Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-06 / 4. szám

t MetKTríírsJ^G 19 4 3. JANUAR 6 Hogyan irányítják a közvéleményt Északamerikában ? Piiíantc's az USA propagandájának kulisszái mögé Az úgynevezett demokratikus államokban Igen nagy szerepet játszott és játszik ma is a „közvélemény“: ez a közvélemény úgy­szólván a központi idegrendszere a de­mokrata állam- és kormányzási rendszernek, mert rajta keresztül érvényesül a népesség minden óhaja, követelése — vagy legalább is ezen kellene érvényesülnie. A nép kívánsá­gainak szószólója pedig a közvélemény há­rom legfontosabb hangadója: a sajtó, a film és a rádió. Kezdjük az elején, a sajtónál. Az amerikai sajtó hirszolgá’atának fölépítése — a rend­kívüli „szenzációhajhászás“ mellett — ha­sonló máá sajtóéhoz, csupán abban különbö­zik, hogy óriási tömegeknek készül s ehhez képest híranyaga minden elképzelhető ter­mészetű hirt felölel. Másként áll azonban a dolog a hirdetésekkel; itt már sok a „poli­tikum“. Az a helyzet ugyanis, hogy a hirde­tések jelentik a fő-jövedelmet: már pedig a vállalatok, üz’etemberek legtöbbször csak akkor hajlandók busás összegek ellenében hirdetni, ha a hirdetést közlő lap többé- kevésbbé azonosítja magát politikai felfogá­sukkal. így azután könnyűszerrel befolyá- so’ják az általános politikát és azzal — a közvéleményt. Nemcsak a belföldi politikát lehet azon­ban megvásáro’ni; a külföldi jelentéseket hasonlóképpen át lehet alakítani, ha a dolog üzleti lehetőségeket rejt magában. A mult világháború után például még hosszú idő múlva is özönlöttek az Újvilágba a brit pro­paganda-kábelek, amelyek igen gyakran cseppet sem ragaszkodtak a valósághoz. Az angolok egyébként ezt könnyen megtehették, mert akkortájt London volt a világ kábel­es hírközpontja. Amerika számára pedig valóságos tanítómester, az angolszász üzleti és kulturális élet ősforrása. Hogy ezek a ká­belek és hírek mennyire tárgyilagosan irá­nyították az USA közvéleményét, azt el le­het képzelni. Ennek és a ma is folyó, tár­gyilagosság nélküli agitáeiónak lehet be­tudni, hogy az északamerikai nép oly köny- nyen befolyásolható és oly könnyen válik üzleti szempontból folytatott izgatások já­tékszerévé. t A külföldi hírek tudatos elferditésér és a hirdetési politikán kivül az amerikai sajtó­nak igen komoly agitációs tényezője a karri­katura is, valamint a propaganda-mese, amely különösen virágzásnak indult az Egyesült-Államokban. A hetilapok nagyrésze milliós példányszámokban ontja az olcsó ki­adású politikai meséket, amelyek — a kiadó- vállalat vagy az azt pénzelő üzletember kí­vánságához mérten — befolyásolják a köz­véleményt. A mesék Írói, vagy Írónői olyan képzelettel rendelkező urak és hö'gyek, akik képzeletük termékeit napilapokban nem tud­ják elhelyezni, annyira messze állanak â va­lóságtól: mesélnek hát és a jámbor ameri­kaiak meghal'gatják ezeket a meséket. Hogy az USA újság- és könyv-olvasó­táborát mennyire lehet befolyásolni, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezt a sok­milliós tömeget néhány esztendő alatt telje­sen tengelyellenesre hangolták, bár aze'őtt a tengely államai ellen egyiknek sem volt a legkisebb kifogása sem. Az újságok, a film es a rádió mögött végső fokon természetesen maga a Fehér Ház irányítja ezt a befolyá- so’ást, helyesebben agitációt és természete­sen olyképpen, ahogy azt az uralmon lévő rendszer érdekei megkivánják. Az angol Arthur Ponsonby a következőket Írja „Háborús hazugságok“ cimü könyvében: „A háborús propaganda seholsem talált még olyan termékeny talajra, mint az Egye­sült Államokban és a kiilönfé'e szervek ál­tal szított németgytilolet például messze túl­szárnyalta azt a mértéket, amelyet Nagy- Britannlában valaha is elért.“ A tény előidézésében — mondanunk sem kell — jelentős szerepet játszott az amerikai zsidóság. A politikai izgató-film megszületése az el­múlt világháború idejére nyúlik vissza. 1918-ban például minden frontra induló ame­rikai katonát elvittek egy ilyen izgató-film előadására és már ott igyekeztek vele meg- utáltatni ellenségeit. Legtöbb lehetőség azonban a rádiónál nyílik, ennél az Ameri­kában tisztára magánvá’lalkozás-jellegU köz­vélemény-gyárnál, amelyre az USA illetékes hatóságai vajmi kevés felügyeletet gyako­rolnak. Az amerikai rádió valóságos reklám­intézménnyé vált. Jelentőségét a mai ameri­kai politika e’ég korán felismerte és a rádión keresztül történő „közvéleményalaki- tást ma már utolérhetetlen művészettel végzi. (TEK) \eţpy© ifjény be kedyezményes $flzbewezetési akciónkat 12—14 havi részletre Érdeklődjön propaganda Üz5et0nkb-n: Wmcienni M-aíca 35. sí. Telefon: 3! 59, vacfQ a Gáz­müvek telepeit, Pézsmá n. 34. szám. felelői: 39-72. Kölcsönkapott hegedűvel is viharos sikert aratott Kolozsváron Yándory Erik, a 15 éves csodahegedüs Kolozsvár, január 5. A játék, a hangok, I a hegedű mögött szinte eltűnik a művész I személye. Még néhány erősebb hang, a zon­gorán egy-két befejező akkord, a publikum feléled a muzsika igézetéből és önfeledten ünnepel. A pódiumon fiatal művész áll. Gye­rek még... A közönség látja Vándory^ Erik sima, mosolygós arcát, vékony termetét és még hálásabban tapsol, még lelkesebben ün­nepel. Valóban szép, értékes hangversenyt hall- jj gattunk végig. Zathureczky Ede tanítványa, a kis Vándory Erik megmutatta hallgatósá­gának, hogy bámulatos gyorsasággal ivei felfelp művészi pályáján... Hangverseny után felkerestük a kis mű­vészt. Gratulációnkat szerény mosollyal fo­gadja. — Csak a zongorával ne lett volna annyi !j baj. Még most sem volt tiszta a hangja — M mondja. U A tlzenötéves művész ezután arról beszél, 3 hogy mennyi viszontagság után valósult jj meg ez a hangverseny. 3 Vándory Erik ugyanis III. éves akadémi­kus és szabály szerint a növendékeknek nem szabad hangversenyt adniok. ö azon­ban részben ezzel biztosítja azokat az anyagi eszközöket, amelyek tanulmányai folytatásához szükségesek s igy kivételesen megkapta az engedélyt. Aztán helyiségről és zongoráról Is gondoskodni kellett. A hegedű sem az övé, kölcsönkapta. Vándory Eriknek, az ifjú csodahegedüsnek nincs hegedűje. Pedig legkevesebb négy-öt órát kell naponta gyakorolnia. Budapesten bizony ez sem megy könnyen. Az internátusbán négyen laknak egy szobában. Ha lakótársai otthon j vannak, őt bizony hegedűjével együtt kiszo- '■ ritják a fürdőszobába. — Node azért jól megy a tanulás f — Most nagyon kell iparkodnom — hogy : behozzam azt, amit egyéves betegségem alatt mulasztottam. A gimnázium is nagyon I lefoglal. Félek, hogy az Akadémia nem adja I ki a művészi oklevelet, mert nem tudom ad­dig letenni az érettségit. Most még csak a,! negyediket végzem ... — És mik a tervei az oklevél megszer­zése után? — Terveim? — kérdezi elgondolkozva — nincsenek különösebb terveim. Művész aka­rok lenni. Egyszerűen művész. Nem kis dolog, de mert egyetlen vágya, biztosan eléri. — Mi az, ami különösen ösztönzi? A ze­nei ideál, a követendő példakép? — Ilyen nincs is — mondja megint azzal a kedves félszegséggel, ami jól leplezi a fej­lődő fiú zavarát. — A zene. — Nem tud­nék élni rádió nélkül. Handelt, Bachot és Brahmst hallgatom legszívesebben. * A kis művészt már sokan várják, gratu- lálók, ünneplők s igy jószerencsét kívánva, elbúcsúzunk tőle. Az utón gondolunk csak arra. hogy a kívánság majdnem felesleges, mert a szerencse megvan. A hegedű híven és sikerrel kíséri, amióta elindult... És ott van a gyámszülők lelkes társasága, amely biztos támaszként áll a tordal származású, szép reményekre jogosító fiatal hegedűs mögött... (b. f.) Élelmiszer-jegyeket igényelt a kolozsvári füvés?kert főintézője a népszerű „Rudi“ majom részére Indok: a majom éppen o’yan táplálékkal él, mint az ember Kolozsvár, jan. 5. A kolozsvári botanikus kert föintézöje azzal a kéréssel fordult az illetékes hatósághoz, hogy a füvészkert „Rudi“ nevű névre hallgató majma részére engedélyezze a kenyér-, liszt-, cukor- és zsir- jegy kiutalását. A különös kérést a föintéző azzal indokolta meg, hogy a majom éppen olyan táplálékkal él, mint az ember, vagyis ezen a téren is „csodálóit“ majmolja... Reg­gelre tej hiányában teát, délben és este ke­nyeret és főzött ételt eszik. Ha nem kapja meg szükséges, megszokott táplálékát, félő, hogy elpusztul és ezzel a botanikus kert vé­HUSZONÖT ESZTENDŐT töltött el mestere és Ipara szolgáltában Erdélyi György magyarlápost csizmadia­segéd. Erdélyi Györgyöt az iparügyi mi­niszter oklevéllel és pénzjutalommal aján­dékozta meg. Huszonöt év meglehetősen nagy idő, amikor napi 8—10 órai munká­ról van szó. Az Erdélyi Györgyökre nagy szüksége van az uj Magyarországnak. * INCZE JÁNOS képzőművész, a Barabás Miklós céh tagja szép sikerrel zárta be dési képkíállitását. A polgári leányiskola dísztermében kiállított 60 festmény és tollrajz arról tanúskodik, hogy a művész áldozatos szívvel kívánja szolgálni a maradandó szépet. Incze inkább a linóleummetszet és a grafika felé hajlik, ezért ezen a téren kell erejét tökéletesítenie. « ALEXA FERENC szamosujvári örménykatolikus plébános, mint már megírtuk, 28 éves papi és 22 éves plébános! tevékenységének elismeré­séül szentszéki tanácsosi elmet kapott. Alexa Ferencet nemcsak Szamosujváron, de Erdélyszerte értékelik és szeretik. Sorra felkeresi azokat a helyeket, ahol az örömény katolikus magyarság szétszór­tan él és rokonszenves egyéniségével min­denkinek megnyerte bizalmát. A Szent­szék kitüntetése egész Északerdélyben igaz megelégedést keltett. fl ojíermekefcet is hadi munkára fogţdk Angliában Amszterdam, január 5. (MTI) A Német Távirati Iroda közli: Mint az angol híriroda jelenti, az angol hadügyminisztérium felhívja a 14—15 éves fiukat, hogy váraljának technikai szolgála­tot a hadseregben mint acélmunkások, for- rasztók stb. Kolozsvár thj. sz. kir. város törvényhatósági bizottsága által megbízott tisztviselő, mint elsőfokú iparhatóság. Szám: 57.521/1/942. Tárgy: Handru György kolozsvári lakot iparügye. HATÁROZAT Fenti tárgyban 1943 január 15. délelőtt 10 órára az állomásfőnöki irodába helyszíni szemlét tűzök ki, amelyre szakértőkul meghívom a mérnöki hivatalt és a tiszti főügyész urat. Kolozsvár, 1943 január 4. Grucza, sk., J. M. tanácsnok Az ország legrégibb szarvasbőrgyára. ŐT.e7a>u^c dámvaabóröket, kesstvil. rv- szeli Votj házalt-, bútor- és mosá'ifr- vaddisznó- róka-, vadmacska és epyéb állati bó­rákét szőrmére fc|> «sziléire elvéllr I IVichlschmidt Gyula u óda : vitéz Tmér András Finombörgyára, TatatövAros. Legmagasabb napiáron vessek: őz, szarvas, dámvad, vaddisznó, farkas, róka, borz, vadmacska, vidra, nye-i, hörcsög, görény é;- KUTV»eoaÖXET. AtAPITVAs 17*0. % szit látogatottságából, mert a majom — * föintéző szerint — egyik fövonzereje az egyetemi füvészkertnek... Nem tudjuk, miként birálja el az illetéke* hatóság a jegyigénylést, megkapja-e „Rudi“ a kenyér-, liszt-, cukor- és zsirjegygt? Ha ilyen súlyos indokok támasztják alá az igénylést, „Rudi“ bizonyára meg is kapja a jegyeket... Csak az vitatható, hogy a derék állatot, amely nyáron a botanikus kert láto- \ gatottságát szolgálja, nem mlnősitik-e a ne­héz testi munkások csoportjába, mert akkor még a kenyér-pótfejadagot is megérdemli...

Next

/
Thumbnails
Contents