Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-08 / 278. szám

~V « Wfc Ci#

PA&WMSNT©UDAPSDT V

sxtsr:;

Myxp^y

Kedd

Oeeember* 8

Mra

12

mmr

SZERKESZTŐSÉG, KI ADÓHIVATAL ®8 NYOMDA; KOLOZSVÁR, BRASS AI-tJ. 7.

TELEFON; lS-«8, — SGSTAFIOK: 7L 8K. KÉZIRATOKAT NEM /DtFNK VISSZA

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.7«, NEGYED ÉVRE 8, FEL ÉVRE 18, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTAT VK ARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

A magyar

országépitő munka díadalünnspe

Képeinken a Szeretfalva—tl'dai vasútvonal ün- n( jvélyes megnyitásának mozzanatait mutaltuk be olvasóinknak. Első sorban balra: székely, román és szász küldöttségek yái akoznak a szeret- faivt pályaudvaron Kormányzó T runk vonatának megérkezésére. Középen: Varga közlekedésügyi miniszter, a dédai ünnepségen Kormányzó Urunk előtt a vasútépítés történetét vázolja.^ Jobbra: az ünnepség legíelemelőbb pillanata: Kormányzó Urunk elvágja a pályatestet elzáró nemzetiszinü szalagot. Háttérben Rállay Miklós miniszterelnök, Reményi-Schneller pénzügyminiszter és vitéz nagybaconi Nagy Vilmos honvédelmi miniszter.

A második sorban balra: Kormányzó Urunk vonata begördül a dédai állomásra. Az Országfőt Mikó László Maros-Torda-megye főispánja fogadja. Háttérben a kormány tagjai. A szalonkocsi bejáratánál a hadsegédek között ifj- nagybányai Horthy Miklós áll. Jobbra: Kormányzó Urunk, a kormány tagjai és az előkelőségek fedetlen fővel hallgatják az ünnepség végén felhangzó Szózatot.

(Finta Zoltán riportfelvételei.)

A tebourbai vereség után visszavonulnak az angolszász csapatok

Risev környékén nagy erővel lámádnak a németek

A JAPAN ÖKÖL egy évvel ezelőtt sújtott le Pearl Harbour-ban az amerikai hajóhadra s a hatalmas japán haderő megindította diadalmas hadjáratát. Célja: a szabad Nagy Keletázsia megteremtése. Az elmúlt, év alatt Japán óriási sikereket ért el. Megszállotta egész Hátsó-Indiát, elfoglalta az angolszászok félelmesnek hirdetett támaszpontjait, Hongkongot, Szingapúrt, Burmán keresztül előretört az Indiai-óceán keleti partjára, meghódította a Fülöp-szige- teket, a nagy holland szigetvilágot s tengert, szárazföldi és légiereje ma Ujguineán és a Salamon-szigeteken Ausztrália kapui előtt harcol, a másik oldalon pedig állandó fenyegetésként áll Britindia előtt. Az egész föld lakosságának cgyharmada él a japán ellenőrzés alatt álló területeken s a távol Kelet diadalmas népe mérhetetlen nyersanyagforrásokat vett el az angolszász hatalmaktól.

Japán hadbalépését az európai küzdelem történelmi foidulópontjának nevezte Schmidt dr., a német külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője a berlini külföldi újságírók hétfői értekezletén. Nemcsak a távolkeleti helyzet, hanem az egész világhelyzet jövendő alakulása szempontjából a legnagyobb jelentőségű volt a tokiói elhatározás, annak felismerése, hogy Roosevelt minden eszközzel a háborút akarja s mert úgy véli, hogy Japán nem elég erős az állandóan arcába vágott keztyü fölvételére, azt remélte, bogy ő határozhatja meg az időpontot,

amikor majd leszámol a csendesóceáni kel- < lemetlen versenytárssal. Londonban is meg I voltak győződve arról, hogy Japán nem mer háborút indítani s ezt I'hurchm az angol alsóház egyik titkos ülésén határozottan ki is jelentette. A háromhatalmi szerződés megkötése azután félreérthetetle.n válasz volt az Egyesült-Államok elnökének kihívásaira s Japán hadlraJépése tulajdonképpen az aeélegyezinény három államának küzdelmét jelentette Roosevelt, a közös támadó ellen. A német kormány szószólója végül a hármasszerzödés államainak a végső győzelembe vetett változatlanul szilárd hitét 'hangoztatta.

Hori, a japán kormány sajtótájékoztatója is hangsúlyozta a tokiói sajtófogadáson a külföldi újságírók előtt, hogy a keletázsia! háború második esztendejének kezdetén csak egyetlen felfogás lehet az eseményekről. A japán véderő ragyogó hadisikerei és a déli területeken működő hivatalnokok és szakértők békés munkája önmagukban eleget mondanak, eloszlatnak minden homályt a jövő tekintetében s a .japán nemzet további erőfeszítéseinek ezeken az eredményekben kell alapulniok és ebben az irányban kell folytatódniuk. A hármas egyezmény hatalmainak teljesítményeivel szemben a szövetségesek zavaros, háborús céljai állanak, a Londonban és Washingtonban szőtt légvárak és az a csalfa hiedelem, hogy helyreállíthatják a régi hatalmi állásokat. A japánok egy évvel ezelőtt nem

voltak hajlandók tovább engedni az Egyesült-Államok nyomásának és odaütöttek, mert az ország élete forgott kockán. Japán megingathatatlan elszántsággal fog küzdeni és ugyanakkor folytatja a béke érdekében való építést abban a szilárd meggyőződésben, hogy a békés Keletázsia elképzelhetetlen angol-amerikai uralom alatt.

NEHRING TÁBORNOKNAK Tuniszban Te- bourbánál aratott győzelme egyre erősebben érezteti hatását az északafrikai helyzetben. Andersen tábornok, as első angol hadsereg parancsnoka szorongatott helyzetében már újabb erősítéseket és hadianyagot kért s Londonban úgy tudják, hogy állítólag erősebb szövetséges kötelékek is útban vannak Tunisz irányában.

Szükség is van a megerősítésre. -4 németek és olaszok a tebourbai csatatéren nagy- mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak, többek között 47 legújabb mintájú löveget, a hozzájuk tartozó nagymennyiségű lőszer- készlettel. Ezeket a német csapatok azonnal fel is használhatták az ellenség ellen. Ezenkívül sok lőszerrel és egyéb utánpótlással megrakott gépkocsit voltak kénytelenek az amerikaiak hátrahagyni, mert üzemanyaguk elfogyott. A tengelycsapatok megállapítása szerint a tebourbai csatában egy amerikaiangol gyaloghadosztály, egy angol páncélos hadosztály, egy amerikai gépesített gyalog- hadosztály és egy amerikai páncélos hadosztály, több kisebb alakulat vett vészt * ezeket as erőket javarészt felmorzsolták. Különösen nagy pusztítást vittek véghoz a német csapatok rendelkezésére álló nehéz lö- vegek.

A Svájcba érkező jelentések szerint a* angolok elismerik, hogy a vasárnapi harcokban újból kénytelenek voltak fontos állásokat feladni. A „Times“ vezércikkében azt írja, hogy a szövetségesek páncélos veszteségei súlyosak és a tengely támadásai egyre erősebbekké válnak. A „Daüy Telegraph“ így ir: „Tudjuk, hogy as ellenség segélyforrásai mérhetetlenek és nem is várhatjuk, hogy kimerüljenek.“ A ,,Newyork Herald

Tribune“ katonai munkatársa szerint a tuniszi harcok figyelmeztetik a szövetségeseket, hogy a tengelyhatalmak rendkívül erősek és veszélyesek.

Roosevelt a veszélyes helyzetben nem is habozik és hívek szerint hatalmas segítséget küld az Éezakafrikában liarcoió jenkiknek: Elliot nevű fiát nevezi ki az Északafrikában megalakult nemzetközi dandár parancsnokává. Ez a dandár azonban nem valami dicsőséges hadsereg. Különféle nemzetiségű politikai menekültekből áll: a spanyol háborúban résztvett kommunistákból, közönséges bűncselekmények miatt elítéltekből, amiket azért helyeztek szabadlábra, mert kötelezettséget vállaltak, hogy harcolnak Anglia és az Egyesült Államok ügyéért.

Közben tovább tart a tojástánc a francia áruló tábornokok körül. Stockholmon át ér-