Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)
1943-02-26 / 46. szám
% o LV .IZOTERMI BUDAPEST 2á.£*há?.a Vén e It 1043 február 36 H.8FIZETÍSI aiwini x nuna o.*u, hjv GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVBE 86.80 PENG«. — POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA SIKERES NÉMET TÁMADÓ HADMŰVELETEK FOLYNAK A KELETI HARCTÉR DÉLI RÉSZÉN A Donee és Dnyeper között egy szovjet hadsereget vertek szét a németek A harcokban különösen nagy szerepe van a légi haderőnek Az Atlasz-hegység keleti szorosai szilárdan a tengelycsapatok kezeiben vannak A huszonötmillió tonnához közeledik az ellenséges hajótérveszteség Messzemenő !cövelitezieiése$ce! főznek Spell man érsek római tárgyalásaihoz HITLER VEZÉRNEK a német nemzeti «zocialiBta párt megalakulásának évfordulóján a német néphez intézett kiáltványa s annak méltatása foglalkoztatja az egész német sajtót. A kiáltvány győzelmi bizonyossága, a német nép teljes elhatározottságának hangoztatása a legélénkebb visszhangot váltotta ki a német közvéleményben. Fokozottan emelik ki a kiáltványnak azokat a részeit, amelyek a német néppel együttes, az egész Európára kiterjedő harci akaratnak, a kontinensnek a nagy veszéllyel szembeni általános megmozdulásáról szólanak. Bármilyen nagy is legyen az ellenfél ereje, még mindig kisebb, mint a népek azon szövetségéé, amely szembeszáll a bolsevistaplutokrata megsemmisítő szándékokkal. A Vezérnek ezek a szavai a legtalálóbban fejezik ki az európai népek meggyőződését. A némét lapok Ilyen elmek alatt közük Hitler proklamáclóját: ,Hitünk és rajongásunk erősebb, mint valaha.“ Európa megmozdul, minden erőt mozgósít a vüágtörté- nelemben példátlan arányokban.“ Az általános európai erőfeszítések keretében a német hatóságok arra törekednek, hogy a totális mozgósítást a megszállt területeken Is végrehajtsák. Úgy tudják, Hogy az ezzel kapcsolatban a Norvégiában életbeléptetett intézkedéseket Hollandiában is érvényesítik. A fökormányzóságban szintén mélyreható intézkedéseket jelentettek be. Azokat az igazgatási ágakat, amelyek nem szolgálnak közvetlenül háborús célt, nagymértékben korlátozzák. Számos hatóságot megszüntetnek, vagy csökkentik működésűket. * A KELETI HADSZÍNTÉRRŐL közöl értesüléseket a Magyar Távirati Iroda. Eszerint a harctéri helyzettel kapcsolatosan megállapítható, hogy n kurszki térségben folyó hadműveletek a további megszilárdulás képét mutatják. Az időjárás a hadműveleti területeken szeszélyesen ingadozó, a fagy és az olvadás naponta sűrűn váltakozik, ami az ottani szélsőséges időjárási viszonyok szokásos tavaszelőtti tünete. , Magyar katonai körökben most értékeük ki a honvéd csapatok 1941—42. évi oroszországi veszteségeinek statisztikai íeldo’go- zásából eredő egyes adatokat. Ezekből az adatokból érdekes egybevetésekre nyílik alkalom az első, valamint a mostani világháború veszteségeinek összehasonlítása szempontjából. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a mai háború véres veszteségei a mult világháború veszteségeinél általában lényegesen alacsonyabbak. Ennek magyarázata az, hogy a korszerű hadseregek nem a nagy tömegekben sUrün bevetett emberanyaggal igyekeznek a küzdelem sorsát eldönteni, hanem a tömegben alkalmazott harceszközök tüzerejével. Ott, ahol a korszerű háborúnak ezt a jellegzetességét a hadvezetés figyelmen kívül hagyja és amely ma is a nagy tömegek módszereivel kísérletezik, miként ezt a szovjet hadvezetés részéről tapasztalhatjuk, ott példátlan veszteségek követik ezt a támadást. Az 1941—42. évi oroszországi magyar veszteségek statisztikai feldolgozásának eredményadatai között érdekes az az adat, amely a tiszti és legénységi veszteségek arányának alakulására világit rá. Eszerint a tiszti veszteségek százalékos aránya kétségtelenül magasabb, mint a legénységé. Míg ugyanis a tisztikar létszáma az ossz! étszámhoz viszonyítva ennek 3:5 százalékát teszi ki, addig a veszteségek tekintetében a tiszti veszteség a honvédség összveszteségének 5.6 százaiéira. Ez a szám egyébiránt néhány árnyalatnyival magasabb, mint az első világháború átlagos tiszti veszteségeinek aráfiyszáma volt. A tiszti veszteségek arányszámának a legénységi veszteséghez képest mutatkozó emelkedése viszont érthető következménye a haditech- nild mai jellegzetességének, hiszen a páncélos és gépi harceszközök, valamint a rendkívül megnövekedett légierők aránylag na- gyobbszámu tiszti rendfokozatban á'ló harcos bevetésével járnak. Mindamellett a veszteségek tu’nyomó része a haditechnika fejlődése ellenére ma is a gyalogságra esik, tehát a harcok súlyát ma is a gyalogság viseli. A német fővárosban is megállapítják, hogy a legutóbbi 24 órában a keleti arcvonal tovább szilárdult. A szovjet támadások súlypontja tovább északra tolódott el, mert a déli arcvonalszakaszokon az olvadó időjárás mindinkább eüszapositja a terepet. A szovjet vezérkar mostani magatartása tulajdonképpen menekülés a télbe, észak felé, és a szovjet lőerőket szemmelláthatőan azokra az arcvonalszakaszokra helyezik át, amelyeken az időjárási viszonyok még kedveznek számukra. A doneci területen már több napja a németek kezében van a kezdeményezés. Szerdán a Donec-medence délnyugati részében a nagy tüzérségi és légitámadásokkal megindított német támadás a szovjet vonalakat több kilométernyire visszaszorította. Német páncélosok és gépesített kötelékek gyors mozdulatokkal széthasogatták a tömött boleeviki támadó ékeket több nagyobb csoportra, azután kemény harcban körülvették, összeszoritották és megverték. Gépesített német csapatok e harcokban az egyik szovjet gárdapáncélos hadtest utolsc 44 harckocsiját semmisítették meg és csapatainak maradványait az utolsó emberig elpusztították, ha nem tették le a fegyvert. Az elesettek között van — az elesettek számát még megközelítőleg sem állapították rneg — a szovjet hadtestparancsnok és két hadosztályparancsnok. Ebből a katlanból eddig mintegy ezer foglyot ejtettek. Az északon csatlakozó területen egy páncélos kötelék különösen sikeresen tevékenykedett egy másik, szintén elvágott szovjet csoport ellen. Meglepő támadásban lerohantak több szovjet üteget és páncélos készenléti állást. E merész vállalkozásban a bolseviki csoport több mint kétezer halottat vesztett. A német csapatok másik nagy sikerüket érték el Szuchinlcsinél az újabb bolseviki tömegtámadások elhárításával. A bolseviklek itt az előző napi súlyos veszteségek után megvert kötelékeik helyébe a taita- lekálllsokből odahozott négy páncélosdan- dárt, 7 lövészhadosztályt és egy lövészdandárt vetettek harcba. Bár a tüzérségi előkészítés igen heves volt, mégis az uj bolseviki erőknek minduntalan megkísérelt rohamaikkal csak három helyen sikerült elérniük a német gyalogság fővonalát. Máshol már az előterepen véresen összeomlottak támadásai. Az esti órákig 47 harckocsit lőttek ki a németek. A legkülönbözőbb mintájú harckocsik vannak közöttük. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Szovjet nagyon nehezen tudja a páncélosok pótlásét ellátni. A Szovjet emberanyagban is nagy veszteségeket szenvedett. A szovjet, lövészek a páncélosoktól megfosztva, tömegesen hullahegyekké váltak. Több mint tízezer tőre becsülik az alig néhány km. széle* szakaszon elesett szovjet katonák számát. A harci terület felett a német gyalogság 46 páncélos repülőgépet lőtt le. Hasonló sors ért egy páncélos köteléket, amely az említett helytől északra, a Mosz- kvből nyugatra vezető vasúti vonal mentén kísérletet tett egy szovjet .lövészezred támadásának bevezetésére. A kísérlet már az első roham után meghiúsult. A bolsevikiek ?,0 páncélosa közül egy nehéz légelháritö üteg 11 darab páncélost felgyújtott, 3 további páncélost pedig legénysége kénytelen volt elhagyni, mert mozgásra képtelenné váltak. A MÁSODIK ARCVONAL kérdését nagy idegességgel tárgyalják ismét Löndonban. Simott lordkancellár az angol felsőházban a második arcvonal emlegetését egyenesen „elcsépelt és tévedésbe ejtő frázisnak“ minősítette s hozzáfűzte, hogy nem érti a,z ügy körül felelevenedett vitákat, hiszen Nagybritannia harcai tulajdonképpen marégen megvalósították azt s a brit tengerészet és légi haderő tevékenysége és az északafrikai vállalkozás legalábbis ehhez hasonlónak minősíthető. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott nemrégiben Roosevelt is s azt hangoztatta, hogy Északafrikában már ott ált a második arcvonal. A kérdést azonban ezekkel a nyilatkozatokkal a jelek szerint nem lehet elintézni, mert azt nemcsak a türelmetlen angolszász alattvalók sürgetik, hanem egyre, kelemet- lenebbül a szovjet kormány is. Sztálin maga hivatkozott a vörös hadsereg megalapításának évfordulóján közzétett kiáltványában arra, hogy a bolsevisták egyedül kénytelenek viselni a háború legsúlyosabb terhét. A vita azt bizonyltja, hogy a szovjet téli támadások eredményét sem Moszkvában, sem az angolszász fővárosokban nem tartják kielégítőnek és sürgősen szükségesnek látnák az európai erőd nyugatról, vagy délről való megtámadását is. Az angolszász-szovjet helyzetet rendkívül bonyolulttá teszik a Londonba menekült árnyékkormányok aggodalmai is. Londoni hírek szerint a lengyel emigráns kormány jegyzéket küldött Moszkvába és ebben kifogásolta, hogy orosz ejtőernyős ügynökök szállnak le a volt lengyel terület keleti és középső részében azzal a feladattal, hogy az ottani lakosságra politikai befolyást gyakoroljanak és a londoni lengyel emigráns kormány ellen hangolják. A „Daily Sketsch“ diplomáciai tudósítója szerint Londonban határkérdésekről lengyel—orosz tárgyalások folynak, a két álláspont között közeledést létrehozni akaró kísérlet azonban mindinkább kölcsönös elhidegüléssé válik. Ez reníkivül nehéz helyzetbe sodorja az angolokat — állapítja meg a ,News Chronicle“ —, mert azzal az ürüggyel léptek be a háborúba, hogy a lengyel állam függetlenségéért küzdenek. Nagy a bizalmatlanság a lengyelek és a csehek között is és körben elképzelhető, hogy ezek a feszültségek nem maradnak hatás nélkül az angol-szovjet kapcsolatokra sem. Végeredményben a lengyelek, a csehek s az angolszászok is jól tudják, hogy a hol- sevizmussal hiábavaló volna minden mosKállay miniszterelnök: „Hadseregünk töretlen maradt erkö'csben, hitben és vitézségben!"
