Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-10 / 7. szám
»» iT*ronma"sri» . » w ti v a v* •./ .4. Cja V i*l £> BUDA? £> /?* : o 1 \ /Ml ima már $G* Or r> zá.jháza Cáfolják a romániai forradalmat Jíra fillér ELÖIISSETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.30, NEGYED ÉVRE 0 20, FÉR ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 38.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRT CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148, SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. -- POSTAFIÖK; 71. SZ, KÉZIRATOKAT VEM ADUNK VISSZA Á honvédvezérkar közölte az 1942 augusztus 20-tól december 31-ig elszenvedett veszteségek jegyzékét A tolnai honvédek fölényesen visszaverték a bolsevisták január második! támadását A német rohamcsapotok jelentős szakaszon felgöngyölitették a szovjet állásokat Missuraíat előtt megkexdöáött a fiare 1942-ben 250 hadibajónál több esett a német fegyverek áldozatául * A nemzeti Kína hadat üzent Angliának és az Egyesült Államoknak 'A HONVEDVEZÉRKAR FŐNÖKÉNEK LEGÚJABB HADI JELENTÉSE két szempontból is nagyjelentőségű. Jelentős egyrészt azért, mert a honvéd- csapatok újabb fontos sikeréről számol be, másrészt pedig azért, mert az 1942 augusztus * 20-tól az elmúlt év végéig .szenvedett, veszteségek összesítését is tartalmazza. A honvédhaderő arcvonalán általában véve nyugalom volt. Január 2-án azon- ban az egyik szakaszon a szovjet tüzérségi előkészítés után mintegy ezrednyi erővel támadást intézett a védelmi arcvonal ellen, kisérletét honvédeink fölényes biztonsággal hárították el. A járőr- tevékenység mindkét részről igen élénk volt és a magyar vállalkozási kedv újból tanúbizonyságát adta változatlan lendületének. Az augusztus 20-tól az év végéig elszenvedett veszteség 13332 fő. Hősi halottakban ezalatt az idő alatt 109 tisztet és 2147 legénységi állománybelit veszített a honvédség, veszített a magyarság. A hősök mindhalálig tartó önfeláldozása, a nemzet életéért való maguk odaaján- lása ejőtt az egész nemzet, annak minden fia mélységes hódolattal hajlik meg. A nemzet legjobb fiai a jövő biztosításáért., a most felnövő nemzedék életének teljessé tételéért áldozták fel magukat és példájuk örök mintakép minden magyar részére. A magyar hivatalos jelentéshez katonai részről fűzött kiegészítő közlés párhuzamot von az első - világháború magyar katonai veszteségei és a mostani veszteségek között, A felhozott példák meggyőzően mutatják, hogy az akkori harcok, — amelyeket nagyjából azonos körülmények között vívtak, — sokkal több áldozatot követeltek, mint a mostani küzdelmek. Átlagosan négyszerese az első világháborús veszteség a mai honvédveszteségeknek. Magyar katonai körök énnek magyarázatát a harcmodor megváltozásában látják. A fegyverek tüzereje azóta jelentékenyen növekedett, — ebből inkább a veszteségek nagyobbodására lehetne következtetni, — viszont a világháborús küzdelmekbe nagy tömegeket vetettek harcba, most ellenben kisebb csoportok harcolnak, az egész harcászat jóval mozgékonyabb és sokkal nagyobb szerep jut a hadigépeknek. Másik jellemzője a mostani veszteség jegyzéknek a világháborúhoz képest nagyobb tisztivészteség-arány. Éppen az uj harcmodor követeli meg, hogy a tisztek mindén vállalkozásnál személyesen ott legyenek és igy az ő veszteségük természetszerűen nagyobb, mint a régi tömeg- íúmadáso'knál és tömeges védekezésnél. A VILÁGHÁBORÚBA UJ, HATALMAS NÉPCSOPORT KAPCSOLÓDOTT: a kínai nemzeti kormány — amelyet általánosan „uarjdnyi kormány' néven ismernek — / a- datüzent Angliának, és az Egyesült Államoknak. A nankingl kormány propaganda- minisztere az országgyűlésen a hadüzenet bejelentésekor hangoztatta, hogy a nemzeti Kína meg akarja osztani Japánnal a háború eredményeit és szenvedéseit s ez a megdönthetetlen elhatározás vezetett a hadüzenetre. A nemzeti Kína tudatában van annak, hogy ez a háború számára is élet, vagy halál kérdése. A képviselők élénk lelkesedéssel fogadták a. hadüzenet bejelentését. A nagyfontosságu ülésen jelen voltak Olaszország, Németország és Japán diplomáciai képviselői. A hadüzenettel párhuzamosan egyezmény jött létre Japán és a nemzeti kinai kormány között. Japán visszaadta a kinai köztársaság területén lévő valamennyi japán engedményes területet s elismerte a kínai fennhatóságot a Kínában lévő összes nemzetközi területeken. Távoli európai szemmel a kérdés jelentőségét nehezen mérheti fel a közvélemény. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a nemzeti Kína fennhatósága alatt lévő területeken több mint kétszázmillió ember él és hogy ezek a területek rendkívüli jelentőségűek gazdasági szempontból is. A hadüzenetnek tehát nemcsak platonikus jellege van, hanem az angolszászok ellen küzdő hatálynak jelentős megefösödését is eredményezi. Az Egyesült Államok és az angol szigetek lakossága együttvéve sincs annyi, mint ahány ember él Nanking vezetése alatt és ha a két embercsoport hadiipari termelési értékét egymással tárgyilagosan nem is lehet párhuzamba állítani, a japán vezetés és példaadás kétségtelenül csodákat fog művelni. A nankingi lépés ezenkívül azt is mutatja, hogy Roosevelt kongresszusi üzeneté-, nek, Japán felé való ökölrázásának., rémit- getésének egyáltalában nem volt hatása Keletázsia népeire. A nankingl kormány a Washingtontól remélt megijedés helyett hadüzenettel válaszolt a roosevelti fenyegetésekre. * ROOSEVELT üzenetére a. német külügyminisztérium szószólója, Schmidt követ részletes választ adott és ebben amerikai és angol adatokkal és nyilatkozatokkal cáfolt reá az elnök állításaira. Roosevelt az amerikai haderő és az amerikai hajóhad eredményeiről beszélt s közben teljesen elfelejtkezett Pearl Harbour- ról és arról, hogy ezzel a vereséggel kapcsolatban milyen vádak hangzottak el az amerikai haditengerészet vezetői felé. A* elmúlt évben ez a haditengerészet csak vereségeket szenvedett. Az amerikai haditermelésről közölt szálúikra Séluuldt követ kijelentette, nem a-i a fontos, hogy mennyivel gyártottak többet, mint az előző évben, hanem az, hogy mennyi a, ténylegesen előállított mennyiség és hogy azt milyen mértékben tudják eljuttatni a hadszínterekre, ahol felhasználhatják azokat. A helyzet ugyanis az, hogy az Amerika által szállított hadianyag fele. a tenger mélyén pihen. Egyébként Roosevelt bizonyos lehet afelől — mondották a német külügyminisztériumban —, hogy a , tengelyhatalmak alaposan ismerik az USA termelőképességét, Roosevelt ellenben nem ismeri Németország, Olaszország és Japán hadiiparának eredményeit. Jellemző az is, hogy Roosevelt ezalkalominal nem dicsekedett az amerikai hajóépités eredményeivel. Érdekes volt Rooseveltnék az a kijelentése, hogy Csunking-Kina a 17.000 láb magas hegyeken át légiuton is ugyanannyi hadianyagot kap, mint annakidején a bur- mai utón. Ezzel szemben Csang-Kaj-Sek legutóbb kijelentette, hogy az amerikai ha- diszállitmányok kimaradtak és amerikai pilóták amerikai lapokban hangoztatták, hogy a 17.000 láb magas hegyek fölött hadianyaggal megterhelt repülőgépekkel lehetetlen átrepülni. Roosevelt a légifölény' kivívásáról beszélt. 1943 január 7-én Fletcher Kraft, ismert amerikai újságíró, jelenleg Afrikában tartózkodó haditudósító állapította meg, hogy Északafrikában a tengely kezében van a légi fölény. Az amerikai elnök azt áhította, hogy a* egyesült nemzetek között a legnagyobb egyetértés uralkodik. A „Spectator“ cimü előkelő angol folyóirat viszont egy héttel ezelőtt a következőket irta: „Nagyon nehezen értjük meg egymást az amerikaiakkal és az oroszokkal.“ A „Life“ cimü amerikai folyóirat kijelentette, hogy az Egyesült-Államok nem harcolnak a hrlt birodalom fennmaradásáért. Roosevelt üzenetének másik állítása volt, hogy a tengeren túl már másfélmillió amerikai katona harcol. Marshall tábornok, amerikai vezérkari főnök 1942 december 28-án Vnég úgy tudta, hogy a tengerentúl lévő amerikai csapatok száma nem egészen egymillió. Ezek szerint Roosevelt csodát művelt: tíz nap alatt több mint félmillió embert szállítóit a tengerentúlra. Hasonló könnyűséggé! lehet megcáfolni Roosevelt beszédének más állításait is. Az elnöki üzenet többek között- azt állította, hogy az amerikai mezőgazdaság rekordmennyiségű élelmiéiért tóiméit a mult évben. Ennek ellenére január 1-én bevezették az élelmiszer jegyeket s még a konzerveket is adagolják. Roosevelt' nagyhangon idézi» a tízparancsolatot: Ne kívánd felebarátod vagyonát. Természetes, hogy ezt elsősorban az Egyesült Államok nem tartja be, hiszen egymásután harácsolja el nemcsak ellenfeleinek, hanem szövetségeseinek birtokait is. — Egyetlenegy pontban érthetünk egyet, — mondotta Schmidt követ — Roosevelt kijelentéseivel és ez az, hogy a háborúban tulajdonképpen a végeredmény a fontos. Az olasz sajtó és az olasz hivatalos körök az elnöki üzenetből legkiemelkedőbbnek azt. a részt tartják, amely szerint az angolszászok Németországot, Japánt, Olaszországot le akarnák fegyverezni és állandóan lefegy- verzetl állapotban tartani, vagyis állandó elnyomó ttságban tartanák a világ másik felét. Ez lenne a Roosevelt által hirdetett „Igazságos béke“, Németország, Olaszország és Japán örök rabszolgasorsra juttatása. Csak előnyös, hogy az amerikai elnök ilyen világosan kifejtette terveit, mert most már véglegesen kikristályosodott a helyzet. Az egyik oldalon állanak az Egyesült Államok. Anglia és a bolsevista Oroszország s tudjuk, hogy az a céljuk, hogy rabszolgákká tegyék azokat a népeket, amelyeket legyőzni remélnek. A másik oldalon viszont Németország, Olaszország, Japán és szövetségesei harcolnak, éspedig azért, hogy népeik emberi módra élhessenek és élvezhessék az életnek azokat a javait, amelyek nem egy kis hatalomvágyó csoport, hanem a föld minden emberének javára és használatára teremtettek. n A FEGYVEREKÉ A SZÓ a jövő kialakításában és nem a Roosevelt-féle tervekké. A fegyverek eredményei pedig a tengelyhatalmak, Japán és szövetségeseik kezében vannak- A szovjet léli támadása, annak alakulás» s a német és szövetséges ellenállás egyre határozottabb kibontakozása is csak ezl mutatja- A hadijelentések itjabb és újabb eredmények ellentámadásokról számolnak be és bár a német hivatalos körök továbbra Is tartózkodóak. ez nyilvánvalóan csak azért történik. hogy az ellenfélnek ne szolgáltassanak semmiféle felvilágosítást a telt és a folyamaiban lévő intézkedésekről. Annyit hangsúlyoznak Berlinben, hogy a tél a német hadvezetés számára állatában az alkotó szünet ideje szokott lenni. A mostani helyzetben is valószínűnek jelzik, hogy a német hadvezetés uj tartalékokat, wj nagy haderőket csoportosít a keleti arcvonal döntőnek tekintett helyeire. ezeknek hatása azonban természetesen csak akkor nyilvánul majd meg, ha küzdelmük elindítására elérkezett az idő.
