Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-06 / 277. szám
1942. DECEMBER 0 mmm * A honvédcsapatok sorozatos felderíts vállalkozásokban jelentés sikereket arattak a Don keleti partján A nemei csapatok a Kalmulosifeságon elpusititoHak egy nagy szovjet támaszpontot — Nehring tábornok csapatai Tuniszban nagy győzelmet arattak az angolszászokon „A Siáboru leer;válságosabb szabászához bözeledilc“ — mondotta Churchill Vannak gyártmányok, amelyek a kávéhoz keverve azt ízesítik (kávépőíiékok). Vannak olyanok, amelyek a szeroeskávét helyettesítik (hávépőtlók). Mindkét anyag különbözik egymástól, azonban együttesen is jó kávéitalt adnak. Van azonban olyan gyártmány is, amely ezektől különbözik ugyan, azonban alkalmas mindkét használati módra. Ez a cikőriakávé. A Franck cikóriakávét, akár mint zawatosítóf, akár mint önálló jó kávéalapanyagot egymagában 'is —tejjel keverve —használhatjuk. Használják is sok millió háztar« fásban több mint 100 esztendeje. IlllllP «cm A Don keleti partján sikeres vállalkozásokat hajtottak végre a honvéd felderítő csapatok A honvédvezérkar főnöke közli a 32. száA no W £DHAD8EREG legutóbbi harcairól szombaton adta ki újabb hadijelentését a honvéd vezérkar főnöke. Az előző hét nyugalmi helyzetével szemben most az elmúlt héten mindkét oldalon megélénkült a felderíts tevékenység. A szovjet arcvonal más részein folyó nagy csaták éreztették hatásukat és érthető, hogy a szovjet járőrök minden erőfeszítésükkel igyekeztek felvilágosításokat szerezni a magyar arcvonal szándékairól. Kísérleteik azonban már csirájukban meghiúsultak. A honvédcsapatok nem elégedtek meg az ellenség ilyen puhatolózó szándékainak meghiúsításával, hanem számos sikeres felderítő vállalkozást hajtottak végre a Don keleti partján. Húsz földerődöt felrobbantottak és az eUenségnek súlyos ember- és anyagveszteséget okoztak. A harcokban a dunántúli és a felvidéki csapatok vettek részt és bizonyságot tettek törhetetlen vállalkozó kedvükről és harci lendületükről. * AZ ANGOL-AMERIKAI SZÖVETSÉGI KAPCSOLATOK „melegségére“ egyre élesebb fényt vet a francia északafrikai eseményekkel kapcsolatban támadt vita. Darlan, vagy De Gaulle? — ez a személyi szembehelyezés csak azt domborítja ki, hogy az áruló franciák mögött London is és Washington is a maga részére szeretné biztositani ennek a gazdag területnek előnyeit. A roosevelti politika Algírban és Tuniszban az amerikai imperializmus uj támaszpontjait látja és a jelek szerint nem nagyon lenne hajlandó arra, hogy ezt az angolokkal megossza, mert köztudomású, hogy máris a brit birodalom örökösének érzi magát és nagyon rossz néven veszi, ha Londonban a brit impé- rium változatlan fenntartásának gondolatát fejtegetik. Darlan, — mint ismeretes, — államfői teljhatalmat ruházott magára Francia- Északafri kában és Algírt nyilvánította Franciaország igazi fővárosának. Eisenhower, az afrikai amerikai csapatok parancsnoka üdvözlő táviratot küldött erre Darlannak s igy Amerika egyik vezető exponense elismerte Darlant önmagára ruházott méltóságában. Ugyanakkor azonban Eden brit külügyminiszter az alsóházban a jelenlevő képviselők nevetése közben azt jelentette ki egy kérdésre, hogy Darlan ilyenirányú ténykedéséről és államfői minőségéről „nincs semmi tudomása Egyébként az amerikaiak is kétszínű játékot játszanak. A Fehér Házban hivatalos nyilatkozatban jelentették ki: Darlannak nincs hatalma arra, hogy Giraud tábornoknak katonai parancsokat adjon, mert ilyen rendelkezéseket egyedül Eisenhower amerikai tábornok adhat ki. Darlant tehát az amerikaiak olyan államfőnek ismerik el, akinek nincs joga arra, hogy egyik tábornokának rendelkezéseket adhasson. Német illetékes helyen ezzel a furcsa helyzettel kapcsolatban megjegyzik, — kétségtelen, — hogy Eden „tájékozatlansága“ és az angol képviselők kacagása Rooseveltnek szólt, az amerikaiaknak, akik Darlant eszközül akarják felhasználni a brit politika éllen. Ugyanebbe a cselekvéscsop*>rlba tartozik De Gaulle tervezett amerikai utjának terve is. Az a szándéka, hogy Rooseveltet Darlan elejtésére birja. De Gaulle egyébként Londonba „összehívta a szabad franciákat a helyzet megvizsgálásáraMindezek ellenére mégis úgy látszik, hogy Északafri- kában túlsúlyra jut az amerikai befolyás — legalább is addig, ameddig a tengelyhatalmak hadműveletei erre lehetőséget nyújtanak. Az amerikaiak északafrikai tevékenysége s annak az angol idegekre gyakorolt hatása foglalkoztatja a „Deutsche Diplo- I pia tisch Politische Korrespondez“ című I német lapot is. A vezető német lap megállapítja, hogy a brit kormány már nem tud politikai ellenőrzést gyakorolni a fejlemények fölött. Idézi a „Times“-ben az arábiai Habin Lottfallah „herceg“ tollából megjelent cikket. Az arab herceg azt javasolja, hogy Arábiát, Szíriát, Palesztinát és Irákot egyetlen hatalmi tömbbe egyesítsék. A „Times“-nek ez a közlése ravasz fogás. Habin Lottfallah ugyanis nem vérbeli herceg, csak gazdag sziriat, Anglia ügynöke, aki a háború után vásárolta meg az emir címet és közelkeleti terve egyáltalában nem övé, hanem régi brit álom. Természetes, hogy ez az egyetlen hatalmi tömb teljesen angol célokat szolgálna. London minden eszközzel ki akarja küszöbölni a közel Keletről az egyre erősödő amerikai befolyást s különösen Szaudi Arábia felett óhajtja gyakorolni a teljes politikai ellenőrzést. A „Times“ cikke tehát ugyancsak az Egyesült-Államok ellen irányul, amelynek megbízottai és ügynökei a Közelkeleten annyira otthonosan érzik magukat, hogy nvilt ellenzői minden brit szándéknak. » * A KKZDKMÉWEZÉST nemcsak a keleti arcvonalon vettük át az ellenségtől, hanem ugyanez áll az északafrikai harcterekre is — állapítja meg az általános harci helyzetről adott áttekintésében a német távirati iroda katonai munkatársa. Tuniszban a tengelycsapatok és az angolszász haderő első nagyobb összecsapása a tengely fölényes győzelmével végződött. Tc- bourbannál Nehring tábornok csapatai megverték és visszavonulásra kényszeritették az angol-amerikai katonákat és ezzel a tuniszi hadjárat első fejezete véget is ért. Zürichbe érkezett jelentések megállapítják, hogy Nehring csapatai Sszaktuniszban most már támadásra is alkalmas kedvező állásokkal rendelkeznek s az angol és amerikai csapatok négy napja már védekezésre szorulnak. Londoni illetékes helyen pénteken elismerték, hogy a brit és amerikai haderők Tuniszban 48 óráig tartó csata után kénytelenek voltak abbahagyni a harcot és hátsóbb állásokba vonultak. Elismerték azt is, hogy a küzdelem rendkívül kemény volt és az angolszászok sok páncélost vesztettek. Az amerikai hírforrások is kénytelenek hasonló vallomásokat tenni. Szerintük a szövetségesek helyzete Tuniszban „áttekinthetetlen“. Djedeidát elfoglalták a tengely-csapatok. Eisenhower amerikai tábornok főhadiszállásának közleménye arról panaszkodik, hogy az angol—amerikai erőknek még nincsenek megfelelő repülő támaszpontjai és hogy- az újabb légi megerősítések megérkezése előtt nem gondolhat nagyobb támadásokra.-* A KELETI AKCVONAL harcai is a német támadások jegyében állanak. A szombaton kiadott német hivatalos jelentés szerint a német csapatok újabb területnyereséget értek el Tuapsze szakaszán és a Kalmük-szteppén. Itt, a Kalniük-sikságon hatalmas eredményt értek el: elpusztították az ellenség egyik támaszpontját, amelyen nagy páncélos harckocsigyárak is voltak. A német jelentés ismert tartózkodásával nem ad közelebbi földrajzi megjelölést. Már ez Is mutatja, hogy ezen a területen nagyjelentőségű hadműveletek folynak. A magyar csapatok sllceres felderítő vitatkozásáról is megemlékezik a vgzéri főhadiszállás. A bolsevisták eredménytelen támadásai újabb súlyos és pótolhatatlan veszteséget hoztak Moszkva számára. A Don és a Volga között 73, a kaMnini térségben pedig 10.} páncélos harckocsi elpusztításáról számol be a német hadijelentés. mu magyar hadijelentést: Az elmúlt hét folyamán a magyar hadsereg arcvona.lán mindkét oldalon megélénkült n felderítő tevékenység. Saját csapataink tűz tevékenységükkel hatásosan zavarták az ellenség gyülekezéseit és csapatmozgását, továbbá egész arcvonalunkon számos sikeres és veszteségnélkiili felderítő vállalkozást hajtottak végre. Ezek közül különösen a nyugat és észak dunántúli scregtestcink által végrehajtottak említésre méltóak. Ezek a csapatok egy nap alatt 11 sikeres vállalkozást hajtottak végre a Don túlsó partján, ahol az ellenségnek súlyos ember- és anyag- veszteséget okozva 20 földerödöt robbantottak fel. A 32. számú hadijelentéssel kapcsolatban katonai körökben még a következő kiegészítő részleteket közölték a Magyar Távirati Irodával: Mint a szombati hadijelentés is megállapítja, az elmúlt héten a harci tevékenység a Don mentén álló honvédhadsereg arevona- lán is élénkebbé vált. A Sztálingrád környékén megkísérelt szovjetáttörés kudarca s a szövetséges ‘haderők ezzel kapcsolatos hadműveletei nyomán a doni arevonal tovább- cső szakaszain is bizonyos nyugtalanság mutatkozik az cUenscg részéről s helyenként átcsoportosítások Jelel észlelhetők. A szovjet csapatok élénk erélyes felderítő kísérletekkel igyekeznek bepillantást nyerni erőviszonyainkba. A honvédhadsereg déli szakaszán ezek a felderítő kísérletek egytől-egyig már kezdeti mozzanataikban meghiúsultak, amit nemcsak a védővonal kiváló berendezésének, hanem elsősorban honvédőink példás éberségének lehet tulajdonítani. A magyar közvélemény bizonyára megnyugvással és örömmel szemléli azt a törhetetlen szellemet és hazafias vállalkozókedvet Is, amely a honvédhadsereg különböző osztagainak muKheti sorozatos vállalkozásaiban megnyilvánult. E vállalkozások természetesen nem csupán az ellenség hasonló felderítő szándékainak ellensúlyozására, hanem egyes szovjet támaszpontok szétrombolására Is irányulnak. Csapataink vállalkozó kedvére és készségére jellemző körülmény az a tény. ami egyébiránt haditapasztalataínknak ügyes érvényesítését mutatja, hogy a hadi- jelentésben kiemelt dunántúli csapatok vállalkozásain kívül a felvidéki csapatok arcvonalán is egy nap alatt 22 sikeres járőr- vállalkozást hajtottak végre a Don túlsó partján. Az időjárás á: legutóbbi napokban valamelyet enyhült és a hőmérséklet csak néhány fokkal állt a fagypont alatt.
