Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-30 / 24. szám

Ill ia ti r ;>J'UUVU|\U V/^T.VtfV/Xfiinnb BUDAPEST Örs zá^háza Szombat m*, TFLJES HETI RÁDIÓ-MŰSOR Í94S ia» « fl r ÄO. >íra 12 miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 8.20, NE* I I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 24. SZÁM. I NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. ÉVRE 8680 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I TELEFON s 15-08. — POSTAF1ÓR: 7L 8Z. PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. | | KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Jelenségei? az adaisoiáas és áldozatkészség arcvonalán Iria I OLAJOS DOMOKOS Vitás nagybányai Horthy Miklősné, Nagyasszonyunk felhívása és kezdemé­nyezése alapján az egész országban gyűj­tés kezdődött. A gyűjtés céíja és rendel­tetése a hadbavonultak családtagjainak leisegélyezése. A lelkes felhívás az egész Magyar társadalmat megmozgatta. Va­lóban, mindenkinek éreznie kell, hogy a keresztény világ a keleti fronton élet-ha­lál harcát vívja. A magyar katona most is, mint mindig a múltban az élen haladt, amikor a kereszténységet és a nyugati műveltséget meg kellett védenie a keleti barbárság és most a bolsevizmus vörös áradata ellen. Honvédeink az orosz sztep­peken hóban, fagyban és viharban küz­denek és véreznek. Emberileg a legna­gyobb áldozatot hozzák. Akik a frontról hazaérkeznek, beszámolnak a hősies el­lenállásról, az idegtépő küzdelemről s el­mondják, hogy a küzdő honvédeket mi­lyen emelkedett és közösségi érzéstől fű­tött szellem hozza közel egymáshoz. Ma már mindenki érzi a harctereken, hogy ebből az élet-halál küzdelemből, amely a keresztény világ létét, vagy nem létét határozza meg, győztesen kell kikerülni, különben minden érték, amit a keresztény kai tora évszázadokon kitermelt, pusztu­lásba rohan. Idehaza is meg kell tehát ereznünk, itthon is rá kell döbbennünk a magyar közösségi szellemre és arra a tudatra, hogy itt élet-halálról van szó s pillanat­ba sem lehet és nem is szabad könnyel­műen napirendre térni a legnagyobb erő­feszítéseket igénylő áldozathozatal fe­lett. Meg kell szólalnia tehát a magyar tár­sadalom szivének s mindenkinek erején és teherbírásán felüj részt kell vennie a segélyakcióban. A magyar társadalom most^ is, mint mindig a múltban, legyen méltó önmagához és ahhoz az emberfe­letti áldozathoz, amelyet küzdő kato­náink a^ jövendő Magyarországért és ér­tünk, itthonmaradottakért, a harctéren hoznak. Az országos gyűjtés megkezdődik, a társadalom minden rétege megmozdul. Az nllami tisztviselők, postások, vármegyei tisztviselők, amint értesülünk havi fize­tésük 5 százalékát máris felajánlották a nemes célra. Ez az összeg talán nem sok egyénenként, de ha figyelembe vesszük azt a hatalmas létszámot, amelyet ezek a kategóriák képviselnek, máris jelentős összeg. Figyelembe kell venni, hogy a tisztviselő az a társadalmi réteg, amely a drágaságul és a beszerzés nehézségeit amúgy is a legjobban érzi. A szabad pá­lyán mozgó osztályok nagyrésze az árak emelkedésével magasabb jövedelemhez jut, tehát több áldozatot is hozhat. Itt csak két példára mutatunk rá. Az egyik kolozsvári kiskereskedő, aki üzle­tét a főhatalom változás után nyitotta meg, tehát még nehézségekkel küzd, 500 pengőt küldött hozzánk. Csak ennyire telt. Több készpénze most nem volt. Ami­kor arra kértük, hogy a nevét kiírhas­suk s kiskereskedő társainak ezzel is pél­dát mutassunk, a legélénkebben tOlako­zott. Nem akar szerepelni, nem akar hi­valkodni. Amit adott, szívből adta s ha később jobban megy az üzlet s több pén­ze lesz, újból adni fog. Mert amint 5 is mondotta: csak nagy áldozatok árán érát hetjuk fel a boldogabb Magyarországot. íme a követendő példa. Vannak azon­ban rossz példák is. Arról is értesülünk, hogy egy Kolozsváron közismert->n dús­gazdag gyáros 50, mond és irdd ötven pengőt juttatott az illetékesek kezébe.* Amikor udvarias formák közt figyelmez­tettük arra, hogy a felajánlott 50 pengő kevés, megszégyelte magát és az ado­mányt felemelte — 200 pengőre. Gondolkozzunk kissé... A szegény kiskereskedő, aki Önálló működését most kezdte, önként küldött e sorok Írójához 500 pengőt s későbbi, újabb adományo­zásra is Ígéretet tett. A másik, a dúsgaz­dag gyáriparos, áld az adakozásra is udvarias felszólítást kapott, mindössze 50 pengőt ajánlott fel s ezt a kis össze­get is csak verejtékes homlokkal és resz­kető kézzel emelte fel 200 pengőre. Tud­juk pedig azt, hogy a román megszállás alatt nagy vagyont gyűjtött és még ma is kitűnő konjunktúrában sütkérezik. Szellemében és vérében azonban sajnos, l nem érzi a háborús erőfeszítés kötelező áramlását, mint keresztény kiskereskedő társa. És itt el kell mondanunk, hogyan folyt le az elmúlt 22 esztendő alatt egy ha­sonló természetű gyűjtés. Amikor a ro­mán megszállás idején a hadsereg fel­szerelésére gyűjtöttek, vegyes bizottság ült össze a vármegyeházán, amelyben a hatóság és társadalmi egyesületek veze­tői vettek részt. Akár egy adókivető bi­zottság tagjai. A jövedelemhez és va- gyonhoz hozzáértő emberek meghallga­A NÉMET NEMZETI SZOCIALIZMUS ina ünnepli uralomrajutásának tizedik év­fordulóját. Tiz évvel ezelőtt vette át a ha- teámat a német birodalom fölött az a moz­galom, amely céljául Németország nagysá­gát, a német nép igazságos életlehetőségei­nek biztosítását s az igazi német népállam megvalósítóját tűzte ki. Hitler vezér és munkatársai ez alatt a tiz év alatt a vlsz- szaszoritott, belső és külső ellenségektől megnyomorított Németországnak visszaad­ták önbizalmát, érvényre juttatták a benne rejlő roppant energiákat s éjt nappallá tevő murikéval Európa első >iugyhatalmává, ve­zető államává emelték a Német Birodalmat. Ma, a tízéves évfordulón kemény küzde­lemben áll Németország Európa élén Hitler Adolf vezér és kancellár vezetése alatt. Ép­pen a mostani keleti harcok súlyossága, a bolsevisták mindenre elszántsága, céljaik elérése érdekében mérhetetlen ember- és hadianyagpazarlásuk mutatja, hogy milyen roppant veszedelem fenyegette az európai és vele az egész emberi civilizációt ős hogy éppen ezért ennek a kultúrkörnek hordozói milyen hálával tartoznak a német nemzeti szocializmus vezetőinek azért az elhatáro­zásért, amellyel Németország első akadály­ként és ellenfélként vetette oda magát Sztá­lin hadseregei elé. Az évfordulón az egész német nép a leg­nagyobb elszántsággal néz szembe a jövő kétségtelenül még rendkívül kemény felada­taival s emlékezik vissza azokra a küzdel­mekre, amelyeket s ngmzeti mozgalomnak kellett végigharcolnia, ameddig az előtte tornyosuló roppant akadályokkal szemben érvényt tudott szerezni az igazi nemzeti gondolatnak. Ezeknek a küzdelmeknek és a nyomukban következő nagy eredmények­nek emléke azonban, hatalmas erőforrás te tása után, az adomány összegét formáli­san kirótták, azután pedig jegyzékbe vet­ték. Nagyobb és gazdagabb cégekhez, gyárosokhoz, nagykereskedőkhöz és gaz­dagabb magánosokhoz felszólításokat küldöttek. Vártak egy ideig s ha nem történt meg az Önkéntes felajánlás, vagy felajánlott összeg kevés volt, akkor a bizottság előtt való megjelenésre szólí­tották fel az érdekelteket. A megjelenés alkalmával a bizottság tagjai megma­gyarázták, hogy miről van szó. Ha a fel­ajánlott összeg mégis kevés volt, elő­vették a jegyzéket és minden kertelés nélkül, de nyomatékosan felszólították az előjegyzésbe vett összeg felajánlására. Emlékszünk, hogy az egyik kisebbségi cég vezetője a bizottság előtt 60.000 lejt ajánlott fél. A jegyzékben azonban egy millió lej szerepelt. Megindult a tanács­kozás. A cég tulajdonosa sopánkodott, a bizottság vezetője pedig erélyes hangot ütött meg. Végül is 600.000 lejben, tehát a felajánlott összeg tízszeresében álla­podlak meg. Különösen a kisebbséghez tartó«.» polgárok voltak kénytelenek na­gyobb Összeget fizetni. az európai életet biztositó küzdelem, nehéz, de a biztos győzelem felé vezető utjain. A birodalom harcos elszántságának való­ságos jelképe, hogy éppen a tízéves évfor­dulóra jelent meg a német férfiaknak és asszonyoknak az állam védelmi feladatatra való igénybevételéről szóló rendelet. A né­met sajtó „Az összes erők háborús mozgó­sítása“, ,JSgész Németország a győzelem­ért' és hasonló elmek alatt közllk a rendel­kezéseket s kiemelik, hogy azok a legsúlyo­sabb harc idején a német haza élniakarásd- nak és győzelmi elhatározásának kifejezői A bolsevlkiek általános támadására — írja a .,Deutsche Allgemeine Zeitung“ — Német­ország teljes mozgósítással felel és ennek a válasznak nagy politikai jelentősége van A „Berliner Börsenxeitung“ hangoztatja, hogy az egész német népben él az a tudat, hogy Németország háborús célja csak az egégz népi erő teljes bevetésével érhető el. A. német nép teljesítő képességét a haza most még jobban igénybe veszi — Írja a „Völkischer Beobachter“ —, de az erőtar- talékok ezzel még egyáltalában nem merül­nek ki. Az ellenségeink törekvéseit jellemző erőszakos fenyegetéssel szemben nagy erőnk tudata éltet bennünket. Ellenségeink kihív­ták a teljes háborút, de rnnjd meglátjuk, hogy ki marad abban felül * ROOSEVELT azért ült repülőgépre s azért ment Afrikába, hogy az Egyesült Nemzetek ügyeinek Irányítását átvegye, nem pedig azért, hogy ezt a szerepet bárki­vel is megossza, — Írja a Fehér Ház körei­hez nagyon Is közel álló „Newyork Times". Igaz, hogy ezzel a megállapításával azokkal az angolszász sajtóhangokkal akar szembe- szállani, amelyek nagymértékben klfogásol­Igy történt ez a román megszállás Ide­jén. Pedig akkor nem volt még háború. Egy természeti kincsekben s nagy jöve­delmekben duskálkodó állam nyíltan kért, sőt a valóságban követelt s közadók mód­jára vetette ki a hadfelszereléshez való hozzájárulást. Mindezt csak azért irtuk meg, hogy a Kolozsváron és általában a román megszállás alatt élők emlékezze­nek és mások Is gondolkozzanak. A ma­gyar élet és szellem más síkokon mozog. Európai és emberi síkokon. Ma más vilá­got élünk és ma valóban élet-halál küz­delemről van szó. Ma minden összeg, amit katonáink hozzátartozóinak adunk, saját létérdekünk s életünk biztosításá­nak szolgálatában áll. Ma számolnunk kell azzal, hogy a keleti harctéren küzdő honvédeink élet-halál harcához méltóak- nak kell mutatkoznunk Idehaza. Honvé­deink vérrel és életükkel, mi csak pén­zünkkel áldozunk. Meg kell éreznünk, hogy fejlett közös­ségi életre és szellemre van szükségünk idelia/a is. Hiába gyűjtjük ma a va­gyont, ha honvédeink a tengelyhatalmak oldalán nem győznek. Alikor szétfoszlik a vagyon, elsorvad az élet s rombadó'l a keresztény világ. Ha honvédeink részére a legtöbbet adjuk, magunkon is segítünk. Nincs az a nélkülözés, önfeláldozás, nincs az az érték, amit életüket feláldozd honvédeink és a magyar haza szabadsá­ga ne érne meg nekünk. Tehát necsak szólamokkal, hanem pénzünkkel és tet­tekkel építsük a győzelem eljövendő nt- jait... ják Sztálinnak és Csang-Kaj-Seknek a meg­beszélésekről való távolmaradását, de azért a megállapitás éppenugy vonatkozik Chur» chilire is. A Roosevelthez közelálló lap te­hát nyiltan elismeri, hogy Roosevelt vezet« szerepet igényel magának szövetséges tár­sai között és éppen ez egyik legérzékenyebb pontja az angol-amerlkai-szovjet együttmű­ködésnek. Roosevelt egyébként a brit híriroda hiva­talos közlése szerint casablan'c.al tanácsko­zásai után ellátogatott Libériába, majd Na- tálban tanácskozott Vargas brazil köztár­sasági elnökkel is. A háború utáni tervek kérdése, az álta­luk annyira várt, de nagyon is valószínűt­len győzelem kiaknázásának problémái s a harcokban való részvétel mértéke és érde­mei. ezek az Ütközőpontok London, Newyork és Moszkva között. Ha a szövetségesek a háború befejezése után Is együtt akarnak működni, — Írja ez­zel a gondolatkörrel kapcsolatban a „New Statesman and Nation“ című angol hetilap, — akkor most kell az alauokat lerakmok, amikor a közös harc még összeköti őket. Ennek azonban éppen az ellenkezői- törté­nik s az Egyesült-Államok és Anglia vetél­kedése változatlanul fennáll. Vita folyik közöttük például a légiforgalmi utak jövő­jéről és arról a kérdésről, hogy ezek az utak kinek uralma alatt legyenek. Ugyan­akkor Eden külügyminiszter az alsfthâzban kénytelen volt elismerni, hogy a Szovjet­unióval való háború utáni együttműködés kérdésének megoldásában sem jutnak előre. A Német Távirati Iroda megállapítja, hogy az a mód, ahogyan a Casablanca: an­golszász határozatokról Moszkvát értesítet­ték, érdekes feltevésekre ad okot. A két Hitler vezér ma kiáltványt intéz a német néphez A ke’eti hadszíntéren mindenütt visszaverték a bolsevista támadásokat Tuniszban nj védelmi állásokba helyezkedtek el a tengely csapatai OSaszorszag ötmillió embert mozqósitolf a belső arcvonal leljesitvnénypnelc fokozására

Next

/
Thumbnails
Contents