Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-27 / 47. szám

YilkZ 0I.VA30TERML BUDAPEST Örs zâ^hâza

S sso mb at

1943 február 27

• •

MÄs TELJES HETI RADVO-MUSOR

/tra

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓBA 3.20, NE- GYE» ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ

ÉVRE 86.80 PENGŐ

___POSTATAKARÉKFÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

fillér

HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 47. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-O. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

A PONECI IPARVIDÉK ELŐTT HEGÁLLT A BOLSEVISTA TÁMADÁS

Tizenhét ellenséges hajét süllyesztettek el a német buvárhajók

Sole foglyot és hadianyagot 2$á!cmányolfak a tengelycsapafolc Eszakafriliálian

A SZOVJET EURÓPAI TERVEIVEL, az)' esek körül támadt londoni és washingtoni vitákkal nagy érdeklődéssel foglalkoznak az olasz fővárosban. Ezek a viták — mondják Rómában — Ismét felvetik azt a kérdést, hogy tulajdonképpen milyen célokért is harcol Anglia. Annakidején azért lépett háborúba, hogy megvédje Lengyelország függetlenségét, most azonban a Szovjettel áll szövetségben, ez viszont nem akarja elismerni a lengyel terület épségét. A szovjetétvágy azonban meghatározhatatlan nagysága s a legnagyobb mértékben veszélyezteti egész Európát. Olaszországban megállapítják, hogy a Szovjetnek az Adriánál való megjelenése a légna!gyobb bajt jelentené Olaszország létezésére is.

Képzeljük csak el egy pillanatra — Írja a ,J?opolo di Sama“, amint azt a „Pester Lloyd“ római munkatársa jelenti —, hogy Magyarország, az az állam, amely magas keresztény kultúrával rendelkezett már akkor, amikoy az oroszok mai területükön még nem is léteztek, a szovjet úgynevezett kulturális és nevelő gyámsága alá kerüljön, vagy hogy a békés és annyira fejlett mezőgazdasági kultúrájú Bulgária a bolsevisták kénye-kedvének legyen kiszolgáltatva. Ezek igazán eszeveszett gondolatok. Az ilyen jellegű javaslatokból nyilvánvaló, hogy az angolok a valóságban nem ismerik Európád és hogy az európai népek sorsa számukra teljesen közömbös, noha állandóan azt. hangoztatják, hogy ezeket a népeket akarják „felszabadítani“.

A megtévesztő szovjet nyilatkozatok az utóbbi időben megsokasodtak. A Kreml egy ideig makacsul hallgatott, most azonban, hogy a keleti német ellenállás megerősödött és az európai csapatok újabb sikereket kezdenek elérni, Ismét megszólalt és szirénahangokon igyekszik azt elhitetni, hogy a bolsevista tervek végeredményben nem is olyan veszedelmesek. Európa azonban tudja, hogy mit tartson ezekről a biztosítékokról.

így a ,^Newyork Times“ közli külpolitikai munkatársának azt a „teljesen megbízható londoni helyről“ szerzett értesülését, hogy a Szovjetunió a jelenleg Londonban székelő cseh kormányt fcrmaszerüen biztosította arról, hogy támogatni fogja a volt Csehszlovákia határainak visszaállítását. A lap munkatársa ehhez a következőket fűzi hozzá:

„Ennek az Ígéretnek jelentősége az, hogy Moszkva nem szándékszik a rutén földet, vagy Kárpát-Oroszországot birtokába venni. Ilyen módon végét vetette azoknak a híreszteléseknek is, mintha Sztálin az orosz hadsereg sikerei következtében indíttatva erezné mágát, hogy a felszabadított Európában (?!) uj nagy területeket követeljen a Szovjet-Unió részére. Az orosz—lengyel határok kérdését mindazonáltal még nem rendezték és egyelőre még nincs semmi jele annak, hogy hamarosan rendezik.“

Amerikában azt hiszik, hogy Moszkva további hasonló biztosítékot is fog nyújtani. Az orosz—jugoszláv feszültségben, londoni j vélemény szerint, némi enyhülés állt be, miután a londoni jugoszláv kormány elhatározta, hogy a külügyminisztérium vezetését olyan személyiségre bízza, akit a szovjet- § kormány is elfogadhatónak talál.

Akár Igazak ezek a hírek, akár nem, ma- ? gyár szempontból mindenképpen világos és *

egyértelmű a követendő ut: a Szovjettel szembeni végsőkig való harc. A bolsevizmus előretörése, vagy az általa biztosított szláv államok tömbjei a magyar állami élet halálát jelentenék és a magyar katona ennek tudatában harcol a keleti ellenség ellen.

*

A KELETI HARCTÉREN a legutóbbi hét nap alatt fordulat következett be, állapítják meg Berlinben a harctérről érkező jelentések alapján.

A katonai helyzetet — mondják kator.ai körökben — nemcsak az jellemzi, hogy a német és szövetséges seregek nagyobb elhárító sikereket tudtak felmutatni, hanem hogy a saját kezdeményezés Is ma már több mint helyi jelentőségű ellentámadásokra vezetett. Ro-sztovnak február 17-én történt kiürítése és a németek ezáltal elért arcvonalrövidttése után világosan felismerhető volt a szovjet nyílt hadosztályok támadási iránya. Nagy átkaroló mozdulattal be akarták keríteni a Donec-medencét és el akarták vágni az ott álló német kötelékeket. Nyolc nappal később érvényesült a német vezetőségnek az a régóta előkészített szándéka, hogy az átkaroló szovjet szárnyat elvágja és ez most egy még be. nem fejezett csatában megsemmisités előtt áll.

A doneci iparvidék védelmére kiépített arcvonal előtt megálltak a bolsevisták világuralomra törő hadseregei. Az ellenség, miután ezen az arcvonalszakaszon hadászati tervei meghiúsultak, átkaroló mozdulatot kísérelt meg a Donee középső folyás vidékétől és Kharkovtól délre. Ekkor azonban a hadsereg és a fegyveres SS eiüs kötelékei a légierő határozott támogatásával ezidö- szerint még tartó nagy támadásra indultak és újabb példáját adták a mozgó .harcokban és a győzelmes katlancsatákban bevált német vadászok és a fölényes német harci- szellemnek. A Donee középső folyása vidékén és az attól délié lévő Kramatorszkajat és Krasznoármejszkojét, amelyet ellenséges rohamegységeknek sikerült részben átmenetileg megszállni ok, visszafoglaltuk és e két helység már hosszabb ideje szilárdan német kézben van. Ezeken a területeken, valamint a Miusz-arcvonalon a Szovjet elörehajszolt elit-egységei mint a 4. gépesített gárda-hadtest, vagy a 7. gárda lovashadosztály teljes megsemmisüléssel fizet azért a szovjet tervért, hogy döntő harcra induljon az Európát védő hatalom ellen.

A 7. szovjet gárda lovashadtest megsemmisítéséről a Donee vidékén a Nőmet Távirati Iroda ezekről a részietekről értesült:

A szovjet hadtest kisebb területen vonta össze erőit, majd a fagyos hóviharban február 16-án a befagyott Donee egyik keskeny szakaszán, át nem tekinthető he’yen észak-kelet felöl átkelt a folyón. ' néhány páncélos ágyúval és gépesített egységgel lci- sért lovas ezredek a Miusznál a nézhet állások hátába akartak kerülni. Borriszov altábornagy, a lovas-hadtest parancsnokló tábornoka az ellenség megtévesztő jelentései alapján, amelyek szerint más bolsevista ro- hamcsapatok a Miusz torkolatvidékén és a Donee felső szakaszán sikereket értek el, az o’.dalozó ellentámadás ellenére további előretörést kezdeményezett a Sta'ino—Mai jupoi vasúti vonal irányában és ezzel vesztébe rohant. A Miusz forrásvidékén álló német csapatok rugalmas haremódort követve

az ellenség tömegtámadásával szemben, az arcvonal kisebb részeit zsilipszeriien megnyitották, majd amikor a lovasság zöme azokon átzudult, ellentámadásokkal ismét felzárkóztak. Egyidejűleg a német páncélosok az ellenséget mintegy 15 kilométernyire a fő arcvonal mögött feltartóztatták és harcrakényszeritették. Elkeseredett harcokban előbb megerősítették a körülzáró gyűrűt, majd betörtek. A szovjet lovasság ezáltal részeire esett szét. Ezek a részek nagyobb helységekben és gyárakban szívósan védekeztek. A megsemmisítő támadások azonban tovább tartottak, ugyanakkor elfogyott a Szovjet üzemanyaga és élelmiszere.

Moszkvában még február 28-án is arról beszéltek, hogy ennek a csoportnak támadása Sztalino—Mar jupoi ellen tovább haladt. Most már a szovjet lovasságból csak gyenge csoportok maradtak meg szétszórva, hozzá nem férhető szakadékokban a hegyes vidéken. A német csapatok egyre szorosabbra zárják körülöttük a gyűrűt.

Nem kevésbé jelentősek azok a sikerek, amelyeket szerdán a keleti harctér középső és északi szakaszán értünk el. Általában megállapítható, hogy' a német vezetés az arcvonal valamennyi szakaszán védekezésben és támadásban határozottságának gyorsaságával és hadműveleteinek mozgékonyságával saját kezdeményezését ráerőszakolta az ellenségre.

A Kaukázus nyugati részén a német és a szövetséges csapatok Novorosszijszknál könnyen elhárították a gyengébb szovjet

támadásokat. A Szovjet egyik erősebb támadása az Abhn mellett már az állások előtt összeomlott a tüzérség és nehéz g,á- nátvetők tüzében. Rövid, de heves légiharcokban a német vadászrepülök 11 szovjet vadász- és csatarepülőgépet lőttek le. A német páncélosok áttörték a szovjet állásokat a mocsaras terület szakaszán, a kemény harc után behatoltak egy helységbe s azt a Szovjet makacs ellentámadásaival szemben meg tudták tartani. A terület meg tisztítása után a német gránátosok a harci fővonalat kedvező oldalozó állásokba helyezték át. A bolsevikieknek azokat az erőfeszítéseit, hogy a miuszi állások előtt ismételt támadásokkal tehermentesilést idézzenek elő, mind sorra meghiúsították.

A Donee vidékétől északnyugatra a német páncélos és gyalogos kötelékek erős támadásaikkal, amelyeket szakadatlanul támogattak a repülök, további jelentős területi nyereséget értek el. Eközben elértek egy fontos állást a vasúti vonalak és a folyószakaszok közelében, amelyek a német mozdulatok további kifejlődésére a legnagyobb jelentőségűek.

Egy páncélos hadsereg zömét annyira felhasogatták és megbontották a német rohamosok és repülök, hogy' harci ereje képtelen újabb támadásra. A földi harcokban szerdán 31 szovjet harckocsit lőttek szét vagy zsákmányoltak, további hét páncélost, valamint 12 ágyút, számos légvédelmi és páncéltörő ágyút és több mint 350 jármüvet a német repülők romboltak szét, vagy rongáltak meg súlyosan.

*

A NÉMET TENGERALATTJÁRÓKTÓL nemhiába retteg az angolszász hadvezetőség és nem alaptalanul félti ettől a nagyszerű fegyvernemtől tervei megvalósításának lehetőségét. Minden jel arra mutat, hogy 19}i a német buvárnaszádok eddigi teljesítményeit is felülmúlja és végzetesen megtizedeli az ellenfélnek még rendelkezésére álló hajó- teret. A legutóbbi napokban két német kü- lönjelentés is jelent meg s mindenik százezer tonnán felüli hajótér elsüllyesztéséről számol be és most ismét nagy német tengeri siker híre érkezik. A Német Távirat) Iroda közlése szerint —■ hivatalos jelentést erről az uj eredményről még nem adtak ki — a német tengeralattjárók újabb sikerei következtében 17 ellenséges hajó süllyedt el összesen 107.800 tonna űrtartalommal. Ezzé tíz napon belül az angolszász hajózás 300.001 tonnát veszített, ami a februári nehéz tengeri harci körülményeket számításba • véve valóban félelmetes képét adja a német tengeralattjáró harci képességének.

*

AZ ÉSZAKAFRIKAI HARCTÉREN s középtuniezi hegyekben befejeztük a támadó vállalkozást, közli a néniét hivatalos jelentés. A harcokban nagy északamertkal és angol kötelékeket vertek szét, sok foglyot ejtettek és nagymennyiségű hadianyagot zsákmányoltak.

A tengelyhatalmak további északafríkal terveiről természetesen semmit sem lehet tudni. Zürichi jelentés szerint Komme! most Piehon és Pont du Fahs körül vont össze nagyobb csapatokat.

A harcok szünetelését Amerikában természetesen az angolszász csapatok sikerének minősítik és Stimson amerikai hadügyminiszter azt mondotta, hogy a német csapatoknak az algíri határ felé való előnyomulását megállították, hozzátette azonban, hogy további nehéz harcokra kell felkészülni és a legutóbb elszenvedett veszteségek rendkívül súlyosak.

Ugyancsak kemény harcokra készítette elő az angol közvéleményt Sir James Grigg, angol hadügyminiszter is. Nyilatkozatában be kellett ismernie azt, hogy a németek és olaszok megnyerték — amint mondotta — az északafrikai versenyfutást. A tuniszi versenyben korai támadásra indultunk, •— mondotta — a versenyfutás azonban az ellenséges oldalról is idejében kezdődött és csak kicsiben múlott, hogy nem a miénk lett a dij.

Grigg foglalkozott a Szovjet támogatásának kérdésével is és azt hangoztatta, hogy az angolszász hatalmak készek a támogatás mértékének növelésére, de sok nehézséget kell lekűzdenlök. Az áru és a hadianyag minden tonnáját óriási távolságon át, tengeri utón kell szállítani és eljuttatni a Perzsa-öbölben lévő kikötőkig.

Éppen ez a hosszú utánpótlási vonal és a mindenütt ott leselkedő tengeralattjáró veszedelem az, amelyik a legerősebb fegyver a tengelyhatalmak kezében.

*

A BRIT BIRODALOM MAI SZERKEZETE, felépítése ellen egyre-másra jelennek meg a legélesebb északamerikai állásfoglalások. Ez a hang már nem a szövetségesé, hanem a kíméletlen imperialistáé, amely még a fegyvertárs kárára is növelni akarja a maga hatalmi állapotát. Nye ismert északamerikai elszigetelődéspárti szenátor, egyenesen kijelentette, hogy Nagybritannia nagy kiterjedése veszedelme a világbékének és mihelyt megindulnak a békére vonatkozó tárgyalások, Londonnak le kell mondania gyarmatbirodalma legalább egy részérö I- A nyugati földgömbön lévő birtokait — mondotta Nye — az Északamerikai Egyesült Államoknak kell átengednie a kölcsön- és bérbeadásról szóló törvény alapján történt szállítások ellenszolgáltatásaként.

William Shirer ismert északamerikai újságíró pedig azt fejtegeti, hogy a brit gyarmatbirodalom sorsa mindenképpen az eltűnés lesz, remélhető azonban, hogy ez az eltűnés aránylag békésen fog lefolyni,