Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-24 / 291. szám
J947. KARÁCSOM' 5 MSrnmOrsm Vidám s komoly dolgok az ásatásokról Irfo: László Gyula dr. Valahányszor szó esik az ásatásokról a legelső kérdések egyike, hogy honnan tudjuk előre azt, hogy azon a helyen, ahol éppen megkezdjük a munkát, találni fogunk valamit. A kérdezők legtöbbje 'valami régi Írásokra és feljegyzésekre, vagy épe őséggel térképekre gondol 8 ilyenkor előkerülnek azok 8 jólismert történetek, amelyekről az irodalomtörténészek bizonyára első pillanatra meg tudnák mondani, hogy milyen középkori mesegyűjteményből keltek egykor szárnyra. Leggyakrabban a múlt század végén itt járt török nagyurakról hallunk, akik kereskedőnek öltözve járták a vidéket, valami ákom- báhomos térképpel kezükben, végre hosszas méricskélés után megállapodtak egy ormótlan nagy kőnél s tudakozták, hogy ki a terület gazdája. A gazdától aztán jókora pénzért megvették a követ, s beszállittaiták lakásukra. Másnap már hire-haimva sem volt a kereskedőknek s a nagy követ kettétörve egyetemi magántanár találták meg szobájukban. A kő belsejében még a nyomát is látták a benne elrejtett vasládának, mások meg látták, amint éjnek idején a kincsekkel teli ládát nyögve cipelték kocsijukra. A föld mélyében rejlő kincsekkel megrakott pince meséjének meg szinte annyi változata van, ahány falva van hazánknak. A múzeumi ember nap mint nap kap leveleket, amelyekben hol Árpád sírját, hol Attila sírját találják meg s titokzatos közlésekkel adják ezt tudtára, nehogy egymaga menjen ki s a kincset saját magának ássa meg. Egy ilyen levélnek a máso'atát ma is őrzöm s alább néhány passzusát szó- szerint közlöm, mint az álomlátó kincskeresők mesevilágának szép példáját. A levél írója természetesen nem kisebb dolgot talált meg, mint ’Attila sírját. Kihagyva a kevésbbé érdekes részeket, ezt a nagy felfedezését a következő szövegű levélben közölte: Miféle koporsó ez ?... Magyar ót német új gyorsíró, gépíró, helyesírási tanfolyamok indulnak január 4-én a Dr. Jékey Istvánné, as áli. kereskedelmi szaktanfolyam oktatójának iskolájában Tímár-utca 2, a főpostával szemben. (Telefon; 22-84.) Behatások: Hétfőn, szerdán, pénteken 9—12-ig és d. u. 5—7-ig. Államvizsga. Álíamérvényes bizonyítvány német gyorsírásból is. ... kegyeskedne támogatni az ön tudásával. Síi nem leszek háládatlan és fáradtságát bőségesen meg fogom honorálni. Tud- •uiUik arol van szó, hogy nekem van egy nagy titkom akiről ez idajig nem tud senki- nem, én meg találtam az Atila sírját. De "kérem ha a titkomat most. meg tudják senkivel ne közölje még mi ketcn meg nem eüapottunk. Sn egy alkalommal vermet ástam valahol és az ásatáson közben egyszer csak kemény cement lápra bukantam, kiváncsi voltam, hogy mi ez a cement itt a földben. Hát, szemem szám elölt mikor körül ástam. Egy kis négyszögletes, azt lehet mondani mind egy kis szoba ólján nagy cement házikót ástam körül. Dr ajtóját sehol sem találtam rajta... végre, csákányai nagy lakat törtem rajta és be néztem, akar tufám meg, hogy én mit találtam. Bent a cement boáéban van egy köböl egy asztal, az asztalon van egy irtozatos magas vas koporso, meg voltam Ütközve, hagy miféle kaparSO ez, hogy ilyenmagos és széles. Lakat volt rajta., bene •rozsdás kulcsai kinyi- totam és bene másik koporso, ez meg érc koporso ezen is volt egy lakat de ez még máina is úgy raifj/og mint ha arany volna, azt. hiszem, hogy nem is tehet más mint arany. Ezt is a bene lévő kulcsai ki lehetet nyitni, cs képzelje még oben is még megint volt egy olyan gyönyörű szép fényes koporso én vgy gondolom, hogy ez tiszta arany. Esen is lakat van kulcsai eben is bele lehet látni.., képzelje el eben mit. Uitam. Egy szakaion öreg ember fekszik korona lejin mint ha élne. De nem él, körülöte a koporsóban csupa, fényes ragyogó köveket meg van rakva, rengeteg sok gyémánt meg 'ég- szerek, Van a koporsóban egy négyszögletes kemény dolog, de nem papír hanem valami bőr és ara írva valami, dr én nem Uitam elolvasni... de meg ezenkívül van ott két nagy vas láda nagy pántokkal le lakat oh a éti. már a lakatokat le vetem,, itt fog még an Igazgató ur látni valamit,, az egyik láda teli van arany koczkákal a másik láda leli von ragyogó kövekéi, Eín mindent rísz a rejtelem, hogy rajiam kívül senkisem tudja hol va n... Aztán lássák! __ A vidéket járva gyakran haji az. ember olyan magukba zá rkózott, s már csaját mese- vi légük ban élő kincskeresőkről, kiknek gondolkozásában a valóság és az álom annyira, egybeolvadt., hogy már maguk is inkább a valóságot hiszik álomnak. Ez a meghatóan bájos leírás is ilyen embertől szarmazhatik. Van azután egy másik fajtája a ,,régészeknek", de ez már szinte nélkülözhetetlen segítőtársa, a tudományos kutatásnak s példaképe a józan magyar embernek. Ásatásainkkor ugyanis úgy jánmk el, hogy munkásaink közül egyet elömunkássá nevelünk. Ezek közül igen kitűnő embereket ismerhettem meg. Az egyik alföldi falunk környezetének felkutatását például egyik elömunká- sunknak köszönheti a magyar tudomány. Megtanulva a modem ásatástechnikát, szabad idejében bejárta a határt s ahol gyanús volt a terület, egy-egy kutatúgödröt ásott, ha temetőre vagy sírra bukkant, mintaszerűen megásta és azonnal jelentette a múzeumnak. Sok nagy kiterjedésű temető nyomára bukkantunk az ö tudósításai nyomán. Meg is becsültük s rendszeresen elkilldöttük néni dolgozatainkat. Valamennyit elolvasta s szép régészeti tudásra tett szert, ha pedig olyasnüt talált a szövegben, amit hiányos olvasottsága miatt nem érthetett meg. legközelebbi találkozásunkkor kifaggatott. Egyszer, hogy-hogynem hosszab ideig megfeledkeztünk róla s küldeményeink elmaradtak. Ekkor egy panaszos levéllel fordult hozzám, sajnos levele elkallódott, de egy sorára ponNem azt. keresik ezek a falusi magyar emberek a leletekben, rmi csillogó és mese- szerű, hanem ugyanazt, amit a komoly tudományos munka is kutat: az egykori emberek életét s a halálról való elképzelését. Sok esetben komoly segítséget je'ent az ö, sok ősi j emlékképet őrző lelkiviláguk a rejtett dolgok felfedésénél. Tudományos nyelvre átfordítva úgy tnondhatnók ezt, hogy a régészet égjük legfontosabb segitőtársa a néprajz, a mai népi élet. ,'A lélek színes játékairól, a fantázia mlthoszteremtö birodalmából térjünk most már arra, hogyan is történik az ásatás s feltárt leletekből miként lehet az egykori életet megszólaltatni. Az alábbiakban a nép- vándorlás és az első magyar századokból való emlékek ásatásairól lesz szó. Sajnos, ebből a korból nem áll rendelkezésünkre semmiféle írásos feljegyzés s mégkevésbbé térkép arról, hogy hová is temetkeztek a régiek. A temetők nyomára a véletlen vezeti a tudományt. A véletlen számtalan alakja közül néhány: szántás, szőlő alá való forgatás, kutásá-s, homok- vagy agyagkiterme- lés, kapálás s általában minden o'yan munka, amelyik a föld mélyebb rétegeit bolygatja meg. A geszterédl (Sza.holcs-megye) honfoglaláskori fejedelmi sirt például néhány centiméter mélységből ennivalójuk u|*in kereső disznók túrták ki. Az akkori magyar művészet legmagasabb fokát képviselő aranytárgyak igy kerültek a Nyíregyházi Múzeumba. A Szilágysomlyón talált egyik tösan emlékszem. Azt írja ebben „ .. .hogyha a Tanár urak annyira sem becsűinek engem, hogy elküldjék dolgozataikat, akkor én felhagyok a régészettel, aztán lássák a Tanár urak, hogy' mit tudnak nélkülem csinálni". Bármilyen furcsán is hangzik, de igaza volt, mert ö élt kint a terepen, ö járta sorra a földeket, amikor szántottak vagy szőlő alá forgattak s bizony nélküle sok érték veszett volna el. Hosszas történeteket mondhatnék el arról, hogy az ásatásokon alkalmazott munkásemberek hogyan vélekednek munkánkról. Ez a része a dolognak túlnő az anekdotázás felelőtlenségén s mélyen és komolyan világit bele a magyar ember múlt- és történelemszemléletébe. Egy-egy megjegyzésük néha elevenebben kapcsolja össze, a régmúlt időket a mával s a jövővel is, mint sok fáradságos, Íróasztal mellett született tudományi»; szakmunka. Az élmény komolyságán túl sajnos nem mehetek itt részletekbe, mert ennek megírásához olyan művészemberre van szükség, akiben ez az időtlen észjárás megfelelő művészi szerkezetben kristályosodik ki. Az egyes esetek elmondása, a környezet és a mondó ember megelevenitése nélkül csupán érdekességnek hatna s profanizálná azokat a súlyos gondolatokat, amelyek közvetlen szavakon át nem kisebb dolgokról beszélnek, mint az élet és a halál. nagy aranykincs pedig horgon ya ül tel őskor került elő, stb: stb. A felsorolt két példa, egyúttal egy szomorú tanulságot is jelent a ró gészek számára s ez az, hogy éppen a legnagyobb értéket jelentő s igy müvelődés- történetUeg legfontosabb leleteket sohasem szakember találja meg, hanem hozzánem- órtök dulják fel » gyűjtik egyhe. Másként van ez a temetőknél. Az avar temetők többszáz sírjából a találók rendszerint csak néhányat tesznek tönkre, a lelet hírére kiszálló ásatók még mindig találnak elegendő hiteles és bolygatlan sirt ahhoz, hogy ez a hiba is helyrehozódjék. Az ásatások rendszere A siroknak nyoma a mai földfelszínen már rendszerint egyáltalán nem látható s igy érthetők azok az állandóan megismétlődő kérdezősködásek, hogy hogyan keressük meg a sírokat? A véletlen vezet-e rá az első megtalált sir után a többi nyomára, vagy van valami rendszer az ásatásban? Határozott rendszerünk ran s ez a rendszer egy roppant egyszerű megfigyelésen alapszik. Lényege a következő: ha bárhol leásunk a földbe, azt találjuk, hogy a növényzet, fö dmüvelés, férgek, stb. átjárta legfelsőbb réteg, az úgynevezett termőföld alatt, érintetlen, összetételében egységes s igy egyenletes színű rétegek következnek. Ha ezekbe a rétegekbe beleásunk, majd a megásott gödröt ismét betemetjük, akkor a különböző rétegek földje i a gödör betemetésekor összekeveredik s igy a körülötte meg nem bolygatott egységes színű földtömegtől jól 'megkülönböztethető. Ez a szHikiilönbség olyan erős, hogy többezer év után is- élesen meglátszik. A sírok ásásakor ugyanaz - volt az eset. mint amit fentebb a gödörásáskor vázoltam. Az ásatáskor tehát elsősorban az a tennivalónk, hogy a termőföld rétegét eitávolitsuk s ». kapott nyers földfelszínt simára lapátoljuk, így 50—60 cm-es »mélységben már tisztán kira jzolódnak az esetleg t méter mélységben levő sírok körvonalai s igy a továbbiakban csak a sírok helyét ássuk meg mélyebbre, egészen a sir fenekéig. Ilyenmódon igen sok munkát takarítunk meg. További munkamegtakarítást jelent az is, hogy rendszerint nem’ az egész átkutatandó felszínt „borotváljuk meg", hanem egymással párhuzamosan, egymástól félméternyi közzel elválasztott kutatóárkokban végezzük el csupán ezt a munkát. A falat csak ott törjük át, ahol a sir kirajzolódó képe szerint a keresett. sírok a. közfalak alatt is átnyúlnak. Ennél sokkal összetettebb munka az egykori lakótelepek feltárása, de ennek ismertetésére ez alkalommal nem térek ki. A sírok megkeresésének fent vázolt módja után kezdődik azonban a tulajdonképeni finom munka. Mig az eddigiekhez elég,egy földhöz értő ember, a sir feltárása, már komoly tudományos felkészültséget igényel. Az,- aki nincsen tisztában az illető kor régészeti és művelődéstől téneti kérdéseivel, még a legjobb akarat mellett is tönkreteszi a sírokat, még abban az esetben is, ha ügyes kézzel és nagy óvatossággal hantja le a földréteget a csontvázról és a leletekről. Ennek a látszólagos» ellentmondásnak bemutatására csupán egy példát hozok fel. .Jóidéig megfejthetetlen volt s részben még most is tisztázandó kérdéseket rejt magában a honfoglaló magyarok nyiltegezének szerkezete. Pedig a honfoglalók férfisirjainak igen nagy százalékában megtalálták a tegezt is. A tegez azonban romlandó anyagból (fakéreg, bőr, stb. ) készült s igy csak a megerősítésre való vasalásokból lehet egykori alakját helyreállítani. Ámde az ásatók legnagyobb része rendszerint csupán csak annyit jegyzett, fel, hogy pl. tegezvasalások a bál combcsonl mentén. Az eredeti helyükről egyszer már felszedett vasalások helyreállításához természetesen ez nem elegendő. Néha 30—40 mérés is szükséges ahhoz, hogy a vasalások pontos helyzetét rögzítsük s igy a tegez egykori alakjának és szerkezetének megállapításához már az ásatáskor megadjuk a szükséges tárgyi alapot. De. nemcsak a tegeznél van igy, hanem jóformán minden egyes tárgynál rendkívül fontos, hogy hol és mtlyen helyzetben fekszik a sírban. Klasz- szikus esete ennek az a törvényszerűség, amelyet nemrégen fedeztünk fel, ez abban áll, hogy a honfoglaló magyarok a »irha rendszerint mindent fordítva raktak he, nem úgy, mint ahogyan az életükben viselték. Ez az egyszerű megfigyelés lehetővé tette azt, hogy a honfoglalók hitvilágába az eddigieknél sokkal mélyebben pillanthassunk be. Mindezt csupán azért említem, hogy bizonyságát adjam annak, hogy a sírok megkeresésének aránylag egyszerű volta egyáltalán nem jelenti azt, hogy most már mindenki kénye-kedve szerint ásathat. Az ásatási munkákat egyébként is szigorú törvény szabályozza. A törvény értelmében csak arra hivatott intézményeknek s egyes kiváló szakembereknek van .joguk a ma gyár föld és nép régi történelmét hordozó földrétegek mrgásására. Erdély földjén a rendszeres munkát sok kiváló előzmény után Posta Béla indította meg s tanítványai mintaszerű ásatásaikkal és a kor színvonalán álló feldolgozásaikkal felbecsülhetetlen értékkel MEGNYÍLT VERESS ISTVÁN rtiin* likőr és ^fjyéli s*es*esif«ioS4' «fára Kolozsvárt Hor» vécl-u'csi 55. wám. A nép önmagar keresi a muntbaM rasa Erdélyi Kereskedelmi Bank El, A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leónylntézeSe. Foglalkozik a banfeiif^t minden á&ávai.
