében saját súlya egyre kisebbé válik. Az Egyesült-Államok mindjobban nö­vekvő igényei és befolyása mellett a Szov­jet hatalmi súlyának esetleges emelkedése lidércnyomásként nehezedik az angol kedé­lyekre s az ellenséges oldal tisztázatlan és nem is tisztázható belső feszültségei két­ségtelenül sokat gyöngítenek minden diplo­máciai és katonai akcióján. AZ ELLENFÉL MEGOSZTOTTSÁGÁ­VAL SZEMBEN újra és újra rá kell mutat­ni arra a határozott és töretlen egységre, amely a háromhatalmi egyezmény államai­nak és szövetségeseinek magatartását jel­lemzi. Ennek az egységnek adott újból han­got Stahmer dr., az újonnan kinevezett to­kiói német nagykövet is. Miután a Tenno- nak átnyújtotta megbízó levelét, az újság­írók előtt hangsúlyozta, hogy Németország, Olaszország és Japán a világtörténelemben páratlan egységű és erejű szövetséget je­lent. A háromhatalmi egyezmény elsősorban a béke eszköze óhajtott lenni, de az igazsá­gos uj világrend iránti közös harc érdekében az egyezmény nem tűr megalkuvást és ezért időközben hatalmas katonai szövetséggé es a három nemzet elválaszthatatlan, győzel­mes fegyverbarátságává fejlődött. ' , A KELETI ARCVONAL DELI RÉSZÉN a. német ellenállási vonal egyre jobban a teljes megszilárdulás képét mutatja.. A Don és a Kubán torkolat-vidékén, ahol a német csapatok erős hídfőállást alkotnak, véresen verték vissza a szovjet támadásokat. A Do- nec-arcvonal déli részén is iüt alábati nyu­galom van, vagyis á, Szovjet min vielen volt abbahagyni 'előretörést kísérleteit. Ettől északabbra azonban kemény harcok folynak. Berlinben váltakozó harcokról beszélnek, amivel jelzik, hogy itt a támadások és az ellentámadások váltogatják egymást s mindkét részről uj erősítéseket vetnek a küzdelembe. Novorosszijszknál merész vállalkozást kí­séreltek meg az oroszok, a várostól északra nagyobb csapatokat akartak partra tenni. A próbálkozás teljesen meghiúsult, két. helyen még a partraszállás előtt megsemmisítették a katonákat szállító bárkákat, a harmadik helyen pedig a partra szállott szovjet erő­ket szűk térre összeszoritották és megsem­misítésük foiyaitiatban van, Tuniszban az angolszászok és a szakadár franciák több szakaszon folytattak helyi tá­madásokat, de ezeket az erős légi rajokkal támogatott tengelycsapatok meghiúsították. Montgomery hadserege még mindig a Tu­nisz-—líbiai határvidéken folytatja felvonu­lását s ezt nagymértékben lassítják nem­csak Rommel utóvédéi, hanem a nagykiter- jedésü aknamezők is. Távolkeleten a japánok egyre szorosabb és erősebb gyűrűt vonnak Ausztrália köré s itt, afniht a Ştefani Irodá közli, nagy is az elégedetlenség amiatt a hiányos érdeklő­dés miatt, amelyet Roosevelt.a csendesten­geri helyzet Iránt tanusit, bár Melhoumeban világosan látják, hogy a földrész helyzete egyre szorongatottabbá válik. Curtin Ausz­trália miniszterelnöke, nyomatéko-san tilta­kozott .az ellen, hogy csapatokat küldjön más harcterekre, mert csapataira a -saját területe védelmében van szükség. A japánok Ujguinea déli partján uj csa­patokat hajóztak ki, megszállották Kanke- nast s itt erős támaszpontot létesítettek. MacArthur főhadiszállásának sajtótájékoz­tatója hangoztatta az uj japán haditény je­lentőségét. A középső Doaec-szakaszon erős elhárító csata van f olya maiban február 5. (MTI) A Führer föhadi- fe.i.. ..járói jelentik a. Német Távirati Irodá­nak : A véderő főparancsnoksága közli: A német és román csapatok azonnal szét­verték nagyobb szovjet erők partraszállási kísérleteit Novorosszijszk vidékén. A partra- tett zászlóaljakat bekerítették és azok meg­semmisítése folyamatban van. Tizenkilenc csapatszállító bárkát elsüllyesztettek. A Don és a Kubán torkolatvidékén erős ellenséges támadásokat vertünk vissza és a bolsevis­táknak súlyos veszteségeket okoztunk. A Donee arcvonal déli részében általában nyu­galom volt. A KSzépső-Donec szakaszán es az Oszkol-szakaszon a nagy elhárító csata egyre fokozódó hevességgel tovább tart. A Ladoga-tótól délre újabb tüzérségi és

Next

/
Thumbnails
Contents