Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-23 / 18. szám

ri£J --4 W1 í (Ti** Or«: £d Sso m ha t 1943 január 23. m%tTELJES HETI RAIHÓ-MtÍSOH iillér ELŐFIZETÉSI URAK: 1 HÓKA 3.30, NE­GYEI) ÉVltE 9.30, FÉL ÉVKE 18.40, EGÉSZ ÉVKE 38.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- FÉNZTAKI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. m SSW H ti S Z O N H A T O 1> T K ÉVFOLYAM 18. SZÍ M. KIADJA A LAF KI ADÓ BÍSZVÉN ÎIAESASAfl . A BÁUMGARTEN-DIJ KÖRÜL A Baumgarten-díj ezévt kiosztása szokat­lanul nagy hullámokat vert. a magyar sajti­ban s természetesen a magyar közéletben Is. Fel kel! figyelnünk erre a szokatlan zaj- lá»ra. Annál inkább is kötelességünk tájé­kozódni ebben a kérdésben, mert a vita rendjén olyan megállapítások hangzottak el. amelyek az éber magyar lelkiismeret ítélő- széke elé tartoznak. Itt van például sepsiszentgyörgyi laptár­sunk január 31-én megjelent számának ve- * »tereikké, amely a Bauntgart-en-díj problé­máját a legvégsőbb következtetésig elvezet-' ve, a következő kérdést véti fel: „Most a Baumga.rlen-díj kiosztásával kap­csolatban az egyik hetilap felvetette a gon­dolatot: lehet-e, szabad-e magyar írónak el­fogadni ezt a zsidó alapítványt ? Hiszen azok, akik Baum garten Ferenc sok százez­res vagyonának kamatával sáfárkodnak, az utóbbi időben olyan jelentéktelen zsidó, vagy lelkileg velük rokon kis senkinek Ítél­ték oda a dijakat, akiket a szélesebb olvasó- közönség hirhől sem igen Ismer. Hogy kibu­sót találjanak az esetleges vádakra — ‘er- méezetesen juttattak az alapítványból tehet­ségeknek is. Az ilyen megtévesztésekkel azonban a lényegen nem lehet változtatni." A kérdés elhangzott s arra valakinek vá­laszt is illenék adnia, ügy érezzük, nem a mi kötelességünk cblten a kérdésben fele­tetet. adni, állástfoglalni, hanem elsősorban áz érdekeiteknek. Kepsiszeutgyörgyf lap­társunk odáig megy, hogy áz âlţalănossâg- ba.n felvetett problémával szorosan '»ssze- fiiggő kérdést névre szóló címzéssel is meg­ismétli, amikor a következőket írja: „Arról még nem szól a hír: Tamási Áron, az első díjjal kitüntetett erdélyi író, elfogadja-e az 5000 pengős dijat?“ Nincs kedvünk arra, hogy a Baumgarten-díj körül felsorakozó irodalompolitikái kérdéseket ennyire szemé­lyi síkra tereljük, mert szerintfink ennek a problémának nem a legsarkalatosabb és leg­lényegesebb pontja, hogy magyar irő elfo­gadhatja-e a Baum ga rten-di jat, hanem az, hogy hogyan Ítélik oda az alapítvány jöve­delmét és kik kapják az egyes dijakat, ' Már régóta figyeljük, hogy milyen érde­kes rendszer alakult id a Baumgarten-díj odaítélése kiiriil. Abból a felfogásunkból ki­indulva, hogy az uj magyar élet szellemisé­gét magyar nemzeti és keresztény pilléreken építhetjük ki a jövendő számára, mélységes csalódást és kiábrándulást jelent a „ma­gyar“ szellemi életben márkát és nevet niz- tositó Baumgarten-díj kiosztásának gyakor­lata. Kik kaptak Baumgarten-díjat az el­múlt években? Néhány fővárosi lapban névsor jelent meg a Baumgarten-díj küün- tetettjeiről s ez a névsor már egymagában is eléggé beszél arról a szellemről, amely az alapítvány jövedelmének felhasználásában kialakult. Eltekintve attól, hogy- több zsidó író ré­szesült a Baumgarten-alapitvány jövedelmé­ből (s közöttük vannak olyanok is, akik Is­mételten megkapták a dijat!), a Baumgar- ten-díjlmn részesített írók többsége mentali­tásában és munkájában a régi baloldali, liberális világrend szellemi elkötelezettje, sőt tovább megyünk: jó néhányuk nyvét Is­merjük a szabadkőműves mozgalmakból. Ha ezeket a neveket nézzük, elemi erővel nyo­mul tudatunkba az a kényelmetlen érzés, hogy a Raiímgarten-alapitvány részben még ma is fellegvára egy olyan szellemiségnek, amely ellen a>maj magyar élet minden hi­vatalos és bem hivatalos, de magát felelős­nek érző tényezője céltudatosán küzd. S ez a küzdelem nem alaptalan erőfeszítés. Az első világháború, a magyar kommün és az azt követő évek szörnyű tapasztalatai s a tapasztalatokból leszűrt bizonyosságok két­ségtelenné teszik, hogy az uj magyar élet szellemi felépítőinek megalkuvás nélkül harcolniuk kell egy uj szellemi rend '".i.dá­kul ásóért, amely alapelemeiben, szerkezeté­ben és egységében távol áll a letűnt közel­múlt zsidós, lilierúlis, nyugatos, szabadkő­műves lelkiségétől. Joggal hozhatja fel barid ezen a ponton, hogy a Baumgarten-alapitvány dijait -*Iya- nok is megkapták, akiknek semmi közük nincs a nsidós, liberális, baloldali, nyugatos szellemi világképhez. Ez az ellenvetés he­lyes és meg is felel a tényeknek s annak tárgyi igazságát készséggel elismerjük inat gunk is. De nem tagadhatjuk le azt az ér­zésünket sem, hogy ezek az esetek csak ali­bik, amelyek a lényegről terelik el a fi­gyelmet. Figyeljük meg a. Baiungarten-dijjal meg­jutalmazott írók névsorát. Első pil'anat.ra is feltűnik, hogy ezt a „kitüntetést“ soro­zatosan, kétszer-háromszor olyan Írók kap­ták meg, akik elkötelezettjei vo'tak a nyugatos áramlatoknak, a baloldali, zsidó­barát, liberális szellemnek. Ezen nem is esodáiknzhatik senki, az érdem elismerésé­nek ezen a feltűnő „arányosításán“, aki Is­meri az alapítvány genezisét. Baumgarten Ferenc — zsidó volt. Ha jól emlékezünk, az alapítvány alapító levelében olyan kik olt­ván. amely szerint az alapítvány dijait olyan Íróknak kell , megadni, akik írásaikkal soha felekezeti, nemzetiségi és világnézeti széthúzást nem szítottak s aki gerinces ma­gatartása miatt anyagilag kárt szenvedett. Az alapitó levél még azt is kiköti, hogy a megjutalmazandó Íróknak menteseknek kell Jenniök a faji elfogultságtól. Éhbe a szép, de csalóka szépségű feltétel­halmazba. amely a letűnt világrend világké­pének szellemiségét őrizgeti és jutalmazza, az uj magyar szellemiség megszületésre •’ kiharcolásának korszakában, pompásan be­illőnek a zsidó, liberális, baloldali, nyuga­tot. szellem kiválóságai s nem csodálkozunk azon, sőt nagyon is megéri jiik, hogy a dijak kiosztásánál elsősorban ők jöttek számításba. Igen, mások js. akik nem állot­tak s nem állanak ezen a. vonalon, részesül­tek Baumgarten-díjban. Re figyeljük meg, azok között is jócskán akadnak olyanok, akik —a magánéletükben — neiu a nem­zeti és humanista-ellenes, antiiihcrális szel­lemi embérekkel, hanem épp a másik orientáció vnonenseivel tartják a legszoro­sabb baráti összeköttet ást. Ezt — erdélyi viszonylatban — beszédes példákkal tudjuk igazolni. S ebben a meggyőződésünkben a Baumgarten-díj idei kiosztása sem tud meg­ingatni, csak megérősiteni, legalább is az erdélyi vonatkozásokat Illetőleg.. És éppen az Idei kiosztás erdélyi vonat­hozásai forralják fel bennünk az aggodal­mat abban az irányban, hogy a Beumgarten- dij odaítélésénél hovotovál h fokozottabb mértékben fognak érvényesülni a liberális- baloldali tendenciák. Talán nem is annyira világnézet kérdésében, mint abban a vonat­kozásban, hogy a sokfelé szétágazó és még ma is eleven hatóerőt jelentő kapcsolatok továbbra is igen erőteljesen érvényesüknek a baráti szolidaritásnak ezen a síkon való ki­fejtésében. Függetlenül attól, hogy magyar író elfogadhatja-e a zsidó Baumgarten Fe­renc alapítványának jövedelmét, ne tévesz- szük szem élői, hogy a Baumgartén-aíanit- vány kuratóriumában liberális szellemnek is ülnek s akik ismerik az. irodalmi élet sze­mélyi és irodalompoiiHkai vonatkozásait, megértik — az erdélyi vonalon — az idei di,ki (la ítél és miértjét. S amikor ezt a körülményt felhozzuk,. SZERKESZTŐSÉG. KIADÖI11VATAL ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖR: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA minden elképzelhető gyanúsítás ellen ünne­pélyesen és határozottan tiltakozunk annak le.szögezésével, hogy az írói érték megjutaJ- mazását nem kifogásoljuk, csak csodálko­zunk és álmélkodunk azon, hogy az értéket a leggyakrabban és ismételten is csak azon az oldalon s mindig csak azoknál találják meg, akik — bárminek is nevezik magukat — lényegükben nyugatosok, liberálisok, Vagy baloldaliak. Ezen van itt a hangsúly. Nem ott van a kérdés íényege, hogy váj­jon elfogadhatja-e magyar Irő a Baumgar- ten-dljat, hanem ott, hogy kinek adják s icinek milyen indokok szerint juttatják s hogy a juttatásban nem játszanak-e szere­pet a tisztán irodalmi szempontokon kívül­álló körülmények is. Mert igaz, hogy Baum­garten Ferenc zsidó volt. De az sem. vitás, hogy hatalmas vagyonát a magyar szellemi életnek hagyományozta. Leghelyesebb volna a Baumgarten-ala- pitvány kérdését felszámolni. Már csak azért is, mert az alapító eredeti kikötéseinek be­tartása a jövőben hovatovább nehezebb lesz és a magát magyar írónak nevező szellemi munkásnak életével és munkásságával egyre jobban el kell köteleznie magát a magyar és keresztény szellem mellett. Igen, az éle­tével Is. Éppen ezért bölcsödé, vagy aggmenház, esetleg más emberbaráti célra volna helye- . • *l>b átállítani a Baumgarten-alapitványt. Mert a dolgok mái állása mellett csak né­hány iró esnék el egy amúgy is bizonytalan jptalomtól, viszont az egyetemes magyar szellemi élet nyerne egy nem mai magyar f.eltemü alapítványnak az irodalompolitika területéről való kiküszöbölésével. , A sragoIsE®sac csapafös§zevonások 1 c-B*öls.orss«2<if iaaleürátm Tun isibon sole ellenséges támaszpontot foglaltak el a tengelycsapatok lovúbb tartanain a keleti arcvonalon a súlyos elfhátiitó Harcok Ai afrikai partok előtt 36.0C0 tonna hojóteret süllyesztettek el a tengely repülői r MarslialS Káboriiofc les* €»* cszălcafrskai aiifioíszásíx erőit főparancsnolra A TENGELYHATALMAK ÉS JAPAN <NAGY GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSE áll továbbra, is a harctéri események mel­lett a nemzetközi érdeklődés előterében. Egyértelmű az a megállapítás, hogy a létre­jött egyezmény nerth olyan jellegű, min*. amilyet a liberális gazdálkodási ('rendszerű államok szoktak kötni egymás között. Ezek­nek célja túlnyomórészt nem egymás tá­mogatása, egymás gazdasági fejlesztése, ha­nem minél nagyobb üzleti haszon elérése, esetleg éppen a másik fél kárára. Az Egye­sült Államok is tulajdonképpen gázdasági imperialista célokat követ a hírhedt bérlet- és jtöicsöntörvénnyel, szövetségesei szántai­jára hálózza be az egész világot gazdasági támaszpontokkal és ennek a törvénynek ürügye alatt fészkelödik be elsősorban az .angolszász területekre és érdekeltségekbe.' Ezzel szemben a tengelyhatalmak és -Japán, gazdasági együttműködésének célja a, közös győzelem érdekében való minél tökéletesebb összefogás és a háború utáni uj Világ gazda sági szervezetének az egyes életterek igazi érdekei alapján való fölépítése. A „Berliner Börsenzeitung“ a megegye­zéssel kapcsolatban reámutat arra, hogy milyen óriási munkásembercsoportot képvi­selnek az aláíró államok. Németország és Olaszország európai szövetségeseikkel együtt 350 millió embert jelentenek, Nagy-Japán — Mandzsukuóval együtt — 150 milliót és hogyha a Dél-tenger megszállott területei­nek lakosságát is hozzászámítjuk, Z50 mil­lió emberrel járul hozzá a nagy munkához 1 A gazdasági szerződés tehát mintegy 600 | millió emberre terjed ki és ebben a számban | még egyáltalában nem szerepel a Nemzeti \ Kína, amely az angolszász hatalmak elleni ' legutóbbi hadüzenetével ugyancsak a hár- ] masszövetség államai kiegészítéséül számit. ■ V Az olasz sajtó is nagy cikkekben máltai­ja az esemény jelentőségét. Megállapítják az piasz lapok, hogy a gazdasági segítség, amelyet a hármasszérződés államai már ed­dig is nyújtottak egymásnak, mostantól kezdve még sokkal nagyobb arányú lesz. Azt,, hogy ez a kölcsönös gazdasági támo­gatás milyen gyakorlati utón valósul meg, természetesen nem fejtegethetik s a beava­tottak sem árulhatják el. Ez ugyanis pilla­natnyilag még a katonai titkok, közé tarto­zik. Az olasz lapok is csak célozgatnak az ilyen kérdésekre. A .Jdopolo di Roma“ meg­állapítja: az angolszászok tudhatják, hogy azok a kanosuk-, ón-, réz- és más nyers­anyagkincsek, amelyeket Japán a Távolke­leten elfoglalt, Anglia cs az Egyesült Álla­mok számára elvesztek ugyan, de nem vesz­tek el Európa számára. Gayda szerint ma egyelőre még nincs meg a lehetősége a nagy, közvetlen árucserének Japán és a tengelyhatalmak között s egyelőre főként arról van szó, hogy különböző uj katonai és műszaki találmányokat cseréljenek ki a há­rom állam között. Wohltat dr., a Japánban tartózkodó né­met gazdasági küldöttség vezetője nyilat­kozott a -Domej távirati irodának s a szer­ződés egyik alapvető célját Ázsia nagy nyersanyagkészleteinek Európa Ipari terme­lésében való részvételben jelölte meg. Kije­lentette, hogy főként a háború utáni időkre gondol. A megegyezésnek azonban élénkítő és erősítő befolyása lesz mind az európai, mind a japán gazdasági területeken a mos­tani fegyverkezési- iparban is. A tényleges gyakorlati eredményeket majd az idő mu­tatja meg és azokat az ellenség is kellő időben meg fogja tudni. A gazdasági meg­egyezésnek rendkívül nagy jelentősége van az európai háború szempontjából is. Hori, a japán tájékoztató minisztérium szószólója hangoztatta, hogy a gazdasági megegyezés a hármasszerződés szellemét, terjesztette ki gazdasági térre és véget v°.t annak a raíblógazdálkodási rendszernek, amivel Anglia és az Egyesült Államok a világot gázdasági monopóliumaik egyedural­mába igyekeztek befogni. A SPANYOL . KORMÁNY az „ibériai tömb“ decemberben történt megalakulásá­nak okmányait, a spanyol és portugál nem­zetközi politika egységbefogásának diplo­máciai kifejezéseit most könyvben adta ki. A könyvhöz a spanyol külügyminiszter irt előszót s abban Spanyolország és Portugália együttműködésének, szükségességét hangoz­tatja. Már a spanyol polgárháború idején láthatóak voltak az egységes érdekek felis­I /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents