Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-06 / 4. szám

*■> ifO

S x e r á a

Í94S fanudr 9.

V •' O

ISIIMÉ

l?ÍS T

'•4 ü eV

^üra

fillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.20, NEGYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVIBE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRT CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 4. SZÁM. NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAl-U. 7.

KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ.

KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

3522 PÁNCÉLOST VESZÍTETT DECEMBERBEN A SZOVJETHADERŐ

Á Volga és a Don között újból több helységet foglaltak el a németek — Tuniszban a fenaelyesapatok megszilárdítottak legutóbb elfoglalt állásaikat —■ Áz uj mintájú német repülőgépek egyesitik a bombázók és a vadászok előnyeit

Japán 1943-1? X»fi K§nat India, Ausztrália és Alaszka

ellen is támadást intéz

A KÖZÉPEURőPARA VONATKOZÓ ANGOLSZÁSZ—BOLSEVISTA TERVEKRŐL az utóbbi időben ismét több cikk látott napvilágot a világsajtóban. A „Folkets Dagblad“ cimü svéd lap leleplezéseket közöl az 1942 május 28-án megkötött angol-szovjet titkos szerződésről, amelynek tartalmát nagyjából már megelőzően kiszivárgott hírekből is ismeri az európai közvélemény. A svéd lap közlése szerint a titkos jegyzőkönyv 4. pontja érteimében a szövetségesek győzelme esetén Bzovjetorossország katonai ős politikai ellenőrzést gyakorolna Finnország, Németország, Magyarország, Románia és Bulgária fölött, a harmadik pont pedig szovjet érdekterületeknek nyilvánítja Skandinávia bizonyos részeit s a korábbi Csehszlovákiát és Jugoszláviát is. Ezekben us országokban a szovjet katonai támaszpontokat létesíthetne. Szabad kijáratot biztosit ezután a titkos szerződés a szovjet részére a Keleti-tengerből az Északi-tengerbe és a Fekete-tengerből a Földközi-tengerbe.

A leleplezés a svéd lap újévi számában jelent meg, de nem volt újévi meglepetés az érdekelt európai államok számára, hiszen már régen tudták, hogy Anglia a moszkvai vásár során készségesen eleget tett a szovjet igényeknek, annak ellenében, hogy a bolsevista vezetők viszont népük millióit hajlandók odadobni annak a szándéknak ■megvalósítására, hogy Európára — s tervükben kétségtelenül benne van Anglia * bolscvizálása is ~ kiterjesszék barbár ural-, múltot.

A tengelyhatalmak sajtója is foglalkozott Középeurópa kérdésével. Németország és , Olaszország vezérei annak a keresztes hadjáratnak. amelynek célja az európai és ezzel az igazi emberi műveltség megmentése egyik legnagyobb veszedelme, a bolsevizmus elöl. A tengelyhatalmak lapjai, német részről a „Völkischer Beobachter“, olasz részről a „Relazioni Jnternazionali“ hangsulyoz- zká, hogy az uj Európában a tengelyhatalmaknak szükségük lesz a kis- és középállamok bizalomteljes együttműködésére és azok az államok, amelyek társai a tengely hutai- ■máknak a most. folyó harcban, ugyanilyen jogokat élveznek majd a jövő tartós, békés együttműködésében. Ezzel szemben áll az úgynevezett egyesült nemzetek terve, amelynek lényege egyrészt a versaillesi rend- ezer még rosszabb alakban való felújítása, másrészt a szovjetbefolyás erős érvény rejut tatása. Az angolok helyre altatnák álli- ta.nl Lengyelországot, Csehszlovákiát és Jugoszláviát. Egyes angol közlésekből az derül ki, hogy Anglia, egy európai állam- szövetséggel szeretne gátat vetni a szovjet terjeszkedésének. Ezek a zavaros nyilatkozatok mutatják legjobban, hogy ebben a kérdésben is mélyreható ellentétek állanak fenn az angolszászok és a szovjet között. Csak az a kérdés, hogy hogyan képzeli Anglia, hogy a sziáv államok segítségével állja útját a Szovjet további, terjeszkedésének, amikor közismert, hogy a háború előtt éppen Bcnes volt az, aki Csehszlovákiából ugródeszkát akart készíteni Moszkva részére.

Benes egyébképpen nemrégiben ugyancsak

beleszólt, at- európai kérdések tárgyalásába

és egy amerikai lapban azt irta, hogy Európát szerinte csak a versaillesi rendszerhez való visszatérés alakjában lehet újjáépíteni, de még elnyomóbb formák között.

Erre a cikkre válaszolt Pravnovszky Iván magyar rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a ,jNouvelle .Revue de Hongrie“ decemberi számában. Cikke általános helyeslésre talált a tengelyhatalmak sajtójában, úgyhogy azt a ,jRelazione Inter- Mtzionali* is részletesen Ismerteti Az olasz' lap kiemeli a cikkből azt a megállapítást, hogy még a versaillesi rendszer szerzői is elismerték, hogy a középeurópai rendezésnek csak kísérleti jellege volt, Benes ezzel szemben viszont a régi rend visszaállítását és örök időre való rögzítését követeli. Benes fejtegetéseit egyébként az ellenséges tábor egyik vezérszemélyisége, Cripps is elitélte, amikor novemberben kijelentette, hogy a háború utáni rendezésnek az angolszász elképzelések szerint sem• szabad bosszúvágyon alapulnia.

Az ellenséges terveztetéseknek természetesen nincs gyakorlati jellegük. A háború utáni rendezésbe sem Szovjetoroszország, sem az angolszászok nem szólnak bele. Európa védelme szilárdan áll és fegyverei megteremtik azt az alapot és lehetőséget, hogy önmaga intézhesse ügyeit, tőle idegen elemek beavatkozása nélkül.

A különböző leleplezések és megnyilatkozások jók annak megmutatására, hogy mit várhatna a maga életjogaiért küzdő földrész az ellenséges tábor győzelmétől és milyen szerencsétlenséget zúdítanának reá azok a körök, amelyek a múltban is annyi nyomorúságot okoztak.

*

AZ AMERIKAI FEHÉR KÖNYV a leghatározottabb vád az amerikai kormány ellen. Ebben lehet összefoglalni a tengelyhatalmak megálíapitását erről a hevenyészve összeszedett okmánygyüjteményről, amely természetesen csak azokat az adatokat tartalmazza, amelyek az metikai álláspont igazolására jók s még e-zeket sem tudta ngy csokorba köt ni , hogy ne ütnének vissza vádként a Fehér Ház külpolitikájára és elsősorban Rooscveltre.

Német politikai körökben, mint különösen jellemzőt kiemelik azt a tényt, hogy Millerre, az Egyesült-Államok volt berlini kereskedelmi attaséjára hivatkozik koronatanúként, arra a Millerre, akit annakidején minősíthetetlen magatartása miatt felettes hatóságai kénytelenek voltai; Berlinből visszarendelni és később a külügyi hivataltól is elbocsátották. Kétségtelenül és hiánytalanul bebizonyítható —- állapítják ' meg Berlinben — hogy az Egyesült-Államok külpolitikája nem a jószomszédi viszonyt és a megbékélést szolgálta, hanem a beavatkozást, a támadást, a háború előkészítését. A történelem már bebizonyította, mennyire valótlan az az állítás, hogy- a hármas szerződés hatalmai meg akarták támadni a nyugati féltekét és hogy mennyire helyes Németországnak az a korábbi megállapítása, hogy az Egyesült-Államoknak szándékukban volt beavatkozni az európai ügyekbe és megtámadni Európát.

Az olasz sajtó is a legélesebb bírálatban részesíti Washington „Fehér Könyv‘*-ét. úiaydfl a „Giomale dTtalia“-ban hangsúlyozza, hogy Roosevelt mindenképpen menekülni szeretne a háború felidézésének szörnyű felelőssége alól, éppen a közölt okmányok helyes értékelése bizonyítja azonban, hogy Roosevelt bátorítása nélkül sem Anglia, sem Franciaország, legkevésbé Lengyelország nem merészelte volna a sötétbe való ugrást és Így az Európa keleti részére korlátozódó vita soha sem vált volna világháborúvá. Mussolini a háborút megelőző években többizben feihivta Rooseveltet, hogy működjék közre az ellentétek békés elsimításában, felhívása azonban válasz nélkül maradt, Roosevelt gáncsolta e! a Duce által javasolt nógyesszövetségi tervezetet in. 1938 decemberében, kevéssel' a müncheni értekezlet után tartotta meg Roosevelt csikágói beszédét, amelyben politikai vesztegzárt követelt a tekintélyuralmi államok ellen.

Kétségtelen, hogy a Fehér Könyvvel Amerika a még semleges államokra szeretett volna leginkább hatást gyakorolni Madridi jelentések megállapítják, hogy az amerikai közlések spanyol körökre egyáltalán nem hatottak meggyőzően. Az az állítás, hogy az Egy esült-Államok a béke érdekében dolgozott, a spanyol közvéleményben már csak azért sem találhat hitelre, mert Amerika többrendbeli eljárása érzékenyen hatott a spanyol politikai és gazdasági életre és Sszakafi’ika megszállását sem lehet békeakaratnak nevezni. Franco tábornok már 1941 nyarán nagy beszédben intette az Egyesült-Államokat, hogy ne avatkozzanak bele a háborúba, a spanyol ál lám vezet és a beszéd óta nem változtatta meg álláspontját. Ítélete tehát világos. A spanyol politikai élet egyik befolyásos személyisége a Fehér Könyvvel kapcsolatban kijelentette, mindenki tudja: az Egyesült- Államok azért lépett háborúba, hogy kőny ri.yen örökébe léphesse« j* brit birodalomnak. *

AZ AMERIKAI ÖRÖKLÉS BIZTOSÍTÁSÁRA már folynak is a tárgyalások és •— mint a „Sunday Times“ jelenti — a lényeges pontokban létre is jött a megegyezés. A tárgyalásokat és a megegyezést úgy kell érteni, hogy az Egyesült AUapiok követel, Nagybritamria pedig kénytelen eleget tenni

ezeknek a követeléseknek, annál is inkább, mert azt saját domíniumai és gyarmatai is támogatják. Legutóbb éppen Smuts délafrikai miniszterelnöknek az amerikai „Time"- ban megjelent cikke hangoztatott olyan elveket, mint amilyenek alapján Stanley angol gyarmati miniszter dolgozza most ki a birodalmi kérdésre vonatkozó s legközelebb nyilvánosságra kerülő brit kormánynyilatkozatot. Eszerint az angolszász hatalmak „már megegyeztek“ abban, hogy a brit birtokokat nagy területi egységekké fogják össze s ezek élére területi bizottságokat létesítenek, melyekben azonban képviselve lesznek mindazok az államok, amelyeknek érdeke áz illető terület védelme, igy elsősorban az Egyesült Államok.

A nagy angol végeladás hivatalos megpe- csételése tehát közelebbről megtörténik és ez a nyilatkozat hatalmas lépés lesz Nagy- britannia számára... lefelé a lejtőn.

*

A KELETI HARCTÉRRŐL érkező jelentések egyre határozottabban mutatják, hogy a nagy bolsevista támadó vállalkozások mindenütt megakadnak a német és szövetséges csapatok határozott ellenállásán és hogy a velük szemben megindított ellentámadások újból vissza- szerzik az ideiglenesen birtokukba került előterepet. A bolsevista veszteségek nagyságát mutatja, hogy decemberben a harcok során 3522 páncélost vesztettek. Emberveszteségük minden valószínűség szerint felülmúlja a háború eddigi küzdelmeinek legvéresebb idejét is. A német csapatok a Nyugatkaukázusban, a Terek vidékén, a Don-kanyarban, Veli- kie Lukinál s az Ilmen-tónál egyaránt sikeresen harcolnak s a szovjet nagy téli támadása, a bolsevista hadvezetőség esztelen ember- és hadianyagpazarlása csak előkészíti a lehetőségeket a szovjet haderő elleni nagy tavaszi harcokra.

*

A LÉGIFÖLÉNY mind, a szovjet arevona- lak fölött, mind Afrikában és Európa nyugati partjainál is változatlanul a tengelyhatalmak kezében van. Január 3-án a németek a francia partok előtt 14 négymotoros bombázót lőttek le s az afrikai légi küzdelmekről közölt jelentések is megállapítják, hogy a tengelyrepülőknek a legtöbb esetben saját veszteség nélkül sikerül megsemmisíteni ellenfeleiket. Mast azután a nemzetközi tájékoztató iroda közli, hogy a harcterek fölött tijtipusu német repülőgépek jelentek meg. az úgynevezett gyors német harci kötelékek. Az uj német gép egyesíti magában a bom- bavetö és a vadászgép lehetőségeit és előnyeit, amennyiben hatalmas bombaterhet visz magával, viszont megfelelő fegyverezete is van ahhoz, hogy védekezhessék és hogy támadjon. Ez az uj bombázó tehát nem szorul vadászkiséretre és igy különösen hatásos» fegyver az ellenséggel szembeni harcban.

♦

1943 KÉTSÉGTELENÜL MOZGALMAS LESZ az európai és afrikai hadszíntereken, a japánok pedig gondoskodnak majd arról, hogy az angolszászok a Távolkeleten se panaszkodjanak elhanyagolásukról. Jahagt ezredes. a japán haderő szószólója a „loniiurl Hősi“ cimü lapban Japán második háborús évének hadászati céljait vázolja. Hangsúlyozza, hogy a japán haderő továbbra is lámad ni fog. Feltett szándéka, hogy a C.sungktng- kormányzatot megdöntse. India ellen is támadó hadjáratot kell vezetnie, amennyiben ezen a területen továbbra is megtűrik az an gedszász katonai támaszpontokat. A japán ezredes azF jósolta, hogy Ausztráliát sem fogja békén hagyni a japán haderő, erőteljes hadjárattal elfoglalja a Salamon-szlgete- kel és Ujgulneát s mindaddig folytatja harcát, ameddig Ausztrália nem szakit politikailag Angliával és Amerikával és nem köt Japánnal fegyverszünetet. Nyilvánvaló továbbá, hogy Japánnak ki kell küszöbölnie saját biztonsága érdekében a Havvay-i, Midway-szi- geti és inás csendesóceáni ellenséges támaszpontokat és tovább kell folytatnia az alaszkai—amerikai támaszpontok semlegesítését ií. A japán ezredes végül kiemeli Mandzsu- kuo nagy katonai jelentőségét a Szovjetunióval szemben-