Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-04 / 27. szám

1943. FEB UVAU 4.

 magyar nemzeti cncüuság

gondolata

1H« és az újságírók negyedik előadóestjén elmondotta: Daniel Áron dr., a Saj&óltamara főügyésze

A lapokban Kodolányi Jánosnak „Csendes órák“ című tanulmányának bírálatánál egyik kitűnő kritikusunk a magyar célkitűzések meghatározásaképpen az alábbi, szerintem ércbe kívánkozó k'asszikus megá'la- pitást tette: „Ha ebben a hazában nem lehet marokba szedni a magyarságot, ha az ellentéteket nem lehet áthidalni magyar és magyar között, ha nem lehet az öntudatot mozgósítani minden magyarban, ha nem lehet klnyitani szemünket a magyarság végtelen népsége, nagysága és értékel meglátására, ia nem szabad rámutatnunk erőinket rágó férgekre, akkor nincs semmi értelme annak, hogy ezen a földön eltöltsük napjainkat."

Amikor, mint a Nemzetpolitikal Társaság jelenlegi elnöke e dobogón megjelenek és Wpet akarok felrajzolni arról, hogy mit ís lelent e hazában magyarnak lenni és milyen kötelezettségeket ró ez a felmérhetetlen szent és nagy érzés, akkor önkénytelenül előtérbe tódul a fentebb idézett égy kicsit talán sötéten látó, de egész magyarságunk gondolkozására sajnos jellemző megállapítás. /

A Nemzetpolitikai Társaság, mint- sok más társadalmi egyesülés, céljául tűzte, ki a társadalom, az állam és a közgazdasági tudományok, az irodalom és a művészet mü- x velését az önképzés és gyakorlati működés népszerüsitése által. Valljuk be őszintén, hogy ezek az egyesületi célkitűzések mind írott maiasztok és csupán Ígéretek, s az egyesületi élet egyesuletesdivé fajulva, célkitűzéseiben és munkájában a vállalkozáson messze alul maradt. Egyesületeink sokszor belesüllyednek a személyeskedő, vicinális érdeket mozgató kisstilü munkába, szem elől tévesztve azt a nagy célt, amelyet tulajdonképpen minden magyar társadalmi egyesülésnek legelsőbb rendű feladata és kötelessége lenne szolgálni, a magyarság megerősödését.

Majdnem minden egyesület, szinte egymással versenyezve kiálltja ki azt a két szót, hogy „nem politizálunk“ s e kijelentésnek örve alatt kicsinyes, egészen vicinális jelentőségű politizálást, tisztségek megosztását, személyeskedést űznek, feledve azt a kötelességteljesitést, amelyért alakultak.

Hála Istennek van azért az egyesületek felkarolásánál kivétel, s számos egyesület felismerve kötelességét, rátért arra az útra, amely egyedül helyes ahhoz, hogy, hivatásának megfelelően a magyar nemzeti gondolat megerősödéséért emyedetleftül dolgozzék.

Ha szerény személyem erről a pódiumról tudná meghirdetni Erdély fővárosából azt, hogy a magyar nemzeti öncéluság gondolatáért folyó harcban minden embernek dolgozni kötelessége és hogy a munkában a magyar , társadalom teljes erővel vegyen részt, s ennek olyan visszhangja támadna, hogy eredményt tudnánk felmutatni, mérhetetlen nagy lépéssel vittük e’őbbre azt a fe'adat megoldást, amelyért dolgozni minden rendesen gondolkozó magyar embernek kötelessége, hiszen ebből a városból, kincses Kolozsvárról, az örök szellemi Parnasszusról röppent ki sok nemzetmentő és ország- épitő gondolat.

Témakörön} olyan, hogy erről lehet eleget beszélni. A magyar nemzeti öncéluság gondolata és ennek hangoztatása a nemzet életében annak minden hü fiának ima ke’l, hogy legyen. Bele kell gyökerezzen és vésődjön szivünkbe a magyar tlzparancso’at, amelynek minden egyes pontja az egymás megismerése után az egymást megbecsülés, fajtánk erősbbödése, s annak a célnak a szolgálata, hangoztatása, hogy a magyarság vérrel megszentelt földjén legyen végre itthon, legyen a maga ügyeinek önálló irányitója, s azoknak védelmezője, akik a nemzet súlyos kérdéseit magyaros meggyőződéssel irányítani hivatva vannak. Úgy érzem, hogy ezen a helyen szabad őszintének lennem és felemlíthetem hibáinkat Is, nem azért, hogy ezzel erényeinket és jóságainkat lecsepül- jem, hanem inkább azért, hogy tudjuk és örökké hangoztassuk egymás között azt, hogy melyek azok a hibák, amelyeket még le kell vetkőznünk és mint társadalmi rákfenét ki kell irtanunk. Úgy látom ezt a munkát, mint azt a gyomláló embert, aki a tiszta vetésből kidobja a konkolyt, a dud- v&t és a gyomot, hogy az Isten szabad ege alatt aranysárgává érő vetésben tiszta szemeket találjon. Hibáink ostorozásánál tehát legelső sorban arra kell rámutatnunk, hogy ki kell közösítenünk azokat a konkolyhintő- ket, akik alattomos, férfiatlan, gyáva aknamunkájukkal az egyftiás gyengítésére törekszenek, s meg is mindhatom nyugodtan, nagyszerű eredménnyel. Vaj’ha segítene a magyarok Istene bennünket, hogy egyszer már megérnénk azt, hogy ezeknek a gyáva, embereknek az aknamunkája nem sikerül. Nem kapnék el a koncot és nem törekednénk azt az okot keresni, amely bennünket szétválaszt, gyengit, hanem azt ragadnánk mdţj két kézzel, amely bennünket összeköt. Csodálatos naivsággal ugrottunk ezeknek a kitalálóknak minden heccelödése e’é, s megtaláltuk a szétválasztásra, gyengítésre való okot, s amíg két magyar vitatkozott, a háttérben ólálkodó gyáva, eredményekben gazdagon örült az örök magyar viaskodásnak. Ha egyébként nem sikerült magyart magyar ellen uszítani, hát végső esetben ott állott mindig ellenségeink rendelkezésére a felekezeti kérdés.

Hol állana a magyar, ha a felekezeti kérdés nem okozott volna évszázadokon keresztül felmérhetetlen sok kárt, ellenségeskedést, vérontást, örök, klegyenllthetetlen bonyodalmakat! Nem is jó rá gondolni, mert az embernek csak ökölbe szorul a keze és vérmérsékletemből fakadőlag — riiegmon- dom őszintén — ütni szeretne. Kiáltsuk el erről a helyről, ahol a magyar szellemi elit a magyar újságíró és magyar iró nyilatkozik meg, hogy a sötétben bujkáló, baráti álruhában közöttünk járó konkolyhintőket kifogjuk irtani, s egységes társadalmi tömörüléssel, teljes erőkifejtéssel a magyarság megerősítésén fogunk dolgozni. Más hibáinkról nem beszélek. Az előbbit is csak példaképpen említettem fel. Tagadhatatlan, hogy az összetartozandóság, a faji öntudat erősebb, hirdetésénél még más népektől tanulhatunk, sőt tanulnunk kell, mert ezen a téren mérhetetlen önnevelésre van még szükségünk. Nem szabad engednünk azt, hogy kulturális mezbe öltöztetett nemZetietlenség s ezen keresztül téspedés legyen úrrá a magyar társadalmon. Inkább tartsanak egy kicsit elmaradottaknak, inkább vállalom, mint izig-vérig magyar ember a „vad keleti" megállapítást, mint azt éljem meg, hogy ellenségeink elpuhult, csenevész, elsatnyult, a történelem térképéről való lekerüés veszélyének kitett fajtának tartsanak. Mi magyarság nem vagyunk klvénhedt, korcso- sult, csenevész nemzet. Egész összetételünk az örök élniakarást van hivatva jellemezni, s csillagunk egy magyar firmamentumon ragyogó és a jövő századok felé mutató magyar sorscsillag kell, hogy legyen.

Vallom, hogy egy kis erőkifejtéssel a magyar nemzeti társadalmat össze lehet fogni, s ez összefogásban természetesen a társadalmi egyesületeknek és a magyar iró és újságíró tollának van kötelessége. Köte" essége az élre állani és irányítani, példát mutatni. Nem véletlen, hogy mint a magyar társadalmi egyesülésben 20 esztendő óta tevékenyen résztvevő ember, ezen a helyen mondom el ezeket a kemény szavakat, mert tárgyilagossággal merem és tudom megállapítani, hogy Kolozsvár, a Székelyföld és Erdély magyarsága, egyesületei, papsága, tanítósága és az egyesületekbe tömörült magyarok tudtak olyan helyzetet teremteni, hogy ma ezen a helyen magyarul szólalhatok fel és hogy Erdélyben Kolozsváron, magyarság szempontjából van még keresni valónk. Mi, akik a trianoni Magyar- országon létünk fennmaradása mellett minden gondolatunkkal és tettünkkel a Királyhágón túlra tekintettünk, csak ml tudjuk felmérni azt az elvégzett eredményes munkát, amelyet a magyar nemzeti öncéluság gondolata körében az elnyomatás ével a’att a magyarság vezetői, s különösen írói és újságírói kifejtettek. Nincs ugyan felhatalmazásom erre, de minden magyar ember leikéből fakadőlag meg kell köszönni azt a fáradhatatlan, önzetlen munkát, amelyet fajtánk megerősödéséért itt végeztek. Szeretném remélni azt, hogy ez az áldozatos munka példaadó lesz a mai Magyarországon működő valamennyi társadalmi egyesülésre és mindent félretéve beállnak a munkakörbe, amely végső cél képen megerősödésünket jelentheti. Hivalkodás nélkül említhetem fel, hogy a Magyar Nemzetpoíitikai Társaság a elmének megfelelően fejti ki tevékenységét és ugyancsak példátadóan igyekszik előljárni abban, hogy a nemzetvédelem a legeslegelsőbb rendű feladatunk és mindent félretéve csak ennek az erősödéséért dolgozik.

Témaköröm ismertetése nem lenne teljes, ha nem térnék ki arra, hogy ugyancsak erről a helyről ne ostorozzam azt a régi, kizárólagosan magyar betegséget, hogy a magyar ember akár egyesületben, akár egyesületen kivül, szereti magát elkülöníteni a napi politikától és egy kicsit lenézéssel beszél róla, nem gondolván meg azt, hogy ezzel a magatartásával tulajdonképpen sérti azokat, akik akár hivatásszerüleg, akár bizalmi alapon kénytelenek a napi politikával foglalkozni. Nem tudom elképzelni azt, hogy a napi politikát el lehessen választani az általános politikától. Ki kell Irtani azt az elharapózott felfogást, hogy huncut a politika. Politika csak akkor megengedett és e’fogadott, ha az a nemzett mege^sődés céljait szolgálja. Ha ezt teszi, van erkölcsi alapja, tehát nemzeti és igazságos, megbecsülésre méltó, amelyet mindenkinek támogatni kötelessége. Ez is egy olyan hitvány gyengítő elem, amelyet ugyancsak ellenségeink szoktak nekünk koncul dobni. A magyar társadalmi élet tlsztultabb, minden mellékgondolattól mentes általános nemzeti politikát követel, mert nincs különbség napi politika és bármilyen más politika között. Ki kell Irtani a „nem politizálunk“ fogalmát. Igenis, politizáljon minden magyar ember, aki tisztességesen gondolkozik. Ne nézze le a napi politikát és ne féljen attól. Mert, ha mindenki úgy politizál, mint ahogy azt a magyar élet erősbbödéséért mindenkinek folytatnia kell, akkor a politika szó fogalom nemes köntösbe öltözik és megbecsülést kiváltó magyar kötelességgé válik.

A korszellemet is érintenem kell. Igenis, van korszellem, van haladás, de ezt a magyar gondolkozás nem zárja ki, az emelke- dettebb felfogásunk, egészséges, öröklött életösztönünk támogatja és fejleszti is. Hazánkba bejutó minden gondolat, amely a haladást jelentette, uj nagy reneszánszot jelentett. De ezeket, valljuk Toe őszintén, nem mi használtuk ki. Az eredményeknek vám szedői mindig mások voltak. A gyűlölettől mentesen, fajta megjelölése nélkül mondhatjuk, a javak, a kitüntetések s az élet könnyebb felének szétosztásánál mindig Lázárok valánk.

Hirdessük meg és az igét merfpgadva éljük azt az öntudatos magyar életet, amelyet minden más nemzet a maga értékeinek megbecsülése mellett él. Ne legyünk gyülöl- ködők a velünk nem együttérzőkkel szemben, de ne legyünk közömbösek saját fajtánkkal, ne üssünk mindig a fejére az égyéni kiválasztásoknál, ne tapossuk mindig egy fokkal lejjebb, hanem inkább nyúljunk minden magyar értéknek a hóna alá, hogy kristályosodjék ki a magyar szellem s e szellemből fakadó magyar nemzeti öncéluság, s hadd legyen erős és boldog, s ha szabad egyszer ezt a szót is használnom, javakban és lelkiekben gazdag e hazában a magyar.

Erős a hitem, hogy a hazafias szellemtől átitatott őszinte meggyőződésből fakadó hangom ebben a müveit, a magyar nemzeti gondolattól ugyancsak áthatott Írói és újságírói körben visszhangra talál, s nem lesz okom arra, hogy az előadásom kezdetén idézett magyar kritikus sorait zárószavul mondjam el, hanem ellenkezőleg az hiszem, hogy Erdély bércei közül meg tudjuk szólaltatni a vészharangot és ebben a fergeteges nagy világégésben egy táborba tudjuk csoportosítani — valamennyi magyar betegségek kiküszöbölésével — úgy a magyarságot, hogy erőt mutatva az európai uj nemzetek sorában meg tudjuk mutatni azt, hogy ez Isten áldotta hazában él az örök magyar szellem, az örök nemzeti Ideál, s ezektől áthatva, lesz újból erős, boldog magyar.

Sokan a magyar megújulás gondolatát, a magyarrá alakított korszellemet dugárunak, kalóz lobogó alatt idekerült gondolatnak tartják. E gondolat hívei nem a barátaink. Számolnunk kell velük, sőt az uj kibontakozásnál le is kell számolnunk velük. Ne törődjünk a gáncsokodókkal, minden magyar, akár társada'mi utón, akár egyesületi életbe való bekapcsolódással élje és járja azt az utat, amely az igaz magyar ut, becsülje meg a jót, az értékeset, a szépet, ha magyar, ha hibát lát, annak kiküszöbölésére törekedjék és fajtájában a jót és rosszat egyaránt szeresse. Egy kicsit ideálisnak, túl szépnek látszik ez a magyar fajszeretet, de

Fehérbárcás erdélyi lóhere, lucerna és más gazdasági

^ , — -r^ trflésni Gazdán MaőíriíhcA GYA síig szftvefKczcftofl kap h-tök.

" 9 KOLOSSVAR, MAjAlIS-U. 10. SZ. - TELEFONSZ.! 31*83.

Lóheremagra, takarmáityf«lékre Es borsófélékre termelési szerződéseket kötünk.

Előjegyzését azonnal eszközöltese, mert később nem vehetjük fiayel mb* I ! !

S3«

ERDÉLY MOZGÓI

Csak egy pár napig!

'Robinson

A Bavaria nagy exped’ciós filmie, az 1914-es világháborúban elpusztult „DRESDEN“ inatrózánali naplója nyomán.

Főszerepben: Herbert A. E. Bölme, Claus Clausen, W. P. Krüger.

Jön! Február 6-tól Jön!- Néma kolostor

ennek hangoztatása és i»r. életben való érvényesítése nélkül nem lesz erős a magyar, Kezet kézbe téve keli szolgálnunk a magyar fajt, a magyar öncéluság gondolatát és csak igy kiálthatjuk oda mindenkinek, aki a magyar élniakarásnak, a magyar megerősödésnek útjában áll, hogy ne bántsd a magyart! E kiáltásnak pedig csak akkor van visszhangja, ha erős a magyar, ennek a célnak az apostoli szolgálata az igazi nemzet- politika, az örök magyar öncél.

Több házat rombadönfött Petiiben eny óriás meteor

Buenos-Ayres, február 3. (MTI) A Német Távirati Iroda közli:

Mint Limából jelentik, az egyik középperui város főutcájára óriást meteor zuhant le, amely több házat rombadöntött.

A nagy király

J— Bemutató a Corvin-mozgóban —

A legutóbbi napokban két hatalmas német 1 filmalkotást mutattak be Kolozsváron. Az egyik a „Lidércfény“, a másik pedig „A • nagy király“. Mindkét filmet Veit Harlan rendezte, aki alkotásaival felejthetetlen élményt nyújtott és örök bizonyságát adta a német film diadalmas fejlődésének. Az amerikai Korda-filmek csodálatos tömegje ene- teit messze felülmúlja „A nagy király“’ parancsszavára rohamra induló porosz seregek hatalmas felvonulása. A német nemzet nagy egységének első úttörője megrendithetet en hittel, törhetetlen gyözniakarással vezeti a harcban csapatait, mert jövőbe látó szeme előtt már a kemény harcok után kivirágzó uj élet boldogsága tűnik fel. Ezzel a fűmmel a német filmgyártás eljutott a legtisztább propagandáig, melyben nem hangos szóval, de a tiszta, igaz élet meggyőző példájával hat az emberekre.

A történet a kunersdorfi csatával kezdődik. Nagy Frigyes porosz katonái Idő előtt visszavonulnak, az ütközet elvesz, a király 48.000 katonájából 3000 marad életben. A borzalmas katasztrófa hatása szinte íeirha- tatlan. Mindenki elcsügged, maga a király Is meginog, mert- az egyetlen megmáradt házban a molnár leánya átkait hallja. Az „átkozott“ király már-már mindenről lemond, amikor felülkerekedik benne nagy történelmi hivatásának tudata, kezébe vesz minden hatalmat, a föld alól is uj sereget teremt elő és egy év múlva előbb Liegnitz- néi, majd Torgaunál végzeteb csapást méláz osztrák és a velük szövetséges seregekre. Mindkét esetben a kunnersdorfi csatában megfutamodott és ezért & királytól megszégyenített Bemburg-ezred tűnte,te ki magát hősiességével, a legjobban élén Tres- kow őrmesterrel. Az őrmester a vereség utáni felfordulásban összetalálkozott a molnár leányával. A seregek utján mély szerelem ébredt bennük egymás iránt és még ott a csatamezön egybekelnek. Treskownak nagy része van a győzelemben, mert egy válságos pillanatban az ő jeladására indulnak meg a német, hadak támadása. A király igazságos. Megbünteti, mert őnhataí- mulág intézkedett, de bátor, önálló kezdeményezéséért meg is jutalmazza. Az események úgy alakulnak, hogy a jutalomról nem "értesülhet, becsületében sértve érzi magát, már-már szökevény lesz, amikor feleségétől megtudja, hogy megint támadásra indulnak. Beáll az ezredéhez és csapata élén esik el a rohamban. Ezzel a csatával kivi/iák a békét. A győzelem mindenütt meghozza áldásait, csak a király marad egyedül a kiteljesülő boldog jövő látomásaival.

Nagy Frigyes alakját fe’ülmulhatatlan művészi eszközökkel Ottó Gebühr szemé’ye- sltl meg, a molnár leányát a csodálatos Krisztina Söderbaum játsza, de minden szerepet a német színjátszás legjobbjai e’eve- nitenek meg élükön Gustáv Frö’ich-hel és Paul Wegenerrel. A film méltó dicséretére minden jelző kevés, sokáig emlegetik majd Kolozsváron is. (b. t.)

/