Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-24 / 291. szám
II KszxirUrxttn *'*’* U:..-. Roosevelt és Franciaország tragédiája 12 1942. K AU AC S O Mr Amikor ük angol és amerikai csapatok partra- szállottak Francia-Északafrika területén, tulajdonképpen nem tettek mást, csak befejezték azt a rablóhadjáratot, amelyet az angolszász hatalmak volt szövetségesük elten indítottak. A szemünk előtt lejátszódott francia tragédiának legszomorubb fejezete a legélesebb világításba helyezi az angolszász önzést, amely nincs tekintettel a szerencsétlenségbe taszított egykori barátra rent, ha bármilyen kis saját előnyéről is van szó s az ellenféllel való bátor, szemközti kiállás helyett inkább a volt fegyvertárs területét szaggatja laasankint darabokra, mert tudja, hogy itt számíthat a legcsekélyebb ellenállásra. Az angolszász magatartás viszont csak újabb fénnyel veszi körül azt a nemes- telküséget, amellyel a tengelyhatalmak, bántak a legyőzött ellenféllel. A compiegr.e-i fegyverszünet nem bántotta a tengerentúli francia birtokoltat, mm nyúlt hozzá a francia hajóhadhoz:, meghagyta a francia fel- emelkedés leglényegesebb eszközeit. Mindettől azonban Roosevelt és Churchill ármánykodásai fosztották meg a franciákat, azt az államot, amely az ö izgatásuk nélkül talán jobban meggondolta volna 1939- ben, hogy nem volna-e helyesebb megkeresni az együttműködés lehetőségeit a hatalmas szomszéddal. Mindez nem jelenti azt, mintha a franciák fegyverszünet előtti vezetői nem lennének vétkesek a nagy világégés kirobbantásában, ök is részesei annak az összeesküvésnek, amely minden erővel meg akarta akadályozni, hogy Európa szegény nemzetei valaha is erőre kapjanak. A. francia politika emberei azonban többe- kevésbé maguk is bábok voltak és a háború •igazi előidézőit az angolszász és bolsevista táborban kell keresnünk. Mind a kettőt ugyanaz a vágy fütötte: a világhataiom mámora. A brit birodalom meg akarta tartani veszedelmesen omladozó, de még az egész világot bepókhálózó kizsákmányoló szervezetét, az Egyesült Államok politikusai és pénzemberei a legmesszebbmenő, ugyancsak az egész világra kiterjedő hatalmi álmokat szőttek, a bolsevizmus pedig mindenhová el akarta terjeszteni embertelen tanítását s ennek nyomán a maga hatalmi gépezetét. Franciaországot, mint az uj Európa elleni első számú kardot akarták felhasználni és amikor a kard eltörött, minden ürügyet felhasználtak arra, hogy amit a győztes jóakarata meghagyott, az első lehetőségnél maguknak kaparintsák meg. 1939 előtt és azóta elsőrendű szereplője a francia tragédiának az Egyesült Államok s főleg elnöke, Roosevelt, akit Hitler vezér a világégés föclöidózőjéitck nevezett. * Az első világégésből Franciaország győztesen került ki, az amerikai szellemet“ azonban akkor is tapasztalnia kellett. Az Egyesült Államok bankárai a katonai segítségért, a. szállított hadianyagért könyörtelenül behajtották szövetségesüktől a. busás hasznot hozó összegeket s 19Z0 és 1930 között Franciaországban az U. S. A.-t „Uncle, Shylock“-nok becézték, pedig akkor a csillagos lobogó árnyékában tevékenykedő üzérek csak a zsebébe nyúltak bele a franciáknak. Kezdetben nagyon romantikusak és meghatnak voltak a. két állam kapcsolatai. Az Egyesült Államok megalakulásánál francia harcosoknak is nagy szerepük volt s a fiatal tengerentúli köztársaságot egyre több szál kapcsolta össze a XIX. század gyarapodó s az 1870-en bukás után újból hatalmasan előretörő Franciaországával. Mindkettő a szabadság, a demokrácia, a nagy emberi eszmények hordozójának hirdette magát. A newyorki kikötőben álló óriási szabadságszobrot 1886-ban a francia köztársaság ajándékozta az óceánontuli hatalmas barátnak. 1936-ban ünnepelték ennek az eseménynek ötven' éves évfordulóját s ekkor Roosevelt elnök Lebrun akkori elnök rádióüzenetére nagy beszédben válaszolt s mindketten hangoztatták a két nemzet „hagyományos barátságát és azt az elhatározottságot, hogy együttesen védik meg a demokráciát és a békét“. Hat év telt cl azóta. És ma ugyanaz a Roosevelt küldötte el csapatát, hogy megszállják az anyaországon kívül még megmaradt utolsó francia területet, amelytől a francia nép élelmiszerrel való ellátása, életben maradása függ, azzal a szándékkal, hogy a jövő nagyon is kétes reményeivel és a. jelen nyomorúságaival kétségbeesett újabb harcokba hajszolják s akkor ök a tönkrement Franciaország testén át betörhessenek Európába. * 1936-ban Roosevelt belpolitikai nehézségei miatt egyre jobban a külpolitikára vetette magát. Abban a mértékben, ahogyan Európa, két nagy nemzete, a német és az olasz mindjobban önmagára és egymásra talált, nőtt az Óceánon túl a gyűlölet az erősödő Európa ellen. Eltagadhatatlan szerepe van ebben a Roosevelt mellett és mögött álló nemzetközi zsidóságnak, amely kicsúszni érezte lába alól az európai vadászterületet. Az amerikai elnök s az angol politikusok jelentős réssé —- köztük elsősorban Churchill —• már akkor elhatározták, hogy fegyverrel akadályozzák meg Európa végleges gyógyulását s Franciaországból kiindulva szervezték meg terveik keresztülvitelét. Roosevelt politikájának szószólója 1937— 1940. években Parisban Baltit volt, a mostani világháború, előtti nagy politika egyik fő méregkeverője. Két évi moszkvai nagyköveti tevékenység után Párisba küldte az elnök bizalma. Bullit hatalmas tevékenységbe kezdett. Végigkószálta a francia földet, minden lehetséges alkalommal beszédeket mondott, egyre harciasabbakat, feltámasztotta az el- alvóban levő francia-amerikai szervezeteket s később, amint Roosevelt mindjobban elfordult az amerikai elszigeteltség elvétöl, híven követte és sokszor tulharsogta gazdája kijelentéseit. 1937. október 5-én Roosevelt nagy beszédet mondott Chicagóban s ebben békebontóknak és támadóknak minősítette a tekintélyuralmi államokat s azt javasolta, hogy ezeket „a béke igazi barátai" helyezzék nemzetközi vesztegzár alá. Bullitt hamarosan megtalálta, az utakat a szabadkömüves-zsidó vezetés alatt, álló Franciaországhoz. Ebben a tekintetben nem volt hiba és félreértés. Ugyanaz a szellem uralkodott a Szajnaparton, mint a Fehér Házban és a tevékeny amerikai nagykövetnek csak az ismerős húrokat kellett megpendítenie, hogy készséges zene válaszoljon reá. Az, osztrák Anschluss után Csehszlovákia védelmére összpontosult a figyelem. 1938 július 10-i reimsi beszédében Bullitt a „nemzetközi erkölcsöt lábbal tipró államok“ ellen harsogott s 1938 szeptember 4-én az U. S. A. és Franciaország közötti „entente profondc“-t hangoztatta. — Ha Franciaország háborúba sodródnék jelentette ki többek között — akkor az Egyesült. Államok azonnal teljes erejéből melléje állana. Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog uj évet kíván kedves vevőinek az őskeresztény I Imre Marion töltőtoll-szaküzlet — Kossuth laios-utca 54. Az amerikai tervekre meglehetősen lehn- töen hatott az 1938 szeptember S9-i müncheni egyezmény. A Fehér Házban óriási volt a felháborodás a francia és • angol magatartás „gyávasága“ miatt s az óceánon túl a demokrácia elárvulásáról beszéltek. Washington, a tekintélyuralmi államok elleni küzdelem fö fellegvára, most fokozótt rohamot indított. „Stop Hitler“ és „no further appeasement“ — hangoztatták az óceánon túlról s Roosevelt kíméletlen harcot hirdetett Németország ellen. 1938 októberében és novemberében hosszú tanácskozások folytak a Fehér Házban s már akkor leszögezték az amerikai támadó politika alapelveit. Franciaországnak fontos szerepet szántak, neki volt feladata, hogy elsőként szálljon szembe Németországgal. Amerikában az volt a remény, hogy a franciáké a világ legjobb hadserege s legfeljebb a légi haderő szorul némi kiegészítésre. 1939 januárjában francia légügyi küldöttség járt Amerikában s akkor az egyik „nagyszerű“ amerikai modell kipróbálásakor súlyos szerencsétlenség is történt 1939 februárjában Roosevelt Összehívta a szenátus külügyi bizottságát, sötét színekben ecsetelte a helyzetet és kijelentette, hogy „Amerika határai a Rajnánál vannak“. A francia sajtó á legélénkebb visszhanggal válaszolt Roosevelt nyilatkozatára s a tüzet Bullit szorgalmasan szította. 1939 február 22-én a párisi amerikai klubban beszélt s a jelenlévő Daladier francia miniszterelnök Rooseveltet a világ békeakarata vezérének nevezte s biztosította minden francia teljes együttműködéséről. A cseh-morva védnökség létesítése után Roosevelt fenyegetés! politikája és Bullit ehhez hangolt kísérőzenéje még élesebb lett. Sumner Welles amerikai külügyminiszter március 18-án a német eljárást vakmerő törvénytelenségnek nevezte s Bullit kijelen■tess» FF R. T. div a f éi r uhaz KoIoMTár, 'W«esseféiiY2-ii. 6. Telefon: 24-SF9. ff • , —Jt tette, hogyha Anglia és Franciaország továbbra is engedékenyek lesznek Berlin irányában, neki meg vannak az eszközei, hogy hatásos kényszert gyakoroljon ezekre az államokra. A háború kitörését, megelőző hetekben az amerikai diplomácia kétségtelenül ezeknek az elveknek alapján járt cl s fö- eszköze volt unnak, hegy a, fennforgó kérdésekben nem jöhetett létre az észszerű megegyezés. 1939 szeptember 3-án, a háború kitörése napján, nagy volt a megelégedettség a Fe hér Házban. Roosevelt ezt természetesen nyíltan nem mutatta, ellenkezőleg, sajnálkozó kijelentéseket tett s arra célozgatott, hogy ö előre látta a dolgok ilyen fejlődését. Természetesen, hiszen nagyrészben ő idézte elő. Franciaország most. már tehát habomban állott, az amerikai segítség azonban nem volt sehol. 1940 márciusában megjelent Parisban Sumner Welles és ígért, Ígért, igéit... a szállítmányok azonban csak nem érkeztek. 1940 május 10-én, amikor a német véderő megkezdte a döntő rohamot Franciaország ellen, az amerikai segítség éppen olyan mesz- sze volt mint a háború első napján. A francia sajtó és a hivatalos szervek se- gélykiáttásai egyre sürgetőbbek lettek. Pittman amerikai szenátor erre június elsején csodálatát fejezte ki a francia hadsereg iránt. Henry Wallace junius 4-én felszólította az amerikai hadiipart teljesítményei fokozására s a Reuter távirati iroda junius 6-án jelentette. hogy egy amerikai Vöröskereszt-hajó valószinüleg junius 16-én elindul Franciaország felé. Junius 14-ére virradó éjjel, Paris elestének napja előtt Rc.yna.ud. francia miniszterelnök rádiószózatban kért segítséget az Egyesült Államoktól. Junius 15-én Roosevelt távirattal válaszolt, ő is „csodálatát fejezte ki“, kijelentette, hogy az Egyesült Államok többet nem. tehet, mint. amit. niá.r tett, legmélyebb rokonszenvéröl biztosította a franciákat s végül megjegyezte, hogy a táviratban foglaltak nem jelentenek semmiféle katonai jellegű kötelezettséget. Ezután következett a bordeaux-l minisztertanács, Reynaud lemondott, Pétain. vette át az állam vezetését és fegyverszünetet kért a németektől. * A francia lépés hírét Washington a legnagyobb megdöbbenéssel fogadta.. Hogyan mertek a franciák a Fehér Ház megkérdezése nélkül tárgyalni a németekkel, miért nem harcoltak, ha kilátástalanul is. az utolsó csepp vérig? Első lépés az volt, hogy zároltak az Egyesült Államokban levő francia ■vagyonokat, de nem követték Anglia példáját és. nem szakították meg a. diplomáciai viszonyt Pétain kormányával. Ennek a. magatartásnak okát azonban nem a régi barát iránti rokonszenvben. vagy részvétbe.n találhatjuk meg, hanem abban, hogy Washingtonban felismerték, milyen kitűnő megfigyeld és a további akciókat előkészítő hely less Vichy az amerikaiak részére és mert meg akarták minden eszközzel akadályozni egy esetleges német-francia együttműködés létrejöttét. Ezt Roosevelt 1941 május 15-i nyilatkozatában őszintén meg is mondotta. Kijelentette, hogy az északafrikai gyarmatbirodalom minden veszélyeztetettsége egyúttal veszedelmet jelent a; ,nyugati félgömb“ számára is. Azóta a vichyl amerikai nagykövetség, ahova Bullitt után Leahy tengernagy költözött be, valóságos zarándokhelye lett azok-' nak, akik továbbra is a hazájukat szerencsétlenségbe taszító, majd csúfosan cserbenhagyó angolszászoktól várták reményeik teljesülését. Itt szőtték azokat a szálakat, amelyek legutóbb Darlan és társai árulásához vezettek s amint maga Darlan elismerte: miniszterelnöksége idején már megbeszélték az amerikai akció terveit. Washington jól tudta, hogy a szerencsétlen francia népet csak még nagyobb nyomorúságba dönti, világhatalmi terveiben azonban Franciaország is csak olyan bábu, mint a délamerikai államok, vagy az északafrikai bennszülött uralkodók. Ma pedig az amerikai csapatok ott állanak a francia gyarmatokon s kt gondolhatna arra, hogy az Egyesült Államok mindezt azért vállalja, hogy majd egy szép napon visszaadja a franciáknak. A francia tragédia mögül egyre sötétebben tűnik elö az amerikai imperializmus árnya. DR. GERGELY. JENŐ
