Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-12 / 281. szám

MTmamUí^m 4 1942. DECEMBER 12 Könyvek között ASSZONYOK A TÜZVONALBAN — A „Rege" kiadása, Budapest —• Ezt a könyvet nem finomtollu irómüvész irta. Nem stílusával, művészi hatáskeltésé­vel nyűgöz le ez a kis kötet, hanem a finn testvémép hősi lelkületének csodálatos meg­mutatásával. A könyvet a Lotta Svárd szer­vezet tagjai Írták: egyszerű, munkás, har­cos finn leányok és asszonyok, és éppen ez a körülmény adja meg a finn lőtték háborús munkájáról beszámoló kötet európai súlyát és jelentőségét: a maroknyi testvémép haza­szeretetének, kötelességteljesitésének és em­berfeletti áldozatkészségének gyönyörű, fel­emelő höskölteménye bontakozik ki a hűvös tárgyilagossággal és a becsülettel elvégzett szo’gálat sugárzó öntudatával megirt könyv lapjairól. A történelem nem ismert példát arra, s csak a finneknél fordult elő a népek életé­ben, hogy a harcoló hadsereget női alakula­tok nemcsak erkölcsi síkon, hanem a hábo­rús élet minden vonalán teljes erejükkel tá­mogatták volna. Lauri Malmberg vezér­őrnagy, a finn Polgári Véderő főparancsnoka állapítja meg ezt egyik beszámolójában. De enélkül is csak erre a megállapításra jut­nánk a könyv végigolvasása után. A finn lották szervezete nem önkéntes, karitativ alakulat. Integráns része a finn nemzeti had­seregnek s szerepét, jelentőségét az adja meg, hogy a finn leányok és asszonyok a legtisztább önfeláldozás alapján tették meg kötelességüket a harctéren és az arcvonal mögött. Az 1939—40. évi téli finn-orosz hábon ragyogó finn győzelmeit és fegyvertényeit csodaként vette tudomásul a világ közvéle­ménye. S valóban csoda is volt, hogy finn testvéreink az egész világ fenntartásnélküli elismerését vívták ki az orosz kolosszussal szemben való helytállásukkal. Am ennek a csodának, a finn csodának titkát csak akkoi értjük meg, ha figyelembe \ esszük a hazá­juk függetlenségét, szabadságát, európai­ságát fegyverrel védő férfiak hősi kiá lása mellett a finn asszonytársadalom ámulatos fegyelmét, odaadó honvédelmi szolgálatait is. Csak megilletődött szívvel, csak könnytől fátyolos szemmel tudjuk a könyv lapjain végigkísérni a finn asszonyhadsereg honvé­delmi szolgálatának útjait a szemünk előtt lezaj'ott és újra fellángolt élethalálharcban. Megtudjuk, hogy az előbbi világháborúban még nem volt meg ez a hatalmas szervezet s csak 1921-ben vonták a Lotta Svärd egye­sületeket egységes, központi katonai vezetés alá. A finn nők minden időkben részt vet­tek a férfiak honvédelmi kötelességteljesité- sében. A tiszta erkölcsi alapot már hagyo­mányként ismerik' a finn nők és a finn sorsért felelős államférfiaknak nem is kel­lett mást tenniök, mint az ösztönné vált ne­mes erőket céltudatosan összefogták és ér­tékesítették. A lották munkája kemény pró­batétel elé állította a finn asszonyokat. S a finn nők, hogy a fegyveres férfiak harcát eredményessé tegyék, egyéni szempontjaik és érdekeik tökéletes feláldozásával, borzal­mas megpróbáltatások vállalásával és le­küzdésével az első vonalban is ott voltak s ott vannak, csakhogy Suomi — Suomi maradjon! A finn csoda titka itt, ennek a józan, póztalan könyvnek lapjain tárul ki. A finn hadsereg ragyogó fegyvertényeit a finn asz- szonyok önfeláldozásából értjük meg. De nemcsak megértjük s bámuljuk a finn lot­ták páratlan erkölcsi nagyságát, hanem oda is állítjuk a mi asszonyaink elé. íme: ez a nő szerepe a férfi mellett a háborúban, az olyan háborúban, amelyet kis nép viv ko­losszus-ellenféllel szemben. Biztosak vagyunk abban, hogy Isten és ember színe előtt az erkölcsi nagyságnak az a gyönyörű megnyilatkozása, amely a finn lották honvédelmi munkájáról beszá­moló kötet lapjain elénk tárul, nem marad­hat hatás és eredmény nélkül. Az a nép, amely szülőföldjét, hitét, erkölcsét ilyen csodálatos hősiességgel és mártiromsággal tudja megvédeni, nem maradhat hely nél­kül a nap a'att. Ezért az emberfeletti erkölcsi nagyságért ajánlja vitéz Keresztes-Fischer Ferencné előszava a magyar asszonyok figyelmébe a lották munkájáról szóló könyvet. Fanni Luukkonen, a Lotta Svärd szervezetek tá­bornok-asszonya néhány tömör mondattal utal a kötet tartalmára, amely „szerény le­írásokban és képekben mutatja meg azt a küzdelmet, amelyet a finn asszony a lották egyenruhájában hazájáért harcolt végg“. És Deédné Garzuly Mária, a kötet fordítója is gyönyörű, csupa sziwel megirt sorokban utal arra, hogy „a hősi testvérnemzet szelle­mében rázza fel minden magyar lelkiisme­retét“. S valóban, ha a könyvet elolvassuk, lelki­ismeret vizsgálatot tartunk. Vájjon mindaz, amit itthonmaradtak teszünk e háború ár­nyékában, felér-e abba a magasságba, ahol a lelkes finn nők áldozatkészsége mutatja a kötelességte jcsités igazi mértékét. A kötetnek ott a he ye minden magyar asszony (és férfi) könyvespolcán. — fz — fdv TUNGSRAM Kolozsvár elaggott szegényei átköltöztek Tárcsáról az átalakított vasgárdista otthonba \ magyar Tárosvezel őséq e?en a téren is orvosolta n megszállás alatti intézi«edéselcet Kolozsvár, december 11. A megszállás alatt sűrűn váltakoztak a vezetők a város élén, egymást felülmúlva tékozolták el a város vagyonát és olyan döntéseket, intézke­déseket hoztak, hogy az adófizető polgárok a szó szoros értelmében megdöbbentek. Annak­idején nagy félháborodással fogadta a lakos­ság a város vezetőségének azt az intézkedé­sét, hogy száműzte Kolozsvárról a városi sze­gényeket s a tárcsái gazdaság istállóiban helyezte el őket. Az élet kivénült napszámo­sai csaknem két évtizeden keresztül pokoli környezetben sínylődtek, mert bárhogyan is tatarozták az Istállókat, még jóindulattal sem lehetett egyiket sem barátságos otthon­nak tekinteni. A bécsi döntés után a város vezetőségének első teendői közé tartozott, hogy rendezze a városi szegények helyzetét. Hamarosan akadt is megfelelő épület, az egykori vasgárdista otthon, ahol a szegényeket elhelyezhették. Az épületet a város népjóléti hivatala rendbe­hozatta s a szegények négy héttel ezelőtt beköltözhettek a Honvéd-utcai díszes épület­be. Csizmadia Andor dr. tb. tanácsnok pén­teken délután mutatta be a sajtó munkatár­sainak a városi szeretet-otthont, amelynek jelenleg 102 női és férfllaköja van. Csizmadia dr. tanácsnok és Bedö Albeit gondnok vezetésével végigjártuk a hatalmas épületet. Mindenütt példás tisztaság és rend fogad... Amint végigjárjuk a folyosókat, úgy érezzük, mintha valami elegáns szálloda, vagy szanatórium falai között lennénk. Bedö Albert gondnok elmondja, hogy az otthon ápoltjai tettesen díjtalan ellátásban részesülnek. A városnak az ápoltak ellátása fejenként 70 fillérbe kerül naponként. Ebből a pénzből háromszor telik érkezésre. Sokszor a városnak kell gondoskodnia az ellátott ru­házkodásáról is. Az otthon lakói a szentvlncés nővérek fel­ügyelete alatt állanak. A munkaképeseket különböző munkáknál foglalkoztatják. Leg­többje kerti munkát végez s ezért 8—10 pengő fizetést is kap. Régebben aggmenház volt a neve ennek az intézménynek. Ez a meghatározás most már nem találó, mert a 80 évesek mellett nagy számban vannak fia­talabb évjáratunk is az otthonban, akiket talán a külső élettől való vonakodás hajtott a szegények házába. Végigjártuk az épület női és férfi osztá­lyait. Mindegyik ápoltnak ^yan valami elfog­laltsága, amellyel egész napra leköti magát. Az a kis öregember, aki hatalmas seprő­vel éppen a folyosót seperte, egészen kedé­lyes ember. így mutatkozik be: — Sándor király vagyok. ,Képzelt beteg.“ Azt hiszi magáról, hogy király. Meg is kérdezzük, hogy hol a koronájaT A ráncos arc kisimul, a száj nevetésre torzul és természetes hangon mondja: — Pesten. „Sándor király" egyébként az otthon hu­moristája. Kedélyt és derűt visz az öregek életébe. Antal Sándor, egy másik összeaszott arcú aggastyán már húsz éve a szeretetotthon la­kója. Neki az a napi teendője, hogy a fekvő betegeket időnként megforgassa. Az öreg, beteg csontoknak nehezére esik a mozgás s Antal Sándor segíti őket átfordulni a másik oldalra... A női osztály dolgozószobájában is lázas munka folyik. Egyesek varrnak, apró ron­gyokból szőnyeget csinálnak, gyékényt köt­nek, az egyik töpödödött anyóka pedig or- sózik. így megy ez mindennap, amig ki nem hull a szerszám a kézből... (V.) Bőrrel üzérkedett egy zs'dókbó! álló társaság naovjbónvdfl Nagybánya, december 11. Nagyszabású nyers- és feldolgozott bőrrel való üzérkedés­re jött rá a nagybányai rendőrség. Megál’a- pitották, hogy egy zsidókból álló társaság a bányavidék különböző helyeiről nagymeny- nyiségü juh-, marha- és borjubőrt vásárolt össze meg nem engedett módon s azokat busás haszonnal értékesítette. Egy várat’an rajtaütéssel sikerült a rendőrségnek nagy­mennyiségű elrejtett bőrt lefoglalnia. A fe­ketéző társaság nagyrészét a polgári bíró­ság elé utalták, mig Lazarovits Lázár 21 éves vádlott esetében internálást javasoltak. — Tűz pusztított egy nagybányai cég rak­tárában. Tudósítónk jelenti: Hatalmas tűz ütött ki a nagybányai Merkur-cég raktárá­ban. A lángok átcsaptak a szomszédos Incze- házra is s több épületet elhamvasztottak. Bár a tűzoltóság pil anatok alatt a helyszí­nen termett és a munkaszolgálatosok -egy csoportját is igénybevette, nehezen lehetett a tüzet eloltani. A lángok megfékezését akadályozta a város területén minduntalan előálló vízhiány is. Nagykároly! napló AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ most Iktatta be a nyugalombavonuló Kó­déi Károly helyébe ifj. Rimár Jenőt, az egyházközség uj lelkészét. A beiktatás a Luther-utcai evangélikus templomban tör­tént, ahol id. Rimár Jenő budapesti evan­gélikus lelkész édesatyja olvasott evan­géliumot. Ezután a nyugalomba vonuló Rédei Károly Úrvacsorát adott az ifjú lel­késznek. Turmezei Sándor a liszavidéki egyházmegye főesperese beszédet mondott, majd átnyújtotta a fiatal papnak lelki- pásztorrá avatásának jelvényeit: a bibliát, a templom kulcsát és az egyház bélyeg­zőjét. Ezután a beiktatott uj lelkész ige­hirdetése következett. A beiktatási szer­tartás végeztével az egyházközség dísz- közgyűlést tartott, amelyen az egyházköz­ség vezetősége elbucsuztatta Rédei Ká­roly lelkészt és üdvözölte ifjú papját. * A VÖRÖSKERESZT Nagykárolyban alakuló közgyűlést tartott. A Magyar Vöröskereszt nagykárolyi tago­zata ugyanis eddig hivatalos formában még nem alakult meg. A megjelenteket Schuste- ritsch Béla dr. polgármester üdvözölte. Az alakuló közgyűlés a nagykárolyi tagozat el­nöki tisztségére gróf Károlyi Gyula ny. mt- niszterelnököt, társelnökké pedig gróf Ká­rolyi Gyulánét kérte fel. A tisztséget mind­ketten elfogadták, ügyvezető álelnökké Ko­vács József dr. városi tisztiorvost, alelnö- kökké vitéz Boer Endre dr. főszolgabírót és özvegy Kacsó Károlynét, titkárrá Török Sándor hírlapírót, jegyzővé pedig Kassay József református igazgató-tanítót válasz­tották. * A PIARISTÁK magyarországi betelepedésének 300-lk év­fordulója alkalmából Nagykárolyban is nagyszabású egyházi Ünnepségeket rendez­tek. Az Ünnepségek egy házi része a római katolikus plebánla-templomban négy na­pon keresztül tartottak s azon résztvett Scheffler János dr. szatmári megyéspüs- pök és Pakots Károly kanonok püspöki helynök Is. Az ünnepségek alatt miséket celebráltak Scheffler János szatmári me­gyéspüspök, Pakots Károly kanonok és Márton József mezöfényl plébános szent­beszédet mondott. * A KÖRÖNDI SZÉKELY FAZEKASOK karácsonyi vásárt rendeztek Nagykároly­ban s bemutatták a hires köröndi fazekas­ipar gyönyörű termékeit. A korondiak Szat- már vármegye több városában kiállítást rendeznek, hogy a bevételt összegyűjtve or­szágzászlót, hősök emlékművét és kultur- házat építhessenek Korondon. A kiállítás jö­vedelmének ötven százalékát a nagykárolyi szegények felsegélyezésére fordítják, aki te­hát a koronái mesterek munkáiból vásárolt, az nemcsak eredeti székely remekművekkel lett gazdagabb, hanem a nagykárolyi szegé­nyek felsegélyezését is elősegíti. * A SPORTÉLET fellendítésének érdekében értekezletet tar­tottak a városházán, amelyen, mint az or­szágos sportközpont kiküldöttje, megjelent vitéz Hadházy Dezső testnevelési tanár Is. Az országos kiküldött rámutatott arra, hogy a sport honvédelem és az ifjúság testnevelése nem szórakozás, hanem fon­tos nemzeti érdek. Nagykárolynak lehető­sége van arra, hogy a sportélet fellendül­jön. örömmel állapította meg, hogy a le­vente-sportpályán korszerű, nyolc lőállá- sos, fedett lőtér készül. Rövidesen meg­kezdődik az uszósport fellendü'ése is, mert a város a gőzfürdő udvarán egy uszóver- senyek céljaira megfelelő szabályszerű mé­retű úszómedencét épit. Az úszómedence épitését az országos sportközpont is támo­gatja, * A GŐZFÜRDŐ ÜGYE végre dűlőre jutott. A gőzfürdő ugyanis hosszas per tárgya volt egy pénzintézet és egy magános között. A város időközben megunta a huza-vonát és úgy határozott, hogy negyvenezer pengőért megvásárolja a gőzfürdőt, a pereskedő tulajdonosnak pedig hétezer pengő végkielégítést, valamint örök lakást biztosit. A fenti összegeket a belügy­minisztérium bocsátja rendelkezésére a vá­rosnak, mert az elhanyagolt fürdő rendbe­hozatala és korszerüsitése amugyis igény­beveszi a várost. Ja ára és jó hirdetés-^ alapja a Jó UzleUnenetue» 1

Next

/
Thumbnails
Contents