Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-01 / 1. szám
KíexmwMff&Ma 1943. JA N VA U 1 Szilvórium — meri tőkanállal... Irta: Bíró János Ülök az óesztendö ravatalánál * anélkül, hogy akarnám, egymásután pirognak fel lelkemben a kicsi emlékek abból a korból, amikor az esztendő fordulatát semmi egyéb nem jelentette számomra, mint jóllakni jó, ropogós, zsírban sült pánkóval, ujesztendö reggelén pedig sorra venni a falu .minden valamirevaló házát és boldog ujesztendöt köszönteni lakóinak ... ölök az óesztendő ravatalánál s egy régi-régi kicsi emléknél melegítem szivem. Pedig, ha elgondolom, igy, felnőtt fejjel, nem is olyan szép ez az emlék. Több benne a szégyelnivaló, mint a dicsekvésre méltó dolog. De gyermeki múltam sohasem szégyeltem s ma is szivemre ölelem minden keserűségével. Ma ás mindenkor ... Úgy történt, hogy szegény édesanyám már hajnali négy órakor felköltött azon a régi ujesztendöre virradó reggelen s azt mondta: — Most pedig mondd el szépen fiacskám újévi köszöntődet, mert nem szeretném, ha szégyent vallanék veled. Inkább még visz- szafekhetsra, csak mondd el előbb ... Kelj fel már, ha mondom. Keltem hát, hogyisne kelteni volna, hiszen már sütötte is édesanyám a pánkót s annak olyan jó illata volt, hogy még a holt is életre keit volna tőle. Hát még az ize ... Istenem, azóta se ettem olyan jót! ^ Megettem vagy hat ropogós pánkót s utána elmondtam ujesztendei köszöntőmet, hibátlanul. Még ma is el tudom hibátlanul mondani-. íme: — Eljött ujesztendö, borzas szakállával, kilyukadt a csizmám, nem győzöm szálúidnál. Aggyanak egy garast, vagyis egy petákot, hogy tétessek rejá Egy nagy bolond tákot. Ennyi volt az egész köszöntő. Ezt mondottam el én is végig & falun s ezt mondották el a többi, hozzám hasonlókorú s szerű kis falusi legénykék is. Csupán az volt fontos, hogy melyikünk előzi meg a másikát a köszöntéssel, mert ilyen arányban volt szegény, vagy gazdag a dió, alma, vagy pénz-ajándék. Volt nekem egy kis ször-tarisznyáni is s édesanyám már ujesztendö hajnalán nyakamba akasztott^ hogy ebben hozzam hBza majd az aranydiót, mogyorót, almát, meg miegymást. Az a szőr-tarisznya, emlékszem, — amikor vállamra vetettem — horgasinam verdeste, olyan hosszú madzag volt rajta a nyakamon átvetve. Ilyenkor, amikor útnak indultam, édesanyám székében, hosszában «•eg»i**ír«,g<»» -.'.t s a végén kimondta: — Mehece ... Azt már tudtam, hág;, hol, mit lehet remélni versem elmondása után. Éppen azért, elsőnek én mindig az alsóutcára, gazdag Biró Jóskához siettem, mert ö jó édes, köményes pálinkát is szokott adni. S ha volt aprópénz a zsebében, azt se nagyon számolgatta, csak úgy adta. Hát azon a régi ujesztendei hajnalon éppen jókedvében találtam. Ott volt a pitvar közepén egy nagy- nagy cseber szilvórium. Éppen akkor hozták haza ökörszekéren a pálinkafőzőéből. Ott ül egy kicsiszéken a pálinkás cseber mellett s egyre kóstolgatta. Még csettlntett is utána a nyelvével s roppant nagy volt öröme, hogy én léptem bé elsőnek ujesztendö hajnalán a hajlékába, nem holmi fe- jérnép, mert az szerencsétlenséget, jelentene ám, egész esztendőre... — Igyál, János, fiam, igyál, a rézpiculáját ennek a bus világnak, igyál! — tartott orrom elé egy levesmeritő kanál szilvóriu- mot. De erőset, hogy majd elszédiiltem tőle. Ittam. Kicsit megtántorodtam az erős Italtól, de nyakaltam. Megint megmentette a levesmeritő kanalat s újból kínált nyakra-íöre, de ekkor már úgy megszeppentem, mintha harapós kutyád« környékezték volna az inamat. Szerencsére éppen akkor .lépett be a pitvarba Mózsi, a szomszéd zsidó. Jóska bácsi öt is megkínálta, De alig kóstolta meg, máris letette kezéből a méregerős papramorgót. — Na, nem baj, ha nem iszol te, Mózsi, iszunk mi János öcsémmel. Szerusz, János. Nekem sem kellett sok biztatás. Egy szó se több. De szilvórium — az igen!... Merítő kanállal. Egyre-másra. Már hiába akarta volna kicsavarni kezemből Jóska bácsi a nagy meritökanalat, olyan erősnek, nagynak s hősnek éreztem magam éppen, mint egy nagy! Erre Jóska bácsi Is felkapott egy kezeügyébe eső bögrét s most már ketten ittunk, Mózsi zsidó megrökönyödésére.., „Kész“ is lettem egykettőre. Magam sem tudom, hogyan kerültem haza a felsőutcára, csak arra emlékszem, amikor kezembe nyomta szegény édesanyám a korsót s azt mondta: — Most pedig itt a korsó s menj Ivóvízért a Berekbe. Ilyenkor kell hazajönni?... Szerencséd, hogy apád nincs itthon. Egy csepp viz nem sok, de .annyi sem volt frus- tukra. Mit törődtem én akkor a Berekkel, vízzel s egyáltalán valamivel a világon? Csuda jól éreztem magam s ez volt a fontos. A korsót pedig letettem a fal mellé s legényesen rikkantottam el magam: — Akinek viz kell, az hozzon magának vizet! En több vizet nem iszom. Csak pálinkát iszom!... Szilvóriumot iszom! Szil- vóriumot!... — Mit iszol, te szerencsétlen? — hajolt felém édesanyám s amikor megérezte, hogy mit ittam, majd elájult a bámulattól... De már dolgozni kezdett bennem az ördög, szilvórium képében s csak úgy ösztökélt, hogy valami rosszat kövessek el. — Megvan! —• jutott eszembe, amikor a cserépkorsót megláttam a fal mellett, — megvan! Szét fogom törni. ®s, még mielőtt lefoghatta volna édesanyám *a kezemet, felkaptam a korsót s úgy • vágtam a földhöz, hogy ezer darabba tört. Azután pedig neki estem az ablaknak s azt is kitörtem. Utána meg a falat akartam ledönteni. A ház falát. Addig ütöttem, szapultam az öklömmel a falat, ami.-; ökleimet el nem öntötte a vér. Csakhogy én ezt sem éreztem. Semmit sem éreztem, még azt az irtózatos verést sem, amit édesapámtól a kétrétbe fogott börostorra! kaptam. Hogy olyan szégyent csináltam neki. Neki, aki soha egy kortynyi pálinkát le nem nyelt volna a világ minden kincséért sem.., Sokáig emlegették még a faluban, hogy kigyulladt bennem a töméntelen pálinka. Ha gyufát gyújtottak a leheletem fölött, úgy égett kék lánggal a szesz, mint valami li- dérc-láng. En nem láttam s éppen azért, nem is hiszem. Mert sokáig erősen beteg voltam ezután. Azt mondották, hogy az ördög szállott meg akkoriban. Ezt már inkább elhiszem. .. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA 1943. Január 1. Péntek d. u. y23 órakor: Gyergyói bál. Olcsó helyárak. Január 2. Szombat este V27 órakor: Száz piros rózsa. Napi bérlet. B. 17. szám. Rendes helyárak. Január 3. Vasárnap d. u. %3 órakor: Vén diófa. Olcsó helyárak. Január 3. Vasárnap este y%7 órakor: Lnxem- burg grófja. Bérletsziinet Rendes helyarak. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ ELŐADÁSAI A SZÍNKÖRBEN: 1943. Január 1. Péntek este 7 órakor: Szilveszteri kívánság kabaré. Mérsékelt helyárak. MCgfrllOJOROK ARPAD-filmszinház: I. Tessék jegyetváltanL Főszerepben: Turay Ida. Kiss Manyi, Pethes, Makláry. II. Mária két éjszakája. Főszerepben: Sz. Szabó Eszter, Uray, Csortos, Latabár, Greguss. Pénteken d. e. Víl2-kor matiné. CORVIN-mozgó (volt Royal): Mareo Visconti. Szilveszter este ţ&10 órakor külön előadás: A nap hőse. Főszerepben: Chevalier. 1-én, pénteken d. e. 11 órakor is utoljára: Marco Visconti. Szombattól: A nap hőse. EGYETEM-mozgó: Katyi. Előadások kezdete hétköznapokon fél 4, fél 6, fél 8. ünnepnapokon és vasárnapokon délelőtt 11, délután fél 2, fél 4, fél 6, fél 8. Szilveszter estéjén rendkívüli előadás este fél 10-kor. ERDELY-mozgö: Dr. Kovács István. Fősz.: Páger Antal, Simor Erzsébet, Tóth Juha, Rajnay G., Mihályffy; Vaszary Piri. Előadások kezdete 3, 5 és 7 órakor. Szilveszter estéjén rendkívüli előadás 9 órától is. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Pista tekintetes or! Főszereplők: Tolnay, Jávor, Vaszary, Mály, Turay, Halmay. Előadások kezdete: 3, 5 és 7 órakor. Magyar és Ufa világhír- adók. RÁKÓCZI-filmszínház: Életre Ítéltek. Fősz.:' Jávor Pál, Petrovich Iván, Hidvéghy Valéria, Somlay. Dec. 31-én négy előadás. Kezdete 3, 5, 7 és 9 órakor. Január 1-én és 3-án, vasárnap d. e. 11 és 1 órai kezdettel matiné: Uj sheriff. Fősz.: Tom Tyler. Nagy kaland. I Me ffér le ez lelt az uj 99 GAZ HQSüGRRZQK Szenet és fát takarít meg vele! Olcsó! Tiszta! Gazdaságos! Óránkénti fogyasztás 12 fillér. Úgy palack, mint városi gázra kapható. Gázmüvek propaganda üzlete: Wesseltngi Hih!óvufca 33, $2. Telelőn: 3139. A Minerva Irodalmi és Nyomdai Molntézet Rt nyomása. F. v.: Malőr József. 1
