Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-03 / 2. szám

Valahol a Nagyalföldön baktattam Jő né­hány ' évvel ezelőtt, egy rossz vonatcsatlako­zást pótolva az apostolok lován. Késő ősz volt s a széles horizonton finom pókhálóvá fésülte szét a felhőt valami különös bomlasz­tó erő, mely ott lappangott a csípősödé must­ban s az avar savanyu szagában. Nyúl vágott föl a fakósárga akácosból s szél dagasztotta köpenyemet, amint vándor garabonciások késő utódjaként róttam az utat- Eddig csak mint előkelő „pullmann-argonauta“ suhan­tam keresztül a végtelen rónán, most az ök­rösszekerek ritmusát kutattam a szelíden szürke porban. Öreg paraszt kocsizik el mellettem. Szü- kebbre fogva gyeplőjét, odaszól nekem: — Felvenném ha erre visz az útja,., A fáradság ezer tüszurása zsibbasztja lá­bam, de mégis nemet intek- Ismerkedni aka­rok a tájjal, összeolvadni vele s félek, hogy a kerekek alegrettója ne zavarja meg a lé­pések lágy ütemét. Az öreg ránt egyet a gyeplőn s csak úgy a toga között veti oda: — Figurás egy ember az Urî •V« •Ji* Ekkor találkoztam életemben először a fi­gura szóval, s a hat betű azóta ott muzsikál fülemben- Figura!... Milyen különös zengése van a három szótagnak s milyen furcsán hangzik ennek az öreg földművesnek szájá­ból- Nem a latin főnév érces koppanása ez, sem móllá szelídült olasz szava, hanem kele­tiesen elnyújtott, muzsikáló jelző- Kutatni kezdtem utánna, szótárak és enciklopédiák útvesztőiben bolyongtam, űzve a szó csoda- szarvasát- A francia nagy Larousse-ben régi ismerősként köszöntött, magatartást, a tör­ténésekkel szemben elfoglalt álláspontot je­lentve, de sejttetve valamit a kacérságból s az önmagunknak tetszelgésből is. Molíére is ilyesféle értelemben használja: „Itt mindenki lábát úgy teszi Amint azt a figura rendeli...“ A szélmalmok és délibábok lovagjának Don Quijotének is címéül jutott c szó: „szomorú figurák lovagja“ lett- ve így találkoztam másodszor is a figurával s lassan rájöttem ennek a szónak mélyebb, rejtettebb értelmére. Éreztem, hogy kifejez mindent, ami nem szokványos és ésszerű — sejtteti mindazt, ami kizökkent bennünket a mindennapok szürkeségéből, izgatja képzele­tünket s uj utakra vezérli a bennünk lakozó számtalan kis Luciferek, vagy dzsinek egyi­két.... Mert igenis, apró koboldok, huncut kis ma­nók alszanak lelkünk melyén lezárva a jó­zan ész, a meggondolás és az óvatosság hár­mas pecsétjével- Mert mi már nem merünk igazán és őszintén meggondolatlanok és bo­londul vakmerők lenni- Pedig... Nem volt-e vakmerő bolond úgyszólván va­lamennyi nagy- felfedező? Nem volt-e meg­gondolatlan Hannibál, amikor nekivágott az Alpcseknek? Avagy ésszerű vállalkozás volt-e, amikor Hero Leander mécsesére függesztve tekintetét, a Hclloszpontusz örvényei közé vetette magát? Ugyebár nem. És mégis a bolondos kaland­nak, a remek és felelőtlen véletlennek, a ••nagy figuráknak“ édes izét érezzük, amikor a nagy meggondolatlanokról hallunk, vagy olvasunk. Mert mik ezek a figurák, ha nem az emberi lélek legmélyéről fakadó, szinte ösztönös megnyilvánulások, melyek üdén és harmatos tisztaságban lendülnek át a hétköz­napokon s az átlagok drótakadályán... .... w Ha visszatekintek életemre, mindig ezeket 3 nagy figurákat tekintem igazán maradan­dóknak és értékeseknek. Pedig volt idő, ami- mélyen megvetettem őket. Egy gyomor­szájütés és két kemény hálbavágás vezetett reá ismeretükre. Hetedik gimnázista voltam, amolyan vézna kis könyvmoly, amikor meg­ismertem a figurák nagymesterét. Lacinak hívták s nem kisebb ember volt, mint költő és sportember egyszemélyién. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ez a két, egymásnak látszólag teljesen ellentmondó foglalkozás holmi ellentéteket támasztott az én Laci ba­rátom lelki fölépítésében. Nem. egyáltalában nem. Laci jellemének ez az iker-komplexuma mar a bemutatkozásnál kitűnt. Ezalkalom- mal Ugyanis a figurák nagymestere egy jól. irányzott borogütést mért gyanutlanságom gyomorszájára, miközben utolérhetetlen ked­vességgel s franciás könnyelmiiségge! egy csupa lira Csokonai sort idézett álmodozva. A gyomorszájütés határozott rossza Iá somat váltotta ki Ezt látva, Laci elhatározta, hogy figurás embert nevel belőlem is. Az átkép­zést azzal kezdte, hogy ütött kopott könyvtá­rából ellátott figurás olvasnivalókkal. Cer­vantes.Don Quijótéjával kezdtük az olvasást, aztán Hallyburton kalandjait elemezgettük „figurális szempontok“ szerint- Lassan sor­került Villonra, majd Jack Londonra és Knut Hamsunra is. Azlán szigorú edzésre fo­gott. Hosszú órákon át loholtunk a sportte­lep salakján, gyúrtuk az ezer, majd az ötezer g métereket s miközben én lihegve és kifullad­va alakultam át hosszulávfutóvá, Laci rette­netes tüdejével Toldit szavalta futva: Ég a nap melegtől a kopár szik sarja... Aztán amikor az öreg Toldi buzogányhistóriájához értünk, remek finissel hagyott faképnél. Nagy figura volt... *íp Amikor már kellően alkalmasnak bizo­nyultam arra. hogy figurás ember lehessek, nyakunkba vettük a vándortarisznyát s elin­dultunk. Soha nem volt határozott célunk és sohasem untuk magunkat- Laci kifogyhatat­lan volt a figurák kitalálásában s azonkívül ■ hosszú kilométereken át szavalta a legkülön­bözőbb költők verseit- Byron, Beaudelaire, Áprity és Szabó Lőrinc voltak utilársaink s esténként a sátor ölén Odisszeusz kalandjai­val hajtottuk álomra fejünket. Közben persze egyéb figurák is akadtak. . Laci ugyanis hányatott életében hosszú hó­napokon át mint kisegítő, díjtalanul ideigle­nes segédrendező működött egy hamar csőd­bejutott filmgyárnál s itt szerzett tapasztala­tait arra használtuk föl, hogy egy ócska fel­vevőgéppel s néhány méter filmanyaggal i megörökítsük vándoréletünk epizódjait. Min- ( dent megtettünk, hogy a szcenárium minél izgalmasabb legyen. Napokon át törtük fe­jünket újabb és újabb beállításokon. Leg­utolsó figuránk szerint a Kalevalát akartuk filmre vinni s erre a célra előirányoztuk megmaradt filmanyagunkat, összesen vagy öt­ven métert. Ebbe kellett volna a Kalevala minden kalandját összesüritenünk. A film csattanója az volt, amikor a léba Lemmikáj- nen rohanó vadvizekre száll s fenyőszálon lovagolva leereszkedik a „pusztaságos Pohjo- lába-.“ Karjaia vadvizeit a Hidegszamos volt hi­vatva megtestesíteni- Lemmikäjnen hálátlan szerepe Lacinak jutott- Jómagam egy hátbor­zongatóan szép kanyarban vizrehajló fatör­zsön lebegtem, géppel a kezemben ég és föld között. Két, rettentően piszkos, pásztorgyerck képviselte a „miliőt“. A rendezés csodákat müveit. Laci egy szál «pepita íürdönadrágbau, vérben forgó szemekkel szállt hajóra, jobbau mondva fatönkre s Istennek ajánlva lelket, ellökte magát a parttól. Ami ezután követke­zett minden várakozást felülmúlt s a rein- hardti rendezés színvonaláig emelkedett A rohanó áradat elkapta, majd köbben forgatta a mázsás rönköt s Lemmikäjnen megkezdte alvilági utazását Pohjalába, jobban mondva a gát alatti göbbenőbe, ahová csodák csodája magam érkeztem meg elsőnek, lelkesedésem ben belepottyanva a kavargó boszorkányüst- be. Ulánnam fejhosszal futott be a felvevő- gép — két darabban — miközben a kiindu­ló tt film lochnessi szörnyként - bukdácsolt a hullámokon. Utoljára érkezett meg a rönk, rajta a kék foltokkal és zuzódásokkal tarkí­tott Lemmikäjnen. A faltörő kosként vágtató fenyőszál hirtelen partnak ütődölt s Laci ke­cses szaltóval ugrott fejest a zöldesen csillo­gó vízbe: Mitológiai filmmesénkhöz híven megjelent a színen a/ creg Ukko isten is egy ráncosképü halász személyében- Vad átl-ok- kat űzött tovább és állítólag feltétlenül kiha­lászandó pisztrángjait siratta a parton, mi­közben a „miliőnek“ alkalmazott két pás;;- torgyerek félreérthetetlenül követelte a sztár­gázsinak is beillő tiszteletdiját- Fizettünk mint a köles. Este a tábortűz mellett pedig felállítottuk a nap mérlegét­Veszteség az egyik oldalon: Egy filmfelve­vőgép, ötven méter film, egy vadászkés. a vén halász állítólagos óriás pisztrángjai, amelye­ket, Uram bocsáss, a „horog szakálláról" űzött el gerenda-táltosunk- Nyereség e má­sik oldalon: egy óriási figura. Csodák csodá­ja, percig sem éreztük magunkat veszclesek- nek. * A figurák lassan hatalmukba kerítettek. Kerestem minden alkalmat, hogy uj figurák­ra lel^k. de hasztalan. Lassacskán reá kel­lett jönnöm arra. hogy a figura nem lesz, mint az orátor, hanem nascitur, születik, mint a költő- Terem, vagy ha úgy tetszik, magától adódik akkor, amikor ezt a legke- vésbbó hisszük. íme, az elmúlt nyár egyik kimagasló figu­rája. Színhely a Mezöség egyik óriás lava, idő egy borúra hajió nyári reggel. Negyedik napja táborozzunk itt egyik figurás barátom­mal együtt, sátor alatt, egy rettentően vén fűzfa alatt, mely éjjelenként kísérteties re­csegéssel veszekedett a pletyka náddal s a szemtelen vízirigókkal. Már éppen táborbon- láslioz készültünk s ez a lehangolóan szomo­rú aktus szótlanná tett bennünket- Amint ép­pen a sátort hajtogatjuk, látjuk ám, hogy a nádból elegáns vitorlás suhan, ki a nyílt víz­re. Semmi kétség, kis hajónknak, dédelgetett kajakunknak gőgös vetélytársa volt äz a tul- sóparti üdülő büszke yolléja- Nosza, nekünk Odisszeusz büszke utódainak sem. kellett egyéb. Lóhalálban vitorlát bontottunk s Po- seidonhoz fohászkodva kivágtattunk a tóra „karcsú hajónkon“. Sustorogva csapott fel a zöldesfekete viz, amint üldözőbe vettük a yollét. Nem volt könnyű dolgunk, mert négy négyzetméteres vitorlánk valósággal eltűnt a yolle tizenkét négyzelmétere mellett- Csak­hogy mi már öreg vizipatkányok voltunk s addig huzgáltuk zsebkendőnyi vásznainkat, amíg ravasz lavirozással beértük a yollét Büszkén keringtünk körülötte, futni hagytuk, hogy azután utánna eredve gúnyos mozdu­latokkal imitáljuk az evezést, ezzel buzdítva a yollét gyorsabb iramra- Á rettentő vizi hancúrozásba csakhamar egy repülőgép mo­torjának dübörgése vegyült s a Csóvás-tető mögül hirtelen előbukkant sportrepülőink legfigurásabbikának karcsú Bückerje. Ekkor kezdődött el az igazi vízi, azaz légi cirkusz. A remekbeszabott sportgép a maga kilencven lóerejével csapott le reánk s kis hajónk re­megett a légcsavartól felkavart örvényben. Néhány pillanat múlva behúzott fejjel azért imádkoztunk, hogy a gép futószerkezete el ne vigye emlékül árbóerudunkat­Az egyre erősödő szélben megpróbáltunk kereket oldani, de a Biicker makacs vadász­sólyomként követett a nádba, berepült a partmenti nyárfák közé, majd dübörgő mo­torral, kilőtt nyílként suhant vissza a felhők közé. Mikor már azt hittük, hogy megsza­badultunk tőle, lefojtott motorral , rohant reánk a part valamelyik hajlatából s kezdő­dött elölről a fogócska- így kergettük egy­mást jó félórán keresztül, amig repülő bará­tunk kecses szárnybillegetéssel búcsút nem vett tőlünk. Remek figura volt — gondoltuk nem is sejtve, hogy csak ezekután következik majd a figurák figurája-.­Estefelé ugyanis szétszedve kis hajónkat át kelett mennünk a tó túlsó partjára, hogy otthagyott sátrunkat kerékpárra málházva, hazafelé indulhassunk- Csakhogy ekkorra, már a szél orkánná fajult. Beborult s nekünk minden áron át kellett jutnunk a túlsó part­ra- Nem volt más megoldás, mint a yolle- A hajó építője, mérnök és jópevit sportember, fejcsóválva igyekezett bennünket lebeszélni az útról. Velünk azonban nem lehetett oko­san beszélni, mert figurát szimatolunk a do­log mögött, kalandot és izgalmakat- Elhatá­roztuk. hogy amennyire csak lehet, megköze­lítjük a túlsó partot, majd széllel szembe fordítva a hajót, kiúszunk a partra- Arról ugyanis, hogy a szemközti fövényen kiköthes­sünk, szó sem lehetett. Így festett a haditerv elméletben. Gyakorlatilag a helyzet a kővet­kezőképpen alakult: Kiérve a nádas szélár- nyékából rettentő erővel tört reánk a szél Pillanatok alatt gyorsvonali sebességgel su­hantunk a tulsó part felé. Öten ültünk a ha­jóban, közöttünk egy fiatal hölgy is, aki szemmelláthatólag élvezte ezt az Istenkisértő figurát- A yolle kapitánya erős kézzel mar­kolta a vitorla irányitó kötelét, miközben az ide-oda csapódó bumm-fa, arra kényszerűéit bennünket, hogy hasra feküdjünk a hajóban Néhány pillanat és a hajótest remegése je­lezte a forduló iramát. Csakhogy a ’kilencven fokos forduló kissé tulnagyra sikerült s most visszafele vágtattunk a tavon. Az iránvitókö- tél húzása, mély sebet vágott kormányosunk kezébe, de az erős fájdalom sem tudta elfe­lejtetni veié kritikus helyzetünket. Minden áron vissza kellett fordulnunk. — Kanyar! — csattant fel a vezényszó s ţ mi jónevelt vitorlázókhoz hiven, ugrottunk a j Az ország legrégibb szarvaebőrgyára. n7.07apuao dámvaaböröket, kesztyű, rm- aícirVaSj házati., bátor- és mosóbőr• vaddisznó- róka-, vadmacska és egyéb állati bő­röket szőrmére kikészHésre elv Állal Mehlschmidt Gyula utóda: vitéz Felér András FlnombörgyAra, TatatóvAroa. Legmagasabb napiáron veszek: őz, szarvas, dámvad, vaddisznó, farkas, róka, borz, vad macska, vidra, nyesi, hörcsög, görény és KUTVftBÖaÖKET. ALAPÍTVA i 1780. hajó pereméhez, hogy súlyúnkkal biztosítsuk a Yollét a felborulás ellen- Csakhogy — és itt követtük el a végzetes hibát — pontosan arra az oldalra ugrottunk, amelyikhez nem kellett volna! A szél keresztbe kapta a vitor­lást — óriási csattanás, aztán mintha látha­tatlan erő ragadott x’olna föl bennünket, rö­pültünk jobbra-balra a fehérlően tarajló víz­ben- A büszke yolle fölfordulva, sebzetten hánykálódott a vizen s mi a roncsba kapasz­kodva törtük a bejünket, mit is lehetne itt csinálni. Átázott ruháinkban kellemetlenül zsibbadt el minden porcikánk s csóntigható hideg borzongatott. A part elérhetetlenül messzire volt- Megkíséreltük visszafordítani a fölfordult hajót, de hasztalan- A fölcsapódó hullámok bőségesen nyakonöntöttek, gondos­kodva arról, hogy meg ne száradjunk. Las­san esteledett már s mi egyre nyugtalanabbul latolgattuk hajótörésünk végső megoldását. A hideg kezdett elviselhetetlenné válni s mi ar­ra határoztuk el magunkat, hogy úszva visz- sziik-toljuk ki a hajót a partra. Rettentő küz­delem kezdődött- A mázsás hajótest maka­csul ellenállt minden tologatásnak s jó órába telt, amig elértük a szemközti partot- Vizes ruháinkat ledobálva — pokrócainkba burko­lózva pislogtunk a feltünedező csillagokra. Lelkileg nagyon közel éreztük magunkat Ro- binzonhoz, bár azt is meg kell vallanom, hogy Cháron révész birodalmához is. Mit vesztettünk? Úgyszólván semmit. Mit nyertünk? Egy nagy figurát. Ez pedig min­denért kárpótolt bennünket. «V. w Aztán eltelt néhány hónap s egy zöld tá­bori lapon kaptam hirt ismét a figurák nagy. mesteréről. Valahol a Don-kanyarhan egy orosz támadó csoport tört be állásaik közé. Az én Laci barátom hagyta, hogy eldübörög­jenek mellette az acélskatulyák, aztán pipá­val a szájában felkapaszkodott az utolsó harv cikocsira- Roppant lelki nyugalommal né­hány kézigránátot csúsztatott az acéllemezek alá s pillanatok alatt megtorpant a támadás lendülete­í Laci erről az ügyről, amely bronz vitézség! érmet is hozott neki. csak ennyit irt: „Nagy figura volt.“ Ifj XÁNTUS JÁNOS dr. Sz'yár^ósegdek azonnal felvétel nek az „Fbreg©“ Besztercei Szíj és Bőripari Szö­vetkezetnél Beszterce Hitler-u. 18. Feridén tárgyalja a lakásrendeletet a bZ tagú országos bizottság Budapest, január 2. A Magyar Távirat* Iroda jelenti: A 42 tagú országos bizottság január 5-él» délelőtt 11 órakor ülésezik. A lakásrendele­tet tárgyalja. Cáfolja lemondása hirét Neme h Antal dr.r a budapesti Nemzeti Színház igazgatója Budapest, jan. 2. Azokkal a hírekkel kap­csolatban, hogy a Nemzeti Színház igazga­tója lemondásra készül, mert az utóbbi he­tekben támadások érték. Németh Antal dr. a következőket közli: — Az a beállítás, hogy én sem felsőházi beszédre, sem az azt követő sajtótámadá­sokra nem válaszoltam és ebből arra követ­keztetni, hogy lemondásra készülök, nem felel meg a valóságnak. Szerződésem 1945. junius 30-ig érvényes. A felsőházi beesőd minden egyes állítását statisztikai adatok­kal cs az igazságnak megfelelő tényekkel cáfoló feliratom felettes hatóságom elett fekszik. A támadások hátterét részletesen megvilágító elaborátum minden adata ter­mészetesen nem tartozik a nagy nyilvános­ság elé és, hogy mindebből felettes hatósá­gom mennyit közöl — nem védelmemre, ha­nem a közvélemény felvilágosítása céljából azt az illetékesek határozzák meg. Sajtótá­madásokra csak akkor reagálok, ha emberi, vagy művészi becsületemben sértenek és ak­kor lg itótsag előtt. PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű SZÁLLÓ Ecrjjáqyas szobák 6*—P-től 12’ P-ia Kétá i^as szobák 9*— P-től 18'— P-ia Éttermében Veres Káro'y és c gány- zenekara muzsikál Elismerten kiváló konyha. Polgári árak FIGURA...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents