Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-30 / 24. szám

SCrnnUism 19 4 3. J AN V A n 30 Karthágótól --Tuniszig.., Mii Leli tudni a legújabb afribai hadszíntérről ? A mai Tunisz néhány kilométernyire fek­szik a régi Karthágó helyétől. Valamivel beljebb, messzebb a tengerparttól egy lagu­na partján, ame'yet keskeny .csatorna köt Össze a tengerrel. Amikor ezt a várost ala­pították, elkerülték a régi Karthágó rom­jait, amelyek között a legenda szerint a gonosz szellemek tanácskoztak. Csupán egy szerzeteskolostor és egy hatalmas székes- egyház épült a régi vár helyén. Tunisz vá­rosa viszont mindmáig nem érte el a régi Karthágó nagyságát. Róma nagy ellenségé­nek ugyanis hétszázezer lakosa volt, A régi punokról az a hír járta, hogy csu­pán kereskedő népség voltak, amelynek egy utolsó kétségbeesetten heroikus erőfeszítése yolt a Róma elleni támadás, amely végül Is a nép pusztulását eredményezte. Aki ennek az egykor hatalmas és virágzó városnak romjait végigjárja, szívesen hajlik erre a piegállapitásra. Műemlék alig maradt vissza • ami kevés művészi tárgyat ta'áltak, az egyáltalában nem mondható szépnek. Költé­szetükről nem tud a történelem, vallási ku’- tusr.uk nyerő és barbár volt, Baal Istennek hódoltak, vérá’dozattal, gyermekek felá'do­básával is. Másrészt viszont Karthágó leg­több polgára Írni és olvasni tudott, a rend­kívül gyakorlatias föníciai ábécét használ­ták, —• mert Karthágó eredetileg föníciai alapítás volt — és ez az írás a maga gyors- iráaszeri! rövidítéseivel kitünően bevált ahhoz, amihez használták, szám’ák, üzleti levelek, üzletkötések, árujegyzék stb. fel­jegyzésére. Ami kevés iroda'om a városba beszivárgott, az Egyiptomból jött. Általános vé'emény volt mindmáig, hogy Észak-Afrika e’kopárosodása Ugyanúgy, mint Sziciüa elkarsztosodása, hasonlóképpen Spanyolország néhány vidékének hasonló sorsra jutása a rómaiak rablógazdálkodására vezethető vissza, főleg a tekintpt nélküli fakivágásokra, amelyek a földeket kiszárí­tották az igen rövid ideig tartó mezőgazda­sági müveihetőség érdekében. Ma már más véleményen van a történelem. Mindezeknek a változásoknak az oka általános éghajlati alaku’ás volt, amely nemcsak a Földközi- tengert sújtotta. Ugyanabban az időben, Tuniszban, éppen úgy, mint Alexandriában virágzó kert volt a vidék s a tengerparti barátságos lavinák mentén papirus erdők között megbújva feküdtek a házak, ugyan­akkor Európában és főként Közép-Európá- ban őserdő borította az egész tájat, és alig akadt itt-ott tenyérnyi kis föld, amelyet nem erdőségek borítottak. így volt ez a ma­gyar Alföldön Is. A Krisztus utáni első szá­zadokban azonban óriási szárazságok pusz­títottak mindezeken a vidékeken és a poli­tikai suypont az egyre Inkább é'homokosodó Észak-Afrikáról mindinkább észak feé to­lódott el. Róma érdeklődése is 180 fokkal elfordult. Tunisz „szülelése41 A kereszténység első századaiban még Európát megelőzően is az északafrikai pait- yidékeket hódította meg a keresztény val ás is az akkor már római várossá vá t Karthá­gó nem kisebb embert, mint Szent Ágostont nevelte, ő ugyanis Itt tanult filozófiát és re­torikát. Itt érkezett el életének nagy for­dulópontjához is, amikor szakított előző életmódjával és az egyháztudománynak (szentelte életét. Ezt a római Karthágót 699-ben pusztí­tották el az arabok s ez az időpont egy­úttal Tunisz városának születése napja is volt. Tunisz addig apró kis falucska volt. Ebben az időben azonban az egész vidék már elnéptelenedett. A Dél felől e őnyomuló néger törzsek is hozzájárultak ehhez az el- népte’enedéshez. Az egyre növekvő sivatag őket ig a partok felé szorította. Néhány évvel az arabok betörése előtt már csak «supán hatvannyolc keresztény püspök U é- sezett Karthágóban, holott száz évvel ez­előtt még 600-an voltak. Ez is a lakosság számának nagyarányú csökkenését bizo­syjtja­Az újonnan fejlődő, Illetve keletkező Tu­nisz uj tudományosság központja lett, ez­úttal azonban már az arabé. Az arab yi ág egyik legnagyobb tudósa és történésze Ibu Cljaldun, a tuniszi főiskolán irţa hires világ- történelmét és a berberek történetét és ki­fejezetten megírja, hogy Tunisz páratlan ér­tékű könyvtára vonzotta Tuniszba, pedig az arab világ akkoriban nem volt szegény könyvtárakban és főiskolákban. Nyolcszáz évvel később V. Károly spanyol király Afrika felé Is kiterjesztette hatalmas karjait és lß35-ben elfoglalta Tuniszt. Soká azonban nerr) tudta niegţartanl. Mikor a * várost e fpglalta 10.000 keresztény rabszo - j gát talált itt, akik még ekkor Is szilárdan kitartottak hitük mellett. A rövid spanyol uraftm után azonban ismét a bennszülött dinasztia vette át a várost és a hozzátar­tozó országot és az ország fokozatosan el­pusztult. A partokon arab kalózok tanyáz­tak, akik a keresztény hajókról raboltak kincseket és rabszolgálókat. A mad Tuniszban közvetlen egymás mel­lett állt a régi és az uj, alig van ugyanis város, amelynek bazámegyede olyan ke e- tiesen megmaradt vo’na, mint Tuniszé, ugyanakkor azonban a régi városon kívül egy legmodernebb értelemben vett nyugat- európai város épült fel. Irányban szeli át az országot egészen a Kapbon félszigetig. Napban és Bizerta között fekszik a fő­város Tunisz, amelynek 256.000 lakosa van. Mélyen behasitott öböl partján épü t, nem messze az egykori Karthágótól és a ten­gerrel egy ősrégi hajózási csatorna köti ösz- sze. Ţovăbb dé're az ország belsejében az a’girl Atlas és a kis szírt között fekijs»nek az enyhén dombos Sousse és Fax síkságok. Még beljebb az egész izlám körében híres szentváros Kalrouan. A tuniszi síkság ór’ásl olajligetei medert a part} halászat a hatal­mas foszfát előfordulások, a dé’nyugatl Irányban található belső tengerek partján alkotják az ország fő gazdaságát. Ezektől a tavaktól délre Tunisz te'jesen sivatag jel­leget ö t fel. A legnagyobb oázis a tenger mentén Gabes, amely egyben végállomása a Tuniszból kiinduló keskenyvágápyu vasút­nak és egyben a legnagyobb he ylség annak a parti országoknak mentén, amely azután Ş tripoliszl sivatagi határvidékbe yezet át. A sziklás északi parton egyedül Bizerta jó, természetes és erősen kiépített kikötő, amelyet még egy mély, tehát nagy hajók bejárására Is alkalmas belső tenger egészit ki, Kapbentól délre a part a’acsony és la­gunas dünás jelleget vesz fel s ezen a ré­szen a részben egy méternél is kevesebb tengermélységek érzékenyen korlátozzák a hajóforgalmat. Sfax-szal átellenben a Gabesl öböl előtt feküsznek a Krkenna szigetek. Mit jelent gazdaságilag Északafrika? A háborús események ®3zak-Afrikát az érdeklődés középpontjába állították. Észak- Afrika az afrikai kontinensnek jól elhatáro - ható része, amely tulajdonképpen nem Is tartozik gazdaságilag az afrikai gyarmat- terü’etekhez, hanem a Földközi-tengeri gaz­dasági egységnek igen fontos alkotórésze, ösl ku turterület, mely a római bi-oda'am bukása, majd a középkori arab kuturák letűnése után a gazdasági fejlődésben vissza­maradt ugyan, de a modern gazdálkodásban ismét nagy szerepet biztosit részére a tör­ténelem. Marokkó, Algír, Tunisz, Líbia és Egyip­tom Tangertől a Szuez-csatornáig 8.2 millió négyzetkilométere» terül »1. A vízzel va’ő ellátás ezeknek as országoknak közös problémája, Jelenleg 700—800.000 négyzet­kilométer pz összes megművelhető földterü­let § ezeket az oázisszenj ku turákat Siva­tag és steppe választja el egymástól, 40 millió ember él ezen az északafrikai terüle­ten, amelyet a Szahara határol el Afrika belsejétől és ezt a választót csupán a Nilus Völgye töri át mélyen dél felé. Átlagosan 5 lakos juţ négyzetkilométerenként erre a gazdag kulturterületre, de a valóságos he'y- zet az, hogy mţg Igen nagy része lakatlan, az egyes kulturterületeken igen nagy zsú­foltságban élnek az emberek. Egyiptom la­kott részén 450 lakos jut egy négyzetkilo­méternyi terü’etre, s Algír és Marokkó át­lagos lélekszáma négyzetki’omét erenként 32, Illetve 23, noha ezekben az országokban különösen nagy területek tekinthetők telje­sen lakatlannak. Jelen’eg tu’ajdonképpen csak ezeknek az országoknak a mezőgazdálkodása jön tekin­tetbe a világpiac szempontjából. A világ­export egyharmadâţ fedezik az oliva-olaj forgalmában, a világ borkivitelének azonban nem kevesebb, mint 80 százalékát szo’gá’- taţja a fenti északafrikai gazdasági tér. Mindennél fontosabb azonban az, hogy e te­rület adja a világ pamutkivitelének egyheted részét, s ha kfteebb jelentőségű Is, de nem kismérvű a rizs, déligyümölcs és dohány- exportja sem. Aki azonban ismeri az ókori Írók leírásait az Itteni hajdani városok Vi- ru'ó gazdasági é‘étéről és je'entöségéröl, az tisztában van azzal, hogy a fenti termények produkálásán kivül Is óriási gazdasági lehe­tőségek vannak itt még kiaknázatlanul. Bőröket, gyapjút már alig exportál ez a terület és egyéb állati termékekben Is na­gyon szegény. Az állattenyésztés fejlődése a vízellátás kérdésének megoldásától függ. És ez meg is határozza az itteni gazdasági tennivalók legfőbb Irányvonalát. A textil- növény ültetvények fejlesztése mellett két- ségte enül az állattenyésztés az itteni gaz­dasági élet jövőjének legbiztosabban célra- yezető eszköze. Értékes bányakincsei is vannak ennek a földrésznek, amelyek most is kihaszná ás alatt vannak, de ennek a kihasználásnak a mérve messze mögötte marad a lehetőségek­nek. Vasérc és foszfát a jelenlegi legfonto­sabb termékei az északafrikai bányáknak. KflÖP jelentősége van az egyiptomi olaj­forrásoknak, amelyek 1939. év óta egyre eredményesebben működnek, s joggal hihető, hogy rövidesen Egyiptom sajátmaga fogja fedezni az egész belföldi olajszükségletét. Tág lehetősége és érvényesülési terep lenne piodem Ipartelepek kialakulásának Is, de epnek e’eve útjában áll az a tény, hogy egész Észak-Afrikában nincsenek megfelelő erejű és mennyiségű energiaforrások. Szén ezen a földrészen jóformán egyáltalán nin­csen. Marokkóban és A'girban bányásznak ugyan szenet, de a termelés egész gyenge minőségű és mr.#i az összesen iso.ooo ton­nát tesz ki, még egy közepesebb ipari élet részére sem elegendő. A vízi energiák sem jöhetnek itt szóba, mart egyrészt nincsenek megfe'elő esésű fo'yamok, másrészt az egyetlen számbajöhptő Nilus csak igen ke­vés hely részére közelíthető meg, Észak-Afrika a világkereskedelemben még igy Is jelentékeny szerepet já'szik. Az afrikai külkereskedelemnek egyharmadát teszi ki az az árumennyiség, amit egyedül Észak-Afrika exportá1. Az 1937. évi adatok szerint bevitele 1191 nü'lió márka értékű volt, kivitele pedig 1182 millió márkát ho­zott. Ugyanebben az évben a délke'eteurópal államok bevitele 1500 és kivite e kereken 17 mtl’Járd márkát tett ki, tehát mértéké­ben alig különbözött az északafrikai export és Import adataitól. Az északafrikai tér legjobb vásárlója ter­mészetesen Ang’ia és Franciaország volt, — bár főként Egyiptom és Marokkó árucseré- jébö’ a többi európai kontinentális ország Is jelentősen kivette részét. (K.K.K.) A bolsevizmus harca a vallás ellen Erdős hegyláncok között A tuniszi protektorátus 125.000 négyzet­kilométernyi területével a legkisebb kedvező esövlszonyok me'lett a legtermékenyebb az eddigi Francia Északafrika három országá között. Mintegy 270 kiométeres átlagos szélességével az úgynevezett Kis-Szirt öbp! nyugati szélén terű} el, északdéli Irányban 780 kilométeres hosszúsággal Bizertától, a mé'yen a Szaharában fekvő Ghadamesig. Az algíri At ashoz csatlakozva az alglr-tunlszi határt erdős hegyláncok alkotják, amelyek közepes magassággal általában délnyugat­északkeleti irányban ha’adnalc és lépcsősen ereszkednek le a tengerhez, 1 letve a parti vidékekhez. Az. Algír hegyek ‘utolsó nyúlvá­nyaként egészen északon a Djebel Ichkeul uralkodik a bizerta! siksák fölött. A termé­keny Medjerda völgyön túl pedig délfelöl pz úgynevezett tuniszi hát csatlakoz k. Ez a 400—1500 méter magasságig hegyinasszivu- Kfk egész sorozata- Ez szintén északkeleti A Szovjetunióban tilos bármilyen nyelvű biblia vagy egyéb vallásos könyv bevitele. A meglévő szentlrásokat és egyházi köny­veket rendszeresen elkobozzák és megsem­misítik, az utánnyomást pedig szigorúan tiltják. így aztán Oroszországban szinte visszatért a könyvnyomtatás előtti korszak, , mert a hitükhöz ragaszkodók kézzel írják le az evangéliumot. Ma már természetesen nem létezik olyan könyvkereskedés, ahol vallási tárgyú könyvet lehetne kapni. Külön rendelet tiltja a hittaniţâst mind az állami, mind a magániskolákban, vala­mint a templomokban. Körmönfont ravasz­sággal megengedték ugyan a családbán való tanítást, azzal a feltétellel, hogy ez nem történhet csoportosan. Viszont csoportos ta­nítás alatt értelmezendő minden olyan taní­tás, amelyben több mint három gyermek vesz részt, még ha testvérek is! A hittan helyett bevezették az iskolákban a kntnmu- nista yilágsgemlélet kiaiakitásához szüksé­ges „ateizmust“, mint tanítási tárgyat, mert a vallásellenes mozgalom ötéves terve sze­rint a vallásellenes kiképzés a kommunista nevelés elengedhetetlen kelléke. A vallásos­ság az ö elgondolásukban akadályozza a kommunista kollektív érzés, a proletár osz­tályöntudat és a cselekvő nemzetköziség ki­fejlődését. Sőt a moszkvai hatalmasságok szerint a vallásos érzés aláássa a gyermek valóságszemléletét és árt az egészséges ma­terialista (anyagi) lelkiség ápolásának! A vallást egyébként a kapitalista világszemlé­let legfőbb támaszának becsmérlík. A szov­jetnevelés célja egy „uj, teljesen Istentelen nemzedék“ létrehozása. Ezért kell belevinni a tömegbe az „értelmes őshlt“ fogalmát, ami olyan zűrzavaros valami, hogy még sa­ját vallásellenes tankönyveik sem tudják megmagyarázni. Az istentelen mozgalom harcos lapja, a „Besboschnik“ Így Ír egyik számiban: „A jó termés nem a kellő Időben elmon­dott imádságtól, hanem a föld kellő időbe» való célszerű megművelésétől függ.“ A tanítók egyik legfőbb feladata a rend­szeres vallásellenes munka a tanítás közbe» és után, vagyis „a vallásellenes nemzedék nevelése“. Egy moszkvai iskolában megkér­dezte a tanitó az ateista órán a gyerekekről, hogy ki volt Jézus Krisztus. A 49 nyolcéves tanuló közül 11 kivételével mind valamilyen vallásellenes alapú feleletet adott, néhányan pedig azt mondták, hogy nem ismerik azt az embert. Ilyenformán nem csodálkozha­tunk, hogy a népneveié* biztosai kijelentet­ték; „Vallásos tanitó nem létezhetik, mert a vallás és a tanítói hivatás ellentmond egy­másnak. A közoktatásügyi osztály gondos­kodjék a vallásos tanítók leváltásáról s he­lyükbe megbízható istentelen tanítóknak kell kerülniök.“ (TEK-) Hags sikere van Tőrö&orszdgban egy magyar egyetemi tanár történelmi müvének Ankara, január 2ü. (MTI.) Török politi­kai és tudományos körökben nagy feltűnés»; keltett Rásonyi László dr. egyetemi tanár könyve, amelynek elme „A »örökség « vi­lágtörténelemben“. A könyvet több folyó­irat részletesen Ismerteti. A bírálatok meg­állapítják, hogy bár nyíltan törökbarát, mégis a legteljesebh semlegességgel, tudo­mányos rendszerben, hiteles okiratok alap­ján gyűjtötte össze müvének adatait a szerző. *A könyv Törökországban a legna­gyobb könyslkerek közé tartozik. és a világ hírességek A Kőbányán meggyilkolt, szerencsétlen sorsú, lezüllött egykori tqnco'nä <ţrâm<íja még mindig erősen foglalkoztatja » rendőr­séget s érthetően a sajtót ts ... Nem (f csoda, hiszen nem mindennapi életre tettek pontot az elvetemült gyilkos késszurásgi, Fábián-Schwartz Ilona, művészi nevén Szentgyörgyi Lili, mint ahogyan a budapesti híradások nyomán mi is megírtuk, 1918-ben, tizenhat éves korában, kiment Oroszország­ba, „vengerka“ lett s mint a szentpétervári „Ambassadeur“-mulató csillaga, közeli ba­rátságba jutott Nikolajevios nagyherceggel, aki palotát is rendezett he neki a Malakoip- körúton.,, Mindeddig rendben van a dolog, nenr is kell túlságosan nagy jóakarat ahhoz, hogy a meggyilkolt táncosnő életének ezt az ep(- zódját elhigyjük ... Elvégre megtörténlub- tett. Kissé azonban megdörzsöltük szemün­ket, amikor a hajdani „vengerka“ múltját kiásó budapesti bulvárlap legközelebbi szá­mában azt olvastuk, hogy az utóbbi évek) egyik legkegyetlenebb gyilkosságának áldo­zata Nikolajevics nagyhercegen kivül „jóba polt“ Jussupov herceggel és Pavlovics Di­mitri j jel, Rasputin későbbi gyilkosaival, sőt maga Rasputin is többször megfordult ab­ban a bizonyos Malakow-köruti, fényűzően berendezett palotában... Még eddig is hagyján a dolog... Egészen valószínűnek látszik, hogy a hajdani tán­cosnő magas pártfogója révén megismer- kedhetettt a fenti vílághirességekkel. A lista azonban ezzel még korántsem fejeződik be, mart az említett bulvárlap legújabb számá­ban már arról olvashattunk színes és lük­tető tudósítást, hogy Bzentgyörgyi HU, mi- után Oroszországból a forradalom idején külföldre menekült, a francia Riviérán nem kisebb világhirességek barátságának örven­dett, mint Sir Bazil Zaharate, a titokzatos életű, dúsgazdag fegyvergyáros és Aga kán, az indiai nábob. Az előbbivel egyszer Hz- millió frankot hagyott a montecarlói ka­szinó zöldposztós asztalán, az utóbbi pedig megkérte a kezét. Am Lili tréfára vette á dolgot, mire Aga kán — alighanem „trucc?*- ból sürgősen feleségül vett egy Coreille Margit nevű nizzai cukrászlányt. De ez még semmi: Szentgyqrgyi Lilit Jellinek Morfon, az elsikkasztott milliókkal Budapestről kül­földre szökött szélhámos is feleségül akarta venni.,, Szerény véleményünk szerint, kissé már sok a jóbál, azaz a világhirességekből. Au ember csak álmélkodik, hogy mik derülnek ki egy fürge riporter jóvoltából erről a sze­rencsétlen táncosnőről... Ha életben marad, mindez talán örök titok maradt volnaDe igy! Oh, igy még sok meglepetésre kell el­készülnünk .,, Egyáltalán nem fogunk csodálkozni, ha Fábián-Schwartz Ilona, vagy ha úgy tet­szik: Szentgyörgyi Lili múltjának kiterege­tése során még jónéhány vilighircsséggel találkozunk... Legközelebbi tippjeink:.Rids- Smigly marsall, Voronoff professzor és Lebrun, volt francia köztársasági elnök. Esetleg a jeruzsálemi főmufti, vagy maga Sztálin elvtársi< 6, tr~h

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents