Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-13 / 9. szám

I 9 4 3. J M A? If MM 13 3 Wiiiămint&rfu Kiss Ferenccel* » lr•»!<£»£»▼»ra !¥em*©li $****Ssí»3e Itl'rAlA vemufé^év«! Kolozsvár, január 12. Kiss Ferenc, a bu­dapesti Nemzeti Színház örökös tagja, az országos hírű színművész vasárnap dél óta Kolozsváron tartózkodik. Hétfő reggel óta szakadatlanul próbál a Nemzeti Színházban Tamási Áron „Csalóka szivárvány“ cimü legújabb színmüvének a szereplőivel. Vasár­nap délután Kiss Ferencet még kávéházban Is lehetett látni baráti körben, de amióta a próbák megkezdődtek, csak a színpadon ta­lálható. Mi is ott találtuk meg kedden dél­előtt s bizony legalább másfélőra időt kel­lett várakoznunk, amíg a próbát megszakí­totta Tompa Miklós, a tehetséges fiatal rendező, hogy az együttes kissé kifújja ma­gát. A szünetben került alkaloní arra, hogy néhány percig elbeszélgessünk a kolozsvári Nemzeti Szinház kiváló vendégével — Ha a színész nem volna meggyőződve arról, hogy sikere lesz a darabban, bizony csak favágás .volna a munkája — mondja Kiss Ferenc. — Mert & szinész éltetöeleme, olaja, élete értelme: a siker. Ezért késs a színész minden tőle telhetőre, sőt sokszor erején felüli küzdésre is. S ezenkívül a szí­nésznek hinnie Is kell abban, hogy az Író megálmodott álmát sikerre viszi. Együtt kell hinnie a darab sikerében mindenekelőtt a darab Írójával, egyet kell értenie véle tel­jes meggyőződéssel s ami ezután jön, az már mind másodrangu kérdés.. — Mikor játszott először művész ur. Ko­lozsvárott ? — Mikor?!., Nem is kell ezen sokat gon­dolkoznom, hogy meg tudjam mondani, mert azt a napot soha ebnem felejtem, — vála­szol elréveaezve a messzi múltba Kiss Fe­renc. Háború volt akkor is. 1916-ot ir­tunk. Éppen április eleje volt, hogy a front­ról néhány hetes szabadságra hazaérkeztem Céltalanul róttam a háborús Budapest ut­cáit, amikor összetalálkoztam a kolozsvári Nemzeti Szinház akkori Igazgatójával, Ja- novlcs Jenővel. Három éves szerződéssel kí­nált meg, habár mindketten tudtuk, hogy vissza kell mennem a frontra. Még aznap Kolozsvárra hozott s közben mindent elkö­vetett. hogy felmentessen a további kato­nai szolgalat alól. Nem sikerült, de azért végigpróbáltam a darabot s IS 16 április l.'rén megtörtént kolozsvári bemutatkozó som,.. Néhány nap múlva visszamentem a frontra s húsz évnél is több idő tel el, amíg újra viszontláthattam a kedves kolozsvári közönséget, amelynek mindig a legszíveseb­ben játszom, ünnep számomra minden nap, amit' ennek az ősi magyar városnak a falai között tölthetek. Pedig megszerethettem volna más várost is, hiszen bevándoroltam az egész országot... Kiss Ferenc az elmúlt sziniévadban is ven­dégszerepelt Kolozsvárott a „Ki a harma­dik? -ban és tíAz elnémult harangok"-bán, tehát ismeri a Nemzeti Színház együttesét. Éppen azért megkérdezzük tőle, mi a véle­ménye erről az együttesről? — Van ebben az együttesben nem is egy tehetség — mondja felcsillanó szemmel — s mindjárt felsorolja a nevüket is azoknak a fiataloknak, akiktől sokat vár és sokat vár­hat Kolozsvár szinházjáró közönsége is, mert tehetségesek, megállanák helyüket a főváros színpadán is. Kiss Ferenc szerint a kolozsvári Nemzeti Színház értéke és szín­vonala egyáltalán nincs a fővárosi színhá­zak értéke és színvonala alatt. — Tehetségük kifejlődésében annál is in­kább bízom, mert jó kezekben vannak. Ezen kívül csak dicséretére válik a Nemzeti Szinház vezetőségének, hogy időnként ven­dégszereplésre ad alkalmat azoknak a ma­gyar színművészeknek, akiknek művészete mâr országos viszonylatban is jelent vala­mit. A közönségnek is uj élményt jelent s ezenkívül uj színnel gazdagodik a kolozsvári Nemzeti Színház fiatalabb tagjainak játék­készsége. . . ' ■ V Kiss Ferenc január 18-án szerepel az Új­ságíró Egyesület kolozsvári csoportjának az estjén is. Megkérdeztük, hogy mivel szán­dékszik szerepelni? — Erdélyi költők verseiből szeretnék elő­adni e ezenkívül egy Erdélyi József, meg egy Sinka István verset is bemutatnék. Az ügyelő hívása véget vet a további csöndes beszélgetésnek. Kiss Ferenc már újból ott áll a szereplők között s meglát­szik minden mozdulatán, hogy mennyire ele­mében van. Mert az ő éltető eleme a szín­pad, a játék, az emberábrázolás... Ró , Ellentétek Északafrikában Irta: Dih e vezérőrnagy Az északafrikai francia birtokok ellen végrehajtott partraszállás olyan vállalkozás volt, amely már magában hordotta a szö­vetségesek közötti ellentétek csiráját. A partraszállás gondolata egyébként többféle cél elérésére született meg; részint az Eu­rópa elleni hadműveleteknél felhasználandó támaszpdnlókat kivántak szerezni, részint a Lybiában harcoló 8. brit hadsereg mozdula­tait akarták támogatni a tengelycsapatok hátában, ezenfelül arra gondoltak, hogy Eszakafrika birtokában sikerül biztosítani a Földközi-tenger feletti uralmat és végül: az USA minden más célja mellett egyszerűen meg akarta szerezni az értékes északafrikai gyarmatokat. Amíg az előbb felsorolt célok jobbára a tengely hatalnţi pozíciójának megrenditését szolgálták volna, utóbbi egyedül Franciaor­szágot érintette — de annál súlyosabban! Azt a Franciaországot, amely elvesztvén a tengely elleni háborút, arra törekedett, hogy legalább gyarmatbirtokainak biztonsága fe­lett őrködhessen. E törekvés azonban né­mely franciákon hajótörést szenvedett, köz­tük elsősorban De Gaulle-on, aki brit támo­gatással nyíltan állást foglalt a vichyi kor­mány ellen, sőt sikerült egy tekintélyes ka­tonai erőt összegyűjtenie. Ez az erő késznek mutatkozott az anyaroszág elleni katonai vállalkozásokra.; De Gaulle hamarosan meg­vetette a lábát Eszakafrika néhány vidékén, sőt — szintén brit segítséggel — Szíriában ■és Palesztinában is. A szövetségesek természetesen örömmel üdvözölték De Gaulle megjelenését: tevé­kenységében minden elképzelhető módon tá­mogatták és eközben előkészítették a talajt a saját partraszállásukhoz, aminek megtör­ténte után áz azóta szerencsétlenül járt Darlan tengernagy is csatlakozott a szövet­ségesekhez. Ezzel azonban meg is kezdőd­tek az ellentétek; az USA mindent a saját belátása szerint akart intézni Észak-Afriká- ban, ami természetesen nem volt a britek Ínyére. Angliának már az sem tetszett, hogy Amerika a háború után esetleg ellenőrizni fogja földközi-tengeri hajózását és kereske­delmét, nem is szólva arról, hogy, az USA szóvivők kijelentették, miszerint a Darlan- nal annakidején kötött megállapodások csak Ideiglenes jellegűek, komolyabb tárgyalá­sokra még nem került sor. Más bajok is ütötték fel fejüket; Kszak- Afrika katonai parancsnokává pl, az ameri­kaiak Eisenhower tábornokot nevezték ki, Darlan pedig Giraud tábornokot jelölte meg az ottani francia erők főparancsnokául. Ez annyit jelentett, hogy De Gaulle — két szék között a pad alá került; hamarosan, kine­vezte hát Szíria eddigi főparancsnokát, Catroux tábornokot északafrikai főparancs­nokká. Eközben Amerika. Darlant tekintette a „szabad Franciaország“ képviselőjének. Nagybritannia pedig De Gaüllét; a meg­szálló csapatok pedig jóformán azt sem tud­ták, hogy most kinek a- parancsait tartsák be, nem is szólva a franciákról, akik válo­gathattak Pétain marsall, De Gaulle, Darlan 's Catroux utasításai között. Ami,az északafrikai lakosság hangulatát illeti, azt szintén nem sikerült közös neve­zőre hozni; a zsidók egyszerre Amerika és Nagybiitaimia pártjára is állottak, mind­két féltől busás hasznot relmélve. A ma­rokkói szultán udvarias levelet irt Roose- veítnek, amelyben leszögezte, hogy az ame­rikai csapatok marokkói tartózkodása csöp­pet sem tatá'kozik az a rabság rokonszenvé- vei. Ezalatt a palesztinai nagymufti felhí­vást intézett az északafrikai arabsághoz, amelyben rámutatott arra, hogy az ameri­kaiak a zsidók barátai, akiknek segítségé­vel az északáfrikai zsidóság még jobban ki fogja zsákmányolni az arabokat, mind ed­dig; nem tudni, hogy a felhívást milyen j visszhang követte, az azonban kétségtelen, hogy nem volt a’kalmas arra, miszerint barátságos érzéseket fakasszon az ameri­kaiakkal szemben. Egyszóval a helyzet cseppett sem úgy alakult, amint azt a szövetségesek észak- ttfrikai vállalkozásuk végrehajtása előtt el­képzelték; már pedig bizonyos, hogy a bri­tek, amerikaiak, franciák és arabok közötti egyenetienkedések nem az uj birtokosoknak kedveznek hanem a tengelynek, amely nem is nézi ölhetett kézzé! a szövetséges viszálykodást. «■ JÓ ÁRU ÉS Jó .HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK Hatalmas érdeklődés előzi mef a-hadbavonultak hozzátartozóiért tervezett gyűjtés megindítását Hatalma* méretekben bontakozik id a hadbavonultak hozzátartozóiért meginduló gyűjtés. Január 17-én kezdődik és február 7-ig tart. Minél inkább közeledik a hadba­vonultak családjaiért január 17-én megin­duló országos gyűjtés kezdetének ideje, an­nál hatalmasabb méretekben bontakozik ki országszerte a mozgalom. A Főméltóságu Asszony legfőbb védnökségével meginduló országos gyűjtés elökészülő munkálatai már teljes ütemben folynak. A honvédelmi minisztérium illetékes osz­tályai az egész ország területére postára adták azokat a nyomtatványokat, amelyek a hadbavonultak családjaiért meginduló gyűjtés lebonyolításakor szükségesek. Egy­házi és világi intézmények, társadalmi szö­vetségek, egyesületek, vállalatok kapcso­lódtak be a mozgalomba. A gyűjtést köz­ponti irányítással az ország egész területén a járási főszolgabirák, városokban a polgár­mesterek szervezik, akik a járási és városi leventeparancsnokokkal együttesen minden városban és községben megalakítják a hadbavonultak családjainak segitő bizott­ságot. A gyűjtést a bizottsági tagok vég­zik, leventék és leventeleányok kíséretében. Minden lakásban megjelennek és vagy gyüjtőiven gyűjtenek, vagy befizető lapot hagynak a helyszínen. A gyűjtés első nap­ján, vagyis január 17-én a budapesti és vi­déki napilapok előfizetői részére a napi pél­dányokhoz befizetőlapot mellékelnek az adományozásra szánt összeg beküldése vé­gett. ­Gyűjteni csak pénzt szabad. Az országos gyűjtésre szánt nagyobb ado­mányokat a vállalatok, pénzintézetek, egye­sületek, egyes személyek közvetlenül is be­küldhetik a honvédelmi minisztérium hadba­vonultak családjainak támogatása letéti számla elnevezésű 180.000 számú számlá­jára. Az ország egész területén megmozdultak a társadalmi és más egyesületek, hogy % gyűjtés alatt ünnepélyeket rendezzenek s azok jövedelmét a mozgalomra ajánlják tel. Jegyezzük meg tehát január 17-től február 7-ig országos gyűjtés. Magyarország első asszonya szélit lel minden magyart, hogy amint a lion véd tel­jesíti kötelességét kint a harctéren, mind­nyájan teljesítsük kötelességünket itthon, a belső harctéren is. A hadbavonultak csa­ládjainak támogatása közös magyar érdek. ■nBMMMMsanMnnanauanH „Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjuk gondjaiból.“ A hosvédcsaládok javára megindított gyűj­tésre adakozni e!s^rcndii hazafias kötelesség Wificas s©i*»mi baj & ci€?*%r©£Va-?ronfőrt Átmeneti és mér orvosolt szállítási nehézségek miatt láttok rémképeket a tájékozotian h rverők Kolozsvár, január 12. Az utóbbi héten egyes cigarettafajtákban részleges hiány mutatkozott Kolozsváron. Különösen a leg­olcsóbb és , legkeresetebb cigarettákat: a Szimfóniát, a Leventét, és a Hercegovinát le­hetett nehezen beszerezni. Egyes helyeken Darlinggal sem tudták kiszolgálni a közön­séget. Megesett, hogy négy-öt trafikot kel­lett végigjárni, amíg az ember, megszerez­hette napi adagját. Több dohánytözsdéből üres kézzel távoztak a vásárlók, más helye­ken az árusok 5—10 darabra csökkentették a kiszolgáltatható mennyiséget. Végül per­sze senkisem maradt cigaretta nélkül, de a dohánypiac nehézségei mindenütt szóbeszéd tárgyát képezték. — Jöh a dohányjegy — vélték tudni a „jólértesültek“. Egyeseknek pontos értesülé­seik voltak már a napi fejadagot illetően is, Mondanunk sem kell, hogy ezek az illeték­telen és oktalan jóslatok szemenszedett ki­találások. mégis foglalkoznunk kell az ál­taluk feszegetett problémákkal, hogy elosz­lassuk a hiszékenyek, az aggodalmaskodók és az ijedősök kételyeit. Ezenkívül — füg­getlenül az elvi szemponttól — azért is szól­nánk kell erről a „válságról“, hogy elejét vegyük azoknak az esetleges további aka­dékoskodásoknak, amelyekkel a bizonytalan­kodó, idegeskedő közönség. lehetetlenné teszi a szükségletek folytonosságának biztosítá­sát. A pilianatnyi zavart az avatatlan hirve'- rőkön kivtil az egyébként jóhiszemű dohánv- kisárusok is növeltek. ■ — Jaj, kérem, most nem adhatunk csak öt darabot, mert az egesz hétre csak ’-itez- rét kaptunk. — Nincs kérem, már néni, is kapunk ezen a héten, azután is csak keveset. A jó ég tudja, hogyan lesz... Ilyen biztatások után a szenvedélyes -do­hányosok természetesen vigasztalanok ma­radtak és minden alkalmat megragadtak, hogy a napi adagon felül tartalékolhassanak is valamit. Legnagyobb részben a károgató vészma­daraknak lehet betudni, hogy már decem­berben is körülbelül 390.000 Extrát adtak el Kolozsvár 2-20 kisárudájdban az eddigi átlagos havi ljO.OOU darab helyett. Hihetet­len és egyszersmind lehetetlen is, hogy a szükséglet máról-holnapra ilyen rohamosan és ilyen mértékben megnövekedhetett volna. Pedig az Extra nem. is tartozik szorosanvéve az úgynevezett tömegcikkek közé. Kolozsvár lakossága havonta átlag ötmillió darab Szimfóniát fogyaszt. Januárban eddig csak­nem kétmillió darabot osztottak szét. Az arány tehát helyes. Ha mégis előadódik ki­sebb fennakadás, azt a nehéz szállítási és közlekedési viszonyokkal lehet magyarázni. Szimfóniát Szegeden, Kőbányán, Sátor­aljaújhelyen és Sepsiszentgyörgyöri gyárta­nak. Köztudomású, hogy a megnagyobbo­dott ország vasúti forgalmát a légi, anya­országi mozdonyokkal és kocsikkal bonyo­lítják le. Ebből a két körülményből mindenki levonhatja a következtetéseket. Aki pedig még ezek után is hajlamos arra, hogy panaszkodjék, türelmetlenkedjék és idegesítse környezetét, emlékeztetjük arra, hogy nemcsak Európában, hanem az egész világon alig akad még egy ország, ahol ilyen bőségesen látják el dohánnyal és cigarettával a fogyasztóközönséget, mini nálunk. A Dohányjövedék ma 15-féle szi­vart, li-féle cigarettát és ló-féle dohányt késsittet. Ezenfelül még számos Nikotex- fajta kerül forgalomba. Ilyen gazdag válasz­tékkal igazán mindenki beérheti. A megnyugtató körülményeket azóta a tények is alátámasztották. A hiányokat már nagyban pótolták s azok a kisárusok, akik a hét végére remélték az újabb kész­letek kiutalását, már megkapták a kívánt mennyiséget. Ezt a hiábavaló riadalmat nem szabad elfelejteni. Meg kell őrizni, mint intő péídát, mint igaz tanulságot, hogy nincs mindig tűz, ha harangoznak. Ma különösen fontos a megrendithetetlen bizalom. A közös érdek kívánja, hogy megőrizzük nyugalmun­kat. fb. fi Székely-udvarhely, jan. 12. (MTI) A Kor« mányzó Ur a miniszterelnöknek a miniszté­rium nevében tett elterjesztésére az ország­gyűlés Felsöházáról szóló 1928. ért XXIX, t. c. 1. 8-a alapján vitéz Gyuiay Tibor dr. kereskedelmi és iparkamarai főtitkár, mi­niszteri biztos, budapesti lakost és Cslky Albert szék elvűd várhelyi nyomdatulajdonost 1952. évi december öl-ig terjedő időre az országgyűlés Felsőházának tagjává kine­vezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents