Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-24 / 291. szám

A i X \ Siam -* IHAí "felfess ítéli rá df «o-vníí ss or Csüi&rltälc 1942, december 24 Ára m fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70. .NE­GYED ÍVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 721.48. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA? KOLOZSVÁR, BRASSAI-C. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MAGYAR ADVENTNEK CSILLAGA IRTA: FINTA ZOLTÁN arra a megváltásra, amely minket Is meg­illet. Várunk és sóvá rgünk arra a nagy tör­ténelmi pillanatra, amelyben a mi barbár Heródeseink és áinok Pilátusaink hatalma elenyészik és megszületik a mi megváltá­sunk a mi békességünkben, a mi igazsá­gainkban. Tudjuk, mert sorsunk egymást kővető fe­jezeteiből megtanultak, bogy' a mi Adven­tunk nem lehet tétlen sóvárgás. S azért, hogy a mi megváltásunk betlehemi órája eî­jászol felett hirdetett a reménytelenségben szenvedő világnak: Békességet a jóakarata embereknek! Békességet akarunk a ma­gnók földjén. Azon a földön, amely a miénk. Miénk azért, mert arra a földve mi, ma­gyarok hoztuk el a rendnek, biztonságnak erejét és törvényeit. Miénk azért, mert a ml verejtékünk, a mi vérünk és könnyünk tette termővé. Miénk azért, mert a magyar föl­dön valóban békessége volt és van minden jóakarata embernek. Tiszta szívvel és nyn­Keménytelen és hitetilén világ felett gyűlt ki először az a fényes csillag. Fénye Betle­hem felé világított. Királyok és pásztorok indultak arra, amerre a tündöklő csillag- utat mutatott. Nyájak és népek állták körül az. egyszerű jászolt, amelyben a Kisded pi­hent. A magasságokból angyalok éneke hir­dette: Békesség a jóakaratu embereknek. Királyok, pásztorok, nyájak és népek mind, mind megérezték, hogy a reménytelen­ség és hitetlenség- zűrzavara, után eljön végre a rend, a békesség és az, igazság or­szága. Az egyszerű pásztorok és népek a jobb és szebb jövendő sóvárgásának alázatos vágyakozását vitték ajándékképpen a jászol elé, a királyok lömjént és mirrbát, áldoztak a Kisdednek. Mindnyájan biztosak és erősek voltak abban a hitükben, hogy a Megváltót, tátják a jászolban, azt a Messiást, akit maga Isten küldött, jöváteendö a világ biinelt. S a. Kisded békésen piheni szegényes nynsro, lyájan. Kiesi és gyenge volt, de ntja meg volt írva: neki kell majd a templomból ki­űznie a kofáinkat és neki kell majd az igaz­ság ellen fegyverkezett világ utján megjárni a kálváriái, keresztre feszát.tetnie a Golgotán és sziklasirjábói kilépnie annak bizonysá­gául, hogy sem a bit igazságát, sem az igaz­ság hitét, sem a hitben s igazságban rej­tőző megválást megölni nem lehet. Heródes elküldheti poroszlóit, Pilátus mondhat Ítéle­tet; az, igazságot nem járja át pribékek kardja s Poncius Pilátus ítéletét Isten maga semmisíti meg. Ml magyarok, maroknyi nyáj Isten nagy mezőin, már ezer s jónéhán.v esztendeje te­kintünk tiszta szemmel és tiszta lelkiisme- rottel ezen a napon Betlehem felé. Ilyen nagy idő óta vagyunk Krisztus szolgái, Krisztus katonái. S amióta azok vagyunk, folyton keressük méltó helyünket ebben a világban. Keressük és nem rajtunk mult, hogy ha az évezred évszázadainak viharában a magyar sorp mindig csak Advent, mindig csak nagy várakozás és vágyakozás volt bé­kesség és igazság után. A magyar mull ezer évének mindig akadtak Heródesei, Poncius Pilátusai, akik a mi otthonunkat, békessé­günket, igazságankat, a mi magyarságun­kat, és keresztény hitünket támadták, há­borgatták. A ma élő magyar nemzedékek a magyar sors végzetszerüségének ezt a ke­gyetlenségét minden más magyar nemze­déknél jobban megérzik. Nekünk adta meg Isten kifürkészhetetlen parancsa azt a sor­sot, hogy a magunk arasznyi életében éljük át ezer év minden megpróbáltatását. Nekünk nem jelkép, hanem szörny ű valóság a Heró- desek barbársága és. a Poncius Pilátusok erőszaktétele az igazságon. Ez a mai ma­gyar nemzedék vérében és idegeiben ismerte fel azt a történelmi fényi, hogy a magyar élet várakozásteljes várakozás, sóvárgástól vemhes vágyakozás, örök Advent, amelyre el kell jönnie az igazság, a békesség meg­születésének. Tiszta szívvel és ny'ugodt lelkiismerettel állunk Isten szine előtt. Nem akarunk so­kat. A magyar nép, Krisztusnak és a ke­resztnek ez a hűséges és hűségében sokszor próbára tett nyája, csak annyit szeretne, mint amennyit az angyalok kara a betlehemi A mi karácsonyunk godt lelkiismerettel állunk Isten itólőszéke előtt. Az a kicsi föld, amelyben ezer éven át éltünk, békességgel és igazsággal aján­dékozott meg minden rajta élőt. Itt nem volt különbség ember és ember között, amint­hogy maga a Messiás sem Ismert különbsé­get azok között, akik Vele együtt akartak lenni a békesség, az igazság és a Ilit orszá­gában. S mert ilyenek voltunk, akadtak Heróde- sek és Pilátusok, akik a maguk könyörtelen világának szörnyű törvényei szerint keresz­tet ácsoltak számunkra és Golgotát járattak velünk. S ma ismét Adventben él a mi népünk, a békesség és igazság népe. A nyers erőszak, a kalmárszellem világában válunk, várunk K. Luka Ilona rajza érkezzék, elébe kell mennünk a végzetnek és kényszeritemink kell hitünk erejével, meggyő­ződésünk szilárdságával, igazságunk u-ély átérzesével s azzal a hősi önfeláldozással, amely' méltó magyar és keresztény múltunk­hoz. Úgy megyünk szembe a végzettéi, mint ahogy a napkeleti három királyok siettek Bet­lehem felé. Nem tömjént és minilát viszünk kezünkben. Fegyverrel, acéllal ünnepeljük ezt a karácsonyt s az ellenség kiontott véré­vel, a magunk vérének hőhatásával bizo­nyltjuk: Krisztus országát védjük istentele­nek rémuralma és kufárok kapzsisága ellen s ebben az Istennek kedves szent háborúban oltalmazzuk a magunk otthonát, a magyar élet és a magyar lélek drága hajlékát Is. Ebben a küzdelemben nini* különbség ma­gyar és magyar között. Mindnyájan egyek vagyunk az adventi várakozásban és bizo­nyosak a kis magyar jászol felett bizonyos­sággal feltündöklö betlehemi csillag ki gyúj ­tóban s a népek és nyájak eljövendő tisztes­ségadásában: a magunk megváltásának fcl- vlrradásában. így- állunk a magyar sors Betleheme előtt a magyar Adventben. Szi­vünkben ég a bit csipkebokra s kezünkben a kard. amely mognltahnar. és utat vág a magúnk megváltása felé. Különös karácsony ez a magyar kará­csony. Í gy állunk küszöbén, mint a Betle­hem felé zarándokló három királyok és egy­szerű pásztorok. Mindenünk: tömjénünk, mirrhánk, kincsünk és hlliínk, erőnk azé a jövendőé, amely mosl születik: a megváltó -Jövendőé. Tudjuk, hogy a bennünket meg­váltó -fövendő bölcsője körül Heródesek és Pilátusok világa aesarfcoitik s azt. is tudjuk, hogy' sorsunk dől ne.m menekülhetünk Egyiptomba, Helyt kell államink önma­gunkért, otthonunkért, ahoi Isten és a jó- szándék békessége lakozik, hitünkért, ame­lyet ki akarnak pnsztitani az emberiség szi­véből, s templomainkért, amelyeket az Em­ber Fiának hajlékul adtunk, kárpótlásul a betlehemi jászolért. Nagy kötelesség ez s ha teljesítjük, Isten bennünk virágzó Iliiének parancsára, lelki­ismeretűnk békességéért tesszük. Nem ál­lunk egyedül ebben a történelmi kiállásban. Nemzetek és a nemzetekben népek milliói állanak velünk együtt a hit és a kard ere­jével vértezve adventi várakozásban. ITrró- ilesek és Pilátusok világa ellen keli eszmé­nyeinket, kenyerünket megvédeüümeTiiünk. Pusztulásra ítélt s a maga bukásában min­denki más pusztulását kívánó barbárok és kufárok ármádiái ellen kell magunkat, vilá­gunkat, eszményeinket oltalmaznunk. Ha nem tennék, az írás szavai ismétlődnének: Fi erodes halomra ölelné kisdedeinket s Pilá­tus tövissel koszorúzás minden ideálunkat, amelyet szentnek, igazságnak hittünk. Iá állunk, mást nem tehetünk. Hitünk megváltó erejében és kardunk felszabadító dicsőségében bízva a magyar jövendővárás iegizzóhb áhítata Advcntjének nagy órájá­ban várjuk csillagunk fényének fehobbaná- sát. Hisszük és bizonyossággal tudjuk: nem várunk hiába. A nagy magyar Adventnek Is elérkezik legcsodálatosabb órája, amelyben bizakodásunk és reménykedésünk jutalma­képpen a mi jászolunk felett is felgyűl a jövendő útjára világító csillag. Magyarok, bízzatok! Magyarok, ne csüg­gedjetek! A betlehemi csillag fényéből egy sugár a miénk. Betlehem útját járjuk. Egy szempillantásnak kell csak leperegnie a Mln- denség óráján, hogy megérjük, meglássuk az igazság megszületését. S ez az igazság nem más, mint a mi szebb és jobb jöven­dőnk megváltása. Magyarok! Higyjetek, a napkeleti kirá­lyok és a szegény pásztorok hitével... Közeleg az óra, amelyben királyok méltó­ságával a pásztorok tiszta alázatával csen­dül meg a mi Zsoltárunk: — Békesség a jóakaratu embereknek!...

Next

/
Thumbnails
Contents