Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-09 / 6. szám
194 3. J A M U Dési, besztercei és zilahi vendégszereplésre készül a kolozsvári Nemzeti Színház prózai együttese Sor korul a írnrosvásáthelyi és nagyváradi vendégszereplésre is. Január 26-ón Bor-ék „Fából faragott kirá'y|iM című balett ét, február 2-án Farkas Ferenc „Bűvös szekrény" című vigoperáját mutatják be Kolozsváron JKksxrrttrsjtxi Kolozsvár, január 8. Mostanában sokszor hallunk beszélni színházi válságról s a borúlátóknak igazat is kellene adnunk, ha nem éppen a színház cáfolná meg a válságról számyrakelt hireket. Meg kell állapitanunk ugyanis, hogy színházi válság legtöbb esetben csak ott van, ahol a színházi előadásokat nem érdemes látogatni. Indu'junk ki Kolozsvár példájából. Néhány nap óta a kolozsvári Nemzeti Színház színpadán vendégszerepei Bajor Gizi fergeteges sikerrel. Vendégszereplése a meghitt, régi, meleghangú színházi esték emlékét idézi vissza, amikor a nézőtéren nemcsak Kolozsvár társa da'mának szine-javát láttuk ott, hanem vonaton és kocsin besereglettek a közelebbi, sőt távolabbi magyar vidékek birtokos- és hivatalnokcsaládjai is. így fedeztük fel a csütörtök esti színházi előadáson gróf Bethlen Bélát, Szolnok-Do- bcka vármegye főispánját, aki a szünetben hosszasabban elbeszélgetett báró Kemény Jánossal, a ko’ozsvári Nemzeti Szinház főigazgatójával. Amint megtudtuk, gróf Bethlen Béla főispán ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy folytassa tárgya’ásait a kolozsvári Nemzeti Szinház főigazgatójával a prózai társulat Désen és Besztercén va'ó vendégszereplése ügyében. A tárgyalások eredménnyel jártak s a kolozsvári Nemzeti Színház prózai együttese még január folyamán bemutatja Désen és Besztercén Illyés Endre „Törtetők“ cimü társadalmi szatirá- ţ ját és Kovách Aladár „Téli zsoltár“ cimü színjátékét. A vidéki színjátszás legnagyobb nehézsége azonban abban rejlik, hogy nincsenek megfelelő helyiségek, ahol előadásokat lehetne tartani. Hiszen azok a színháztermek, amelyeket még a világháború előtt építettek a vidéki városokban, a megszállás évei alatt vagy megrongá’ódtak, vagy más célra szolgáló helyiségekké építették át a megszállók. Ez a helyzet ma csaknem minden erdélyi kisvárosban, igy Désen és Besztercén is. A kolozsvári Nemzeti Szinház azonban, másfél- srázados hagyományaihoz hivcn, nemcsak Kolozsváron akar színházi műveltséget terjeszteni, hanem a lehetőségek szerint Erdély más városaiban is, különösképpen pedig azokon a vidékeken, amc'yeken még vándortársulat is csak a legritkább esetben fordul meg. Éppen ezért örömmel tesz eleget Dés és Beszterce meghívásának s Varga Mátyás és Szabó Lajos az igazgatóság megbízásából már a közeli napokban a helyszínen tanulmányozza a játszási lehetőségeket. TJgy hirlik, hogy Désröl vagy Besztercéről átlátogat a Nemzeti Szinház prózai együttese Zllahra is, ahol az ősszel Fadrusz János szobrának újbóli leleplezésekor olyan nagy sikerrel szerepelt. Zilahon Is előreláthatólag két estén keresztül vendégszerepelne a kolozsvári Nemzeti Színház prózai együttese. A kolozsvári Nemzeti Szinház most megvalósíthatná régi tervét is, hiszen Kolozsvár és Marosvásárhely között már készen van az uj vasúthálózat... Kolozsvár hazatérése és a társulat megszervezése óta állandóan napirenden van a kolozsvári Nemzeti Színház marosvásárhelyi vendégszereplése. Illetékes helyen most már csak egy nehézséget hangoztatnak, mégpedig azt, hogy a székely fővárosban csak egyetlen helyiség van, ahol vendégszereplést le lehetne bonyolítani, de az állandó mozgószinház-előadások cé'jalra szolgál. Ha azonban Marosvásárhely vezetősége megtalálja a módját a helyiség megszerzésére, a kolozsvári Nemzeti Szinház igazgatósága — amint kijelentették — egyáltalán nem zárkózna el az esetleges időnkénti vendégszereplések elől... Nemcsak a prózai társulatot hívták meg vidéki városokba vendégszereplésre, hanem az operát is, amely éppen karácsony hetében szerepelt nagy sikerrel Nagyváradon. Eza kálómmal csupán a balettegyüttes mutatkozott be a lelkes nagyváradi közönségnek, de már akkor tárgyalások kezdődtek abban az irányban, hogy a teljes operaegyüttes is vendégszerepeljen Nagyváradon. Vaszy Viktor igazgató és Vitéz Tibor főrendező az igazgatóság megbízásából sikeres tárgyalásokat folytatott Nagyvárad vezetőségé-, el s ennek eredményeként a kolozsvári Nemzeti Szinház opera- és prózai együttese tiz estén át vendégszerepelne. A fösuly azonban az operatársulat vendég- szerep'ésén van, hiszen Nagyváradnak állandó prózai társulata van. Érdekes azonban az is, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház operaegyütesének dicséretreméltó teljesítményére még távolabbi vidékek is felfigyeltek, mégpedig Szegeden. Szeged színházi kultúrájáról mindannyian tudjuk, hogy nagyon régi s nagyon fejlett. Éveken keresztül itt rendezték meg a háború előtt Középeurópa legszebb és legpompásabb szabadtéri játékait. A szegediek nagyban érdeklődnek annak lehetöségérő', hogy miképpen oldhatnák meg a kolozsvári Nemzeti Szinház operaegyüttesének szegedi vendégszereplését. A kolozsvári Nemzeti Szinház igazgatósága is mindenkép azon van, hogy a szegediek óhaja minél hamarabb valóra váljék. Amikor Szeged a kolozsvári . operatársulatot vendégszereplésre hivja meg, a meghívás egyben komoly elismerését is jelenti a kolozsvári Nemzeti Szinház operaegyüttese működésének... SZENTEGYHâZ U. 1. SZ. ALATTI Sebők cukrászda továbbra is szeretettel várja kedves vendégeit. CÉGT.: IFI. SEBŐI ISTVÁN. Még két érdekes hir a kolozsvári Nemzeti Szinház tájékáról: Harangozó Gyula, a magyar királyi Operaház balettmestere Ko’ozsvárra érkezett, hogy betanítsa Bartók Béla: „Fából faragott királyfi“ cimü hires magyar ba’ettjét. .A próbák már meg is kezdődtek. A női főszerepet Bartos Irén, a férfi főszerepet pedig maga Harangozó Gyula, az ország határain túl is megbecsü't tudásu balettmester alakítja. A „Fából faragott királyfi“ bemutatójára január 26-án kerül sor. Ugyanezen az estén kerül színre a „Parasztbecsület“ és Rimszky Korsakoff „Sehere- zade“ cimü hires balettje is. Az operaegyüttes megkezdte Farkas Ferenc „Bűvös szekrény“ cimü, nagysikerű müvének próbáit. A vigopera bemutatója február 2-án lesz. A rendezést Vitéz Tibor végzi, a zenekart a szerző vezényli. Hó. „Adjatok azért a Magyar- országéit, melynek eljöveteléért imádkozunk!“ A honvéricsa'ádok támogatására adott minden fillér az e jövendő Magyarország záloga Katonaszerencse — A honvéd haditudósító század közlése — Keleti hadszíntér. Kora hajnalban indultunk el éjszakai szállásunkról, ahol bizony elég nyugtalan éjszakánk volt a szovjet repülőtámadások miatt. Vtunic célja a Don. Dombra föl, dombról le kacskaringósan vezet utunk. Gépkocsinkban négyen ülünk, kezünk ügyében kipróbált géppisztolyunk és egy ládikóban fejenként ha; kézigránát. Az ut elég forgalmas. Tehergépkocsik, személyautók, motorkerékpárok jönnek, mennek, viszik a pótlást előre és hozzák a sebesülteket hátra. Rövidebb, hosszabb időközökben hol éles csattanás, hol tompa puffanást hallunk, ütegeink vívják véres párbajukat az oroszokkal. Hála Istennek, ebben a párbajban is ml vagyunk a kezdeményezők és mi kerülünk ki győztesen belőle. A vezető mellett ülök. Ölembe rejtem fegyverem, a napsütés arra csábit, hogy leengedjem az ablakot. Élvezem a friss levegőt, a napsütést és szinte úgy érzem, hogy — tavasz van. Tőlünk jobbra folydogál az annyiszor emlegetett Don. Utunk célja. Már dél felé jár az idő, nemsokára megérkezünk. Felettünk repülőgépek húznak el. Sajátjaink. Vadászok és bombázók. Most már vigyázni kell a repülőkre Is, mert az ember nem tudja, mikor kap a nyaka közé áldást felülről. Tőlünk balra, egészen a láthatár szélén apró fekete pontok látszanak az égen. Megállunk a kocsival és távcsővel figyeljük, mert a láthatáron vastag füstoszlop tör az égnek. — Bizony ez repülötámadás — hangzik a megállapitás és máris indulunk tovább, hogy délre megérkezzünk. Utött-kopott, széljárta faluba érünk. Az első házakon már látszik, hogy a sok nyomorúságos falu között is nyomorúságos ez a település, ahol emberek laktak, vagy még most is laknak. Mert bizony itt elől, közel a tüzvonalhoz, üres"k a falvak, csak honvé- deink lakják, a lakosság vagy elmenekült, vagy hátrább telepítették őket le jószágaikkal együtt. Az ut jobboldalán jelzések mutatják, hány és milyen alakulat tanyázik a faluban, vagy azon is túl. Ez a falu három baráti nemzet közös arcvonalának egyik találkozó pontja. Ezt az útjelzők is elárulják. A piros-fehér- zöld szegélyű táblák mellett, alatta, vagy fölötte horogkeresztes jelzők és zöld-fehér- piros táblák mutatják, hogy a közös ellenség ellen közös erővel vette fel a küzdelmet a magyar honvédség, a német haderő és az olasz hadsereg. A falun egész lassú menetben megyünk végig. Mindössze négy sor házból áll a hosz- szu falu és a „főtéren“ nem messze egymástól székel a három parancsnokság. Zászlók mutatják a házat, ahol parancsnokságunk van. Egy rozoga gémeskut korhadt kávája mellett kis csoport áll. A csoport „kézzél- lábbal“ beszél, tárgyal. Hatan_ vannak. Két honvéd, három kakastollas bersagliere és \egy szürkeruhás, csizmás német katona. Itt már megállunk. A nemzetközi csoport cigarettázik és úgy elmerült a beszélgetésben, hogy csak akkor vesznek észre, amikor jó hangosan rájuk köszönök: — Zdrasztvujtye! Magyar bajtársaimat kérdem, mi van itt. Mosolyogva mondják, hogy arról beszélgetnek, hol lehetne egy kis csirkéhez jutni, hogy. csirkepaprikást főzzenek. Csodálkozva kérdem: — Hát tud olaszul és németül? — Dehogy tudok, — hangzik a válasz — de azért megértjük egymást a kamerádok- kal. — No, ezt én is kipróbálom — határozom el magamban és magyarul szólok egyik olaszhoz: — Hová való? — Nyeponyimáj! — No ez is megtanult már annyit oroszul; de én nem értem — mondom és megkínálom cigarettával a társaságot. Tekintettel arra, hogy sietős az utam, otthagytam a magyar-német-olasz találkozót. Biztos vagyok abban, hogy a hat bajtárs azért estére jó magyarosan főzött csirkepaprikást fog vacsorázni. Három nehéz teherautó porzik el előttünk. Jő párszáz méter előnye van a három kocsinak. Dombra tartunk. Kocsink nagy hör- géssel, zakatolással mászik a meredek utón. Hiába, a féléves harctéri szc’gálát megviselte a „tüdejét". Csendesen ülünk. Felértünk a dombtetőre. A három teherautó már jó ötszáz méterre halad előttünk. Figyelem a tájat. Csendes minden. Legalább is úgy érzem, mert Itt benn a kocsiban bizony nagy a zaj — a motortól. Újabb emelkedés után látjuk ám, hogy áll a három teherautó. — Ugyan mi lelte őket — kérdi a vezetőm és mit sem sejtve megyünk előre. Az Ut mentén kétoldalt mély árok. Száraz fü- bsomók, itt-ott napraforgőszár hajladozik árván. Magam elé meredek. Egyszer csak furcsa kattogásra leszek figyelmes. Meg is kérdem, kihagy talán a motor? De nem ez a baj. Nézek a kocsi alá. Porzlk az ut. Porkigyó kúszik felénk villámgyorsan, Repülőgéppuska lövedéke porzik az utón. — Hu a nemjóját! Repülötámadás! Mintegy 150 méterre lehetünk az állő kocsiktól. Most egy pillanat alatt rájövök, miért is álltak a kocsik. Ok már észrevették a repülőket és nem is gondoltak arra, hogy mi az alacsony, zárt személykocsiból nem látjuk fölöttünk az eget. Megállunk mi is. Veszett-gyorsán ugrunk ki a kocsiból. Eddig szerencsénk volt, mert a porkigyó a kocsi oldala mellett kúszott el jobbról Is és balról is. Nincs időnk körülnézni: hamar az árokba. Kocsink az ut túlsó oldalán áll. Nézem az eget. Hátunk mögött, ahonnan jöttünk, két fekete szúnyog látszik. Nagyon messze vannak. A Ráták. Annyit már tudunk, hogy a két Rata után bizonyára jön még több orosz gép is. Mert kettesben nem nagyon mernek legénykedni a mi oldalunkon. Hirtelen nagy dörrenéseket hallunk. Ezek már ők! Bombáznak valahol. Csak mi ne kapjunk belőle. De alighogy ezt gondolom, máris feltűnik magasan egy gép. Felettünk száll ei. Elhagy bennünket. Tőlünk jobbra most óriási villanás, mintha megnyílt volna a föld. Hatalmas földoszlop tör az ég felé, majd újabb nagy dörrenés. Utána még kettő. — No ez egy sorozat volt — sóhajtok fel, de utána egészen az árok fenekére lapulok, mert hallom a hulló újabb bombasivitást. Nem is egyét, háromét. Ez meg az ut másik oldalán esik 'le a mezőre. — Uram, Isten, mi lesz Itt? — kérdem magamtól, mert a Don felől újabb gépeket látok jönni. Talán csak nem ezt az árva négy gépkocsit támadja egy egész bombázó század? De nincs is időm befejezni magánbeszélgetésemet, máris látom, hogy a közeledő gépek éles kanyarra! irányt változtatnak és usgyé, nekimennek, amerre az ég szürke. — Hát ezeket ugyan mi lelte — hallom egyik bajtársamat. A felelet megérkezik: — Három Héja jelent meg nyugati égbolton és nevükhöz méltó gyorsasággal „vágtatnak“ a támadók után. Nem sokat láthatunk, mert az oroszok előtűntek és a Héják is folytatják Útjukat. Hogy hová? Nem tudjuk. Fontos, hogy Idejében érkeztek. Előre megyek a teher, autóhoz. Fiatal hadapród áll a kocsi mellett. Biztos kézzel sodor egy cigarettát, mintha nem is minket támadtak volna a repülök. Bemutatkozás után kérdem, hogy mit visznek a kocsikban. — Semmi az egész, — hangzik a válasz, — lőszer és robbanóanyag van a három kocsin. Érzem, hogy halványabb leszek, még a gondolatra is, mi lett volna, ha véletlenül a kocsikra hull egy bomba. Egy perc múlva már fölényesen intem le magam: — Semmi az egész! Ez a katonaszerencse. ROZ3NYAI SÍ MOH hadnagy Mechal» Tesla, n ▼iVácyfaSrft f«»l*r*l*4ló Lisszabon, január 8. (MTI) Mint New- yorkból jelentik, Tesla Miklós, a vi.ághirü elektrotechnikus és feltaláló 86 éves korában Newyorkban meghalt. Tesla Miklós Magyarországon kezdte elektrotechnikai működését és 188‘1-ben távozott az Egyesült Államokba. Jogerősen 12 évi fegyházro itélfele egy fiatalkorú háiomszoios rablónyilkost Budapest, január 8. A pestvidéki törvényszék pénteken vont felelősségre egy 17 éves volt cukrászinast, aki a multév júniusában Budapestről Esztergomba szökött és ott éjszaka behatolt Kolb Gyula nyugalmazott műszaki altiszt villájába. Doronggal agyonverte a 70 éves Kolb clyulát, annak feleségét és leányát, majd kirabolta a lakást. A biróság a vádlottat több emberen elkövetett szándékos emberölés vétségében és egy- rendbeli rablás vétségében mondotta tu bö nősnek és ezért jogerősen 1% évi fegyházra itat«,
