Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-13 / 9. szám

■ va«* .a o Ui fire* E BUDAPEST î fillér $ C 6 f ff fl 1843 I Or:, *4 *fca ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.30, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 86.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 9. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSALU. 7, TELEFON: 15-08. — POSTA FIOR: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Vitéz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter Berlinbe utazott Kormányzó Urunk kitüntetését adia át a honvédelmi miniszter Göring birodalmi tábornagynak BUDAPEST, jan. 12. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: A Kormányzó Ur őf Öméltósága Go­ring Herman birodalmi tábornagynak 50. születésnapja alkalmából a Magyar Érdemrend Szent Koronával ékesített nagykeresztjét a hadiszalagon a kar­dokkal adományozta. A kitüntetést vi­téz Nagy Vilmos honvédelmi miniszter, aki vasárnap délelőtt 11 óra 12 perc­kor, Berlinbe utazott, személyesen adja át a birodalmi marsallnak. A honvé­delmi miniszter kíséretében ugyancsak Berlinbe utazott vitéz Akosi Béla al­tábornagy a légierők parancsnoka, vi­téz Hellenbrundht Vilmos vezérőrnagy és Kéri Kálmán vezérkari ezredes, a miniszter szárnysegéde. A honvédelmi minisztert Fuetterer vezérőrnagy bu­dapesti légügyi attasé is elkíséri Né­metországba. ‘ nél jobban megmutatja azt a veszedelmet, amelybe a szövetségesek Északaf rí kában kerülnek, ha nem kaphatnak erősítéseket ée utánpótlást. A helyzetet még élesebb világításba he­lyezi a keddi német hivatalos jelentés köz­lése, Eszerint a német buvárhajók újból el­süllyesztettek két tartályba jót 17.000 ton­na tartalommal s ezenkívül az Atlanti-óceán északi és déli részében is 14 ellenséges ke­reskedelmi hajót pusztítottak el 73.000 ton- natartalomnial. Az angolszász hadvezetés legérzékenyebb pontja, a tengeren keresz­tül történő ellátás szenved egyre fokozódó mértékben súlyos sebeket, ezzel szemben » tengelyhatalmak és Japán a belső vonalról láthatják el küzdő csapataikat és már ma­ga ez a tény is döntő fontossága a győze­lem szempontjából. Amíg az angolszászok az afrijíál után­pótlás nehézségei fölött siránkoznak, addig — amint maga Glraud tábornok kijelen­tette — a tengelyhatalmaknak sikerült már eddig is mintegy hetyenezer embert ten­geri és légiuton Tuniszba juttatniuk, A lé­nyek mindennél meggyőzőbben beszélnek. A brit, hírszolgálat- egyébként a közel­jövőre nagy változásokat jelent be Észsk- afrika politikai helyzetében, s azt jósolja, hogy az események nagy gyorsasággal vár­hatók. Az angol hirszolgálat a következők­ben _ tokintettel a közelmúlt eseményeire — erősen baljóslatú bejelentést tesz. Rövi­desen meghalljuk, -— közli a brit hirszolgá­lat -— hogy fejek hullanak a porba és iy emberek kerülnek hatalomra. Tekintette1 Darlan meggyilkolására, nem lehetetlen hogy a fejek porbahullását a brit híriroda nem is olyan képletesen érti és így annál nagyobb érdeklődéssel várhatjuk az esemé­nyek alakulását. A HONVÉDCSAPATOK eredményes küz­delméről számol be a német hivatalos je­lentés. A bolsevisták a Don-mentén a ma­A honvédcsapatok a Don mentén visszaverték a Szovjet támadását Az egész keleti arcvonalon erősödik a német ellenállás A teng ely csapatok maj ivem százezer főnyi haderői szállítottak Tuniszba Nyolcvankilencezer tonna tartalmú hajót süllyesztettek el újból a német tengeralattjárók Százmilliárd dollár az Egyesült Államok költségvetése ROOSEVELTNEK a kongresszushoz iü- ''tézett üzenete a jövő biztató megrajzolásá­val csak bevezető, mintegy szónoki fogás, „capitatio denevolentiae“ volt, hogy azután jóval keserűbb pirulákat adhasson be az Egyesült: Államok népének. Az Egyesült Államok vezetői a beavatko­zás! megelőző háborús izgatásaikban könnyű és kényelmes harcot hirdettek és akartak elhitetni közvéleményükkel s amerikai gőg­jükben talán még maguk is elhitték, hogy ha Washington beavatkozik a háborúba, akkor minden úgy fog menni, mint, a ka­rikacsapás s a tengelyhatalmak és szövet­ségeseik kénytelenek lesznek meghódolni a „korlátlan lehetőségek földrésze“ előtt. A világ folyása azonban néni alakul az amerikai álmok szerint s Roosevelt hétfőn, amikor százmilliárd dolláros háborús költ­ségvetést terjesztett a kongresszus elé, en­nek az óriási összegnek és az annak előte­remtéséhez szükséges adóknak, illetékeknek indokolására kénytelen volt a valóságnak legalább agy részletét fellebbenteni po'gár- társai előtt, akiket — lilába igyekezett ma­gát a Fehér Könyvben feliéire mosni — mégis csak ö és a körülötte levő csoport rántott be. a mai helyzetbe. Azt pedig ép­pen a most beterjesztett költségvetés jel­lemzi legjobban. Az elnök a költségvetéshez fűzött megjegyzésében kénytelen volt beje­lenteni, hogy az adókat előreláthatóan soha nem fogják a háborít előtti színvonalra csökkenteni és hogy- a százmilliárd dolláros kiadási terv megvalósítása íérdekében _ az »Egyesült államoknak minden emberi és anyagi tartalékát teljes mértékben latba kell vetnie. Kímélet nélküli programra van szükség — mondotta — a háború pénzügyi ellátására, hogy elkerüljék a háború utáni Összeroppanást. Természetesen azonnal igyekezett elejét Venni annak a. kérdésnek, amely bizonyára azonnal eszébe ötlik minden amerikai adó­fizetőnek: végeredményben volt-e szükség és mi szükség volt arra, hogy az Egyesült Államok ezt az óriási terhet magára vegye. Roosevelt ifimét a régi szólamokat igyekszik föleleveniteni és azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok puszta léte van veszé'y- ben. ,Az’ amerikai hírverés már kezdettől azt akarta elhitetni, hogy a tengelyhatal­mak és Japán élettérigényei az amerikai szárazföldet veszélyeztetik, holott ezekben az országokban senki sem gondolt a legtá­volabbról sem Amerika megtámadására és csupán az amerikai imperializmus az, amelynek világuralmi vágyairól le kellett volna mondania, még helyesebben arról a törekvéséről, hogy ő legyen a világ egyet­len haszonélvezője. Roosevelt most, amikor olyan eredményesén szaladt a háború után, hogy végülis sikerült azt. utolérnie, az eddi­ginél is merészebben igyekszik sajátmagát az ártatlan és szegény megtámadottnak feltün­tetni, akinek nem elég két földrész ahhoz, hogy hatalmi vágyait kiélhesse, hanem ezenkívül veszélyeztetettnek érzi magát mindenütt, ahol teljesen jogosulatlan gazda­sági törekvései előtt becsapták az ajtót. — Az uj költségvetési tervezettel — mon­dotta Roosevelt —■ a költségvetés indokolá­sában, lehetővé akarjuk tenni hajók építé­sét, hogy az Egyesült Államok ütéseket mérhessen az ellenfélre. Ezenkívül további hatmillió embert kell mozgósítani a hadse­reg és a haditermelés számára, nagyarányú hivatási átképző szolgálatot kell bevezetni,, hogy ilyen módon egymillió embert tegye­nek szabaddá a hadiipar számára és a há­borús sérülteket is ismét be kell vonni a haditermelésbe. Az amerikai polgárnak tehát hamarosan be kéll látnia azt, hogy a mostani háború nem kényelmes hadi séta és hogy az elnök világuralmi törekvéseit a környezetének a nemzetközi zsidósághoz tartozó, vagy an­nak befolyása alatt álló tanácsadóinak ter­veit súlyos és véres áldozatokkal kell meg­fizetnie. Előre látható, hogy a háború to­vábbi alakulása során Amerikában egyre sűrűbben és erősebben fogják fölvetni , a nagy kérdést: mi az értelme az Egyesült Államok háborújának, s egyáltalában nem lehetetlen, hogy Rooseveltnek Is a Wilso- néhoz hasonló sorsot fog készíteni az a tény, hogy végeredményben Amerika né­pének semmi komoly érdeke, semmi komoly szükséglete nem volt arra, hogy beleszóljon a mostani háboríts vitába és hogy a hábo­rús terheket egyedül egy kis csoport fékte­len hatalmi és rabló vágya, üzleti érdekei és vad gyűlölete miatt viselje * AZ ÉSZAKAFRIKAI VÁLLALKOZÁS eddigi lefolyása sem nagyon alkalmas arra, hogy az amerikaiakban nagy bizalmat éb­resszen a jövő alakulása iránt. Áz angolok is türelmetlenkednek s tekintettel a két szö­vetséges „jó“ viszonyára és egyetértésére, esetleg még bizonyos kárörömmel is szem­lélik a helyzetet, tekintettel arra, hogy amint Churchill jóelöie megállapította, ez az egész terv Roosevelt: gondolata volt. Két ségtelenül meg kell lepődnünk amiatt, Írja a „Times“ egyik legutóbbi cikkében, hogy Tuniszban még semmiféle döntést sem tud­tunk kierőszakolni és Tunisz meghódítása n német ellenállás következtében most már a távoli jövőlie tolódott. Nem lehet ábrán­dokba ringatózni afelől, — Írja a továb­biakban a „Times“, — hogy ez a szándék nehezen megvalósítható feladatot jelent Közben Rommel Tunisz irányában halad és az angol lap szerint szándéka nyilvánvalóan az, hogy az ottlévő német csapatok szár­nyát megerősítse. Az angolszász sajtó azt ts kénytelen most. már elismerni, hogy az északafrikai amerikai expediciós hadtest azzal a nagy sikerrel, amelyet a német biivárhajók egy tartályhajókaraván ellem elértek, súlyos csapást szenvedett. Ez az esemény minden­Reriin, jan. 12. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Iro­dának. j* véderő főparancsnoksága közli: Az ellenség újabb jelentékeny erők harc­ba vetésével folytatta támadásait az eddigi súlypontokban a Kaukázus és a Don között, Sztálingrád körül és a Don'vidékén. Az el­lenséget elkeseredett harcokban részben el­lentámadásokkal visszavertük és rdpusztl- titottunk 68 páncélos harckocsit, ezekből 4.*j-öt csak Sztálingrádnál. Az ellenség tö­meges gyalogsági bevetésének megfelelően, nagyok a szovjet veszteségek. Ellentáma­dásunk során bekerített link és megsemmisí­tettünk egy Wivésnhadosztályt. ' Több mint ezer hadifoglyot ejtettünk. Egy német pán­célos hadtest december 6. óta a nagy Don­gyar csapatok arcvonalán is támadást kí­séreltek meg, a honvédek azonban megtar­tották állásaikat, a' támadásokat visszaver­ték és azoknak súlyos veszteségeket okoz­tuk. A bolsevisták újabb leckét kaptak s ujabh bizonyságot szerezhettek a magyar katona harci erejéről. A keleti hadszíntér többi gyújtópontjain változatlanul folyik a súlyos küzdelem. Ber­lini illetékes körök még mindig tartózko­dóan, de határozottan bizakodóan Ítélik meg a helyzetet és hangoztatják, hogy a német csapatok elleru'űlása mindjobban fokozódik A szovjet támadása fokozatosan anyagcsa­tává alakul át. A front déli részén a had­műveleteket páncélcsaták jellemzik, különö­sen a Terek vidékén, a Kalmük-sivatagban, Sztálingrád körül, a Don- és a Volga között és a nagy Don-kanyarban. Sztálingrádnál a legutóbbi napon szovjet páncélost tettek ártalmatlanná a németek. A Don-kanyaru- latban német ellentámadás van folyamatban s ennek eredményeképpen máris jelentékeny területi nyereségre tettek szert a német csa­patok. Különösen biztató a helyzet Vclikije Luki szakaszán is. A német támaszpont vé­dői hallatlan kitartással védik magukat és a védők tehermentesítésére harcba vetett: erők is eredményes harcot folytatnak a bol­sevistákkal. kanyarulatban 511 szovjet páncélost pusztí­tott el. A magyar csapatok a Don mentán a támadó ellenséget visszaverték és annak súlyos veszteségeket okoztak. A középső a re vonalszakaszon erős , rohainosztagatnk helyi támadások közben behatoltak az ellen­séges áilásoklia, azokat több mint egy- km- ós szélességben felgöngyölítették és hadifog­lyokat . ejtettek, valamint hadianyagot zsák­mányoltak. Az Iimen-tótól délkeletre az ellenség nagy gyalogsági éa páncélos erőkkel folytatta hiábavaló támadásait. A heves harcokban 34 páncélos harckocsit pusztítottunk el. Eepülötámadásokk&l hétfőn súlyosan meg­zavartuk a murmanazki vasútvonal forgal­mát. A német csapató Se bekerítettek e* elpusztítottak egy !oyé§zliaflosztályt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents