Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-10 / 7. szám

jGecgirlSfaaBB 8 19 4 3. J AN U AU 10 Orosior«iág Omlott, tört. kövek, ■ ' ÖNg&fiet gerendák. 1igeit hős fojtó, ? WfeSs szaga száll. j PtukM smtttt« öléivé késsen milBók Apainak * gödörfenckew, ' H .. 1 Hintek hevernek Egymás hegyébe, Rnfft*dó hasuk « menssstve a* égre. Snrhót vert Hámk; ptewek, bfe, térti foMQc ősiija fanyar, keserít Kft-Mctt, dsns SMgyM embereh. MÍvfikben Káin vére saesdereg. Mfeoei poete; 3M/8S. 1942. »kt. 8. CSEREI SZÁSZ LÁSZLÓ — A Remei Ratetifeu* Nőt iWtartn XoIota- rtui s*ervezete felleéri tagjait, hogy harcié - ** ktizdé honvédéi nk részére készítendő hö- »ákokhee meradékdarabokat (düftin, szö- őrt, posztó, bársony, bélésanyag) és hasz- tndható tollat minél, előbb a Caritas irodába beheeni wtveskedjenek délelőtt 10—l. óráig (SSgyetero-u. 11. sz.l. A hózsákok, megvarrá- sát kedden délutánonként 3 órától a tagok vállalták (Caritar irodában). Akik. még nem tódnak róla, ewiton kérik szivéé közremíikö- dfwüket., A szervezet felkéri mind tagjait, esind minden magyar nót, hogy nélkülözendő Várnáival járuljon hozzá, sebesült honvedetek ágyainak felszereléséhez. Átvétel minden délelőtt 10—1 óráig a Caritas irodában. — A vemtóség. Á Zeppelintől a legkorszerűbb zuhanóbombázóig Dornier professzor életműre 1907» amikor Claudius Dornier a müncheni műegyetemen mérnöki oklevelét megszerezte, a repülés történetének egyik kimelkedő éve volt. Ha Németországban még nem, is, más külföldi államokban egymásután aratlak si­kereiket a levegő úttörői és természetes, ■hogy a technikai világ eseményei a német mérnökökre sem maradtak hatás nélkül. Ha már 1907. is, 1908. méginkább a repülés éve volt- 1908. januárjában Henry Farinán lepte meg az első körrepüléssel a világot, január­ban Kiviben tartották meg az első német re- pülönapot, amelyen a dán Ellehammer két méter magasságban 47 métert repült, augusz­tustól decemberig pedig Witlbur Wrlnght minden addig érvényes rekordot megdöntött- Németek még nem repültek, az elhanyagolt német repiilésügy azonban fejlesztésére dija­kat alapítottak és a fiafal német mérnökök­nek ez is elég volt- Ezek közé tartozott a 24 éves Claudius Dornier is, aki úgy gondoltai hogy szabad idejét, amelyet egy magas- és hídépítés^ vállalatnál betöltött állása engedé­lyezett neki, nem használhatja fel jobban, mintha repülőgépet tervez- Az első terv, amely még 1908 ban elkészüli, még nem ke riilf ugyan kivitelezésre, de mint a későbbi fejlődés első lépése, mégis elhatározó jelen tőségü volt. A következő lépés 1910-ben a Friedrichs bafeni Zeppelin-müvekhez való belépés volt. A fiatal mérnök rendkívüli szorgalma és ki­vételes képességei hamar magukra terelték Zeppelin gróf figyelmét is. Első munkaterü­lete a kísérleti osztály volt, ahol mindjárt kezdetben egész sor meg is valósított ösztön­zéssel járult hozzá a merev léghajó tökélete, sitéséhez. Erre az időre esik Dornier dr. kormányozható léghajó-terve is, amelyet ké­sőbb első díjjal tüntettek ki. A jövő szem pontjából legjelentősebb ifjúkori alkotása azonban mégis a léghajóváz kiszámítására vonatkozó tudományos alapelvek kidolgozó sa volt. amellyel az elméleti felismeréseket és számifásokat a gyakorlati kísérleteit ellen­őrzése mellett megdönthetetlen bizonyossá­gokká sikerült fokozni- Ebből az alapvető munkásságból természetes következetességgel adódott 1911. májusában a törzs szilárdságá­nak fémszegélyezés utján való fokozására irányuló kísérlet, amely a továbbiakban me­gint csak »j elvek felismeréséhez vezetett- Ezek az elvek a légi jármüvek fémvázának megszerkesztése szempontjából is alapvető jellegűek lettek. Ugyanekkor azonban Hor­nier dr.-t egész sor más gondolat is foglal­koztatta, az egészen fémből készül* léghajó terve, a fémpropeller megteremtése stb., ame­lyek későbbi pályáján mind különösen gyü­mölcsözőknek bizonyultak. Zeppelin gróffal szoros személyes érintke­zésben különösen kedvenc témája volt ebben az időben egy óceáni szolgálatra szánt 80.1X10 köbméteres léghajó-óriás terve, amelynek az lOtfi-r« tervezett düsseldorfi világkiállítás alkalmából kellett votna Amerika felé ntnak indulnia- Ez a hatalmas terv. amelynek meg valósítása Zeppelin gróf utolsó kívánsága volt. nagyarányú előmunkálatokat tett szük­ségessé. Hogy ezekben Dornier dr. teljes sza had Sággal járhasson el, 1913. végén a gróf a Zeppelin-müvek keretén belül külön „Do“- osjtáiyt szervezett. Két kis iroda terem, egy kis műhely, a f égi Carbonium-müvek valamivel nagyobb labora- lóriuma és egy lebontott gázgyár a repülőgép szomszédságában, ez volt. 1914. első felében Dornier dr- uj székhelye,- A személyzeti álló mány még nagyon szerény volt. Az első vi­lágháború kitörésekor a kisegitöszemélyzet- tel együtt összesen mintegy tucat mérnökből, technikusból és rajzolóból állott­A háború kitörésekor a ,,po“-oszfály gyors fellendülésnek indult. Zeppelin gróf támoga­tásával a Friedrichshafen melletti Seemoos- ban kapott uj munkaterületet, amely már nagy szerelőcsarnokával is jelképe volt a nagy feladatainak. A háború első két hönap­Az ország legrégibb szarvasbőrgyára. (j7aA7âniâe dámvadbórökcl, kestiyü. ru~ ^T* házai»*, baton ős mosóbör* vaddisznó- róka-, vadmacska ős egyéb állati bö* rákét szőrmére kikészítésre elvállal Mehlschmidt Gyula utóda: vitéz Fejér András HnombSrgyérSt Tatatöváros* Legmagasabb napiáron veszek: őz, szarvas, dámvad, Vaddisznó, farkas, róka, borz, vadmacska, vidra, nyesi, hörcsög, görény és KUTYíBQBQKIT. AIAP1TVA) 1780. jóban az osztály még téghajóépitési tervekkel foglalkozott, 1914. szeptember végén pedig bekövetkezett a nagy döutő fordulat: Zeppe­lin erőt fémből készült nagy vizirepülögépek építésére átlőtt megbízást. Hogy ez az uj megbízás, amely után Dornier már regen vá­gyakozott, milyen szerencsés lépés volt, arról Dornier dr- egész életműve tanúskodik, amely valójában a fémrepülés fejlődésével azonos. 1925-ben Dornier mérnök a repíjlöteehrrika terén szerzett érdemeiért a stuttgarti techni­kai főiskola tiszteletbeli doktora lett, test­ben a müncheni műegyetem nevezte ki tisz­1 leletbeli szenátorává és ettől kezdve a külön­böző kitüntetések egész sorában részesült, amelyek közül a legértékesebb professzorrá való kinevezése voll Kutatószellemének és törhetetlen munkaerejének a német légílmd erő is számos kitünően bevált, repülőgép- mintát köszönhet, amelyek közül a legutóh bi, az Anglia elleni légihábornban nemrég bevetett -Do 217“ még sokat fog beszéltetni magáról. 40 ABU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Mumii« gbrinyi, mókus*. macskát« háslnyulat, rókát Jó ért»»« ««P* Piláf szűcs, Budapest, IX- Ferenc-körut 32. n. eta. öklévé! az asztalra csapott. Testét indulat rázta, szeméből düh és gyűlölet szikrázott. Arca, vörös volt s rekedten kiáltotta.: ~ Nem akarsz dolgozni?! Már csak né­hány napunk van. Ezeket a finom és drága gépeket itthagyjuk a... ömlött, belőle a káromkodás, mint a1 szennyes lé a kanálisból. Felugrott az asz­tal mellől, nyaka meggörbült, s öklét előre- tart.va közeledett, a munkás 'felé. —- Mi vagy te? — sziszegte. — Magyar vagyok és az a hitem fe w_ mondta a munkás és elszánt nyugalommal állott a feldühödött, ember előtt. — Benjámin Games! Gámes! — tombolt az inspektor-generál. — Te Gémes! Az anyád... Hát, hogy lehetsz te ezzel a név­vel magyar! Az etnikád Is megtagadod, az őseidet és éppen most. amikor olyan nagy szükségünk van rád. Hát ki szerelje le eze­ket. a finom, drága gépeket. Csak ócskavas lesz belőlük, ha marhák nyúlnak hozzá. Ki mondta, néked, hogy magyar vagy?! Soha­sem voltál te magyar! í— Gémes Benjáminnak hívnak — vála­szolta. a munkás — és magyar vagyok! A gépek leszerelését nem vállalom. Inspektor ur, én itt maradok, mert itt van a hazám! Áz inspektor ütni akart, de mintha, va­lami megfogta, volna karját. Csak hátra- buzva, ütésre készen tartotta a levegőben, majd váratlanul nagyot ordított s az ajtóra mutatott: — Ki innen! Gémes Benjámin ment lefelé a lépcsőkön. Szöges bakancsa kopogott a köveken és szive úgy vert, mint egy méghajszoltnak. A hajnal már felhasadt s a távolból rőt fé­nyek vilióztak a láthatár szelén. A koraösz lehelete érett gyümölcsök s dús termések illatát hozta, a nagy gyárüzem kormos, kö­höghető gázokkal telt falai közé. Gémes na­gy ott s mélyet lélekzett a friss és illatos levegőből, felnézett az égre, megfeszítette izmait s úgy érezte újjászületett, más em­ber lett. Szivében remények keltek életre, mint tavasszal rügyek az ágakon. Gyermek­korának boldog napjai jutottak eszébe, ami­kor önfeledten kergetőzött társaival a Sza­mos puha, szikkadt, iszappal borított part­ján. Emelt fővel ment a kijárat felé és amikor efháladt a szuronyos őr mellett és kilépett az úttestre, úgy érezte, mintha vakit'ó fény- öeönbe ért volna. Szinte lángolt előtte az a szó, ami hirtelen megjelent értelmében: aasbadaág! Nevető, vidám emberek jöttek utána, na­gyokat kiáltottak, egymás kezét rázták, hangjukból jóság s hála csengett, mint na­gyon messziről hangzó harangzúgás. Gémes csak ment társai között, fénylő káprázai ragyogott szeme előtt s a szivét betöltő nagy, boldog érzés énekként tört fel ajkáról. — Testvérek — mondta — újra magya­rok lettünk, szabad emberek! Magyar ha­zában. Szerette volna sorra ölelni és megcsókolni mindegyik társát. Gyorsan, szinte rohanva, mentek a szür­külő reggel gyér világosságában. A gyár körüli szerteágazó utcákban csoportonként fordultak be s tűntek el az apró lakásokban, olyan vidám szívvel, mint még sohasem. Va­lahol magyar ének zengett. Néhány puska­lövés dördülése hallatszott a messzeségből... — Nekem már este tiz órakor megsúgta a rajzoló, hogy Bécsben döntöttek — szólt egy öreg munkás. — Nagy sürgés-forgásban voltak a mérnökök, már abból is láttam, hogy valami nagy dolog történt. — A váltás után már biztosak voltunk... Megtudtuk, hogy az Úristen reánk nézett — mondta Gémes és megállott, mert lakása elé érkezett, , ( — Adjon az Isten mindnyájunknak egy boldogabb s jobb életet a magyar hazában — mondta szomszédja és kezetnyujtott. Gémes befordult a kapun. Végigment a tornácon és rátette kezét a kilincsre. Abban a pillanatban úgy érezte, mintha valami markába szúrt volna. Az égető fájdalom szi­véig hatolt fel. Az ajtót belülről nyitották ki. Édesanyja állott előtte. Feketekendős feje reszketett, mély ráncokkal barázdált ar­cából csak szeme látszott élőnek. Csontos kezét feléje nyújtotta és alig hallhatóan suttogott: — Mi történt, drága fiam? Egész éccaka lövöldöztek! — Nagy dolog történt, anyám — szólt Gémes és megölelte az öregasszonyt. . Mindent megmagyarázott neki. Az öreg­asszony a reggelit készítette, a kályha kö­rül tett-vett és kérdezgetett. Amikor meg­értette a nagy csodát,' elkezdett sírni. Sir- dogált és közben hálálkodott a Jóistennek. Gémes csak ült az asztal mellett s fejét kö­nyökére támasztva hallgatott. Anyja feléje közeledett és reszkető kezé­vel megstmogatta fejét: — Marloarával mi lesz? — kérdezte. Gémes újra- érezte az égető, szivébe szúró fájdalmat, amely akkor nyilalott belé, ami­kor a rászakadó nagy' boldogságban először jutott eszébe felesége és gyermeket. Asszo­nya, akinek más a hite, más fajtából való és aki most távol van. Föláilott, néhány megnyugtató szót mondott az édesanyjának és bement a szobába. Vetkőzni kezdett. Le­feküdt a megvetett ágyba.. A szoba homá­lyába a. leeresztett függönyök mögül bevil­lant a felkelő nap világossága és megcsil­lant a bútorok és a falra akasztott képek felületén. Gémes lelkében is éles világosság­gal jelentek meg a mult emlékei. Feleségére gondolt. Látta, magát, amint egy téli estén a gyár udvarán állott és onnan nézett fel az emeletre, ahol a kivilágított ablakon ke­resztül az irodában dolgozó, feketehaju, tü- zesszemü leányt látta és újra érezte azt a meleget, ami akkor eltöltötte sávét. Este megvárta a leányt, hazakisérte s az utón megkérte a kezét. Eszébe jutott néhány emlék arról is, hogy már akkor este a más­féle hitről és a más fajhoz való tartozás nil is szó esett közöttük. Érzelmileg távol álló emberek is bele akartak szólni legszemélye­sebb ügyébe, benne azonban csak a leány beleegyező szava zengett és a szerelem énekelt. Megesküdtek. Tizenöt év óta élnek együtt. Már az első évben megszületett a kisfiú. A dolgozó emberek gondokkal telt életét élték, küzdöttek az élet apró bajaival, nevettek és sirtak úgy, amint sorsuk fordult. A kétféle fajiság és hitüség kérdésében sorsukat s a felvetődött kérdéseket megkérdezésük nél­kül intézték a felettük álló hatalmasságok. Ezekre a nagy dolgokra eddig még nem is gondolt komolyan soha. A sors most, mint egy óriási sziklát, útjába dobta ezt az aka­dályt. Mit csiná’hat ö, szegény kisember. Gondolatban hosszú levelet irt asszonyának, aki kisfiával most olyan végtelen távolság­ban, Nagyszeben mellett a vízaknai fürdőn van sógoránál. Közben, amint a gondolat- beli levelet irta, megrázta testét a feltörő zokogás. Nem tudott elaludni. Felkelt, ciga­rettára gyújtott, megborotválkozott s a szekrényből elővette ünneplő ruháját. Fel­öltözött. Sokáig járkált szerte a városban. Bele­vetette magát az uj élet kibontakozásában megmámorosodott tömeg hullámzásába. El­kapta öt is a lelkekben lobogó, felszabadult indulatok lángja. Lelke mélyéről felharsant a kiáltás, amikor együtt éljenzett ,a tömeg­gel. A ragyogó őszi fényben magyar lobo­gók színeit látta a házak ormain és a templomtornyokon és mint valami zsoltárt, könnyes szemmel énékelte a magyarok imá­ját, amelynek dallamát és szövegét már év­tizedek óta nem hallotta. — Menekültek! — kiáltotta hirtelen va­laki. .Gémes nagy csoportban, batyuk alatt görnyedő embereket látott, akik messziről tértek vissza a régi fészekbe, mint vándor­madarak, hittel és reménységgel telve'. Síró asszonyokat és gyermekeket, látott. Eszébe jutott felesége és gyermeke és valami ször­nyű, fojtogató érzés fogta el. Szinte öntu­datlanul, órákig bolyongott a menekültek között. Külön-külön megnézett minden aez- szoíiyt és gyermeket. Kérdezősködött, te, de övéiről nem tudott senki semmit. Leveleket adott fel majdnem mindennap. Üzeneteket is küldött sokszor teljesen isme­retlenekkel és mindennap elment azokra a helyekre, ahova újabb menekültek érkeztek. Otthon édesanyja aggódó szeretettel gondos­kodott róla és mindennap újabb kérdések­kel gyötörte: — Hol van Marioara? Mi van Péterkévei ? Ilyenkor úgy érezte magát, mintha fojto­gatná valaki. Hetekig tartott ez a kínos, kétségbeejtő állapot. Valósággal belébetege- dett. Kerülte a szomszédok és ismerősök ki­váncsi tekintetét. Nem törődött sorsával, a gyár felé se néaett. Egy este fáradtan és kétségbeesettem ük ki háza elé a kis pádra s a néptelen utca csendjében kereste a megoldást, amellyel végét vetheti ennek az életeit emésztő bi­zonytalanságnak. Már arra gondolt, hogy tanácsot kér valakitől és végigkereste gon­dolatban ismerőseit. Mindegyiknek elmon­dotta panaszát, de ugyanakkor fülébe cseng­tek a válaezok is, amelyekről megállapí­totta, hogy mind csak érzések nélküli, üres szavak. Rádöbbent a szörnyű valóságra, hogy tulajdonképpen senkije sincs ezen a világon. Elhagyatottnak érezte magát... Valaki jött az ütem. Léptei tompán kopog­tak a kövezeten. Kutya ugatott dilhödten egy kerítés mögül. Felriadt a zajra. Nérte a homályban feléje baktató alakot. Aj ránt az utcai lámpa fénykoraié ért, látta, hogy vállára vetett batyuval, gömyedten s na­gyon fáradtan közeledik valaki. Néhány lépésre tőle megszólalt a jövevény: — Apám... Szinte megdermedt a hangra, nem tudott fetóHani a pádról. Fia ledobta válláról a csomagot és a keblére borult. Átölelte és megcsókolta a fiát. Mindketten sírtak. — Drága fiacskám — szólt — hát haza­jöttél? — Igen, eljöttem — mondta a fiú — a bácsikkal és nénikkel, akik menekültek. Hi­szen át te magyar vagyok. — És anyád? — kérdezte. Gémes. A , fiú sokáig keresgélt zsebében, ««5 végre mindenféle holmi közül elővett agy noteszből kitépett papírlapot. Átadta ap­jának: — Add be a válópert — csak ennyi volt rajta«,• Hazatérés Irta: Túrán Latos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents