Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-28 / 22. szám

estuar mic

1943 latin Ar 28,

OLVa

ELŐFIZET®SI ARAK: 1 HÓRA S.2P, NE- I I «éERHJESZTÖÖÉG, KIADÓHIVATAL ÉS

«TEpevjS® 9.30. FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I HUSZONHATOD I K fc V F O l Y A M ÍÍ. S Z A M. ' I NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7.

«'RE 86.80 PENGŐ. - POSTATAKARÉK- | KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYT A RSASAG I TELEFON: 15-08. - POSTAI! OK: U, 8Z.

FéNCTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. { J KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZ A

A

Részletes tudósítás a szabadkőműves-per kolozsvári tárgyaláséról

VOROflYEZS KÖRÜL TOMBOL A LEGHEVESEBB CSATA

Sztálingrád védői Á Don és Hanics

válasz nélkül hagyták a Szovjet megadásra szálé felhívását és tovább között újabb területnyereséget ért el a német támadás — 52,000 tonna süllyesztettek el a legutóbbi napokon a német tengeralattjárók

küzdenek.

hajóteret

Casablancában, francia területen, fiz napon át tanácskozott

Roosevelt ás Churchill

Sztálint is meghívták, de nem jelent meg a „nagy találkozón“ — Berlin és Róma véleménye szerint eredménytelenül végződtek az angolszász megbeszélések

A nagyhangú közleménynek ktítséglcleoitl csat, propagandic-eéljrw vannak, hiszen azt Londonná k ée Ncwyorknak 1« tudnia kv.il, hogy Berlinben, Romiban és Tokióban éppen úgy tísurtában vannak az ellensége* hadviselés nehézségeivel, mint saját tartalékaikkal és lehetőflégeikkel. A hírverés! szándékot még világosabban mutatja Roosevelt sajtónyilatkozata, a tengelyhatalmak és Japán térdrekényszeritéséröl. Készségesen elhiszik ugyan német kötökben, hogy Roosevelt ilyen sorsot szeretne szánni a legerősebb koalíciónak, amelyet a történelem ismer, ha azonban komolyan reménykedik ennek a cénak elérésében — mondják a német fővárosban — akkor ez a valóságéi zék hiányára mutat.

A Ştefani olasz távirati iroda diplomáciai munkatársa is úgy véli, hogy a casablancal tanácskozások nem vezetlek a várt eredményre. Ha az angolszász vezetők között olyan teljes lenne az egyetértés, akkor a megbeszélések —- ismérve az ilyen a'kalmükkor szokásos szakértői előkészítéseket —' semmiesetre sem húzódhattak volna ilyen hosszú ideig. A közlemények ezenkívül egyáltalában nem ólainak arra:, bog)’ sikerűit volna megalakítani a négy szövetséges nemzet nagy együttes hadttanácskozását, hiszen Moszkva és Kinn még kiküldöttekkel sem vettek részt a megbeszéléseken.

Az angol fővárosban a Casablanca! tárgyalás első látható eredményeként azt várják, hogy Elsenhoowert Alexander és Montgomery tábornokok váltják fel Északafriká- ban.

Az első angolszász bírálat egyébként már elhangzott, Wendell Willkie az amerikai rádióban kifejezte csalódását afölött, hogy a Szovjetunió és Csung-Ktng-Kina vezére nem volt azon jelen és hogy a várt nagy katonai hadműveleti tanács nem alakult meg.

Law angol külügyi államtitkár pedig % következőket mondotta: „Alaposon tévednek, akik azt hiszik, hogy a tengely elvesztette erejét. Az Ilyen Hiznkodás valóságos bűnnek mondható. A sajtó félrevezeti a közvéleményt, ha azt akarja elhitetni vele, hogy Németország nehéz helyzetben van.“

*

VÁLTOZATLAN ERŐVEL ÉS TÖKÉLETES ELSZÁNTSÁGGAL távja ezalatt nagy harcát Európa a bolsevizmus ellen, az európai kultúra védelmében. A keleti nagy csata nem csökkenő hevességgel tart, sőt mind újabb területekre terjed ki. Sztálingrád hősei a város romjai között az utolsó emberig harcolnak és a legújabb jelentések szerint válasz nélkül hagyták a szovjet megadásra való felszólítását. A Német Távirati Iroda cáfolja a szovjet hadvezetőségnek Sztálingrád elestéröl szóló különjelentését s megállapítja, hogy’ a sztálingrádi romhalmaz legjellegzetesebb pontja, a OPU épülete fölült változatlanul a horogkeresztes zászló leng.

A Monies és a Don között a német támadás I»jobb teriiletnyereséget szerzett és a német és a szövetséges seregek végig az egész arevontítszakasson köményen állották a szovjet újabb és újabb rohamait.

Európa egységes harcának valóságos jelképe az, hogy Spanyolországból az Azúr- hadosztálynak ujafob hatalmas különítménye most indult el a keleti harctérre a nagy tömeg lelkes ünneplése közben.

Amíg az angolszász vezetők az embert kultúra ellenségének, a- szovjetnek támogatására szőnek terveket, — hogy ők maguk minél olcsóbban juthassanak hozzá ifjabb kizsákmányolási területekhez — addig Európa és a Távolkelet történelemalkotó népti kemény bizalommal küzdenek nagy céljaik elérésére.

Ufobî» területekre terjedi ki a nagy keleti féli c^ata

ROOSEVELT ÉS CHURCHILL íanácskc- láMiról kiadták a- hivatalos köziem ényt. Az angolszász államok vezetői volt szövetségesüktől, Franciaországtól elrabolt területen, a marokkói Casablancában találkoztak és ezzel valószínűleg azt akarták dokumentálni, hogy milyen nagy eredménynek tartják az éazakafrik.-j francia gyarmatok áru Iá* utján való megszerzését.

A tiz napig, január 11-tői—24-ig tartó megbeszélésről kiadott hivatalos közleményt fel engzős stílusban szerkesztették meg. Látszik rajta az a törekvés, hogy a külsőségek minél pompázóbb feltüntetésével, az ott tárgyalt kérdések sokat sejtetésévei és a jövőbeli nagy tervekre való utalással, az ászakafrikal francia ellentétek „gyors" elintézésével bámulatba ejtsék, elkápráztassák és felbátorítsák az angolszász és a szovjet közvé'cményt s megrémítsék a tengelyhatalmakat és Japánt.

Churchill január 12-én indult el a találkozóra egy bombavető repülőgépen. Először Kairóba repült, onnan Tuniszon át folytatta Htját Casablanca felé. Tizennegyedikén érkezett Casablancába Roosevelt elnök, ugyan csak repülőgépen, majd megjött. Th Gaulle Is Londonból és Giraud tábornok Algírból. A brit hírszolgálat, közlése szerint Washingtonban esak néhány megfigyelő sejtette, hogy Roosevelt távol van, de azt senki sem tudta, hogy északafrikai útra vállalkozott. Marokkóban kétségtelenül jól megőrizték a szövetséges államférfiak jelenlétének titkát és megérkezésükről még a magasrangu tisztek sem tudtak. A megbeszélések helyének környékét drótakadályokkal vonták körül és állandó őrjáratok biztosították.

Sztálint is meghívták'a nagy találkozóra. „Szívélyesen" — amint a hivatalos közle- iinéay mondja. Sztálin azonban a szívélyes meghívásnak nem tett eleget, mert „nem nem volt abban a helyzetben, hogy elhagyja Oroszországot, ahol főparancsnokként maga vezeti a nagy támadást.“

Roosevelt és Churchill egyaránt nagy kísérettel érkeztek, katonai és politikai szakértők társaságában. A vegyes vezérkarok tíz napig tanácskoztak ás a hivatalos közlés szerint teljes egyetértésre jutottak az ebben az évben megvalósítandó háborús tervek tekintetében.

Az eddigi ilyen jellegű tanácskozások hivatalos közleményeinek pé'dáját követve természetesen most sem mulasztották el, hogy nagy Ígéreteket ne hangoztassanak a Szovjet és Csungking-Kina felé. Kijelentették, hogy Oroszországot és Csang-Kaj-Seket minden erővel támogatni fogják és értést- tették Is ezeket az államokat a katonai természetű javaslatokról. Úgy látsz’k, a politikai Jellegű véleményekről nem Igen tájékoztatták Sztálint, pedig köztudomású, hogy

éppen ebiten a tekintetben lantiak köröttük alapos nézeteltérések.

Végül vaanülyen megegyezést hoztuk létre De Gaulle és Giraud között s jellemző a helyzetre, hogy a hivatalos közleménylxin erről, a világmérkőzéa méreteihez képest igazán kis jelentőségű ügyről — két francia áruló tábornok személyi kérdéséről ugyanannyi szó esik, mint a Szovjettel és Kínával való együttműködésről.

Roosevelt a sajtónak is nyilatkozott és azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy a szövetségesek ki akarják erőszakolni Néni ctoiczág, Oászország és Japán feltétel nélküli megadását,, majd — mint jő amerikai -r- kifejezte, azt a reményét, hogy a szovjet támadás kimenti a németek em.be r- és hadianyagtartalékát.

Moszkvában Rooseveltnek ebből a kijelentéséből bizonyára kihallották azt a reményt, hogy addig a Szovjet is előreláthatóan te’jesen kimerül és az épségben tartott angolszász erő arathatná majd le az egész küzdelem gyümölcsét.

Az angol sajtónak s a Reuter angol hír- ügynökségnek a találkozóhoz fűzött meg- jegyzései már magukban véve is mutatják — jelenti Berlinből a Magyar Távirati iroda, — hogy’ « vUágnzeoiFjSeióBak Uikilrtült megt*e#i7.élés végeredményben eredménytelenül záródott. Német Illetékes helyen egyébként a következőket jegyezték meg:

A találkozás helyéül valószínűleg azért választották Casablancát, „az afrikai fehér házat", mert az angol külügyi hivatal érthető okokból ellenezte, hogy ismételten Churchill utazzék az Egyesült Államokba. Ezzel ugyanis Anglia alárendelt szerepe túlságosan kidomborodott volna, Roosevelt viszont szívesen játszotta a „háziúr" szerepét Francia-Északairikában. Itt könnyebben tudták rávenni De Gaullet és Giraud-t. is, —■ volt francia területen — a történelmi kézfogásra, ami ref'ektorfényben és újságírók seregétől körülvéve tényleg még is történt.

Mindannál azonban, ami a találkozón történt, érdekesebb az, ami elmaradt, elsősorban az a tény, hogy sem Sztálin, sem képviselője nem vett részt a megbeszéléseken. Ezzel világosan megmutatta, hogy nem vállal közösséget a két demokrata hadvezér katonai és politikai elképzeléseivel és hogy saját céljait és követeléseit sem szolgáltatja ki nekik.

Roosevelt és Churchill képviseletében sok tengerészeti szakértő volt. Ennek ellenére a hivatalos közlemény egy hangot sem mond a buvárhajóveszedelem leküzdésének reményéről. Nyilvánvaló tehát, bogy ebben a legfontosabb kérdésben a Casablancái megbeszéléseken semmiféle eredményt sem értek eL

Berlin, január 27. (MTI.) A Führer főhadiszállásától jelentik a Német Távirati Irodának:

A védető föpaiancsnoksága közli:

A keleti arcvonni nagy téli csatája nem csökkenő hevességgel tart és mind újabb területekre, terjed ki. A 6. hadsereg még harcképos részei knrom*r.akadtáig küzdenek Sztálingrád városának rom,jai között. Az összes védelmi lehetőségeket kihasználva, a szovjet csapatok földi és légi szünet nélküli támadásaival »zeniben több szovjet hadsereg erejét kötik le. Egy, a városba benyomult ellenséges erőcsoportot elkeseredett harcokban szétvertünk. A Kubán vidéken mozdulataink teljeseit tervszerűen folynak. A Maniestól nyugatra ellenséges támadásokat részben ellentámadással visszavertünk. A Man'rs és a Don között a német hadosztályok támadásával szemben az ellenség a I egei keseredett ehb ellenállást tanúsítja. TTjnbb teriiletnyereségeket értünk el. Az ellenségnek arra irányuló kieérlete, hogy Voronyrastöl nyugatra újabb védelmi arcvonahmk kiépítését me "akadályozza és ebben az arcvonalban nagy gyalogos és páncélos erők feláldozásával betörjön, véres veszteségek közepette meghiúsult.

A Lodoga-tó szakaszán folyó barcokban se erős ellensége« páncélos és gyalogos tó-