Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-29 / 292. szám

V Kedd t9éf. déoember 29 íUííLakpvv U v' <ira / r úU*JÁ?2zx v. ; Ära 12 miét £L0nZ£T«8I ARAK: I HÓRA 3.3«, NE­GYED ÉVRE 9.30, FÉL ÉVRE 18.40, ÉGÉS# HUSZONÖTÖDIK ÉV F O L 1 A M 292. S Z A M. ÉVRE 36.80 PENG6. — POSTATA K A Kft K - KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYT A »SASA G PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, RRASSAM; 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A HONVÉD ARCVONALON NYUGALOMBAN TELT EL fl KARÁCSONY Á német ellentámadás sok községből vetette vissza a bolse­vistákat — Tuniszban oz amerikaiak megerősített állásaikban sem merték bevárni a tengelycsapatok támadását japán bejelentette az indiai angol támaszpontok fokozott bombázásét Kínában nagy csungkingi haderőt kerítettek be a japánok Harlan meggyilkolása nem sszunieíte meg asz angol-amerikai ellentéteket DARLANT, AZ ÁRULÓ FRANCIA TÁ­BORNOKOT MEGGYILKOLTAK, áldoza­tául esett' az angol­..amerikai vetélkedésnek «5 halálával újabb bizonyságát szolgáltatta annak a nagy „egyetértésnek“, amely az el­lentétes táborban még a gyilkosságtól sem riad vissza, ha a maga céljainak eléréséről van szó. Darlant az algíri főbiztosi hivatalban lőtte le egy húszéves fiatalember. A gyilkos az előszobában várakozott s a belépő tenger­nagy ott három revolverlövéssel fején és mel­lén megsebesítette. A tengernagy kórházba- szállitása közben halt meg. A merény ö a gyilkosság után kijelentette; „Teljesen ele­get tettem kötelességemnek.“ Azonnal had­bíróság elé állították és rövid néhány óra •efojrgása után ki is végezték.. . Nevét és swármazását senki sem tudja. A szombat heggel! párisi lapok nyíltan megírták, hogy a gyilkosság minden kétséget kizáróan az angol titkos szolgádat müve és a ..Malin“ rámutatott arra, hogy Darlan „kiküszöbölé­sét" az angol—amerikai ellentétekre lehet visszavezetni. Londonban leplezetlen megeé- gedést keltett a hir a „Petii Párisién“ érte­sülése szerint. Washingtonban ellenben álta­lános megdöbbenéssel fogadták. , Londoni degaullista körökben semmiféle sajnálkozás sem hangzott el. Az „United Press kairói tudósítója előtt egy vezető de­gaullista igy nyilatkozott: , — Jobban szerettük volna, Wa az észak­afrikai válság megoldása kevéssé durva lett volna. Inkább diplomatikus módszerekkel Jseflett volna a válság megoldására töre­kedni. Nagy tévedés azonban az a gondolat, hogy Darlan meggyilkolása egyszer meg is oldja az angro!—amerikai ellentéteket. Ez az ese­mény csak erősen kiütköző bizonysága ennek a harcnak, egy ember eltüntetése azonban nem semmisíti meg azt a tényt, hogy az Egyesült Államok könyörtelenül szövi to­vább nagyhatalmi törekvéseinek hálóját és terveinek jelentős része épj>en az angol bir­tokokra vonatkozik. A Ştefani Iroda diplo­máciai munkatársa is kifejezi azt a nézetét, hogj az Anglia által felidézett eseménynek kétségtelenül meglesznek a súlyos követ­kezményei. Az amerikai közvélemény előtt nyilván nem lesz közömbös az a tény, hogy Darlant akkor tették el láb alól, amikor az angol—amerikai ellentétek a legveszedelme­sebb módon kiéleződtek az északafrikai tér- foglalás kérdésében. A „Deutsche Dip’omatisch Politische Kor­respondenz“ megállapítja, hogy Darlan Roo- aevelt személvének letéteményese volt Kran- eia-Északafrife’ában. ö nyújtott segédkezet aboan, hogy a csillagos lobogót kitűzhették a francia gyarmatbirodalom területén. Az Egyesült Államokba vetette a jövőre vonat­kozó reményeit s nyiltan hangoztatta An­gliával szemben érzett ellenszenvét. A Reu­ter angol távirati iroda már több nappal előbb mintegy szemrehányásképpen a követ­kezőket közölte: Darlan az amerikai ható­ságokkal való készséges együttműködésének hangoztatása mellett gyakran megemlítette családja háromszázéves harcát Anglia ellen. Anglia azzal is megmutatta igazi arcát, hogy Darlan temetésén nem is képviseltette magát. Az árulót szombaton temették el az algíri székesegyházból s a szertartáson a francia katonatiszteken kívül megje’ent Eisenhower tábornok, az amerikai haderő főparancsnoka és Clark amerikai tábornok is. A helyzet fejleménye egyelőre az, hogy Dorian hatáskörét Giraud tábornok vette át s Londonban ngy tudják, hogy De Gaulle hajlandó együttműködni Girand-dal. A brit hírszolgálat szerint viszont Giraud is közöl­te, hogy együtt akar működni a degau lis­tákkal. Ang'ia tehát látszólag e’érte céiját, az északafrikai franciák vezetője most már kész összehangolni tevékenységét az angol Zsoltiban álló francia árnyékkormánnyal. Kérdés azonban, hogy mit szólnak ehhez az Egyesült Államok ? Eisenhower egyelőre nem nyilatkozott erről a kérdésről. A helyzet azonban nem olyan egyszerű s ezt a legjob­ban az mutatja, hogy ezzel az üggyel kap­csolatban újból emlegetik Roosevelt é« Chur­chill személyes találkozásának valószínűsé­gét. Bejelentették, hogy De Gaulle Newyork- ba utazik s ugyanoda várják Catrou.v fran­cia tábornokot is. Hull, az Egyesült Államok külügyminisztere egyébként kijelentette, hogy Darlan meggyilkolása gyáva és meg­vetendő cselekmény és ezzel megmondott* Amerika véleményét angolszász szövetsége­sük politikai eszközeiről. AZ ÉSZAKAFRIKAI KÉRDÉST London Darlan eltüntetésével vélte megoldani — célját azonban itt sem érd el — Hogyan fogja azonban megakadályozni azokat az egyre nyilvánvalóbb elszakadási törekvése­ket, amelyek Kanadában és Ausztráliában nyilvánulnak meg. A „Nya Daglirht Atle- handa“ című svéd lap Lisszabonból azt a Fehér Házhoz közelálló körökből kapott ér­tesülését közli, hogy az utóbbi hete .ben Washingtonban több értekezleten beszélték meg Kanadának a habom után az Egyesült- Államokhoz való csatlakozását. Ezt a tényt az Egyesült-Államokban úgy tekintik, mint természetes befejezését annak a fejlődésnek amely már 1940 augusztus 19-én megin­dult, amikor La Guardia elnökletével meg­alakult a Kanada-amerikai védelmi bizott­ság. A kérdés, — amint Angliában mond­ják — az utóbbi napokban jelentékenyen előbbre jutott a kívánt megvalósulás felé. Az Egyesült-Államoknak a maguk szem­pontjából Kanada kérdésében igazuk van. Az egyre gyengülő brit birodalom nem tudja a szükséges erőt nyújtani északame­rikai társországának, az pedig önmagában úgysem tudna elleoáliani.a washingtoni hó­dító szándékoknak. Kanadának az Egye­sült- Államok hoz való csatlakozása esetén, Anglia azonban elveszít} az északaiuerikai szárazföldön rendelkezésére álló hatalmi területet s teljesen kiszorul az Újvilágból. Ausztrália ugyancsak jelét adta annak a szándékának, hogy a tehetetlennek bizo­nyult brit birodalom helyett inkább az Egyesült-Államokra kíván támaszkodni. Nem csoda hát, ha Newyorkban mindig ér­zékenyen szisszennek fel, ha London túlsá­gosan erősen hangoztatja a birodalmi gon­dolatot, hiszen ez kanadai é« ausztráliai terveik ellen irányul — sőt legújabban már indiai tervekről is lehet beszélni. v • _ • ", V­AZ EGYESÜLT-ÁLLAMOK UJ OR­SZÁGGYŰLÉSE január 7-én nyílik meg. Roosevelt ellenzéke a legutóbbi választáso­kon, mint ismeretes, jelentős mértékben előretört és igy az elnök, amint azt a lon­doni „Daily Herald“ megállapítja, megnyitó beszédét meglehetősen kényes helyzetben lesz kénytelen elmondani. Számolhat azzal, hogy rendkívül éle* ellenzéki álláspont ala­kul ki vele szemben. Különösen Angliában régebben könnyen hajlandók voltak azt hinni, hogy mindabban, amit a Roosevelt- kormány kijelentett, az egységes amerikai vélemény nyilvánul meg. Most azután ha­marosan mást tapasztalnak majd . . . Az tij képviseiőház tagjainak jelentős része elváltaién nem helyesli Roosevelt háború Berlin, december 28. (MTI.) ’ A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A Terek-vidékén összeomlottak az ujabh ellenséges támadások. Ennek során a Volga és a Don között, valamint h Don kanyaru­latában vasárnap is sikeresen folytatott el­hárító harcokban megseiniiiisitcttünk 59 szovjet páncélost. Ugyancsak súlyos vesz­teségeket szenvedett az ellenség azoknak a heves légitámadásoknak a következtében amelyekben ola^z repülökötelékek is rászt­Berlín, december 28. (MTI.) A Német Távirati Iroda értesülése szerint a keleti harctéren a harcok súlypontja a Volga és a Don között, valamint a nagy Dou-kanyar- ban volt. A Volga és a Don között lezajló erős szovjet támadások el hántása közben utáni terveit az Angliával való szoros együttműködést illetően. Nem lehetetlen azért mégsem, hogy Rooseveltnek sikerül közös nevezőre hozni, legalábbis külpolitikai téren, pártja ét el­lenzéke véleményét, mert alapjában véve mindkét csoport ugyanazt akarja: a« ame­rikai imperializmus minél erősebb kiter­jesztését. Csak módszerbeli különbségek vannak közöttük s az Angliával való együttműködést úgyis úgy képzelik el, hogy minél nagyobb részt szakítsanak ki és helyezzenek közvetlen amerikai uralom alá a brit birtokok közül. * A KARÁCSONYI ÜNNEPEK ALATT teljes nyugalom volt a honvédhadsereg arc­vonalán. A véd daliásokban őrködő s a tarta­lékban levő csapatok :* lehetőséghez képest bensőséges áhítattal ünnepelték a Megváltó születésnapját. A honvédek között nagy­mennyiségű szentet csórna got osztottak szét. Még az ünnepek előtt, az elmúlt héten soproni és veszprémmegyei honvéd roham­csapatok Hegymegi százados parancsnoksá­ga alatt meglepetésszerűen betörtek az el­lenséges vonalakba, ötven földerődöt felrob­bantottak s több fogollyal és nagy fegyver- zsákmánnyal tértek vissza állásaikba. A Volga és a Don között és a nagy Don- kanyarbari a karácsonyi ünnepek alatt is folytatódtak a szovjet támadások s a német és szövetséges csapatok ellenakciói. A né­met támadó mozdulatok, amelyek fölváltot­ták az .eddigi védekező harcmodort, jó ered­ménnyel haladnak előre és a német csapatok sok, a Szovjet által megszállt helységet fog­laltak vissza. A bolsevisták által megelő­zően elért kisebb, helyi jellegű eredmények ezzel máris, megsemmisültek és a szovjet csapatok több helyen kiindulási állásaikon túlra szorultak vissza. A Don-kömyéken je­lentős számú szovjet csapatot zártak körül. Millerovo mellett német harcikocsik teljesen szétszórtak egy szovjet páncélos dandárt. Rzsevtöl délre, Toropee környékén és a Vé­tóidé Luki-i támaszpontért folyó harcban a ■Szovjet hallatlan véráldozattal fizette meg részben több hadosztálynyi erővel folytatott támadásait. A szovjet Csapatok csak Velikie Lukinál kétezernél több halottat és hétszáz sebesültet hagytak karácsony másodnapján a csatatéren.-» ÉSZA K VERI K A BA N Rommel csapatai — amint a Budapesti Értesítő zürichi értesítése alapján jelenti — - Misurata felé vonulnak vissza. Az angolszászok csak nehezen és ta­pogatózva követik a tengelycsapatokat s nagy gondot okoz számukra a sok aknamező és az utánpótlás kérdése. Tuniszban a legutóbbi napok harcai újból nagy és hadászatilag fontos területeket biz­tosítottak a tengelyhatalmak részére és az Atlaszhegység s a Tunisz északi részén fek­vő dombos vidék is szilárdan kezükben van. vettek. A középső arc vonalszakaszon visz- szaverliik a német állások elleni Helyi tá­madásokat. Az limen-tótól délkeletre az ellenség uiabb támadásra indult. Bár az ellenséges csapatokat heves tüzérségi tűz és nagyobb páncélos erők támogatták, kemény hareok- Imn, részben ellentámadással visszavertük őket. A Jeges-tengeri arcvonalon /.uliunóbom- báző repülőgépek támadásokat intéztek a Halász-félszigeten lévő kikötőberendezések, valamint IHurinanszk ellen. A támadások jó eredménnyel jártak. és a sztálingrádi szakaszon is a német re­pülők különösen súlyos veszteséget okoztak az ellenségnek, amikor a hadsereg kötelé­keinek tehermentesítése végett bombázták a gyalogságot és a páncélosokat. A páncé­los támogatással elönjmmuló bolsevik! tóté­59 szovjet páncélost semmisítettek meg a németek vasárnap a Volga és a Don között Elkülönített rohamokra forgácsolja a német erő a fco’sevisfa tömegtámadásokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents