Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-28 / 22. szám

estuar mic 1943 latin Ar 28, OLVa ELŐFIZET®SI ARAK: 1 HÓRA S.2P, NE- I I «éERHJESZTÖÖÉG, KIADÓHIVATAL ÉS «TEpevjS® 9.30. FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I HUSZONHATOD I K fc V F O l Y A M ÍÍ. S Z A M. ' I NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. «'RE 86.80 PENGŐ. - POSTATAKARÉK- | KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYT A RSASAG I TELEFON: 15-08. - POSTAI! OK: U, 8Z. FéNCTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. { J KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZ A A Részletes tudósítás a szabadkőműves-per kolozsvári tárgyaláséról VOROflYEZS KÖRÜL TOMBOL A LEGHEVESEBB CSATA Sztálingrád védői Á Don és Hanics válasz nélkül hagyták a Szovjet megadásra szálé felhívását és tovább között újabb területnyereséget ért el a német támadás — 52,000 tonna süllyesztettek el a legutóbbi napokon a német tengeralattjárók küzdenek. hajóteret Casablancában, francia területen, fiz napon át tanácskozott Roosevelt ás Churchill Sztálint is meghívták, de nem jelent meg a „nagy találkozón“ — Berlin és Róma véleménye szerint eredménytelenül végződtek az angolszász megbeszélések A nagyhangú közleménynek ktítséglcleoitl csat, propagandic-eéljrw vannak, hiszen azt Londonná k ée Ncwyorknak 1« tudnia kv.il, hogy Berlinben, Romiban és Tokióban ép­pen úgy tísurtában vannak az ellensége* had­viselés nehézségeivel, mint saját tartalé­kaikkal és lehetőflégeikkel. A hírverés! szán­dékot még világosabban mutatja Roosevelt sajtónyilatkozata, a tengelyhatalmak és Ja­pán térdrekényszeritéséröl. Készségesen el­hiszik ugyan német kötökben, hogy Roose­velt ilyen sorsot szeretne szánni a legerő­sebb koalíciónak, amelyet a történelem is­mer, ha azonban komolyan reménykedik ennek a cénak elérésében — mondják a né­met fővárosban — akkor ez a valóságéi zék hiányára mutat. A Ştefani olasz távirati iroda diplomáciai munkatársa is úgy véli, hogy a casablancal tanácskozások nem vezetlek a várt ered­ményre. Ha az angolszász vezetők között olyan teljes lenne az egyetértés, akkor a megbeszélések —- ismérve az ilyen a'kal­mükkor szokásos szakértői előkészítéseket —' semmiesetre sem húzódhattak volna ilyen hosszú ideig. A közlemények ezenkívül egy­általában nem ólainak arra:, bog)’ sikerűit volna megalakítani a négy szövetséges nem­zet nagy együttes hadttanácskozását, hiszen Moszkva és Kinn még kiküldöttekkel sem vettek részt a megbeszéléseken. Az angol fővárosban a Casablanca! tár­gyalás első látható eredményeként azt vár­ják, hogy Elsenhoowert Alexander és Mont­gomery tábornokok váltják fel Északafriká- ban. Az első angolszász bírálat egyébként már elhangzott, Wendell Willkie az amerikai rá­dióban kifejezte csalódását afölött, hogy a Szovjetunió és Csung-Ktng-Kina vezére nem volt azon jelen és hogy a várt nagy katonai hadműveleti tanács nem alakult meg. Law angol külügyi államtitkár pedig % következőket mondotta: „Alaposon téved­nek, akik azt hiszik, hogy a tengely elvesz­tette erejét. Az Ilyen Hiznkodás valóságos bűnnek mondható. A sajtó félrevezeti a köz­véleményt, ha azt akarja elhitetni vele, hogy Németország nehéz helyzetben van.“ * VÁLTOZATLAN ERŐVEL ÉS TÖKÉLE­TES ELSZÁNTSÁGGAL távja ezalatt nagy harcát Európa a bolsevizmus ellen, az euró­pai kultúra védelmében. A keleti nagy csata nem csökkenő hevességgel tart, sőt mind újabb területekre terjed ki. Sztálingrád hő­sei a város romjai között az utolsó emberig harcolnak és a legújabb jelentések szerint válasz nélkül hagyták a szovjet megadásra való felszólítását. A Német Távirati Iroda cáfolja a szovjet hadvezetőségnek Sztálin­grád elestéröl szóló különjelentését s meg­állapítja, hogy’ a sztálingrádi romhalmaz legjellegzetesebb pontja, a OPU épülete fö­lült változatlanul a horogkeresztes zászló leng. A Monies és a Don között a német táma­dás I»jobb teriiletnyereséget szerzett és a német és a szövetséges seregek végig az egész arevontítszakasson köményen állották a szovjet újabb és újabb rohamait. Európa egységes harcának valóságos jel­képe az, hogy Spanyolországból az Azúr- hadosztálynak ujafob hatalmas különítménye most indult el a keleti harctérre a nagy tö­meg lelkes ünneplése közben. Amíg az angolszász vezetők az embert kultúra ellenségének, a- szovjetnek támoga­tására szőnek terveket, — hogy ők maguk minél olcsóbban juthassanak hozzá ifjabb kizsákmányolási területekhez — addig Euró­pa és a Távolkelet történelemalkotó népti kemény bizalommal küzdenek nagy céljaik elérésére. Ufobî» területekre terjedi ki a nagy keleti féli c^ata ROOSEVELT ÉS CHURCHILL íanácskc- láMiról kiadták a- hivatalos köziem ényt. Az angolszász államok vezetői volt szövetsége­süktől, Franciaországtól elrabolt területen, a marokkói Casablancában találkoztak és ezzel valószínűleg azt akarták dokumentál­ni, hogy milyen nagy eredménynek tartják az éazakafrik.-j francia gyarmatok áru Iá* utján való megszerzését. A tiz napig, január 11-tői—24-ig tartó megbeszélésről kiadott hivatalos közleményt fel engzős stílusban szerkesztették meg. Látszik rajta az a törekvés, hogy a külső­ségek minél pompázóbb feltüntetésével, az ott tárgyalt kérdések sokat sejtetésévei és a jövőbeli nagy tervekre való utalással, az ászakafrikal francia ellentétek „gyors" elin­tézésével bámulatba ejtsék, elkápráztassák és felbátorítsák az angolszász és a szovjet közvé'cményt s megrémítsék a tengelyha­talmakat és Japánt. Churchill január 12-én indult el a talál­kozóra egy bombavető repülőgépen. Először Kairóba repült, onnan Tuniszon át folytatta Htját Casablanca felé. Tizennegyedikén ér­kezett Casablancába Roosevelt elnök, ugyan csak repülőgépen, majd megjött. Th Gaulle Is Londonból és Giraud tábornok Algírból. A brit hírszolgálat, közlése szerint Washing­tonban esak néhány megfigyelő sejtette, hogy Roosevelt távol van, de azt senki sem tudta, hogy északafrikai útra vállalkozott. Marokkóban kétségtelenül jól megőrizték a szövetséges államférfiak jelenlétének titkát és megérkezésükről még a magasrangu tisz­tek sem tudtak. A megbeszélések helyének környékét drótakadályokkal vonták körül és állandó őrjáratok biztosították. Sztálint is meghívták'a nagy találkozóra. „Szívélyesen" — amint a hivatalos közle- iinéay mondja. Sztálin azonban a szívélyes meghívásnak nem tett eleget, mert „nem nem volt abban a helyzetben, hogy elhagyja Oroszországot, ahol főparancsnokként maga vezeti a nagy támadást.“ Roosevelt és Churchill egyaránt nagy kí­sérettel érkeztek, katonai és politikai szak­értők társaságában. A vegyes vezérkarok tíz napig tanácskoztak ás a hivatalos köz­lés szerint teljes egyetértésre jutottak az ebben az évben megvalósítandó háborús tervek tekintetében. Az eddigi ilyen jellegű tanácskozások hi­vatalos közleményeinek pé'dáját követve természetesen most sem mulasztották el, hogy nagy Ígéreteket ne hangoztassanak a Szovjet és Csungking-Kina felé. Kijelentet­ték, hogy Oroszországot és Csang-Kaj-Seket minden erővel támogatni fogják és értést- tették Is ezeket az államokat a katonai ter­mészetű javaslatokról. Úgy látsz’k, a poli­tikai Jellegű véleményekről nem Igen tájé­koztatták Sztálint, pedig köztudomású, hogy éppen ebiten a tekintetben lantiak köröttük alapos nézeteltérések. Végül vaanülyen megegyezést hoztuk létre De Gaulle és Giraud között s jellemző a helyzetre, hogy a hivatalos közleménylxin erről, a világmérkőzéa méreteihez képest igazán kis jelentőségű ügyről — két francia áruló tábornok személyi kérdéséről ugyan­annyi szó esik, mint a Szovjettel és Kíná­val való együttműködésről. Roosevelt a sajtónak is nyilatkozott és azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy a szövetségesek ki akarják erőszakolni Né­ni ctoiczág, Oászország és Japán feltétel nélküli megadását,, majd — mint jő ameri­kai -r- kifejezte, azt a reményét, hogy a szovjet támadás kimenti a németek em.be r- és hadianyagtartalékát. Moszkvában Rooseveltnek ebből a kijelen­téséből bizonyára kihallották azt a re­ményt, hogy addig a Szovjet is előrelátha­tóan te’jesen kimerül és az épségben tartott angolszász erő arathatná majd le az egész küzdelem gyümölcsét. Az angol sajtónak s a Reuter angol hír- ügynökségnek a találkozóhoz fűzött meg- jegyzései már magukban véve is mutatják — jelenti Berlinből a Magyar Távirati iro­da, — hogy’ « vUágnzeoiFjSeióBak Uikilrtült megt*e#i7.élés végeredményben eredménytele­nül záródott. Német Illetékes helyen egyéb­ként a következőket jegyezték meg: A találkozás helyéül valószínűleg azért választották Casablancát, „az afrikai fehér házat", mert az angol külügyi hivatal ért­hető okokból ellenezte, hogy ismételten Churchill utazzék az Egyesült Államokba. Ezzel ugyanis Anglia alárendelt szerepe túlságosan kidomborodott volna, Roosevelt viszont szívesen játszotta a „háziúr" szere­pét Francia-Északairikában. Itt könnyebben tudták rávenni De Gaullet és Giraud-t. is, —■ volt francia területen — a történelmi kézfogásra, ami ref'ektorfényben és újság­írók seregétől körülvéve tényleg még is tör­tént. Mindannál azonban, ami a találkozón tör­tént, érdekesebb az, ami elmaradt, elsősor­ban az a tény, hogy sem Sztálin, sem kép­viselője nem vett részt a megbeszéléseken. Ezzel világosan megmutatta, hogy nem vállal közösséget a két demokrata hadvezér katonai és politikai elképzeléseivel és hogy saját céljait és követeléseit sem szolgáltat­ja ki nekik. Roosevelt és Churchill képviseletében sok tengerészeti szakértő volt. Ennek ellenére a hivatalos közlemény egy hangot sem mond a buvárhajóveszedelem leküzdésének remé­nyéről. Nyilvánvaló tehát, bogy ebben a leg­fontosabb kérdésben a Casablancái megbe­széléseken semmiféle eredményt sem ér­tek eL Berlin, január 27. (MTI.) A Führer fő­hadiszállásától jelentik a Német Távirati Irodának: A védető föpaiancsnoksága közli: A keleti arcvonni nagy téli csatája nem csökkenő hevességgel tart és mind újabb területekre, terjed ki. A 6. hadsereg még harcképos részei knrom*r.akadtáig küzdenek Sztálingrád városának rom,jai között. Az összes védelmi lehetőségeket kihasználva, a szovjet csapatok földi és légi szünet nél­küli támadásaival »zeniben több szovjet hadsereg erejét kötik le. Egy, a városba be­nyomult ellenséges erőcsoportot elkesere­dett harcokban szétvertünk. A Kubán vidé­ken mozdulataink teljeseit tervszerűen foly­nak. A Maniestól nyugatra ellenséges tá­madásokat részben ellentámadással vissza­vertünk. A Man'rs és a Don között a né­met hadosztályok támadásával szemben az ellenség a I egei keseredett ehb ellenállást ta­núsítja. TTjnbb teriiletnyereségeket értünk el. Az ellenségnek arra irányuló kieérlete, hogy Voronyrastöl nyugatra újabb védelmi arcvonahmk kiépítését me "akadályozza és ebben az arcvonalban nagy gyalogos és páncélos erők feláldozásával betörjön, véres veszteségek közepette meghiúsult. A Lodoga-tó szakaszán folyó barcokban se erős ellensége« páncélos és gyalogos tó-

Next

/
Thumbnails
Contents